Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)
1944-05-02 / 98. szám
1944 május 3. IWmhn 3 Lapunk április 27 -i számának első oldalán igen értékes cikk jelent meg Barbarits Lajos tollából. Olyan irás, melyet minden magyar emberrel szeretnék elolvastatni, mert nincs olyan, aki ne tanulhatna belőle . . . legyen bár az illető jólfésült úr, vagy egyszerű utcaseprő; divathölgy, vagy szakácsnő; diák, avagy kifutófiú. Igaza van a cikkírónak. Harcoló katonáinkat igenis az ügyes és előrelátó anyaggazdálkodássál is támogatnunk kell 1 Ezzel kapcsolatban csupán egyetlen-egy gondolatot szeretnék még a cikkhez fűzni, amely egyúttal tulajdonképpen kérés is az illetékesekhez . .. Igen. Nagyon helyesen teszünk, ha minden felesleges rongyot, papirí, ócskavasat stb.-t. félreteszünk és házunk valamely zugában megőrzőnk. Ezzel azonban még tulajdonképpen csak a fele útig jutottunk el. (S az útnak ezt a részét, velem együtt, bizonyára igen sok ezren tették már meg hazánkban is!) Az összegyűjtött holmi azonban tulajdon képpen csak akkor jelent a nemzet számára értéket, ha azokat elszállítván, átdolgozzák és újra felhasználható állapotban forgalombahozzák. . rp^m Murakeresztúri működésem alatt rengeteg vasat, bádogkannát, konzervdobozt és egyebet gyűjtöttem össze az iskola udvarában. Az acél és öntöttvas anyagokat el is vitték. A többi azonban — mintegy két kocsira való mennyiségben — még tán ma is ott várja az elszállítást. Nem hiszem, hogy a mai fejlett műszaki lehetőségek mellett ne lenne az is mind felhasználható. A Csáktornyái iskola pincéjében viszont igen sok irka, csomagoló és újságpapírt gyűjtöttünk össze. Bizonyára ma is ott van. Sőt. azóta valószínűleg tetemesen meg is szaporodott. Hisz rendelet van érvényben, mely szerint az elhasznált irkákat, rajzlapokat nem szabad az ifjúságnak kiosztani, hanem össze kell gyűjteni. Tudok másokról, akik rongyot és egyéb anyagokat gyűjtögettek így össze. És várják, évek óta várja* a vezényszót, hogy mikor, kinek adják át. . . . Többet nem is igen kívánok mondani e dologgal kapcsolatban. Akit illet, bizonyára ennyiből is megérti a Küldje be mindig legalább negyedévre előre a Zalai Magyar Élet-nek szóló díjat 9'8oP A lapnak is könnyebb, önnek is könnyebb: egy gonddal kölcsönösen kevesebb.Az újság nem bank. hogy hosszabb-rövidebb lejáratú hiteleket nyújthasson. legfeljebb visszaélésekre nyújthat alkalmat, de ösztönzésül aligha szolgál. Ha ugyanis a magyar ember hazafias szándékkal összegyűjt valamit, azért nem vár ellenszolgáltatást. Hogy pedig minden helységben akad néhány lelkes ember, aki a gyűjtést minden díjazás nélkül jobban elvégzi, mint az, aki eddig pénzért csinálta, — abban nem kételkedhetünk! Egy szó, mint száz: ne csak gyűjtsük, de értékesítsük, hasznosítsuk is a lim-íomol! KOVÁCS DEZSŐ A falu népéhez ősidőktől fogva hozzátartozik a szerte-szét futkosó lábasjószág, a fensőbb- séges nyugalommal kaparászó tyuk, a csipogó csibe, az esetlenül totyogó kacsa, a hosszú nyakú sziszegő gúnár s a mérgesen berzenkedő pulyka. A városi embernek a nyála is kicsordul a sok finom pecsenye-jelölt láttán s egy jókora tányér finom húslevesről, ropogósra sült, illatos libacombról kezd azonnal álmodozni. Nagy becsülete van szemében a frissen tojt, hófehér tojásnak is. A szakmabelieken kivíii csak kevesen tudnak arról, hogy a jelenlegi háborút megelőző években kiviteli mérlegünkben milyen hatalmas tételben szerepelt a baromfi és tojás, pedig értékben a második heiyen áll és csak a munka előzte meg A kiviteli csúcsteljesítményt az 1931-es esztendő tartja, amikor 86 millió pengő értékben szállítottunk külföldre szárnyast és tojást, de a háború kitörése előtti esztendők átlagosan 50—60 milliós eredményei is csak árban jelentettek csökkenést, nem pedig mennyiségben. Ez a hatalmas kivitel túlnyomó részt Anglia és Németország felé irányult. Az előbbi országba főleg tojást, pulykát és sütni vaió csirkét szállítottunk, mig az utóbbi a tojás mellett inkább a levestyukra, bízott kacsára és libára tartott igényt. Eléggé jelentős tojás mennyiséget szállítottunk még Svájcba és Olaszországba is. Rengeteg szorgalmas magyar gazda jutott ezen a réven megérdemelt haszonhoz, de sajnos, talán még busásabb milliókat vághatott zsebre a zsidó közvetítő kereskedelem is. A háború természetesen alapjában megváltoztatta baromfi és tojás kivitelünk helyzetét is. Kivitelünk — főleg a megnövekedett haza szükséglete miatt, de egyrészt a kereskedelmi kapcsolatok megszakadása, másrészt a szállítási nehézségek miatt is, — erősen visszaesett. A háborús években csak Svájcba és Svédországba szállítottunk számottevőbb mennyiségű baromfit