Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)

1944-08-29 / 195. szám

2 1944 augusztus 29. ímiMÍELET ják, de sok intézkedést módosítanak. Vissza­vonták a zsidók ellen hozott rendelkezéseket. Az utcákon egyre több sarló-kalapács jelvény látható. A kommunistapárt teljes erejével! dolgozik. (MTI) Pozsonyból jelentik: A szlovák kormány a néphez kiáltványt intézett, amelyben rárnuta­tott arra, hogy Szlovákia ellenségei meg akar­ják zavarni az állam rendjét és ejtőernyősökét dobnak le, hogy a szlovák' népet hamis útra tereljék. A kormány, el van szánva arra, ?iogy a néppel együtt szembeszálljon ezekkel az üzelmekkel. A szlovák népet soha semmi sem1 bírhatja rá, hogy elárulja barátját és szövet­ségesét, a német népet. (MTI) A MÁV üzletvezefősés nyilatkozata a „baktató vonat“ ügyében, amely a csatlakozó utasoknak a folytatólagos utazást biztosítja A Máv szombathelyi üzletvezetősége a Zalai Magyar Élet augusztus 14-i számában közölt »Baktató vonat Nagykanizsa—Zalaegerszeg kö­zött« című közleményünkre vonatkozólag a következő nyilatkozatot adta: — Az államvasutak igazgatósága július 28-ától átmenetileg nagyobbarányú forgalmi korlátozást volt kénytelen életbeléptetni, hogy a hadviselés által újabban megkívánt erősen fokozott követelményeknek pontosan meg tud­jon felelni. Ezért általában a mumkásvonato- kon kívül az egyes vonalakon csak egy vonat­pár közlekedését engedélyezték. t A nagykanizsa—zalaegerszegi vonalon is csak egy pár vonat maradt meg és így á Ba­latonról 21 óra 08 perckor és Pécs felől 23 óra 10 perckor Nagykanizsára érkező személy- vonatok utasai csak a másnap 15 Órakor in­duló személyvonattal tudtak Zalaegerszeg felé tovább utazni. Ezen a nehéz helyzeten átmenetileg igazga­tóságunk az üzletvezetőség előterjesztésére úgy segített, hogy a Nagykanizsáról 23 óra • 20 perckor induló és tisztán az áruforgalom le­bonyolítására szolgáló 1459 számú gyorsteher- vonaton kivételesen Zalaszentivánig engedélyezte a személyszállítást is. Természetesen ezzel a gyorstehervonat jellege nem változott meg, „tehát továbbra is e vo­nattal kell továbbítani az említett vonal állo­másaira és állomásairól feladott kocsirakomái- nyokat és darabárúkat is. Ezért e vonattal minden állomáson meg kell állni és ott a szük­séges tolatást és árukezelést el kell végezni Nem vitás, hogy a rendkívüli helyzet miatt el­rendelt csökkentett világítás mellett fokozot­tabb óvatosságra van szükség és ezért e vonat az állomásokon nem addig áll, »ameddig ráér«, hanem amennyi időre tolatás, árukeze­lés stb. miatt föltétien szükség van. 'A gyors­tehervonat továbbá kisebb sebességgel tud csak haladni, mint a személyvonat és részben ezért, részben az állomásokon elvégzendő to­latások, árukezelések és egyéb fontosabb vo­natokra való várakozás miatt csak kisebb- nagyobb késéssel érkezik meg Zalaegerszegre, Tapasztalatunk szerint az utazóközönség ál­talában az utazásnak ezt a módját is meg­értéssel fogadta és örült is annak, hogy gon­doskodásunk folytán kisebb kényelmetlenség­gel bár, de azért a csatlakozó utasoknak a folytatólagos utazást biztosítani tudtuk. A »baktató vonat« ellen való panasz meg­szüntetése céljából e vonattal engedélyezett utasszállítás betiltására volna szükség. Véle­ményünk szerint ez sokkal