Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)
1944-04-11 / 81. szám
2 jÜLsJ 1944 április 12. Budapesten és a vidéken zavartalanul tovább folyik a leventekiképzés A vidékre költözött leventék uj lakóhelyükön jelentkezzenek I A levente- és leventeleány foglalkozáson résztvesznek a vidékre költözőnek is Az iskolák bezárása és a főváros és környékének részbeni kiürítése következtében sok levente és leventeleány kerül vidékre. Ez az.elköltözés azonban nem okoz fennakadást a le- ventemunkában. A leventeköteles korban levő ifjak új lakóhelyükön jelentkezni tartoznak és ott kötelesek résztvenni a leventefoglalkozáson. Az ifjúság honvédelmi és a testnevelésnek országos vezetője rádiószózatban fordult a leventeifjúsághoz és figyelmeztette őket, hogy a különleges időkben fokozott munkára, fokozottabb teljesítményekre van szükség. Alig hangzott el a felhívás, Budapest bombázása után a leventeifjúság a légoltalmi mentési munkában való áldozatos részvételével mutatta meg, hogy, megértette a hozzá intézett szavakat és a gondos szervezettség és kiképzés eredményeképpen derekasan megállta a helyét. Napjainkban minden téren fokozott munka és egyre nehezebb feladatok várnak a leventd- ifjúságra és az iskolai szünet és a vidékre költözés szokatlan körülményei között zavartalanul folyik a kiképzés. A leventeleányok országos vezetője is külön felhívással fordult a leventeleány csapatok vezetőihez, hogy a foglalkozásokat változatlanul folytassák és különösen gondot fordítsanak arra, hogy a leventeleányok a szociális szolgálat terén még mélyrehatóbban tevékenykedjenek. (LHK) Látogatás egy német katonakórházban Buch, egyszerű kis vidéki város Berlin közelében. Kertes családi házak, csinos villák, néhány csendes forgalmú üzlet. Olyan békés minden, mintha ezt a szerény ligetecskék közé elrejtett városkát a háború hullámai egészen kikerülték volna. Katonakórházat keresni itt aligha jutna valakinek is eszébe. A buchi katonakórház, a német sebesültápolás egyik legnagyobb büszkesége, valóban semmiben sem különbözik az itt-ott elszórt nagyobbacska magánvilláktól. Eredetileg csakugyan villa lehetett, kórháznak mindenesetre nem épült. Se rendezése sem mutat olyan szándékokat, mintha a külső hatásvadászat eszköze lenne. Kissé üresnek tetsző röntgenterem, parányi műtő- szoba, betegszobák, ez minden. De jobb is igy. Itt, ahol a szó szoros értelmében az élet viaskodik a halállal, csakugyan fölösleges min den külső cicoma A buchi katonakórházat a legeslegsúlyosabban sebesültek, a súlyos agysérültek számára rendezték be, akiket más kórházban nem tudnának megmenteni. Ezért oly kicsi, csupán 70—80 betegre méretezett a kórház is. Akármilyen sok súlyos, sokszor borzai másán súlyos sebesült kerül is haza a harcterekről, aránylag mégis csak kevés azoknak a a katonáknak szama, akiket csupán Németország legkiválóbb orvosat tarthatnak meg az életnek, azok, akik az agy gyógyítására küiön- legesíiették a tudásukat. Patzig főorvos keresetlen szavakkal, katonás egyszerűséggel világítja meg a kórház célját, a gyógyítás menetét és néhány sebesültet is bemutat. Az egyiknek homlokán ötpengős nagyságú kerek nyílás tátong. Mögötte világosan látni a vékony hártyával fedett agy lüktetését. És a beteg saját lábán jár, beszélni is tud! Kitünően sikerült műtét, Lemke doktor, a fiatal agylékeiőorvos végezte, Patzig főorvos legnagyobb büszkesége. Furcsa lenne megkérdezni, mennyi idős lehet a fiatal tudós, igy hát találgatásokra vagyunk utalva Legborulátóbb becslés szerint sem lehet idősebb harminckét évesnél, de gyerekarca után ítélve éppígy lehetne húsz éves is. Biztosan nem remeg Lemke doktor keze, amikor azokat a műtéteket végzi, amelyekre Németországban rajta kívül senki más nem merne vállalkozni. Most azonban, amikor Patzig főorvos neki adja át a szót, mintha kissé ideges lenne. Úgy látszik, a csendes munkát szereti, nem szívesen lép előtérbe. Nem is beszél saját művészetéről, inkább az agysebészet legújabb fejlődését ismerteti. A korszerű agysebészetnek legfontosabb segédeszköze a röntgengép, legkiemelkedőbb orvosi vívmánya az amerikai Dandy módszere az agyüregeknek levegővel való töltésére. Az agyüregeket elváltozásaival együtt a légtöités teszi a rőntgeniemezen láthatóvá. A sebész igy már nincsen találgatásokra utalva, hanem pontos felismerés alapján láthat munkához. Ez az eljárás már a háború előtt is