Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-08-29 / 195. szám
2 1944 augusztus 29. ímiMÍELET ják, de sok intézkedést módosítanak. Visszavonták a zsidók ellen hozott rendelkezéseket. Az utcákon egyre több sarló-kalapács jelvény látható. A kommunistapárt teljes erejével! dolgozik. (MTI) Pozsonyból jelentik: A szlovák kormány a néphez kiáltványt intézett, amelyben rárnutatott arra, hogy Szlovákia ellenségei meg akarják zavarni az állam rendjét és ejtőernyősökét dobnak le, hogy a szlovák' népet hamis útra tereljék. A kormány, el van szánva arra, ?iogy a néppel együtt szembeszálljon ezekkel az üzelmekkel. A szlovák népet soha semmi sem1 bírhatja rá, hogy elárulja barátját és szövetségesét, a német népet. (MTI) A MÁV üzletvezefősés nyilatkozata a „baktató vonat“ ügyében, amely a csatlakozó utasoknak a folytatólagos utazást biztosítja A Máv szombathelyi üzletvezetősége a Zalai Magyar Élet augusztus 14-i számában közölt »Baktató vonat Nagykanizsa—Zalaegerszeg között« című közleményünkre vonatkozólag a következő nyilatkozatot adta: — Az államvasutak igazgatósága július 28-ától átmenetileg nagyobbarányú forgalmi korlátozást volt kénytelen életbeléptetni, hogy a hadviselés által újabban megkívánt erősen fokozott követelményeknek pontosan meg tudjon felelni. Ezért általában a mumkásvonato- kon kívül az egyes vonalakon csak egy vonatpár közlekedését engedélyezték. t A nagykanizsa—zalaegerszegi vonalon is csak egy pár vonat maradt meg és így á Balatonról 21 óra 08 perckor és Pécs felől 23 óra 10 perckor Nagykanizsára érkező személy- vonatok utasai csak a másnap 15 Órakor induló személyvonattal tudtak Zalaegerszeg felé tovább utazni. Ezen a nehéz helyzeten átmenetileg igazgatóságunk az üzletvezetőség előterjesztésére úgy segített, hogy a Nagykanizsáról 23 óra • 20 perckor induló és tisztán az áruforgalom lebonyolítására szolgáló 1459 számú gyorsteher- vonaton kivételesen Zalaszentivánig engedélyezte a személyszállítást is. Természetesen ezzel a gyorstehervonat jellege nem változott meg, „tehát továbbra is e vonattal kell továbbítani az említett vonal állomásaira és állomásairól feladott kocsirakomái- nyokat és darabárúkat is. Ezért e vonattal minden állomáson meg kell állni és ott a szükséges tolatást és árukezelést el kell végezni Nem vitás, hogy a rendkívüli helyzet miatt elrendelt csökkentett világítás mellett fokozottabb óvatosságra van szükség és ezért e vonat az állomásokon nem addig áll, »ameddig ráér«, hanem amennyi időre tolatás, árukezelés stb. miatt föltétien szükség van. 'A gyorstehervonat továbbá kisebb sebességgel tud csak haladni, mint a személyvonat és részben ezért, részben az állomásokon elvégzendő tolatások, árukezelések és egyéb fontosabb vonatokra való várakozás miatt csak kisebb- nagyobb késéssel érkezik meg Zalaegerszegre, Tapasztalatunk szerint az utazóközönség általában az utazásnak ezt a módját is megértéssel fogadta és örült is annak, hogy gondoskodásunk folytán kisebb kényelmetlenséggel bár, de azért a csatlakozó utasoknak a folytatólagos utazást biztosítani tudtuk. A »baktató vonat« ellen való panasz megszüntetése céljából e vonattal engedélyezett utasszállítás betiltására volna szükség. Véleményünk szerint ez sokkal