Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-08-25 / 192. szám
2 Mj^mrakET 1944 augusztus 25. Bezerédj Lajos, Szombathely, mint a Vetőmagelszaporitó és Értékesítő R-T. kizárólagos főbizományosa mindennemű vetőmagot a legmagasabb áron vesz és vetőmagokra termelési szerződéseket a legelőnyösebben köt. A termelt vetőmagok után a törvényes felárat fizeti. Vetömagvásárlásokra bizományosokat felvesz. hajtották. Még több tiszt van vizsgálati fogságban. (MTI) Berlinből jelentik: Alex Schmaifuss, a Német Távirati Iroda katonai munkatársa a következőket jelenti a hadszínterekről: A normandiai arcvonalon az ellenség Páris felé csak felderítő mozdulatokat végzett Fontaineblau környékén. Párisban több felkelő csoport a hatalmat magá- hoz akarta ragadni, de a németek könyörtelenül leverték őket és véres veszteséget okoztak nekik. A Szajna középső folyásánál heves harcok folytak. A délfranciaországi arcvonalon az ellenségnek sikerült Toulon és Marseilles erődbe betörnie. A keleti arcvonalon a románok árulása folytán a déli részen az ellenségnek sikerült a Duna-torkolat felé elörehatolnia. A Prut és a Szeret között tovább folyik az elkeseredett elhárító harc. Az északi részen Tuckum, Rasaine és Riga vidékén folynak a harcok. A küzdelembe tegnap mindkét részről beavatkoztak a vadászgépek. A német, vadászok és a légvédelem 86 ellenséges gépet lelőtt. A németek vesztesége 7 gép volt. (MTI) Berlinből jelentik: Tegnap a Magyarország, a cseh-morva védnökség és Délkeletnémetország fölé berepült ellenséges kötelékekkel a német és magyar vadászok eredményes küzdelmet folytattak. Lelőitek 40 ellenséges gépet, köztük 34 négymotoros bombázót (MTI) Stockholmból jelentik: Tegnap a Németország felett megsérült gépek közül 2 Liberator Regény 4c Magyarra fordította Gaál Olga (82) Néhány nap óta ismét a városban voltunk és lassan már hozzászoktunk új környezetünkhöz. A bizonytalanság érzése,' amely eleinte annyira kínzott, lassan teljesen elmúlt. Ebben a déli városban az idén nagy összevisszaság volt. A munkanélküliek, menekültek, parasztok egész hada lepte el a várost, azonkívül rengeteg »sötét egzisztencia« és egészen közönséges bűnözők, úgy hogy aránylag biztonságban érezhettük magunkat. A GPU ugyan időnként megkísérelte, hogy rendet teremtsen. De a kiéheztetett vidéki lakosok olyan nagy tömegekben özönlöttek a városba, hogy lehetetlen volt őket feltartóztatni és mind cllerf- őrizni. A város lakossága igen tarka képet mutatott. A sötét elemek többnyire a kikötőben bonyolították le üzelmeiket. A kicsalt és lopott pénzből, értéktárgyakból aztán nagy ivásokat rendeztek a kikötő korcsmáiban, különböző nemzetiségű matrózokkal jöttek össze és a verekedésre, gyilkolásra meglehetősen gyakran került sor. Ezek az idegen bűnözők mindenféle pecsétekkel és tintákkal ellátták magukat és külön eszközük volt arra is, hogy az előállított hamis iratoknak »megviselt« külsőt kölcsönözzenek. Rengeteg olyan munkanélküli volt a városban, akik reggeltől estig a munkaközvetítő hivatalban ültek. Már kora hajnalban magukhoz vették bátyújukat, leültek a hivatal ajtajába és estig el se mozdultak. Hogy közben miből éltek, az talány marad. Svédországban kényszerleszállást végzett.Legénységüket internálták. (MTI) Berlinből