Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-08-26 / 193. szám
1944 AUGUSZTUS 26. SZOMBAT ARA 20 FILLÉF V. évfolyam # POLITIKAI NAPILAP # 193. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tüttőssy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: l hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. Ötvenhat hadirokkant számára rendeznek be foglalkoztató és átképzésre szolgáló otthont a botfai kastélyban Nyolcvanhárom zalai közsés szegény lakosságát látták el az idén kender- és len maggal Rendületlenül... Elindult a döntő harcok borzalmas, gőzhengere minden arcvonalon. Megmaradni, vagy elpusztulni — csak ez a két választás lehetséges. Harmadik kiút nincsen a 4gőz- henger elől. Megálljunk-e az irtózatos világ- áradatban, hogy tovább teljesíthessük a részünkre kiszabott történelmien szép, nemes, nagy feladatokat, hogy faji erényeink áldásaival szolgálhassuk tovább a művelődést, a polgáriasultságot, a haladást? Vagy pedig összemorzsol-e bennünket is az ármány ke« mény zúzdája, belevág-e öklével az arcunkba, hogy eltűnjünk az élet nagy süllyesztőjében? Hogy mit rejteget számunkra a jövő — nem tudhatjuk. A nagy titok fátyola lengi át a jövőt. De vallanunk kell mindannyiunknak, hogy — ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?! Isten pedig velünk volt mindenkoron, amikor az egység, az összetartás, a haza- és fajta- szeretet fenségessége volt a lendítő erőnk. Mellettünk volt, amikor erre érdemesnek talált. Amikor nem talált erre érdemesnek, akkor jött: Muhi, Mohács, Trianon... Vitathatatlan, hogy csak kéz a kézben, erőink, akarásaink teljes egységében, maradéktalan összefogással tudjuk megépíteni, az szakadástól megmenteni most is a határainkat őrző védőgátakat. Minden legparányibb széthúzás egy-egy rés a magyar védőgáton, minden széthúzó egy- egy gíftromboló, az ellenségnek az itteni megbízottja, képviselője, segítőtársa. És ha talán megrendültén kell is látnunk, hogy a nagy magyar egység, egyetértés milyen nehezen tud megszületni — elleneink örömére, — mégsem kell, mégsem volna okos dolog elcsüggednünk, a fejünket kishitűen elveszítenünk. Az összefogás, a teljes egység meg fog születni, mert már csak egészen kicsiny azoknak a »tábora«, akik az elégedetlenség, ,a megnemértés, a gyengítést jelentő széthúzás mérgeit szórják soraink közé még ma is. Ezek kicsi csontokon marakodnak, amikor határaink előtt az ország egész testére az ellenség leselkedik. Ha elvesznék az ország, a nép, a nemzet, maradna nekik valami is? Nem! Elvesznék mindenük, még a nyugodt éjtszakáik, az álmaik is elvesznének. örömöket szerző, bizalmat adó az a tény, hogy az egységet megteremteni nem akarók csoportja nap-nap mellett kisebb. Az isteni akarat zsugorítja össze, mert higyjen minden magyar ember a Gondviselésben, hogy a bűnöst az Isten keze utoléri, lesújt reá. És ezerszerte kegyetlenebb lesz a büntetése azoknak, akik bűnüket a hazával, az édesanyával, a nemzettel, az édestestvérek millióival szemben követték, követik el, vagy fogják elkövetni, Egy nemzet átka súlyosodik rájuk. Hazádnak rendületlenül légy híve, ó, magyar! > A zalai háziipari szövetkezet, amely tudvalévőén a Közjóléti Szövetkezet keretében és célkitűzései szerint fejti ki tevékenységét, a múlt években úttörő munkát végzett a gyermekcipőben járó zalai háziipar föllendítése és különösen a termékeknek értékesítése terén. Sikerült felhívni az egész országnak, sőt a külföldnek a figyelmét is a zalai kezek ügyes munkájára, a népízlés különleges értékeire, viszont a néplélekben rejlő tehetségnek utat nyitott, a régi magyar családi életnek erényét fölébresztette és az állandó foglalkoztatással a szociális életszínvonalnak emelését segítette elő. Háziipari oktatóképző lanfolyamoí rendezett Nagykanizsán, számos zalai faluban gyűjtötte össze a téli hónapokban tanfolyamra a leányokat és asszonyokat, a tanfolyamok végén rendezett kiállításokon a gyakorlati jellegű készítmények mindenkinek a figyelmét