Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-08-21 / 188. szám
I ilAOYftRELEf 1944 augusztus 21., Jutalommal tüntetnek ki tíz zalaegerszegi családanyát, akiknek összesen nyolcvan gyermekük van Úgy volt, hogy Szent István napján ünnepélyes keretek között adják át a városházán a-'* pénzbeli jutalom-kitüntetést annak a tíz, áldozatos életben őrlődő asszonynak, akik sok gyermeket nevelnek a magyar hazának- Az ünnepség megrendezésére minden előkés :ület megtörtént. Virágdíszben pompázott a városháza közgyűlési terme, hogy a kedvességnek ezzel az őszinte jelképével hódoljon a város közönsége a családi élet nemzetfenntartó erényének. Sajnos, a légiriadó megakadályozta az ünnepség megtartását, így majd külső ünnepség nélkül, de szívbeli ünnepléssel fogják átadni a város vezetői azt a jutalmat, amely tulajdonképpen csak jelkép, mert n|em a jutalom nagysága síámít, hanam annak az erkölcsi értéke, amelyet képvisel. Mindnyájan érezzük ma, akik a szenvedő magyar nemzet tagjainak, becsületes hazafiaknak érezzük magunkat, hogy a magyar nemzetnek törzse a magyar édesanya. Tisztelettel hajtjuk meg fejünket előttük, akiknek méhéből új rügyek fakadnak akkor, amikor a keleti veszedelemmel való rettenetes hafcban vérezve fogy a nemzet. Érezzük annak a tételnek szent igazságát, hogy a nemzetek igazi 'élet-halál harca nem annyira a pusztító, öldöklő háborúnak harcmezején dől el, hanem elsősorban a népszaporodás terén, azon kötelességeknek hűséges teljesítésével, amelyekre az Isten parancsa is kötelezi a családalapítókat. Szívünkhöz tehát legközelebb állnak a magyar ,anyák,< akiknek szeme miközben boldog mosolygással pihen a bölcsőkben álmodó angyalkákon, szíve szorongással telik meg és vérzik a harctéren küzdő magzataikért. Övéké kell, hogy legyen minden megbecsülésünk, minőén megsegítésünk, hogy minél könnyebbé tegyük számukra a nehéz időket. És amikor majd felvirrad újra a magyar dicsőség napja, a magyar édesanyák szobrát az égi dicsfény fogja koronázni. Közöljük a névsorát a kitüntetett zalaegerszegi anyáknak: Németh Qyörgyné (Neszelej) gazdasági cseléd 7 gyermekkel, Szabó József- né (Neszelej) gazdasági cseléd 7 gyermekkel, Nátrán Jenőné napszámos 10 gyermekkel, Csöngető Józsefné (Kaszaháza) gazdásági cseléd 8 gyermekkel, özv. Árvolt Jánosné 8 gyermekkel, Horváth Qyörgyné gazdasági cseléd 8 gyermekkel, Bognár Jánosné (Felsőerdő) gazdasági cseléd 8 gyermekkel, Tóth Istvánné (Nekeresd) gazdasági cseléd 7 gyermekkel, Tóth Ferencné napszámos 9 gyermekkel, özv. Lukács Lászlóné (Gévahegy) 8 gyermekkel. A tíz családanyának tehát összesen nyolcvan gyermeke van. A jelképes jutalmuk ötvenötven pengő, vagyis összesen ötszáz pengő. Légiriadó közben nyújtotta át a polgármester a légoltalmi kitüntetéseket Zalaegerszegen A légoltalmi szolgálatban kimagasló teljesítményeknek méltó jutalmazása, továbbá a légoltalom iránt annyira időszerűvé vált érdeklődés fejlesztése és fenntartása céljából a honvédelmi miniszter légoltalmi jelvényt rendszeresített a légoltalom terén kifejtett átlagon felüli munkásság jutalmazására. Zalaegerszegen elsőízben két személy kapta meg ezt a kitüntetést és pedig Wejsiczky János hivatásos tűzoltóparancsnok és Tanay Károly hivatásos főtörzsőrmester. Mind a két személy rendkívüli buzgósággal, nagy odaadással teljesíti hivatását abban a szervezetben, amely ma nemcsak a városnak, mint közületnek legdrágább értékeit oltalmazza, de mindenegyes polgárnak, a féltett családi tűzhelynek nyugodt szembenézését biztosítja a légitámadások ve- szedellmeivel. — 'Közismert, hogy Wejsiczky János elgondolásaiból pattant ki a zalaegerszegi légoltalmi központnak olyan sikeres elhelyezése, megépítése és berendezése, amely méltán például szolgálhat a Dunántúl összes városainak. A szakértői vélemény is megállapította, hogy a zalaegerszegi központi légoltalmi berendezés a legmintaszerűbb. Délelőtt 9 órára tűzték ki a kitüntetések átadását és amikor már részben együtt voltak az ünnepélyre meghívott személyek és testületek, valamint a légoltalmi alakulatok, akkor üvöltöttek fel riadóra a szirénák. Így az ünnepségnek tervezett színes külsőségéit el kellett hagyni, csupán a lényeg maradt meg, a kitüntetések átadása és a kitüntetés jelentőségének méltatása. A tűzoltólaktanya udvaráról a gépkocsiszínbe vonultak be az alakulatok és a közönség s ott dr. vitéz T a m á s y István polgármester elsősorban is a légoltalmi ténykedés jelentőségét emelte ki a beszédében! Jól végzett munkának ünneplésére jöttünk össze — mondotta. — Ezekben a halálosain komoly időkben valóban csak a