súlyosabban érintené az utazóközönség érdekeit, mint a »baktató vonat« kisebb-nagyobb késése. Megjegyezzük még, hogy ennek az állítólag »baktató« vonatnak Zalaegerszegről azért nincs ellenvonata, mert abban az időben, amikor a másik irányú gyorstehervonat menetrend szerint közlekedik, most is jár egy személyvonat, amely Nagykanizsára 11 órakor érkezik és így ezt a vonatot fölöslegessé teszi. * A Máv üzletvezetőségének kimerítő és nagyon helytálló nyilatkozatához csupán annyit fűzünk hozzá, hogy a »baktató vonat« kifejezés csupán afféle jóízű »göcseji humor« az utasok ajkán, de semmiesetre se szemrehányást jelent. Sőt, az utazásra kényszerült közönség nagyon is hálás azért, ha ezekben a rendkívüli időkben egyáltalában módja van az utazásra. Annál inkább kell örülni, ha a Máv igazgatósága még a szinte lehetetlenségek között is keresi a lehetőségeket az utazási viszonyok javítására, hogyan pótolhatjuk a hiányzó műtrágyát? Minthogy a háborús események következtében az 1944-45. gazdasági évben szuperfoszfát és pétisó csak egészen jelentéktelen mennyiségben, úgyszólván csak az állami ellenőrzés mellett folyó kísérletek céljára áll rendelkezésre, a földmivelésügyi minisztérium felhívja a gazdákat arra, hogy az elmaradó műtrágyázást más alkalmas módon igyekezzenek ellensúlyozni. A műtrágya pótlása végett is elsősorban az istállótrágya helyes kezelésére és okszerűbb felhasználására törekedjenek. Az istállótrágya helytelen kezelése következtében még mindig sokkal több növényi tápanyag megy veszendőbe, mint amennyit a műtrágyákkal a talajba vittünk. A műtrágyahiány mellett fokozott jelentősége van a talajgazdagitó és nitrogéngyűjtő pillangósvirágú növényeknek. Ezért kívánatos ezeknek az eddiginél nagyobb arányú termesztése, nemkülönben a vetésforgó okszerűbbé tétele is. Nagymértékben előmozdítja a talaj tápanyagainak feltárását a talaj okszerű művelése. A földművelésügyi minisztérium felhívja a gazdák figyelmét még arra is, hogy az utóbbi időben egyes lelkiismeretlen vállalkozók által a műtrágyák pótlására ajánlott és különféle néven forgalomba hozott anyagok vásárlásától és használatától tartózkodjanak, mert ezek többnyire teljesen értéktelenek. (85) Azzal megragadta a karomat és a tömegben utat törve, elhurcolt a közelből. 1 — Grisa, — mondtam neki — 'most megint hálára köteleztél! Milyen ügyesen csináltad! — Igen, igen, de máskor jó lesz, ha tartod a sz,ádat és nem fecsegsz butaságokat! -- mondta szemrehányóan. — Könnyen rossz vége lehetett volna a dolognak! Mivel a GPU-ember követhetett bennünket, tényleg az állomás felé vettük utunkat. A vasútnál mindenki a fölkelők elfogatásáról beszélt és tőlünk is érdeklődtek, hogy nem láttuk-e őket bent a városban. Mindenkinek kitérő választ adtunk. Időközben besötétedett. Lassan keresztülsétáltunk a városon, majd a temető ‘felé mentünk, hogy nyugovóra térjünk. A város csendes volt és kiürült. Csak a ‘korcsmanegyedbőí hallatszott a részegek ordítozása. A hídon megálltunk és néztük a vizet. A mellékutcából kemény léptek közeledtek felénk. Rémület szállt meg. — Te, — súgtam oda Grisának — ez a délutáni GPU-ember. Fussunk el! — Maradj! — súgta erélyesen Grisa. — Állj! — szólított meg bennünket a vörös. — Mi