jelenti a NTI: Semleges helyen átadták az angol—amerikai kormánynak a német hatóságok jegyzékéi, amely figyelmezteti az angolokat az olasz királyi villa műkincseire és minden felelősséget az angolokra hárít, ha a villa elpusztul. A németek a villát nem teszik katonai célponttá, tehát az angolok se támadják meg. (MTI) Göbbels német birodalmi miniszter közölte, hogy a birodalmi szinészkamara tagjaiból több mint 10 ezer ember vált használhatóvá a hadsereg részére. (MTI) Az olaszországi arcvonalon a németek megakadályozták, hogy az ellenséges csapatok átkeljenek a Metauro folyón. A harcok az adriai szakaszon tovább tartanak. Az Arno szakaszon felderítő harcok folynak. (MTI) Zágrábból jelentik: Angol tisztek vezetésével körülzárták a partizánok Hercegovác városát. A német és horvát tisztogató csapatok a partizánokat megtámadták és a várost felmentették. A partizánok 350 halottat és 300 foglyot vesztettek. (MTI) Katia, az üteg kedvence Templom ez itt, a természet csodálatos nagy temploma. A komoly büszke fenyők mintha kis papok lennének, akik a nagy miséhez a segédletet szolgáltatják. A fenyő illata, a selymes fű lehelete a tömjénillat és a madarak csicsergése a felfelé szálló zsolozsma... Ezt érzed, amint felfelé baktatsz lóháton és közben a Villám jobbra balra kapdos a fejével a zöld lombok után ... De egyszerre megváltozik a kép: földbevájt kiserődök tűnnek fel előttünk, s fent a gerincen ponyvával letakart hegyiágyuk pihennek. Az egyik hegyiágyusüteg tüzelőállásában vagyunk. A nap csak halvány fémpamacsokat dob be a sürü lombok között és a fénycsikok érdekes mintákat rajzolnak a gyepszőnyegre, meg a kiserődök fenyőkéreggel fedett tetejére. Pompás, remekül berendezett tüzelőállás . .. Most csend van az egész vonalon, a kezelők a hegyoldalban szerte-széjjel tanyáznak, de mindig készen arra, hogy tüzparancs érkezik. Az egyik kísérőd padkájánál nagy ember- gyürü van. Hangos nevetés hangzik fel olykorolykor. Félénk hosszúlábú állatot fognak körül, azzal játszanak, mint az önfeledt gyermekek. Katja, üiegünk kedvence, — mutatják be. S Katja, a háromhetes őzike szelíd szemével ránkbámul. Nyakigláb az egész állatka . . . Aztán megismerjük az élettörténetét. Lent, az ÖszvérNyáron mindig a parkokban, vagy a Tiidak alatt aludtak, esetleg a régi temetőben. Ezeken a helyeken legtöbbször a csavargó gyerekekkel gyűlik meg a bajuk, akik maguknak igyekeztek lefoglalni a szabad ég alatt található szállásokat. Halálos ellenségként állt szemben egymással ez a két Itábor. Gyakran ké’shegyre mentek és véres verekedések zajlottak le közöttük. A gyermekeket az »aprópénz lovagjainak« csúfolták, mert kisebb alkalmi lopásokból, utcai éneklésből és játékból tengették életüket. Balalajkájukkal, vagy harmonikájukkal házról- házra jártak és hajlongtak a ledobott kopekek «tán. Ezek a tíz-fizennégy esztendős csavargó gyermekek már többnyire házaséletet .