és tojást, főleg devizális érdekekből. A magyar baromfit és tojást kiváló minősége tette kedveidé a külföldi országokban. Az évek során szembetűnően fokozódó minőségi javulás pedig eivitaihatatlanul elsősorban földmiveles- ügyi kormányzatunk' érdeme. A földmivelésügyi minisztérium iráuyításával megszervezett tervszerű baromfitenyésztés több, mint másfélévtizedes múltra tekinthet vissza. Ma már az egész országot behálózó, hatalmas szervezet kezében futnak össze a magyar baromfitenyésztés szálai. A célt elsősorban egységes baromfifajták kialakításával igyekeznek elérni, A területi adottságok figyelembevételével és gondos kísérlete zések alapján a legfontosabb baromfi, a csirke tenyésztése szempontjából három-négy körzetbe osztották fel az országot. A Dunántúlon a sárgamagyar, az ország északi és keleti részein a kendermagos-magyar, az Alföldön és a déli országrészben pedig a fehér-magyar tyukfajták általános meghonosítására törekszik a minisztérium, mert ezek azok, amelyektől a legjobb tenyésztési eredmények várhatók. A magyar baromfitenyésztés fejlesztésének és a tenyésztett állatok nemesítésének szolgálatára 1928 ban kezdie el rendszeres tenyészállat juttatásait a földmivelésügyi minisztérium. Ettől kezdve elsősorban tenyészkakasokaí osztanak szét évről-évre főleg a kisgazdák között, igen kedvezményes áron és hatalmas mennyiségben. A gazda azonban, aki ilyen fajkakast kap, köteles régi kakasát levágni, a tenyészkossal pedig uj tulajdonságú vér kerül az állományba és megszűnik az elfajzás veszélye. Átlag 35 —40 ezer tenyészbaromfit osztanak szét évente az országban, köztük természetesen fajübákat, kacsákat, pulykákat és gyöngytvukokat is. 1936-ban létesítette a földmivelésügyi minisztérium az első kellető központot, jelenleg pedig már húsznál is több működik szerte az országban. A keltető központok decembertől szeptemberig vannak üzemben és eddig évente átlag egymillió napos csirkét osztottak ki az igénylő gazdák között még az önköltségnél is alacso- nyabb árban. Az idén a tervek szerint mintegy masfélmiliió naposcsirke kerül már kiosztásra. A naposcsirke juttatásnak elsősorban ugyancsak a fokozatos minőségjavítás a célja. Éppen ezért a keltetéshez a baromfitenyésztő mintaközségekben és az áiiami ellenőrzés alatt álló tenyésztő telepeken termelt tojást használják fel. Baromfitenyésztő mintaközségeknek az olyan községeket nevezzük, amelyekben legalább 20 tenyésztő folytat a követelményeknek mindenben megfelelő, állandó ellenőrzött tenyésztést. A magyar gazdák országszerte lelkes örömmel fogadták a minisztérium szakirányítását. Ezt bizonyítja, hogy ma már 60 ilyen mintaközség van az országban s számuk állandóan növekszik. Érdekes kísérleteket indított az idén a minisztérium Szombathelyen és Komáromban naposkacsák keltetésére. Amint megfelelő eredményeket érnek el, azonnal megkezdődik ezeknek szétosztása is. Döntő fontosságú küldetést töltenek be a magyar baromfitenyésztés fejlesztése terén a különböző felvilágosítások és tanácsadások. A gödöllői áiiami kísérleti telepen túlnyomóan okleveles tanítónőkből egyéves tanfolyamon baromfitenyésztési tanácsadónőket képezett ki a föídmivelésügyi minisztérium. Több, mint 30 tanácsadónő működik jelenleg az országban. Munkájukat elsősorban a keltető • központokban végzik, de ők szervezik a minta- községeket is és a téli hónapokban 6 napos vándortanfolyamokat tartanak országszerte. Az idén 378 téli tanfolyamot tartottak, óriási érdeklődés mellett. A silány baromfiállománynak igen sokszor a helytelen elhelyezés és a hibás gondozás az oka. A baromfi gondos kezelést követel és mindenekelőtt igen fontos, hogy a lábasjószágot megfelelő ólakban helyezzük el. Ennek a kérdésnek a megoldására is igen ügyel a kormányzat. Korszerű ólakat osztanak szét, sőt, aki ilyen az előírásnak megfelelő ólat készít, annak költségeiből 50%-ot, illetve jelenleg legfeljebb 1000 pengőt is megtérítenek. A nagy nemzeti fordulat következtében erőteljesen indul meg a baromfikereskedelem keresztény kézbevétele is. Biztosra vehetjük tehái, hogy a háború utáni időkben még a múltai is messze felülmúló eredményeket érhetünk majd ei világszerte, öregbítve a magyar baromfitenyésztés jó hírnevét. (T. I.) Ne csak gyűjtsük, Je hasznosítsuk is a lim-lomot szándékot, amiért e pár sor íródott. Hisz kevés szóból is ért a jóindulatú magyar ember. Bizony gyűjtünk mi mindent, szívesen. És pedig nem a gyűjtött anyag kg.-kinti áraként fizetett fillérekért 1 A gyűjtésnek ezt a fillérező módját ugyanis helytelennek tartom, mert az A magyar baromfitenyésztés sí asm ara m imoie 86 millió pengőt jövedelmezett békében a baromfi kivitel