aiz, hogy állj, — szólt vissza Grisa szemtelenül — hiszen mi állunk! — Ne pofázz! — szólt rá a vörös durván. — Ti álltatok ott ma este a. tömegben! Mi vap a vonatotokkal, nem megy? — Nem, — válaszolta Grisa a 'legnagyobb nyugalommal — csak jóval éjfél után indul. — Úgy, — mondta! gúnyos hangon a vörös — akkor lesz még annyi időtök, hogy a papírokat megmutassátok! — Azt megmutathatjuk, ha kívánod — mondta ismét Grisa s már nyúlt ts a kabát- zsebébe. — Megtiltom, — kiáltott rá a vörös — hogy engem tegezz! ■— Miért vagy olyan haragos? — 'kérdezte Grisa. — Te is úgy szólítottál meg minket! És még hozzá fogadjunk, hogy én Vagyok az idősebb! A vöröst elfogta a düh: — Elő a papírokkal! — kiáltotta. Grisa felé fordult és pisztoly-táskájához nyúlt. Erre én is kihúztam a kezemet a zsebemből és a vörös orra alá tartottam a revolveremet. — Na, még mindig úgy adod a bankot, öcskös? — gúnyolódott vele Grisa. A vörösben forrt a düh. A közeli vasúti hídon át robogott éppen a vonat. Grisa mint egy macska ugrott neki a vörösnek, megragadta a karját és a hídfőhöz vonszolta. Pillanat alatt átláttam a szándékát, odaugrottam segíteni neki. A vörös katona ordítását elnyelte a vonat zakatolása. Néhány pillanat és odalent nagyot loccsant a víz, ahogy elnyelte a magasból alá- zuhanó testet. — Na, megint kvittek vagyunk! — mondta Grisa egyszerűen. És odébb álltunk. Ahogy megfordultunk, mintha a földből nőtt volna ki, úgy állt előttünk egy alak. — Ezt jól csináltátok — mondta .elégedett ten. — Szóhoz jutni sem volt ideje. Villámgyorsan gondolkoztam, Grisa pisztolyáéhoz kapott, én is előhúztam a revolveremet. — Dugjátok vissza, testvérek, — mondta az ismeretlen ember — most nincs rá szüki- ségtek, majd lesz még elégszer. Minden golyóért kár. — Éljen Oroszország! — hangzott fel ajkáról a fölkelő-köszöntés. Megkönnyebbülten tettük el revolverünket. Bajtájrsra akadtunk. Amikor jobban összeismerkedtünk, elmondta, hogy kertész és a föl- kelőknél is a »Kertész« nevet kapta. Kért, hogy mi is csak úgy szólítsuk. Csapata, mint mesélte, A. városhoz közel tanyázik. Az ottani nagykiterjedésű erdők eszményi harci területet nyújtanak számukra. Ha aztán veszedelem fenyegeti őket, akkor visszahúzódnak a hegyekbe. Öt a parancsnoka küldte ki, hogy a bolsevisták között bolsevista-ellenes uszítást folytasson. — Ma már olyan erősek vagyunk, — mesélte lelkesedve fölkelő bajtársunk — hogy hadosztályokat tudunk felállítani. Azonban nincs meg a lehetőségünk arra, hogy hosz1- szabb háborút folytassunk ellenük. Ugyanis nem egységes vidéken harcolunk, hanem szétszórva és így a szükséges pillanatban nem tudunk ott teremni, ahol éppen kellene. Az utánpótlást sem tudjuk megoldani. Ezzel szemében a bolsevistáknak minden előnyük megvan, egyetlenegy kivételével: hogy nem áll mögöttük az orosz nép! Már rég elhagytuk a temetőt és még mindig nem álltunk meg. Fölkelő barátunk, a kertész hosszasan beszélt. Később Grisa is közlés- kénnyé vált. Fölkelő csapatunk harcairól beszélt részletesen és vezérnőnkrői, Nadja aszl- szonyról. — Sokat hallottunk rólatok — szakította! félbe a kertész. — Híres fölkelők vagytok! Nem kevésbbé Nadja asszony! Ilyeln elszánt, bátor lélek nem sok asszonyban lakik! (Folytatjuk.)
