Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-08-28 / 194. szám
2 1944 augusztus 28. íiaü^rÍxet 63 hold szántó feles művelésre IcÍSCÍŐ Erzsébetmaior, Pornóapáti, (Vas megye.) noszságot és teremtsd meg a szeretet erejével a föld békességét. A püspök, mielőtt a szószéket elhagyta volna, kijelentette, hogy igyekszik minél gyakrabban meglátogatni zalaegerszegi híveit. Azután a plébániára vonult, ahol a papság jelent meg előtte. Csakhamar légiriadóra üvöltöttek fel a szirénák s így a vármegyeházán délelőttre tervezett küldöttség-fogadás csak részben történt meg. Délelőtt ugyanis a légiriadó ellenére is fogadta a honvéd helyőrség tisztelgő küldöttségét, amelynek nevében Mednyánszky alezredes beszélt, az állami és vármegyei hivatalok küldöttségét, amelynek élén vitéz gróf Teleki Béla főispán köszöntötte, a városi tisztikar és képviselőtestület tagjait, akiknek élén a polgármester beszélt. Az evangélikus egyházközség köszöntését Nagy Miklós, a református egyházközségét pedig Bertha Ferenc lelkész tolmácsolta. Íme, a valláskülönbség nélkül való üdvözlés bizonyítja, hogy Kovács Sándor püspöknek apostoli lelke a Pázmány Péterek fajtájából való, aki baráti összefogásra nyújtotta jobbját a protestáns vezetőknek, nehogy >>az ellenség a gallérunk alá pökjön«. A szombat- helyi püspök egyénisége nagy távlatokhoz szokott, erkölcsi, eszmei, nemzeti, társadalmi lés emberi vonatkozásokban egyaránt. Magyar és katolikus ő a szó legtisztább értelmében, gyakorlója már régen a Pannonhalma és Debrecen között felépítendő aranyhídnak és vallója annak az- igazságnak, hogy Szent István jogara alatt egymásra találhat minden rendű, rangú és felekezetű tisztességes magyar ebben a hazában. A püspök az üdvözlésekre hosszabb bestédben válaszolt és többek között hangsúlyozta, hogy rendkívüli fontossága van minden csepp magyar vér megbecsülésének, szükség van a legnagyobb szociális segítségre, hogy boldognak érezze magát e hazában mindenki, hogy magyar lehet. Közel két órán át tartott a küldöttségek fogadása, mert a püspök barátságosan és kedélyesen mindenkivel váltott néhány szót és különös érdeklődéssel kísérte ő, az alföldi gyökér személyes téren az alföldi vonatkozásokat. Azok a hivatalok, intézmények és egye-, sületek, valamint a két zalaegerszegi egyház-, község, amelyeknek a légiriadó miatt délelőtt nem ^olt módjában a püspök előtt megjelenni, a program szerint megállapított délutáni órában tisztelegtek a vármegyeháza nagytermében. Turcsányi-Sipos József nyug. ítélőtáblái bíró volt a szónok és a hódolat tolmácsolója. A püspök az üdvözlésre hosz- szabb választ adott, amelyben a 16 éven át gyakorlati lelkipásztornak, a nagy szervező- képességgel megáldott papnak elgondolásai; és a katolikus folyóiratokban megjelent cikkeiben hangoztatott eszmék jutottak kifejezésre. Legfontosabb teendőnek tartotta az egyházközségek keretén belül való eleven és erős szervezettséget, / amelynek Krisztus az alapja. Nem elég kinek- kinek az önmaga leikével törődni, hanem embertársainak érdekét is szíven kell viselnie. Ismételten kifejezésre juttatta és ragyogó életpéldával világította meg a hitnek, bizalomnak minden szerencsétlenségben való .segítő erejét. Kijelentette, hogy a legnagyobb veszedelmek ellenére is végig akarja látogatni egyházmegyéje minden községét, mert a jó pásztor, ha kell, életét is adja íphaiért. A főpásztor a délután folyamán több láto'- gatást tett, fölkereste a ferences templomot, plébániát és kolostort is, ma pedig Zalaegerszegről Novára utazott. Elgyönyörködött az ottani barokk templom szépségeiben, Dorfmeister gyönyörű falfestményeiben, az utón pedig Göcsej jellegzetes tájszépségeiben. P.P. 25 hold almásgyümölcsösöm kezelésére konvenció és részesedés mellett kertészt keresek Erzsébetmajor, Pornóapáti, (Vas megye) Házcsoportóvóhelyek kiépítése (Hirdetmény.) A honvédelmi miniszter elrendelte, hogy a hatóság készíttesse él a kötelezettek terhére; mindama házcsoportóvóhelyeket, amelyeket ezideig az arra kötelezettek azért nem készíttettek el, mert a költségeket megfizetni nem tudták volna. A fölmerülő költségek erejéig a kötelezettek kölcsönben részesülnek. Felhívom mindazokat a háztulajdonosokat, akik a házcsoportóvóhelyeket a fenti okok miatt nem készítették el és a kölcsönt igénybe óhajtják venni, hogy 8 napon belül jelentkezzenek 12—13 óra között a