Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)
1944-04-03 / 75. szám
1944 április 3. ruÄCkET 3 Nagy sportesemény lesz Zalaegerszegen husvétvasárnap A megújhodott zalaegerszegi Levente Egyesületben az 1943. év határkövet jelent. Nemcsak a vezetőség lett új és erősen dolgos, hanem azt a munkatervet, amelyet az 1943 évi közgyűlésen az egyesület titkára a vezetőség részéről bejelentett, maradéktalanul végre is hajtják. Ennek fényes tanúbizonysága, hogy az egyesület kebelében működő ökölvívó szakosztály oly nagy munkateljesítményt ért el, amelyre már Budapesten is felfigyelnek. Többször megemlékeztünk, hogy a zalaegerszegi Levente Egyesület a legnagyobb nehézségek ellenére is, az idők szavára hallgatva megindította 1943 márciusában ökölvívó szakosztályának megszervezését. A megindulás kezdetén szinte tisztára mezítláb kezdették meg az edzéseket hat taggal Ostoros Károly gimnáziumi testnevelési tanár vezetésével. Las- san-lassan elérkezett az idő, hogy versenyszerűen űzzék leventéink ezt a legférfiasabb sportot. Megtörtént a benevezés, leigazolás és egyszerre csak megszaporodott a kis csapat. Ökölvívókon kívül nagyszerű támogatókat nyert az egyesület. Dr. Karácson József, aki maga is ökölvívó volt fiatalabb éveiben, szakszerű útmutatásokkal és orvosi tanácsokkal Igen kedves mozgókép tárult tegnap reggel szemünk elé, amikor kitekintettünk az ablakon. Házunk udvarában a fákat zsúfolásig megszállták különös tollazatú vendégmadarak, a ház falára felfutó „vejcsi“-nek nevezett növény kúszó ágai szintén tömve volakt madársereggel, amely jóízűen lakmározta a növény fekete bogyóju termését. Kellemes érzés volt nézni a vendégeket, szívesen engedtük nekik a lakomát, hiszen eddig ez a fekete bogyó úgyis haszon talanul hullott le a lombosodás megindulásakor. A vendégek is érezték, hogy szívesen látottak, mert otthonosan viselkedtek, igen kedves szelíd séggel csipegették az eleséget és ide-oda ugrálásuk, surranásuk inkább vidámság volt, mint félelem. Ezek az idegen madarak már hónapok óta megfordulnak hazánk különböző részein, legalább is sok helyről érkeztek közben közben jelentések a megfigyelésükről. Azt olvastuk a szakértők kijelentéseiből, hogy az északi országokból származó vándormadarak ezek, amelyek a hideghuilámokat előre megérezve hagyják el hazájukat és húzódnak meiegehb éghajlat alá Ha ez igy van, csodáljuk, hogy a madár ösztöne az évek hosszú-hosszú során át csak látta el leventéinket. Megindult a versenyek sorozata és már az 1943 év tavaszán az első két vereséggel indult mérkőzést leszámítva, nem' várt eredményeket ért el a kisded csapat. 1943 év őszén pedig 'már hadtestbajnok- ságot nyert a szakosztály, majd a III. kerületi csoportbajnokságban a III. osztályban a csoportgyőztes címet, illetve bajnoki címet vívta ki magának. Dr. Karácson József szakosztály- vezető elnök és leventeegyesületi orvos semmi fáradságot sem kímél az egyesület vezetőségével karöltve, hogy minél tovább vigye a II. osztáyba került ökölvívó gárdát. Az egyesület mindezt a munkáját csendesen, kérkedések nélkül és annál nagyobb buz- gósággal végezte és végzi. A fiatal és nagy reményekre jogosító szakosztályra a Magyar Ökölvívó Szövetség is felfigyelt és kitüntetni akarván az egyesületet, most táviratilag közölte az egyesület vezetőségével, hogy húsvéi vasárnapján az iVánpótlás csapatával, az úgynevezett »B« válogatottal eljön Zalaegerszegre, ahol Szombathely és Zalaegerszeg legjobb ökölvívói fognak mérkőzni. Ugyanekkor fogja tartani az egyesület ökölvívó szorítójának felavatását is megfelelő ünnepélyes keretben. most érezte meg a fagyhullámot, hogy hozzánk költözzék, melegebb éghajlat alá. Eddig úgy tudtuk, hogy a Vándormadarak ösztöne szinte ritmikus pontossággal működik évről-évre és 'megjelenésük sohasem ritka és sohasem éveket kihagyó Valószínűbbnek tartjuk inkább, hogy ezeket az Isten szárnyasait más körülmények kergetik északról felénk, ebbe az országba, ahol hála az Égnek, a háború ötödik évében sem lőporos a levegő. Talán mondanunk sem kell, hogy a csonttollú madárról van szó, amelyet selyemfarku locskának is neveznek. Igaz, hogy az ősi kalendáriumok és a néphit at északról jövő