Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)

1944-05-13 / 108. szám

2 lIAöX^iliT 1944 májas 13. A mai na# országos és vffág- vonatkozásu eseményei HETI ÉRDEKESSÉGEK A magyar azt mondja: Nem a rúna teszi az (embert! A inémet meg azt mondja: Kleider machen die Leute. Tudományos fejtegetést lehetne írni a fel­fogásnak erről az ellentétességéről, tanulmányt a nemzet-lélektani rugók feltárásával. Tegnaptól kezdve azonban minden vita nél­kül én is azt vallom, magyar létemre, hogy igenis, a ruha teszi az embert — teszi pedig szórakozottá jés |szórakozóvá. Litánián voltam és előttem ült egy asszony. Fieje kendővel takarva, turbánszerű megoldás­sal. Nem kerestem a kíváncsiságot, de észre kellett vennem a kendő meséjét. Az a kendő Ugyanis képeskönyv volt: piros fürdőruhába öltözött, pihenő nőket ábrázolt a vízparton, piros ernyők alatt, meg a vízben labdázó, já­tékos hölgyeket. Férfi nem volt közöttük, azt megállapítom. Az asszony, aki a mintás kendő-turbánt a fejére kötötte, bizonyára azzal az ártatlan hit­tel indult útnak, hogy nem a ruha teszi az embert. Igazán nem vádolom, hiszen nem bi­zonyos, hogy van odahaza más fejlődője is. Háború van, hiányzik ez, meg amaz. De hogy az áhítat hangulatát megzavarta a képes tur­bán, az bizonyos. Csupán ennyit akartam mon­dani. * Magyar embernek nem természete a gyű­lölet még az ellenséggel szemben se. A légi- kalózokat azonban megbüntetné a maga módja szerint, akár népítélettel is, ha erőt nem venne a jogos felindulásán. Mert ártatlan polgár­emberek bombázása és gépfegyverezése, rob­banó játékbabák, csörgők és mérgezett pénzek ledobása nem katonai verseny, hanem min­denre elszánt kalandoroknak lepénzelt gonosz elvetemültsége. Jól tudják ezt a gonosztevők, azért szepegnek annyira, amikor a gépük le- liövése után fogságba kerülnek. , Valahol Zalában a napokban szintén le­zuhant egy találat következtében megsérült ellenséges négymótoros. Két pilóta ejtőernyőn leereszkedve, menekülni akart. Éppen szembe­jött velük egy parasztgazda a szőlőhegyről, fonott üveg a kezében. Egymásra néztek: mindegyik fél nyomban tisztában volt egy­mással. A légikalózok előzni törekedtek és vállon ragadták a magyart. Több se kellett a miénknek. — Az anyád! — kiáltotta el magát harsá­nyan. Csak ennyit és semmi többet. De ebben a két szóban, a két szó hangsúlyában volt valami virtus, ami minden birkózásnál, minden fegy­vernél hatásosabb. A két szóban, a mozdulat­ban és a szemek villanásában, ami a szavakat követte, volt valami keménység, elhatározott­ság, különleges bátorság, tekintélyes fölény, az, ami a vadállatok idomítóinál is tapasztal­ható. A légibanditák meghőköltek, kezük le­hanyatlott és ellenállás nélkül megadták ma­gukat. * Jelentés a zalai szőlő munkás-piacról: Szőlőmunkásokban erős hiány tapasztalható, |sőt a megállapított munkabér mellett egyáltalá-' ban nincs is munkás. Általában 10 pengő és egy üveg bor a napszám. Az üveg legalább másfél literre értendő, a bor a javából. Van esetleg, aki bor nélkül is eligérkezik 12 penj- gőért. De ha délután megszomjazik és mem kap bort, akkor eltávozik, mert »bor nékű ki­fogy a lélek az ember gyerekibű, meg osztán az öregapám se tudott dógozni bor n(ékű sohase. A szőlőmunkát bőrre ké öntöznyi, hogy ádás legyen rajta.