városit tiszti főügyész hivatalában, hogy a hatóság az óvóhely építését mielőbb megkezdhesse. Polgármester. Regény jjt Magyarra fordította Gaál Olga (84) — Engem nem Petrovnak hívnak — szakítottam félbe. — Miért csapott be? — kérdezte szemre-, hányóan. — "Nem magát akartam becsapni, hanem a GPU-t. Pjotr Artjemjevics Nikolajev a nevem. — Látja, Pjotr Artjemjevics, ezek után magának sem szabad haragudnia, ha megmondom, hogy ... mégis csak elolvastam a lapját. Elsápadtam. — És közölte a GPU-val a tartalmát? Nina most már komolyan megharagudott, — Ilyesmit föltételez rólam? — Nem, bocsásson meg! — De most már nem maradhatok tovább, — búcsúzott el sietve — mert anyám vár! — Kedves, aranyos... hogy hívják, legalább azt árulja el? — Nina Petrovna Paschina. — Kedves Ninocska, oszlassuk el a félreértéseket, maradjon még és engedje meg, hogy sok mindent elmondjak. Újra megindultunk együtt. És meséltem .., Ifjúságomról Kotovkiban, a szülői háznál, a. bolsevisták rémuralmáról, anyám és bátyám haláláról. Semmit sem hallgattam el. Azt sem, hogy fölkelő vagyok. — Tehát a lapon írott F. tényleg fölkelőt jelent? — kérdezte. — Igen. Szegény Krasznov atyus jól elintézte volna a sorsomat, ha nem találok ilyen mentőangyalra! Ninocska hosszan hallgatott, majd mintegy hangosan gondolkozva mondta: — És egy ilyen embert... Éppen ilyen embert... Elhallgatott és bíbörpirosság öntötte el az arcát... Csendesen átkaroltam a vállát. — Fejezd be a mondatot, Ninocska, kérem, fejezd be! Mit akartál mondani? Nináva! nagyszerűen megértettük egymást minden tekintetben. Abban is, hogy szeretjük egymást és együtt akarunk maradni. — Csak azt a szerencsétlen levelet ne írtad volna Krasznovnak! — dühöngött Grisa. — Most aztán készen vagyunk. Ha azt a lapot elfogják, mind a kettőnket elvitt volna az ördög. Most meg aztán itt van ez a Nina!. — Kérlek, Grisa, ne beszélj így, mert ez a Nina eljegyzett menyasszonyom. — Bocsáss meg! — szelídült Grisa. — De azt szeretném tudni, hogy mi a célod tulajdonképpen? Nősülni akarsz, családot venni a nyakadba? Nevetséges! Fölkelő pólyásgyer- mekkel a karján ... — Még magam sem tudom, Grisa, miként oldjuk meg a dolgot. Nina is tanácstalan. Csak annyit tudunk, hogy szeretjük egymást. Egyelőre !ez minden! Majd csak lesz valahogy. — igen, igen, — morgott tovább Grisa — közben pedig Ninánál ülsz majd mindig, vagy sétálni mész vele és ki fog harcolni, meg harcra izgatni? Most már én is kijöttem a béketűrésbőlí — Grisa, — néztem szembe a barátommal — emlékezzél csak rá, miket meséltél nekem arról az időről, amikor szerelmes voltál! Éppen olyan idős voltál akkor, mint most én.. Grisa hallgatott. Ez a régi szerelem, amely egyoldalú volt, örök életére szerencsétlenné tette szegény Grisát. — Grisa! — néztem a szemébe melegen., — Hiszen jó barátok vagyunk... Tudod, mi az, amikor ez az érzés hatalmába keríti az embert?! Én... én... még soha életemben nem szerettem így... Grisa még mindig hallgatott. Fel s alá járt a szobában és élénken hadonászott, mint mindig, amikor harcot vívott önmagával, Aztán odajött hozzám, szemembe nézett és némán megszorította a kezemet. * Estefelé járt az idő. Grisával épp azon törtük a fejünket, hogy valami hálóhelyet szerezzünk magunknak. Egyik mellékutcából hirtelen nagy néptömeg özönlött ki és nagy hangzavar keletkezett. Mi is a tömeg közé keveredtünk. — Mi történt itt? — kérdeztem egy idői sebb embertől, aki mellettem állt. — Úgy látszik, — válaszolta az öreg —- megint elfogtak egy csomó fölkelőt. Tényleg, lovas GPU-emberek jöttek, azi embereket leszorították az úttestről. Pisztolyt tartottak a kezükben. Az út közer pén valami tizenöt-húsz ember menetelt. Foglyok. Egy részük komoran nézett maga elé,, a többiek kíváncsian nézegették az utcán hullámzó tömeget. — Vájjon agyonlövik most őket? — kér-i dezte valaki mellettem. — Nem az elsők, akiket agyonlőnek! — csúszott ki a számon. Abban a pillanatban egyenruhás ember állt meg mellettem. A városi GPU-tember. Hosz- szasan nézegetett, határozatlanul, mint aki azon gondolkodik, hogy beleavatkozzék-iei. Grisa észrevette, hogy bajbajutottam s miközben azon töprengtem, hogy letartóztatásom esetén miként viselkedjem, odalépett hozzám, durván meglökött és nyersen rámszólt: — Gyere már, mit tátjuk itt a szánkat,» inkább menjünk érdeklődni, hogy mikor indul a vonatunk! ) (Folytatjuk.)