éltek. A »férj« muzsikált, az »asszony« pedig énekelt. Táborukban parázs féltékenységi jelenetek, sőt családi drámák folytak le. Ilyenkor véresre verték és halálra szurkálták egymást. Ha egyik helyről a másikra költöztek, két nélkülözhetetlen darabot vittek magukkal: a a zenélő szerszámot és a bicskát... Az emberek elborzadva nézték ezeket a szerencsétlen ember-csemetéket és az volt a véleményük, hogy a bolsevisták bűnei Között az a legnagyobb és legförtelmesebb, amelyet a gyermekek ellen elkövettek. * Ebben a városban már teljesen otthonosan mozogtunk. Az első két hét alatt szétszórtuk röpiratainknak egy részét és gondoskodtunk a további sokszorosításról. Csupa, lelkes és megbízható ember volt a munkatársunk. Olyan emberekkel igyekeztünk kapcsolatot keresni, akiknek sem lakásuk, sem pedig munkájuk nem volt és a GPU üldözte őket. Óvakodtunk a közönséges bűnözőktől, betöállás környékén fogták egy hétlel ezelőtt a tüzérek. Remegett, félt, reszketett, mikor elfogták és siránkozva vinnyogott az édesanyja után. Ki tudja, mikor lett árva és milyen körülmények között. Dél van, valakinek eszébe jut, hogy régen evett Katja. Ketten is ugranak a közeli kísérődbe és nemsokára hozzák a kétdecis üveget, amelynek nyakára gumicsövet húztak. . — Ez a cuclija, — mutatja az egyik hadapród. — Már írtam haza, hogy küldjenek egy rendes gumicuclit, Igaz, elfelejtettem megírni, hogy milyen célra. Postafordultával aztán jött a levél: Ugyan, fiam, csak nem tértél vissza a dudlis üveghez. Újabb tábori lapot kellett meneszteni a félreértések elkerülése végett — mondja mosolyogva . . . Katja jóízűen nyakalja a tejet, amit mindennap nagy nehézségek árán, a közeli faluból szerez be az üteg a számára. Mikor végez, kéjesen megrázkódik, aztán felnyujtja hosszú, karcsú nyakát és nyalni kezdi a hadapród haját. Nem kell ide borbély sem, — mondja az egyik tüzér. — Katjának a hajnyalás a legkedvesebb szórakozása . .. Most megremeg Katja, félősen bújik oda a hadapród ölébe. Hatalmas kutya tűnik fel a látóhatáron. rőktől, tolvajoktól és olyan elemektől, akik nem mertek nyíltan a szemünkbe nézni. Minden éjtszakát más helyen töltöttünk1. Hol a híd alatt aludtunk, hol a régi temetőben, ahová már nem temetkeztek, vagy esetleg valamelyik elhagyott falusi házban. Sohasem beszéltünk több emberrel egyszerre és főképp az elvadult, csavargó gyermekcidőfl őrizkedtünk, akikről az a hír járta, hogy többnyire a GPU kémjei. * Mindjárt a városba érkezésünk után levelet írtam öreg barátomnak, Krasznovnak, Kotov- kiba és nehezen vártam a választ. — Ne tedd ezt, — intett Grisa — jobb, ha a régi világ végleg elmerült számunkra,. Veszedelmes dolgot cselekszel, mert a postán is ott ülnek a GPU emberei. Hátha elfogják leveledet, aztán egyszer s mindenkorra elintéznek ! Hosszasan meghánytam-vetettem a dolgot. Valóban igaza van Grisának, hogy semmi sem köt többé Kotovkihoz, de mégis csak ott futnak össze a hírek, amelyek száműzetésben élő öreg édesapámtól érkeznek... Legalább csak annyit szeretnék megtudni róla, hogy él-e, vagy meghalt. A levelet már elküldtem, változtatni rajta úgysem lehetett. Rettentő nagy óvatossággal írtam meg a levelet, neveket egyáltalában nem említettem, csak egy-egy utalást ejtettem el a múltra vonatkozólag, amiből megállapíthatta, hogy ki a levél írója. Türelmetlenségemben már a második nap ellátogattam a postára, megnézni, hogy van-e valami a megadott postafiókban. Azóta is minden áldott nap megfordultam a postán. De egyre csak a régi választ hajtogatta a) tisztviselő: — Az ön számára nem érkezett semmi. (Folytatjuk.) j