« * A főrabbi így adta elő a rablás történetét: — Nem rabolni jöttek azok, hanjem kérni,. Azt mondták, hogy szőnyegekre van szüksé­gük, meg rádióra, de csak kölcsönbe. Az egyik megveregette a váltamat és azt mondta: — No, ne féljen, tisztelendő mester. Nem lesz magának semmi baja. A másik meg két­szer kezet csókolt a feleségemnek. Nü lám! Ilyen udvarias, finjom éjjeli ven­dégek aligha fordultak njég meg a rabbik lakásain. Tudták, mi hódolat jár a nőnek. - A A honvédvezérkar főnöke közli a 12. számú magyar hadijelentést. Eszerint Kolomeától dél­nyugatra páncélos erőkkel támogatott bolse­vista támadásokat vertünk vissza. A súlyos harcokban nagy segítségére voltak csapataink­nak a német páncéltörő és repülőkötelékekj: Saját csapataink helyenként kisebb harci cso­portokat kerítettek be. Az arcvonal egyéb sza­kaszain a szovjet csak helyi támadásokat in­dított és azok már csapataink zárótüzében ösz- szeomlottak. (MTI) A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Kor­mányzó Ur vitéz nemes Vörös Jánost, a hon­védvezérkar főnökét vezérezredessé nevezte ki. (MTI) A Magyar Távirati Iroda jelenti: Május 12-én az esti órákban a Duna—Tisza közén és a tiszántúli részeken ellenséges repülőgépek több hullámban délről északi irányban átrepül­ték az ország légiterét. Bombázásról eddig jelentés nem érkezett. Valószínűleg ugyanezek a gépek ma a kora hajnali órákban északról dél felé haladva repülték át az ország légiterét. Rimaszombatban tegnap iktatták be hivata­lába Farkas Attila főispánt. Vitéz Jaross Andor belügyminiszter üdvözölte a főispánt a régi bajtársi szeretettel. Beszédében a miniszter a nemzeti egységről és a nemzeti vezérgondo­latról beszélt. Kijelentette, hogy csak egy vezérgondolatot tud a nemzet vezetésére elfo­gadni: a szegedi gondolatot; amely azóta már az idegen megszállás alatt élő magyarok ta­pasztalatával és törhetetlen akaratával egye­sült. Azok a férfiak, akik a Kormányzó Ur akaratából most a kormány munkájában részt - vesznek, a szegedi gondolat jegyében úgy akarják tovább vezetni az országot, ahogyan azt Árpád, a honalapító, az Árpádházi kirá­lyok 'és az utánuk trónralépő nagy királyaink vezették. 'A belügyminiszter ezután a köz- igazgatási 'és szociális mulasztásokról beszélt, majd 'így folytatta: A mai nemzedéknek sok rabbinénak kézcsók jár. Egy a jobb, egy a balkezére... * Egy csomó pirósretek 50 fillérbe került a piaoon. Lévén egy csomóban 10 darab, mind­egyikre 5 fillér esett. Csípős az íze, csípős az ára. Mert 1.) a ret­ken tanulják meg a gyerekek az r betűt ropogósán kiejteni; 2.) a retek most még csak a kerti melegágyból kerül élő, bár némelyek botorul azzal vigasztalódnak, hogy a ganéjos fülben is megterem; 3.) már Melius Juhász Péter, Diószegi Sámuel és más füvészek is megírták, hogy aki retket csemegézik,, annak csendes, édes álma lesz, az adóssága és az anyósa se zavarja; 4.) sok nyavalya ellen gyó­gyító hatása van. Nemcsak a méllfájás ellen használ, hanem aki megdörzsöli vele a kezét, összefogdoshatja könnyűszerrel bárminemű mérges házi állatait, bolháit, tetveit, poloskáit; 5. ) lányok arcáról eltünteti a szeplőt, asszo­nyok ajkát megpirosítja, ráncos bőrét kisimítja; 6. ) akik éjjelre a talpukra kötik, azokat nem veri ki a hidegveríték, ha a végrehajtó a -bö- csüssel tiszteletét teszi a lakásukban. Egyébként áll a közmondás, hogy reggel méreg, délben étek, este pedig orvosság. * Az ócskavas-gyűjtések idejében számot tevő az a történet is, amelyet most elmondunkj. Gedeon Andor küérdemült zalai tanító két évvel ezelőtt, amikor székelyországi szülőfalu­jában, Magyarhermány községben résztyett el­hunyt atyja ingóságainak értékesítésénél, az érdemes géplakatos mester lim-lomjai között rejtélyes rendeltetésű masinát talált a padlá­son. Valami nagy értéket sejtett benne, ki­emelte tehát az ócskavasak közül, ahol már négy évtizede pihent és hazahozta magával Zalába. A masina kis tartályában negyvenkét deka higany volt, azt kivette, aztán mutogatta feladatot 'kell majd