Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)

1944-04-12 / 82. szám

AL

1944 április 13.

FERENCJOZSEF

KESERÜVIZ

A kormány rendeletet adott ki a nemzeti gazdálkodás rendjét zavaró egyes cselekmé- .űyek szigorú büntetéséről. Az április 20-án hatályba lépő rendelet jelentékenyen megszigorította az á rdrágító visszaélések büntetését, behozta az árdrágítókra vonatkozóan a kötelező vagyonelkobzást, súlyos büntetést állapított meg a közellátási jegyekkel elkövetett visszaélésekre, végül bizonyos esetekben bün- tethetővé tette a vevő részéről elkövetett árdrágító cselekményeket is.

Fejér vármegye kir. tanfelügyelője intézkedett, hogy a tanévnek idő előtti befejeztével a tanerők rendszeres családlátogatásokat végezzenek és azok keretében ösztönözzék és irányítsák a tanulókat a készségi tárgyakban való gyakorlásra.

Az értelmiségi kormánybiztosság rendélete szerint 1944 szeptember 30-a után egyetlen vállalatnál sem lehet zsidó értelmiségi alkalmazott. Az elbocsátásokra vonatkozó bejelentéseket az értelmiségi munkanélküliség ügyeinek kormánybiztosságához kell beküldeni.

Kaposvárott légiriadó alatt az egyik óvóhelyen botrányt csinált Kohn József állítólagos birkózó és boxőló. Nagy erejére hivatkozva, az összegyűlt nőkkel és férfiakkal gorombásko- dott és erőszakoskodott. Az előhívott rendőr megbilincselte.

*

A keleti harctér helyzetéről berlini körök a következőket jelentik: A Kárpátok előterében —- amely a szovjet tulajdonképpeni célja — a német csapatok elfoglalták és megerősítették a magaslati állásokat. Ezzel keresztülhúzták a szovjet számításait. Köveinél a szovjet folytatja támadásait és súlyos veszteségeket szenved. A németek meghiúsították a bolsevisták átkelési kísérletét a Dnyeszter felső folyásánál. Jassytól északnyugatra visszaverték a szovjet csapatokat. Csernovictől északra a német csapatokra nézve igen jó helyzet alakult ki. A StamsUiunál előretört szovjet csapatok bekerítése és megsemmisítése után a németek egyre közelebb Nyomulnak Tamopolhoz, amelyet az ottani őrség heves utcai harcokban védelmez. Brodi- nál újabb területet nyertek a német csapatok. A német intézkedések egyébként az egész vönalon éreztetik hatásukat. (NT1)

Szerdán a déli órákban amerikai bombavető kötelékek az Alpok feltett behatoltak a Német Birodalom déli és délkeleti vidékei fölé. Főleg a Fertő-tó és a Keleti Alpok fölött voltak heves légihareok. Német vadászok számos négy- mótoros bombázót lőttek le és több ellenséges gépet leszállásra kényszerítettek. (NSST)

A Schaffhausen svájci város bombázása által keletkezett károk jóvátételének első részleteként egymillió dollárról szóló csekket nyújtott át Amerika berni követe a svájci külügyiminisztériumnak. (MTI)

Berlinből jelentik : Luckból sikerült egyes menekülő csoportoknak a német védelmi vonalakig eljutni. Ezek a következő helyzetképet festik a szovjetparadicsomról : A bolsevisták már odaérkezésükkor fosztogatni és gyilkolni kezdtek. Leginkább az élelmiszerekre vetették magukat, úgyhogy a termékeny Ukrajnában felütötte fejét az éhínség. A szovjet a 16—60 éves férfiakat besorozta és három csoportra osztotta őket. Az egyik csoportot a harctérre, a harcképteleneket Szibériába viszik, a harmadik csoportot pedig agyonlövik. (MTI)

A bukaresti katonai parancsnokság most kiadott rendelete értelmében ezentúl halálbüntetés jár nemcsak a légitámadások alatt elkövetett fosztogatásért, hanem a riasztó hírekkel előidézett vakrémület okozójának is. (MTI)