munkát lehet ünnepelni. Minden becsületes munkavégzésnek szent célja a magyarságnak győzelemre való segítése. De a munkanemekben is fokozottabb jelentősége van a légoltalmi ténykedésnek. Gyakorlati rendeltetése a családi tűzhelyeinknek védelme, amely nélkül nincs honvédelem, nincs nyugodt polgári munka, nincs termelő élet. Amikor a honvédelmi miniszter a légoltalmi jelvényt rendszeresítette, ki akarta hangsúlyozni az egyesek és alakulatok előtt a polgári légoltalom és a légvédelem terén kifejtett tevékenységnek nemzetmentő szerepét. Valóban nagy nevelő ereje van ennek a kitüntetésnek, mert követendő példa gyanánt állítja ifjak, férfiak, öregek elé a kitüntetetteknek odaadó buzgalmát. Isten őrizze meg a nekünk legdrágább lakóhelyünket a támadástól, de ha végigsújtana bennünket ez a szerencsétlenség, mindnyájan kövessük az önfeláldozó hazafias munkában azokat, akik érdemben előljárnak. Azután a polgármester a honvédelmi miniszter nevében átadta a kitüntetéseket. Németh István törzstűzmester pedig meleg szavakkal köszöntötte a tűzoltóparancsnokot, a szervezet ragaszkodását tolmácsolta és ennek jeléül virágcsokrot nyújtott át neki. Ezzel befejeződött az egyszerű ünnepség, amelynek azonban a stílus fenségét adta az, hogy az ellenséges gépek távoli bugása vegyült bele. Regény Magyarra fordította G a á 1 Olga (78) Előjött Nadja asszony is és behívta a két menekülte, a kunyhóba. A közös étkezés Után a fiú bizalomra gerjedt irántunk és mesélni kezdett: — Az Uraiból jövök. Nem is tudom, merre megyek ... Emberekkel akartam találkozni, akik gondoskodnak majd rólam és segítenek nekem a bolsevistákat megölni! Mindannyian fölnevettünk. A gyerek elvörösödött és buzgón folytatta: — Nem kell azért kinevetnetek! Apámat agyonlőtték a vörösök, gazdaságunkat kisajátították. Anyám a száműzetésben halt meg ... Egészen egyedül maradtam a földön. A föl- kelőkhöz szeretnék beállni, mert sokat hallottam róluk... Félénken körülnézett a gyerek, majd Nadja asszony bíztató tekintetére tovább folytatta: — Nagyon szép gazdaságunk volt, de beállított hozzánk is a GPU és elvitték apámat. Anyám keservesen sírt. Aztán hallottuk, hogy édesapámat agyonlőtték, mert nágygazda volt. Anyámat és engem letartóztatott. Van még egy idősebb bátyám, de az már nem bátyám többé! — mondta haragos daccal. — Nyilatkozatot írt alá, amelyben megtagadott bennünket. A vörösök megdicsérték és állásba tették. Nővérem egy bolsevistához ment férjhez. Körmömmel martam az arcába! A fölkelők ismét fölnevettek, de közben megértő szeretettel néztek a kisfiúra. — Anyámat és engem Középázsiába akartak küldeni. Száműzött csoportunk a Bajkál- tóhoz érkezett. Fűtetlen marhavagonban utaztunk. Sokan megbetegedtek Ős meghaltak az utón. A kocsit csak egyszer nyitották fel naponta, amikor enni hoztak. Szörnyen fáztam. — A Bajkál-tavon csónakkal kellett volna átkelnünk és csak odaát üthettünk volna tanyát. A csónakokat zsúfolásig megtöltötték, úgy hogy a hullámok becsaptak. Anyám teljesen átnedvesedett. Ruhája a testéhez fagyott. Amikor a túlsó partra megérkeztünk, alighogy hozzáláttunk a kunyhók fölépítéséhez, ismét parancsot kaptunk a további utazásra. Szegény anyámnak lázasan kellett ismét útra indulnia. Végre megérkeztünk az Uraiba. Ott már készen volt a lakásunk... De anyám nemsokára meghalt... Teljesen egyedül maradtam. De összebarátkoztam néhány magamhoz hasonló otthontalan fiúval és megbeszéltük, hogy elszökünk a táborból. Hónapokon át vándoroltam Oroszországon keresztül... Mindig a vonat alatt, vagy a kocsi tetején. — Miből éltetek? — kérdezte Nadja asz- szony. — Loptunk. Megtanultam barátaimtól... — mondta csendesen és szégyenkezve hajtotta le a fejét. Mindenki elnémult. — Egyszer hazalátogattam a szülőfalumba is, mert nagyon elfogott a honvágy, — folytatta tovább a gyerek — de otthon már minden megváltozott. A kerítésünket elhurcolták, házunkat kiürítették, az ajtót elvitték, csak a kutyánkat láttam viszont, más senkit. De a kutyánk majd megveszett örömében. Két lábra "állt, átölelt és az arcomat nyaldosta. Sírtam örömömben és csókolgattam a kutya csupasz orrát. Aznap mindketten egy híd alatt aludtunk. De reggel tovább kellett mennem. Egy tehervonat ütközőjén utaztam tovább ... A szakállas, elvadult fölkelők már nem nevettek. Ez a sors várt az orosz gyermekek, fiúk és leányok százezreire ... — Maradj nálam — mondta szelíden Nadja asszony. — Látod, nekem is volt egy szép kis fiam... De ő már nincs többé... Maradj itt és légy az én kisfiam! A kemény férfiak egymásután szállingóztak ki a kunyhóból. (Folytatjuk.) j
