Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)

1944-05-30 / 120. szám

2

hogy ezen a földön a magyar akarata érvényesül.

Mindez együtt teszi ezt a földet hazánkká,. Hogy ez a föld valóban haza legyen, ahhoz nem elég az, hogy olykor hazafias verseket szavalunk. Nem elég, hogy ismerjük és elmondjuk nemzeti imádságainkat, hogy könnybe lábad a szemünk, amikor a külföldről visz- szatérve, a határon meglátjuk a háromszínü magyar lobogót. A hazát olyanná kell alakítanunk, hogy ne csak azok érezzék és vallják a magukénak, akik fennt vannak, akik a hatalom birtokosai, akik az életnek a napos oldalán vannak. A haza akkor lesz valamennyiünkké, ha az ország minden fia, kicsi és nagy, szegény és gazdag egyaránt érzi, hogy ennél az országnál szebbet, jobbat, lelkének-testének kedvesebbet, drágábbat el sem lehet képzelni az egész világon. (Hosszantartó lelkes helyeslés, éljenzés.és taps.)

Ha hőst akarunk faragni minden magyar emberből, a faluvégi kis házak és a nagyvárosok gyártelepei mellett meghúzódó munkáslakások lakóiból egyaránt, akkor

olyan országot kell teremtenünk, amelyben testvéri egység uralkodik,

amelyben ember és ember között más különbség nincs, csak az, amit az egyes ember a munkájával, tehetségével és jellemével kiküzdött magának és ami az örök igazság szabályai szerint méltán megilleti. (Hosszantartó, lelkes helyeslés.) Ha azt akarjuk, hogy ez ai ffaza ne csak az ünnepi szónoklatok, a gyakran hangoztatotf jelszavak hazája legyen, hanem olyan valóság, amelyhez minden ember körömszakadtáig ragaszkodik, amelyért meghalni édes és dicső dolog, akkor

meg kell teremtenünk az új, a népi és a szociális Ma,gyarországot.

(Szűnni nem akaró lelkes éljenzés, helyeslés és taps.)

ilyen hazának a megteremtése nem könnyű munka. Csupán jószándékkal, nagy nekifohász- kodással, eszményi és korszerű Magyarországot elővarázsolni egyik napról a másikra nem lehet.

Valamennyiünknek be kell állattunk a munkába.

Minden lelki és fizikai adottságunkat ennek a célnak a szolgálatába kell állítanunk. Ki-ki azt adja oda az új Magyarország megalkotásáért folyó munkába, amit csak tud. Ez vonatkozik a

Regény * Magyarra fordította G a á I Olga

(10) Kulikovszki gazda, aki a forradalmi kisgazdapárthoz tartozott s most a kommunistákhoz állott, titkos ülést tartott a falusi parasztokkal. Mindez nagy óvatossággal történt. Egyik nap, amikor Maikin és Silkó a bolsevisták kerületi megbeszélésére utaztak, ismét Kulikovszkinál gyűltek össze a muzsikok.

— Elvtársak! — nyitotta meg a gyűlést Kulikovszki. — A kommunista kormány választásokat akar kiírni a szovjet falvak részére. Ebben segítségükre akarunk lenni és olyan jelölteket akarunk állítani, akiket az egész falu támogat. A fajunktól idegen és templomrabló zsidók hada lidércnyomásként nehezedik lelkünkre. Mi orosz muzsikok vagyunk s nem akarunk egyebet, mint földjeinket megművelni és családunkat eltartani.

A gyűlés elhatározta, hogy Kulikovszkit és még másik két bolsevistabarát gazdát jelölL nek. Azzal szét is oszlott a gyűlés, abban a tudatban, hogy talán mégis sikerül a békés együttműködés az új hatalommal...

Másnap reggel Maikin és Silkó 'hazaérkeztek. Első útjuk Kulikovszkihoz vezetett.

— Te árulója vagy ügyünknek! Ellenforradalmár vagy, aki a párttagság álarca alatt ösz- szeszövetkezik a falu kulákjaival, hogy eredményesen harcolhasson ellenünk. Ezennel letartóztatunk!