Kossuth Lajos utolsó levele

Kiadatlan fogalmazványa Eötvös Károlyhoz

Könyvtáram eladásának e szándéka nem öltött gyakorlatias irányt mindaddig, amig Ön tisztelt barátom 1893. junius 20-án azt nem hozta előttem személyesen indítványba, hogy nemzeti érdek követeli könyvtáram biztosítását a nemzet számára, nehogy az is elkallódjék, miként a Zrínyi Miklósnak és Rákóczi Ferenc fejedelemnek könyvtárai elkallódtak s Ön felszólított, egyezzem bele, hogy az ön elnöklete alatt alakított bizottság (utján) könyvtáram, irományaim, s tudományos gyűjteményeim a nemzet számára elkallódástól megmentessenek.

Ön igen jól tudta, hogy engem könyvtáram eladásának szándékára a lelkem nyugalmát feldúló adósság terhétől megszabadulás vágya vezetett.

Ezen rám és családomra nézve felbecsülhetetlen értékek eladási okiratát fiaimnak is alá kellett irniok s aláírás végett elküldtem Nápolyba, aláírták s az aláirt okirat már több nap óta várt Önhöz elküldésre. A késedelem e tekintetben egészségi állapotomból származik.

Egészségemmel akként vagyok, miként napról- napra rohan a vég felé. Múlt tavaszi betegségem maradandó nyomot hagyott hátra maga után egészségi állapotomban; a phisikai erőhanyatlást, amelyet okozott, nemcsak nincs többé tehetségem csak valamennyire is kiheverni, de sőt oly absolut tehetetlenség vett rajtam erőt, hogy egy levélírásnak vagy fogalmazásnak már csak puszta gondolata is teljesen a munka- képtelenségig kifáraszt.

Nagyon beteg vagyok, betegebb, mint a múlt januárban. Biztatnak orvosaim. De

én érzem, hogy rohamosan sietek a vég felé.

Ideje is, hogy vége legyen. Csak azon egyet óhajtanám, hogy ne maradjon hátra utánam teljesítetlen hagyott kötelesség. Tartok tőle, hogy maradni fog, mert tehetségeim annyira cséfben hagynak, hogy oly helyzetbe jutok, melyet, ha annyira szomorú hem volna, botrányosnak kellene mondanom, minthogy akaratom a tagjai feletti uralmát tökéletesen elvesztette. így történt aztán, hogy harmadnapja a szó teljes értelmében össze kellett roskadnom, erőlködésem hasztalan volt felkelni a földről. Arra, úgy látszik, nem számíthatok, hogy a folytonos erőhar.yat lást valami csekély foka az erőgyarapodásnak váltsa fel. Óhajtásom már csak addig terjed, hogy egy-egy kis alkalmi szünet álljon be phisikai erőim folytonosan fokozódó hanyatlásában, mert ha ez még egy ideig igy talál tartani, helyzetem elviselhetetlenné válnék.

Eddig a levél.

Befejezett minden mondatot. De látni a kéziraton, hogy többször fogott hozzá az erejében végkép meghanyatlott 92-ik évét töltő agg munkás. Meghatva olvassuk Amitől tartott, nem következett be. Nem kellett már soká szenvednie.

1894. március 20-án este 11 óra után táviratok repítették világgá a hirt, hogy a minden idők egyik legnagyobb szive megszűnt dobogni.

HEGYALJAI KISS GÉZA.

Az utolsó hetek eseményei rányomták bélyegüket a pesti színházak arculatára is. A magyar közélet síkján mutatkozó nagy változások óhatatlanul kihatnak a művelődési arcvonalra is és bizonyosra vehető, hogy a főváros színházi világában is bekövetkeznek majd — még pedig hamarosan nagyon jelentős személyi változások. Az ilyen változások persze a szellemi irányvezetésre is kihatnak. Talán az eddiginél nagyobb szóhoz jut az ifjúság és határozottabb, keményebb nemzeti szellem, amely a színházban nemcsak a szórakoztató ipar egyik fajtáját látja, hanem a bátor, szókimondó irodalom szószékét is, ahonnan a magyar lét, a magyar sors igéit messzehangzó szóval hirdethetik a vérbeli magyar színészek száján keresztül a vérbeli magyar irók.