lekötötték és szinte versengés indult meg azoknak megszerzésére. Budapesten a kiállításokon szintén feltűnést keltett a zalai háziipar. De nem kis jelentőségű az a tény, Tiogy a háziipari foglalkoztatás a háborús id&hen az önellátás terén olyan hivatást tölt be, amelynek gazdasági és erkölcsi jelentősége mindenek felett áll. Hónapok óta látjuk már a háziipari szövetkezet Széchenyi-téri üzletajtaján a táblát: »Zárva«. Megállapítottuk, hpgy ez a tábla csak az avatatlanok számára való, mert a helyiségbe bármikor be lehet lépni, ha az ember az ajtót kinyitja. Az igazgatási munka változatlanul folyik a helyiségen belül, csak a háziipari termékek készlete fogyatkozott meg annyira, hogy alig van immár eladni való. Az á teli üzlet, amely portékáinak színes változatosságával a múltban nemcsak az országos szociális felügyelőség tényezőit, hanem a Zalát meglátogató minisztereket is elgyönyörködtette, bizony az ürességtől ásítozik és csak néhány példány árválkodik az előbbi évek nagy árútömegéből, amikor ennek a tömegnek szinte helyet is alig lehetett szorítani. Megkérdeztük a zalai háziiparnak fáradhatatlanul buzgó szervezőjét és szakirányítóját, Somogyi Marilla iparművésznőt, aki aztán a következő érdekességeket mondotta el: — Hogy az üzlet üres, annak egyrészt az az oka, mert a háziipar számára most van az úgynevezett holt-évad, másrészt pedig — és ez a legfőbb ok — a háború hosszú időtartamának immár olyan szakaszába értünk, hogy a bevonult férfiaknak helyét a mezőgazdasági munkában a nőknek, a gyermekeknek, az öregeknek, tehát éppen azoknak kell betölteniök, akiknek a nylugodtabb időkben a háziipar szerepe jutott foglalkozásnak. Háziipari szövetkezetünknek az idén az a hivatás jutott, hogy az országos szociális felügyelőség útján kenderés lenmagjuttatásban tevékenykedett a szegénysorsú és sokgyermekes zalai családok részére. Összesen ötvennégy mázsa kender- és tíz mázsa lenmagot osztottunk ki nyolcvanhárom községben. Valamennyi járás szerepel a juttatásban, még a balatonfürediek is kértek vetőmagot, jóllehet az ottani földeket eddig nem tartották alkalmasnak a kender- és lentermesztésre. Jellemző, hogy á vetőmagigénylesben a legkisebb meny- nyiség — 1—4 kilogram — is szerepel* ami azt mutatja, hogy a legkisebb telekkel rendelkező családok igyekeztek leginkább résztvenni a rostnövénytermesztésben. A kiosztás március végétől május közepéig tartott, ugyanis az idén az időjárás miatt későn vetettek. A kiadott vetőmag értéke 18 ezer pengő. Természetesen nem ingyen kapták az igénylők a magot, hanem a hatóságilag megállapított áron. Hogy a juttatás mégis jótétemény a számukra, az éppen abban rejlik, hogy egyáltalában a magot megkaphatták, ami vétel útján nem lett volna lehetséges és a szabadon való szállítás sincs megengedve. A mag igénylése a községi szociális munkaközösség útján történt, ugyanezek a munkaközösségek őrizték ellen a vetés sorsát is. A beérkezett jelentések szerint igen jó volt a termés, két méterre is mígnőtt a szára. A kender és len feldolgozása még a következő hetek feladata. Tudomásunk szerint azonban még az áztatás sem történt meg, éppen a sürgős mezőgazdasági munkák elvégzése miatt. A járások közül az alsólendvai igényelt a legtöbbet: 827 kg kendert és 141.5 kg lent. A letenyei járás 736 kg kenderrel és 10 kg lennel szerepel a vaskos kimutatásban. — Résztvett szövetkezetünk a népraházati mozgalom lebonyolításában is, a mezőgazda- sági munkások lábbeli és ruhanemű juttatásánál. — Az a tervünk, hogy az idén Zalaegerszegen rendezzük meg a második háziipari oktatóképző tanfolyamot —. kútbaesett. Egyrészt megfelelő helyiség hiányában, másrészt pedig azért, mert a légiveszély szinte állandósult s így nincs meg a nyugodt munkának biztosítéka. . — Ami pedig mondanivalómban e percben a legérdekesebb, az az, hogy a nemrég megalakult Törvényhatósági Bajtársi Szolgálat első nagyszabású intézményes gondoskodásának eredménye gyanánt a főispán elgondolása sze-