Kulikovszkit a kerületi városba vitték, ahol bezárták. Földjét kisajátították. Tízévi súlyos

szellemi és a kétkézi munkásokra egyaránt. A lényeg az, hogy mindenki teljesítse kötelességét a munkahelyén, akármilyen veszélyek és lemondások közepette. A földmíves munkálja mintaszerűen a földjét, az iparos legyen művésze a mesterségének, a tisztviselő lássa el pontosan a feladatát. Akik pedig az államhatalmat, vagy a közületet képviselik a néppel szemben, azok mindenegyes tárgyalásukkal és tollvonásukkal éreztessék, hogy a hivatalos eljárásukban a velük szemben állók érdekeit képviselik, hogy céljuk a segítés, az elesettek fölemelése.

Cselekedeteikből beszéljen a magyar szív, a

segítségre szoruló magyarral szemben.

(Hosszantartó éljenzés, és taps.)

Nem ígérgetésekre, nem Trandabandázásra van szükség, hanem arra, hogy mindenki a maga helyén maradéktalanul teljesítse a kötelességét. Nem könnyű időket élünk. Veszélyek is leselkednek ránk és ki tudja, melyik pillanatban zúdulnak ránk a modern háború legnagyobb megpróbáltatásai és veszedelmei. Ma nincs hátország, ahol békésen folyik az élet, míg a száz és száz kilométernyire levő arcvonalon a halált osztogatják egymásnak. Ma mindenkire egyaránt leselkedik a végzet. Ma nincs polgárember és katona. Ma valameny- nyien — ki civil gúnyában, ki mundérban — honvédéi vagyunk Magyarországnak. (Hosz- szantartó lelkesedés.)

Ha tehát azt akarjuk, hogy hősi néppé váljunk, úgy kell élnünk és éreznünk, hogy ez a haza mindnyájunké. Töltsön el bennünket az egységnek az érzése. Az ünnep arra való, hogy fényszóró gyanánt rávilágítson az örök igazságokra, hogy ráeszméltessen bennünket néhány szón keresztül arra, hogy mi a feladat tunk. Ennek a mai ünnepnek a lélek, az eszme és az ige ünnepének az lesz a legnagyobb ajándéka, ha meghalljuk a mának magyar igéjét:

meg kell találnunk egymást.

Sem politikai pártállás, sem foglalkozás, sem egyéb társadalmi különbség nem lehet válaszfal közöttünk. Ennek az egységnek az útja nem könnyű, az egység teljes megvalósítása nem következhetik be egyik napról a másikra. Amit azonban tudnunk és éreznünk kell, az, hogy elindultunk a helyes utón, amely elvezet bennünket a magyar egység eszményi állapotához. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.)

fegyházat kapott. Ezzel szemben a szomszéd városból küldtek ki három munkást, hamisítatlan bolsevistákat, akiket a szovjettanác^ képviselőjévé választottak. Kotowki tehát teljesen idegen kormányzat alá került.

Lassan beköszöntött az ősz. A kivégzett tizenhét áldozat földje ott hevert parlagon és ellepte a gaz. Gazdasági udvaruk teljesen elhanyagolt állapotba került, a lakóházak ablakai beverve, itt-ott hiányzott a 'kerítés, meg a ház ajtaja. Sötét alakok lopkodták el, hogy télire tüzelőnek használják fel. Amikor atyám figyelmeztette Malkint erre a tolvajlásra, 'dühös tekintettel mérte végig és rendreutasítólag mondta, hogy ne avatkozzék bele olyan dolgokba, amelyek nem reá tartoznak.

Kisebb gondunk is nagyobb, — úgymond

— mint hogy ezeknek a szabotálóknak és államellenségeknek vagyonával törődjünk.

— A kivégzettek vagyona nem szállt az államra? — érdeklődött atyám. — És nem lehetne ezt az állami vagyont gondos kezelésbe venni, mielőtt a tolvajok és betörők széthordják?

— ügy látszik, bírálni akarsz és előírásokat tenni, hogy miképpen vezessem hivatalomat?

— mordult apámra Maikin. — Vedd tudómásul, hogy ellentmondást nem tűrök! A bolsevizmus nem válogat az eszközökben. Az új hatalom urai Moszkvában hatálytalanítottak minden fennálló törvényt és mivel új törvényeket még nem alkottak, így minden kerületi központ vezetősége a saját belátása és elgondolásai szerint intézkedik.

Az embereken napról-napra nagyobb nyugtalanság vett erőt. Közben egyre többen iratkoztak be a kommunista pártba. Nagyon ke1944 május 30.