Amennyire megmutatkozik Pest társadalmának átrétegeződése á bekövetkezett történelmi események hatására, éppen annyira észlelhető ez a színházak táján is. A régi közönség egyik csoportja szinte teljesen eltűnt a színházak és mozik környékéről, de a feltörekvő keresztény magyar közönség pillanatnyilag nem képes teljesen betölteni a nézőterek felszabadult helyeit. Ä mai időkben legtöbb ember otthon tölti estéit, a családi kör melegében keres enyhülést, különösen az angolszász repülők első támadásai óta. De a pesti színigazgatók nem vesztik el sem a kedvüket, sem a bizalmukat. A napokban báró Wlassich kultuszállamtitkár elnöklésével értekezletet tartottak a minisztériumban és egyhangú határozatot hoztak: nem hátrálnak, az eredeti tervek szerint változatMárcius 20-án volt 50 éve annak, hogy Kossuth Lajos meghalt. S a munkás aggastyán még halála előtt néhány nappal is azon fáradozott, hogy levelet Írjon. Meg akarta köszönni Eötvös Károlynak. hogy Hermann Oltóval összefogva pártkülönbség nélküli adakozásból megvették Kossuth könyvtárát és irattárát a nemzet számára.

Erről szól ez az utolsó, sajátkezű fogalmazvány :

EÖTVÖS KÁROLYNAK.

Önnek köszönhetem az eszmét, hogy turini könyvtáram anyagát a Nemzet számára bizto síísák, nehogy úgy elkallódjék, mint a Zrínyi Miklósé és a Rákóczi Ferencé kallódott.

1893. december 22-én volt Ön szives engem értesíteni, hogy az Ön elnöklete alatt bizottság alakult Budapesten avégett, hogy könyveim, irataim s tudományos gyűjteményeim a magyar nemzet számára biztosíttassanak.

Február 12-én jutott kezemhez hozzám intézett nagybecsű levele.

Nem voltam képes ekkorig phisikai erőmnek januári betegségem alatt meghanyatlását csak valamennyire is kiheverni, de sőt oly absolut tehetetlenség vett rajtam erőt, hogy csak egy levélírásnak, vagy fogalmazásnak gondolata is teljes munkaképtelenségig kifárasztott. Ha ez a nyomorúságos állapot még soká találna tartani, helyzetem elviselhetetlenné válik. Amit a sors keze reám mért, igen nehezen viselem, de viselnem kell.

Midőn Herman Ottó barátom a megállapított 16.000 forintot, úgyszólván semmiből, a pártkülönbség nélküli jóakarat s áldozatkészség révén néhány rövid nap alatt nemcsak előteremtette, hanem én azon meglepetésben is részesültem, hogy ön és Hermann Ottó, kik az Ön elnöklete alakult bizottság által, az általam kiszabott vételárat magánadakozások utján össze- gyűjtsék, engem azon eredménnyel leptek meg, hogy az általam megállapított 16.000 forintnyi vételárat néhány rövid nap alatt nemcsak összegyűjtötték, hanem már a múlt december 20-án---------arany lírának rendelkezésemre bocsájtá

sával ki is fizették, úgy, hogy már december 20-án

könyvtáram eladásának ügye a Magyar Nemzeti Muzeum számára pénzügyi tekintetben bevégzett ténnyé vált.

Én könyvtáram eladásának ügyében pártkülönbség nélkül oly szives indulattal s annyi áldozatkészséggel találkoztam a hazában, hogy kötelességemnek kell tekintenem az ügy lefolyására visszatekinteni.

Az olasz pénzpiac ingadozásai 16 000 forintnyi adósság terhét hárították vállamra, ami lelki nyugalmamat dúlta fel éltem hátra lehető napjaira, mert borzalommal töltött el a gondolat, hogy adósságot hagyjak fiaimra, minthogy munkatehetségemnek évek súlya alatt megfogyatkozásával arra már nem gondolhatok, hogy munkámmal még annyi tőkét gyűjthes- sek, miszerint annak az adósságnak nyomasztó terhétől megszabadulhassak.

PESTI KULISSZA