ismeretes volt, azonban az agysebészet legújabban is óriási vívmánnyal gazdagodott. A megbetegedett agyrészeket a természet el különítő burok fejlesztésével választja ei az egészséges agyrészektől, Ezt a védőburkot, mely idegen elem az agyban, a sebészet azelőtt csak úgy tudta eltávolítani, hogy vele együtt a kérdéses agyrészs is kénytelen volt kiirtani. Most ezeket a burkokat már az agy minden sérelme nélkül is ki lehet fejteni Lemke doktor úr szerény ember, többet nem beszél, de az a gyanúnk, hogy ennek az eljárásnak egyelőre ő az egyetlen művésze. Vájjon betegünk egész életén át viselni fogja-e homlokán a borzalmas léket? Nem, ez már régóta nem kérdés —, válaszolja Lemke doktor, egyszerű csontátültetés az egész, legtöbbször bordacsontátülíeíés. De addig várni kell vele, amig az agy tökéletesen rendbe nem jön. Az agyat nem szabad könnyelműen a fertőzés veszedelmének kitenni. Patzig és Lemke doktor olyan magától- értetődő természetességgel beszél az agysebészet csodáiról, mintha mindez a világ legegyszerűbb dolga lenne. Pedig ugyancsak nem az, már csak a tömérdek bonyodalom miatt sem. A sérülésekkel rendszerint különböző bénulások járnak együtt, a beszélőképesség, az emlékezet elvesztése, a gyomor és vese működésének rendellenességei. Ezek természetesen ismét a részletkérdéseknek egész sorát vetik fe! és különleges ápolást tesznek szükségessé. Hogy ebben sincs hiány, mutatja, hogy a 70—80 beteg ápolására az orvosokkal együtt legalább 30—40 főnyi személyzet áll rendelkezésre. Ami emberileg lehetséges és amit a tudomány az emberi élet szolgálatába tud állítani, azt ennek a kis kórháznak ápoltjai mind megkapják. De ez még nem minden. A tudomány és emberszeretet gondozása a sebesült katonákat a kórház kapuján túl is elkíséri. Hiszen ha taipraállhatnak is, sokan, nagyon sokan még mindig nem egész emberek. Az agynak azokat a részeit, melyeket a golyó vagy gránátszilánk szétroncsolt, a sebészet sem tudja megmenteni. Az agy egyes részeinek elvesztése nyomában járó bénulásos és lélektani következmények gyógykezelése már más szakértők birodalmába tartozik. Az elveszett agyrészek működésének végzésére más agyközpontokat kell kényszeríteni. Ez már az ideggyógyászok és gyógypedagógusok feladata. Azok a betegek, akik emlékező , beszélőképességüket vesztették el, vagy bénulásaik még nem fejlődtek vissza, új intézetbe kerülnek. Patzig főorvos ezt az intézményt is készséggel bemutatja. Jó egyórás gépkocsiul után érkezünk meg Erknerbe, Berlin egyik messzebb fekvő külvárosába. Itt is ugyanaz az egyszerűség és tisztaság fogad. Ha a buchi kórházban a tudomány emberei röntgengéppel és műíőkéssel dolgoztak, itt már nincs szükség bonyolult műszerekre. Az erkneri intézet egyetlen orvosszere a türelem. Türelem és akaraterő a gyógykezeltek, az önfeláldozó felebaráti szeretet türelme az ápolók részéről. Ha a hadnagy ur elfelejtett beszélni, nincs más hátra, ismét meg kell tanulnia. Egy tapasztalatokban megöregedett gyógypedagógus segít neki, órákon át, nap-nap után, végtelen türelemmel. Egy kis kétperces bemutatóban le is vizsgáztatja tanítványát az előző napi munka anyagából. Édesanyám, édesanyám, próbálgatja a hadnagy, kezdetben kissé ügyetlenül, de hamarosan hibátlanul megy. A hadnagy ur most is itt kezdi a beszélni tanulást, ahol busz évvel ezelőtt kezdte. Legkellemesebb dolguk a bénulásos betegeknek van. Egyetlen feladatuk, hogy bénult tagjaikat szakadatlanul gyakorolják. Nyáron szabadtéri foglalkozás, sport — az intézetnek külön tornaterme, sőt csónakháza is van —, télen fúrás-faragás a műhelyben. A legszebb farag- ványokat egy szabó készíti. Munkája hivatásos esztergályosmesternek sem válna szégyenére. Igaz ugyan, hogy már több mint egy éve gyakorolja itt a faragás művészetét. De ez nem is sok. Az agyközpontok uj beidegzése hosszadalmas folyamat. Az idő azonban itt nem számit. Egy év, két év vagy több, a betegek addig maradnak itt, amig nemcsak teljesen visszaszerzik elvesztett képességeiket, hanem, ha a szükség úgy hozza magával, uj foglalkozásukra is felkészülnek. Aki innen kikerül, életvidám emberként lép ki az életbe és nem lesz a társadalom terhére. Küldje be mindig legalább negyedévre előre a Zalai Magyar Életének szóló díjat A lapnak is könnyebb, önnek is könnyebb: egy gonddal kölcsönösen kevesebb.Az újság nem bank, hogy hosszabb-rövidebb lejáratú hiteleket nyújthasson.