Van még valami, ami a mái kort megkülönbözteti az előző koroktól, ami a hőssé válást különösen nehézzé teszi. Az elmúlt évtizedek a természettudományoknak és azok hátása alatt a technikának olyan fejlődését hozták meg, amely fél évszázaddal ezelőtt szinte elképzelhetetlen volt. Mi, akik kenyerünk javát már megettük, akiknek fél évszázad személyes tapasztalatai állanak rendelkezésünkre, saját magunkon éreztük, hogyan alakította át a technika az emberi életet. Amikor gyerek voltam, a gépkocsit sem ismertük, csoda volt számunkra a robbanómotor. Ma azt látjuk, hogy ezer és ezer lóerős motorokkal repülődandárok szántják végig az égboltot, látjuk azt, hogy századokat, harckocsikat, lövege- ket lehet repülőgépen szállítani. Amikor gyerekek voltunk, hol volt még a dróttalan távíró, rádió, és nem lehetett a földkerekség bármely pontjával távbeszélőn érintkezni. Azóta csodálatos távlatok nyíltak meg az emberiség előtt, de ebben az új, bonyolult világban a hősiességnek is egészen új fogalma teremtődött meg. Régebben, bajtársak, amikor szembekerültünk az ellenséggel, az ember állott szemben az emberrel. A katonának a másik katonát kellett legyőznie. Manapság a technikával áll szemben az ember. Ma gépkatonák-, kai szemben kell helytállnia. Egészen másfajta lélekre és bátorságra van szükség, mint régen, amikor karddal, lándzsával, íjjal, vagy puskával álltak szemben a katonák egymással. A gépekkel szemben hősnek lenni egészen sajátos lelki alkatot és fizikai készségeket kíván meg. Hiszen a katonának magára hagyatva, egy kis lyukba beásva kell bevárnia, míg közelébe jön a dübörgő harckocsi és akkor kell alkalmaznia azt a fegyvert, amelyet szintén a technika és tudomány adott az egyes harcosok kezébe.

Milyen igaz az, hogy az egyes hősi példa ma elégtelen, mert magának a nepnek kell hőssé lennie, mégis a nemzet hősiessége az egyes hősi cselekedetek sokaságában jut kifejezésre. Kollektív a korunk, de az egyes ember tudásán is áll, vagy bukik a nemzet sorsa. A csatárnak, aki egyedül áll a lövészárokban, vagy a lövészteknőben és ugrásra készen várja, mikor semmisítheti meg a kezében levő tapadó aknával a rája törő harckocsit, egészen más lelki erőre van szüksége, hogy a reá törő gépóriással szemben teljesíteni tudja a kötelességét. A kollektív korban a harcos magára van hagyatva. Ez

csegtető volt az az ajánlat, amely komoly munka nélkül is gondtalan jólétet Ígért. Azokat, akik a bolsevistákhoz álltak, többnyire valami személyes érdek vezette. Valamelyik szorgalmasabb és jobbmódú szomszéd elleni bosszúvágy, vagy más személyek elleni gyűlölet. A besugás és hízelgő szolgálatok napirenden voltak.

— Szörnyű ez, — mondta apám egyik nap — hogy a közéleti erkölcsöt lassan teljesen megölik. Tegnap mesélte Rudnij gazda, hogy szomszédja, Tarrasenkó csak azért vétette föl magát a pártba, hogy bosszút állhasson rajtam Egy év óta civakodnak már ugyanis azon a gyümölcsön, ami egyik kertjéből a másikba hullott az ágakról. Tarrasenkó beiratkozása után mindjárt besúgta szomszédját, akinél tegnap már vizsgálatot tartottak. Egy tehenet és egy kecskét mindjárt elkommunizáltak tőle, Azt is megmondták Rudnijnak, hogy legköze- lelbb a tyúkokból is lefoglalnak néhányat, mert túl sok van neki.

— És felosztották a szegények közt, amit elvittek? — kérdezte Misa.

Apám keserűen kacagva legyintett.

— Ugyan, elosztották? Az a gazember Tarrasenkó levágta a tehenet és a párttagok megették.

A kommunisták minden csavargót és betörőt maguk közé fogadtak és így ezután már hivatalos igazolással folytatták gonosz tiz elmeiket. Amikor a gazdák hazajöttek a földjükről, legszívesebben bezárkóztak házukba és csak ha nagyon ’kellett, akkor mentek ki az utcára, vagy az 'erdőbe. Amikor pedig a városba Indultak, úgy búcsúztak el a családjuktól, mintha soha többet nem látnák egy-* mást. ;

(Folytatjuk.)

*