Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)

1944-08-24 / 191. szám

2 1944 augusztus 24. imomRorr Hogyan kezdődik meg a tanév a zalai iskolákban Ezer és ezer embert érdekel most egész Zala megyében, hogya,n történik az új iskolaév megnyitása és az iskolázásnak lebonyolítása. A szülőknek épp olyan izgató kérdése ez, mint a tanítóknak, tanároknak és a tanulóknak,. Tudvalévőén a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter elrendelte az iskolaévnek szeptember elsején való megkezdését, szakítva a tavalyi rendelkezéssel, amikor .egyes iskolák a körül­ményekhez képest novemberben, mások szep­temberben kezdték meg a tanítást. A háborús viszonyok nehézségei azóta fokozódtak egy­részt a helyiségek kérdésében, másrészt pedig a naponként megismétlődő légiveszély miatt. A miniszteri rendelkezés bizonyos tekintetben rugalmas, mert a tankerületi főigazgatók és az iskolafenntartók számára lehetőséget nyújt a viszonyok figyelembevételével való önálló intézkedésre is. A szombathelyi tankerületi kir. főigazgatónak a miniszteri rendelet végre­hajtására vonatkozó utasítása most érkezett meg a zalaegerszegi kir. tan felügyelőséghez 'és a közép-, középfokú és szakiskolák igaz­gatóihoz az iskolaév megkezdése ügyében. A főiigazgató rendelete többek között a követ­kezőket mondja: — Az 1944—45-ik iskolai év tanulmányi rendje tárgyában kiadott kérdésekre beérke­zett jelentésekből megállapítottam, hogy a rendelkezés alatt álló iskolák — kevés ki­vétellel *— a tanítást megkezdhetik. Ezért elrendelem, hogy az iskolák igazgatói haladék­talanul tegyék meg az előkészületeket a taní­tás megkezdésére mindazokon a helyeken,: ahol az iskolának akár saját épületében, akár más épületben, akár egyedül, akár más isko­lával, vagy iskolákkal együtt a tanítás meg­kezdődhetik. Amely helyein akárcsak egyetlen iskola is otthont talál, ott a város, község egyet­len iskolája sem martadhat munkahely nélkül. • A mai idők, amelyekben az (elhelyezési lehe-< tőségek a 'különféle igénybevételek miatt na­ponként változnak, nagy határozottságot, önállóságot és körültekintést követelnek meg az igaz­gatóktól. De megkövetelik azt is, hogy az ugyanabban a városban, községben működő bármely jel­legű és fajtájú iskolák .igazgatói és tantestü­letei egymást a legmesszebbmenő módon se­gítsék a felsőbb rendelkezések kérése és vá- rása nélkül. A kölcsönös megértés és segítés útján is keressék és találják meg a legsür­gősebb kérdések megoldását. A tanítás kez­dete egy-egy városban, községben mem lehet egy-egy iskola elszigetelt magánlügye, hanem a szükség szerint két, vagy több, vagy esetleg valamennyi közös érdekeinek kell azt tekinteni. Eddig a főigazgató intézkedése. Ami a részleteket illeti, az a legnehezebb megoldás különösen Zalaegerszegen, ahol a gimnázium, kereskedelmi középiskola, polgári fiú- és ál­lami polgári leányiskola, valamint a két kör­zeti elemi iskola és iparostanonciskola jkétn ezer tanulója számára mindössze a kereske­delmi középiskola négy tanterme és a köz­ponti elemi iskola tantermei állanak rendel­kezésre. Értesülésünk szerint a kereskedelmi középiskola valamennyi évfolyamán a délelőtti órákban rendes tanítást akarnak bevezetni, délután pedig a gimnázium tanítana azzal a felváltással, ho|y egyik délután az alsó négy, második délután a felső négy osztály járna. Az elemi iskolh maradna meg tehát a polgári iskolák, a tanonciskolák és a két körzeti elemi iskola tanulói részére, ami teljesen le­hetetlen helyzetet szül. Az igazgatók most Szombathelyre mennek tanácskozásra, hogy javaslataikat megtegyék a főigazgatónak. Kü­lön kérdést jelent az, vájjon mi történik a bejáró tanulókkal. A kérdés megoldása, min­denesetre a gordiusi csomó fogalmához tar­tozik. Tilos az idei keltezésű liba és kacsa iorgaiombahozatala A baromfiforgalmat szabályozó rendelet ér­telmében az úgynevezett tavaszi keltetésű libát és kacsát a keltetés évének szeptember 15-ik napja előtt — még a kényszervágott libát és kacsát sem — forgalomba hozni' nem szabad. A rendelet ellenére a Baromfi- és Tojásfor­galmi Központ megbízottai sok helyen tapasz­talták, hogy a vidéki piacokon a gazdaközön­ség a rendelet nem ismerésére hivatkozva komoly tételekben kínái eladásra idei keltetésű libát és kacsát. Mivel nemzetgazdaságilag a fiatal liba és kacsa forgalombáhozatala nem kívánatos, közellátási vonalon pedig rendkívül káros, a központ ismételten figyelmezteti az érdekelteket, hogy fiatal liba és kacsa for- galombahozataláva! ne kísérletezzék, mert azo­kat elkoboztatják. Bezerédj Lajos, Szombathely, mint a Vetőmagelszaporitó és Érlékesitő R-T. kizárólagos főbizományosa min­dennemű vetőmagot a legmagasabb áron vesz és vetőmagokra termelési szerződéseket a legelőnyösebben köt. A termelt vetőmagok után a törvényes felárat fizeti. Vetőmagvásárlásokra bizományosokat