madarak megjelenéséből kemény és hosszú telet jósol, de borzadjunk hinni ebben a jóslatban, amikor a kedves vendégeket látjuk. Mi lenne velünk, ha még ezután jönne a fagy- huilám ? Az ilyen jósokra nem tudnánk jó szemmel nézni minden kedvességük mellett sem A csonttollú madarak fészkelő hazája Oroszország, Szibéria, a Lappföld és Norvégia. Ezek a madarak nyáron rovarokkal táplálkoznak, télen pedig a fagyöngy és a bogyó a kedvenc eledelük Ezt az eleséget a fészkelő hazájukban télen a hó eltakarja. Alkalmunk volt zárt ablakból a legközelebb megfigyelni ezeket a madarakat. Hiszen úgyszólván csak fél méter választott el bennünke! tőlük a figyelő helyünkről. Előttünk van ruházatuk teljes színe, kilessük minden mozdulatukat, még azt is, milyen gyönyörűséggel falatoznak. Hasonlítanak a mi magtörő pintyünkhöz, de az az eltérés, hogy bub van a fejükön. A színük vörhenyesbarna, a szárnyukon és farkukon sárga esik díszük. Élvezet nézni, hogyan falatozzák a bogyót, úgy látszik, igen kedves csemegéjük. Az egész termést lekopasztották házunk falának futónövényéről, aztán asztalbontást csinálva, tovább röppentek néhány házzal, uj lakomára. INNEN IS — ONNAN IS Ittas állapotban Szegedről Királyhalmára kocsizolt hazafelé Harangozó Menyhért gazda. A gazda elaludt, a lovak pedig letévedtek az országutról. Amikor a gazda felébredt és ostorával megcsapkodta a lovakat, hogy a magasabban fekvő országúira felhajtson, a kocsi felborult és a gazdát maga alá temette. Kitört nyakkal, holtan találták meg. — Meghalt Kerepesen Hruz Dezső, Petőfi anyjának a déd- unokaöccse. — Rendeletet adott ki a szegedi rendőrség a zsidótörvény hatálya aiá eső személyek rádió-vevőkészülékének bevonásáról. — Május 8-ától 12-éig az egész országban papirosnapot rendeznek, az addig összegyűjtött papiroshulladék átvételére. — Felakasztotta magát Szabadbattyánban Friedfield Sándor zsidó fuvaros, a felesége és két asszony leánya 1 Friedfieldéknek vendéglőjük volt azelőtt, de néhány évvel ezelőtt megvonták tőlük az ital- mérési jogot. Az apa és anya külön-külön, a két leány pedig egy zsinegre akasztotta fel magát. Az egyik asszony özvegy volt, a másik elvált. Apró zalai hírek Egyheti fogházra ítélték Mrazovics Klára zalaújvári lakost, mert a hetivásáron egy női kötött kabátot ellopott a nagykanizsai divat- üzletből. — Kővel dobta meg a légoltalmi parancsnokot Cserép Lajos rezi lakos, amikor figyelmeztette az elsötétítésre. A parancsnokot súlyos sérüléssel szállították kórházba. — A sümegi járás főszolgabírája a katonai bevonulás folytán megürült sümegi községi, irnoki állásba azonnali hatállyal Martimkovits Józsefné szül. Jankó Terézia eddigi kisegítő munkaerőt helyettesítette be. Á mezőgazdasási részes munkák előterjesztése Az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara a közellátásügyi miniszterhez fölterjesztést intézett, amelyben rámutatott arra, hogy az 1943 év tavaszán a mezőgazdasági munkaerő-ellátás terén nagy nehézségek mutatkoztak, amelyek ebben az esztendőben még csak fokozódnak« Oka ennek többek között az is, hogy a munkások (nem1 a készpénzben, hanem a természetben való fizetést helyezik előtérbe, viszont a mezőgazdasági munkaadók nagy része a munkabéreket terményekben kifizetni nem tudja, mert a beszolgáltatási kötelesség minden terményfölöslegüket igénybe veszi. Általánosan tapasztalható, hogy a munkaadók csökkentik a részért végzett munkálatokat, mivel a részes munkálatok után kiszolgáltatott termény nem számítható be a beszolgáltatási1 kötelességbe. Rámutatott a kamara fölterjesztésében arra is, hogy ha a mezőgazdasági munkásság a termelés folytonosságának biztosításához szükséges üzemanyaggal kellőképpen ellátva nem lesz, következik a munkakedv hanyatlás, végeredményében pedig a mezőgazdasági munkáshiány. Kérte a kamara fölterjesztésében, hogy a részes munkálatok után kiszolgáltatott termény legyen beszámítható a beszolgáltatási köteles- I ségbe. A magyar ipar a háborús nehézségek ellenére is tovább fejlődik. A Budapest—Hegyeshalom közötti vasútvonalon megindultak a legújabb gyártmányú villamos mozdonyok. Riport a csonttollú madarakról, amelyek eljöttek Zalaegerszegre bogyót lakomázni