súlyosabban érin­tené az utazóközönség érdekeit, mint a »bak­tató vonat« kisebb-nagyobb késése. Megjegyezzük még, hogy ennek az állítólag »baktató« vonatnak Zalaegerszegről azért nincs ellenvonata, mert abban az időben, amikor a másik irányú gyorstehervonat menetrend sze­rint közlekedik, most is jár egy személyvonat, amely Nagykanizsára 11 órakor érkezik és így ezt a vonatot fölöslegessé teszi. * A Máv üzletvezetőségének kimerítő és na­gyon helytálló nyilatkozatához csupán annyit fűzünk hozzá, hogy a »baktató vonat« kifeje­zés csupán afféle jóízű »göcseji humor« az utasok ajkán, de semmiesetre se szemrehá­nyást jelent. Sőt, az utazásra kényszerült kö­zönség nagyon is hálás azért, ha ezekben a rendkívüli időkben egyáltalában módja van az utazásra. Annál inkább kell örülni, ha a Máv igazgatósága még a szinte lehetetlenségek kö­zött is keresi a lehetőségeket az utazási viszo­nyok javítására, hogyan pótolhatjuk a hiányzó műtrágyát? Minthogy a háborús események következté­ben az 1944-45. gazdasági évben szuper­foszfát és pétisó csak egészen jelentéktelen mennyiségben, úgyszólván csak az állami ellen­őrzés mellett folyó kísérletek céljára áll rendel­kezésre, a földmivelésügyi minisztérium felhívja a gazdákat arra, hogy az elmaradó műtrágyá­zást más alkalmas módon igyekezzenek ellen­súlyozni. A műtrágya pótlása végett is elsősorban az istállótrágya helyes kezelésére és okszerűbb felhasználására törekedjenek. Az istállótrágya helytelen kezelése következtében még mindig sokkal több növényi tápanyag megy veszendőbe, mint amennyit a műtrágyákkal a talajba vittünk. A műtrágyahiány mellett fokozott jelentősége van a talajgazdagitó és nitrogéngyűjtő pillangós­virágú növényeknek. Ezért kívánatos ezeknek az eddiginél nagyobb arányú termesztése, nem­különben a vetésforgó okszerűbbé tétele is. Nagymértékben előmozdítja a talaj tápanyagai­nak feltárását a talaj okszerű művelése. A földművelésügyi minisztérium felhívja a gazdák figyelmét még arra is, hogy az utóbbi időben egyes lelkiismeretlen vállalkozók által a műtrágyák pótlására ajánlott és különféle néven forgalomba hozott anyagok vásárlásától és használatától tartózkodjanak, mert ezek több­nyire teljesen értéktelenek. (85) Azzal megragadta a karomat és a tömegben utat törve, elhurcolt a közelből. 1 — Grisa, — mondtam neki — 'most megint hálára köteleztél! Milyen ügyesen csináltad! — Igen, igen, de máskor jó lesz, ha tartod a sz,ádat és nem fecsegsz butaságokat! -- mondta szemrehányóan. — Könnyen rossz vége lehetett volna a dolognak! Mivel a GPU-ember követhetett bennünket, tényleg az állomás felé vettük utunkat. A vas­útnál mindenki a fölkelők elfogatásáról beszélt és tőlünk is érdeklődtek, hogy nem láttuk-e őket bent a városban. Mindenkinek kitérő választ adtunk. Időközben besötétedett. Lassan keresztül­sétáltunk a városon, majd a temető ‘felé men­tünk, hogy nyugovóra térjünk. A város csen­des volt és kiürült. Csak a ‘korcsmanegyedbőí hallatszott a részegek ordítozása. A hídon megálltunk és néztük a vizet. A mellékutcából kemény léptek közeledtek felénk. Rémület szállt meg. — Te, — súgtam oda Grisának — ez a délutáni GPU-ember. Fussunk el! — Maradj! — súgta erélyesen Grisa. — Állj! — szólított meg bennünket a vörös. — Mi aiz, hogy állj, — szólt