felvesz. INNEN IS — ONNAN IS Két sziklaóvóhelyet építenek Veszprémben 250 ezer pengő költséggel. — A másfél hónaJ pos szombathelyi színiévad 20 ezer pengő tiszta nyereséget hozott Kőszegi Géza szín- igazgatónak. — Egy tolató mozdony halálra gázolta a vágányok között járkáló ukrán me­nekült süketnéma leánykát a sárvári vasút­állomáson. — Kétmillió értékű elrejtett ék­szereket találtak Érsekújvárott egy olyan ház­ban, amelyben nemrég még zsidó családok laktak. Halálra gázolta a vonat Désen dr. Örvössi Ferenc Máv fogalmazót. — Betiltották Lon­donban azt a tüntetést, amelyet az angol hadüzenet évfordulóján akartak rendezni a kiegyezéses béke érdekében. — Borzalmas veszteségeket szenvedtek Varsóban a lengyel fölkelők a német repülőgépek harcbavetésétől. — Firenze ágyúzásakor sok műemlék súlyosan megrongálódott, köztük a Santa Croce tem­plom is, amelyben Galilei és Dante koporsója van elhelyezve. — A francia kormány Vichy- ből egy keletfranciaországi községbe költözött. Ugyanott tartózkodik a német nagykövet is. A diplomáciai kar egy másik keletfranciaor­szági községbe költözött. — Amerikai bom­bázók találatai következtében teljesen elpusz­tult a trieri bazilika, a német birodalom egyik legrégibb építészeti emléke, az őskeresztény művelődésnek egyik legnagyobb alkotása. — A hivatalos lap közli az iparügyi miniszter rendeletét, amely szerint önálló mérnöki gya­korlatot csak az a mérnök folytathat, aki a mérnöki kamara tagja. A rendelet megálla­pítja a kivételeket is. Szolgálati viszonyban álló mérnök képesítéshez kötött állást csak abban az esetben tölthet be, illetőleg szol­gálata körében műszaki tevékenységet csak akkor folytathat, ha a kamarának tagja, vagy tagjelöltje. A rendelet ez alól is egyes kivéte­leket állapít meg. (MTI) — Az ősi magyar fészek, Sárospatak régi megállapítás szerint az ötletek városa. Mintaszerűen, szinte vezény­szóra működik ott a bajtársi szolgálat. A leg­főbb vezető napiparancsára félórán belül roz­Regény afc Magyarra fordította Gaál Olga (81) — Mindez — mondták az emberek — O. fölkelő vezér műve. De hogy ki ez a titokzatos O. fölkelő vezér, azt valójában senki sem tudta. Valósággal csodálatos híreket ter­jesztettek erről a titokzatos emberről. A nép pedig hallotta és hitte, amit mondottak. Ezért tartották ezt a sztrájkot is O. fölkelő vezér művének, aki egyik éjtszaka a százezer lakosú T. város rakodó állomását lövette. Óriási kár keletkezett, de ami a legkülönö­sebb volt az egész dologban, az a követ­kező ... Hat vörös katonát, akik a pályaudvar védel­mében különösen kitüntették magukat, bő­kezűen megjutalmazott a kormány. Ingyenesen tartózkodhattak az egyik híres üdülőhelyen, azonkívül nagyobb összeget is kaptak. De nem hihetetlen-e, hogy ez a hat megjutalma­zott ember másnap egytől-egyig öngyilkossá­got követett el? Egyik agyonlőtte magát, a másik leugrott a negyedik emeletről, a harmadikat felakasztva találták meg és így tovább. És mit szóltak mindehhez az emberek? Azt mondták, hogy minden O. fölkelő vezér műve volt. A kormány attól kezdve minden vonatot katonai fedezettel indított útnak. Újabban aztán más módszert eszeltek ki a fölkelők. Egyszerűen szétkapcsolták középen a vonatot, a vonat hátsó része aztán lemaradt és könnyűszerrel kifosztották. — De a legszörnyübbet még nem hallot­tátok — mesélték újra az emberek egymásnak. — M. városban hirtelen hatalmas tűz ütött ki. A tűzvész olyan méreteket öltött, hogy két- háromszáz kilométernyire is ellátszott. A tűzoltók és a katonaság egy kerek hétig dolgozott, amíg a tüzet teljesen megállította. Déloroszországban hónapokon át tárgyalták ezt a szörnyű tűzvészt. A várost fekete hó borította be, szabály­szerű tüzlavina hömpölygött végig az utcákon és az égő olaj patakokban folyt. Igen sok ember elpusztult. És ki csinálta a tüzet? Mert kétség sem fért hozzá, hogy a tűz gyújtogatás útján keletkezett. Ki volt a tettes? A bolsevisták azt a hírt terjesztették, hogy külföldi megbízatás folytán keletkezett a ha­talmas tűz. De az emberek tudták, hogy ez mese, mert milyen érdeke fűződnék ahhoz a külföldnek, hogy M. városban felgyújtsa az olajraktárt?! Legutóbb a »kiválasztott faj« néhány kép­viselője jelent meg nálunk. Nagygyűlést hívtak egybe, amelyen meg­magyarázták a népnek, hogy minden erejükkel a fölkelők ellen kell harcolniuk. Kérték, hogy jelentkezzenek minél többen önkéntesnek a fölkelők leverésére. Az önkéntesekből ugyanolyan szabadcsapa­tot akartak szervezni, mint a fölkelők és ha­sonló módszerekkel akartak harcolni. — Úgy hírlik, — mondotta a szónok le­halkított hangon — hogy a fölkelők a Fekete­tengertől egészen a Kaspi-tengerig és onnan Délukrajnáig, majd a Volgáig egyetlen hatal­mas fölkelő-vonalat szerveztek... És mindezt maguk a fölkelők hiresztelték és terjesztették. (Folytatjuk.) j

Next

/
Thumbnails
Contents