megoldania. Nem élhet azonban a történelmi nagyságok árnyékában, hanem a Rákócziak, Széchenyiek és Kossuthok feladatait 'kell vállalnia. A mai nemzedéknek a múlt századok ifjúságával szemben van egy nagy előnye, mégpedig az, hogy átélte a Benesek 'és Titulescuk elnyomó uralmát. A trianoni országban és az idegen uralom alatt élő nemzetnek nincs egyetlen olyan tagja sem, aki a mostani nagy feladatot el tudná végezni. Éppen azért, mert egyenként kicsik vagyunk, össze kell fognunk. Ehhez az összefogáshoz 13 'és fél millió magyar kell. Az összefogásból származó magyar történelmi akaratnak mtnden körülmények között diadalmaskodnia kell. (MTI) Toldi Árpád fejérmegyei főispán beiktatása alkalmával felszólalt Jurcsek Béla földmívelés- ügyi miniszter is. Elismeréssel emlékezett meg a gazdatársadalomról, amely kötelességének dicséretes módon tett eleget. Hangoztatta a miniszter a mezőgazdasági munkák elvégzésé­nek fontosságát. Az esetleg nem dolgozókkal szemben a megtorlás elmehet az élelmiszer- éllátásból való kizárásig is, mert ingyenélőket nem tűrhetünk. A földbirtokvásárlásoknak a háború idejére való megtiltása azért történt, hogy az itthonmaradottak ne vásárolhassák meg a földet azok elől, akik a harctéren küzdenek és a földre elsősorban tarthatnak igényt. (MTI) Jelentettük, hogy a kormány feloszlatta a társadalombiztosító intézetek önkormányzati szerveit, amelyek a szociáldemokraták és a zsidó nagytőkés munkaadók befolyása alatt a maguk baloldali szellemiségét hajtották végre a biztosítás egész körében. A kormány intéz­kedését a nemzeti szellemű önkormányzat életrehívása fogja követni. A kormány a be­tegségi biztosítás -körében a gyógyszolgálta- tások javítását, a járadékbiztosítások körében pedig a szolgáltatásoknak jelentékeny emelé­sét kívánja keresztülvinni. Régi, méltányos kí­fűnek-fának, tanárnak, szakiparosnak, végig­böngészett egy csomó szakkönyvet, lexikont, de bizony sehol sem tudott felvilágosítást kapni, hogy minő rendeltetése lehetett ennek a különös eszköznek. Végre nekidurálta magát és a körülmények feltüntetésével egyenesen a m. ’kir. műegyetem dékáni hivatalának küldte el, hogy az illetékes szaktanárnak adják át meghatározás végett. Onnét nagysokára meg­jött a felelet és közölték a tanítóval, hogy »biztosan nem állapítható meg, mire szolgált a készülék, valószínűleg higany-manométer volt és a gőz nyomását mérték vele«. Gedeon nem nyugodott meg a határozatlan feleletben, ha­nem ellenőrzés kedvéért a műegyetem sop­roni bánya- és erdőmérnöki karához fordult. Innen hamarosabban megkapta a választ, amelyben tudatták, hogy »a bemutatott vas­öntvény múzeális értékének megállapítása nem a szakmájukhoz tartozik. Kérésével forduljon a m. kir. József nádor műegyetem gépész- mérnöki osztályához, Budapestre«. A tanító ezek után ott volt, ahonnét ki­indult: nesze semmi, fogd meg jól. Most már felajánlotta rejtélyes és regényes apai öröksé­gét a Göcseji Gyűjteménynek. Ott meg azt mondották, hogy a gyűjtemény számára csak akkor jelent értéket, ha tudják, hogy mi. Gedeon Andor most arra gondol, hogy a masinát közszemlére téteti ki valamelyik ki­rakatba és egyben pályázatot hirdet a készülék rendeltetésének megállapítására. Aki megnyug­tató módon megoldja a feladatot, annak jutal­mul 100 kiló mézet fizet jövőre, abból a ho­zamból, amit a méhei két mázsán felül össze­dolgoznak. Támpont gyanánt megjegyzi, hogy ő arany- foncsorozónak, vagy higanydesztillátornak nézi a masinát. Lehet azonban, hogy olyan törté­neti becsű tárgyról van szó, aminek birtokáért valamikor még öt világrész múzeumai fognak versenyezni. P. P.

Next

/
Thumbnails
Contents