vissza Grisa szemtelenül — hiszen mi állunk! — Ne pofázz! — szólt rá a vörös durván. — Ti álltatok ott ma este a. tömegben! Mi vap a vonatotokkal, nem megy? — Nem, — válaszolta Grisa a 'legnagyobb nyugalommal — csak jóval éjfél után indul. — Úgy, — mondta! gúnyos hangon a vörös — akkor lesz még annyi időtök, hogy a papírokat megmutassátok! — Azt megmutathatjuk, ha kívánod — mondta ismét Grisa s már nyúlt ts a kabát- zsebébe. — Megtiltom, — kiáltott rá a vörös — hogy engem tegezz! ■— Miért vagy olyan haragos? — 'kérdezte Grisa. — Te is úgy szólítottál meg minket! És még hozzá fogadjunk, hogy én Vagyok az idősebb! A vöröst elfogta a düh: — Elő a papírokkal! — kiáltotta. Grisa felé fordult és pisztoly-táskájához nyúlt. Erre én is kihúztam a kezemet a zse­bemből és a vörös orra alá tartottam a revol­veremet. — Na, még mindig úgy adod a bankot, öcskös? — gúnyolódott vele Grisa. A vörösben forrt a düh. A közeli vasúti hídon át robogott éppen a vonat. Grisa mint egy macska ugrott neki a vörösnek, megra­gadta a karját és a hídfőhöz vonszolta. Pilla­nat alatt átláttam a szándékát, odaugrottam segíteni neki. A vörös katona ordítását elnyelte a vonat zakatolása. Néhány pillanat és odalent nagyot loccsant a víz, ahogy elnyelte a magasból alá- zuhanó testet. — Na, megint kvittek vagyunk! — mondta Grisa egyszerűen. És odébb álltunk. Ahogy megfordultunk, mintha a földből nőtt volna ki, úgy állt előttünk egy alak. — Ezt jól csináltátok — mondta .elégedett ten. — Szóhoz jutni sem volt ideje. Villámgyorsan gondolkoztam, Grisa piszto­lyáéhoz kapott, én is előhúztam a revolveremet. — Dugjátok vissza, testvérek, — mondta az ismeretlen ember — most nincs rá szüki- ségtek, majd lesz még elégszer. Minden go­lyóért kár. — Éljen Oroszország! — hangzott fel ajká­ról a fölkelő-köszöntés. Megkönnyebbülten tettük el revolverünket. Bajtájrsra akadtunk. Amikor jobban összeis­merkedtünk, elmondta, hogy kertész és a föl- kelőknél is a »Kertész« nevet kapta. Kért, hogy mi is csak úgy szólítsuk. Csapata, mint mesélte, A. városhoz közel tanyázik. Az ottani nagykiterjedésű erdők esz­ményi harci területet nyújtanak számukra. Ha aztán veszedelem fenyegeti őket, akkor visszahúzódnak a hegyekbe. Öt a parancs­noka küldte ki, hogy a bolsevisták között bolsevista-ellenes uszítást folytasson. — Ma már olyan erősek vagyunk, — me­sélte lelkesedve fölkelő bajtársunk — hogy hadosztályokat tudunk felállítani. Azonban nincs meg a lehetőségünk arra, hogy hosz1- szabb háborút folytassunk ellenük. Ugyanis nem egységes vidéken harcolunk, hanem szét­szórva és így a szükséges pillanatban nem tudunk ott teremni, ahol éppen kellene. Az utánpótlást sem tudjuk megoldani. Ezzel szemé­ben a bolsevistáknak minden előnyük megvan, egyetlenegy kivételével: hogy nem áll mö­göttük az orosz nép! Már rég elhagytuk a temetőt és még min­dig nem álltunk meg. Fölkelő barátunk, a ker­tész hosszasan beszélt. Később Grisa is közlés- kénnyé vált. Fölkelő csapatunk harcairól be­szélt részletesen és vezérnőnkrői, Nadja aszl- szonyról. — Sokat hallottunk rólatok — szakította! félbe a kertész. — Híres fölkelők vagytok! Nem kevésbbé Nadja asszony! Ilyeln elszánt, bátor lélek nem sok asszonyban lakik! (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents