Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)
1944-04-10 / 80. szám
2 1944 április 11. Hogyan mentette meg az árokóvóhely egy magyar gazda és felesége életét T Beszámoló a március 17-i bombázásokról Március 17-én szürke felhőtakaró tette fagyossá az amugyis nedves páratelt levegőt. Mégis a déli órákban felbugó sziréna hangjára melege támadt az óvóhelyre szaladó embereknek, kiki törölte verejtékét, mert hallhatóvá vált a szokatlan erős dübörgése sok-sok láthatatlan gépnek, motornak, amelyek a felhők fölött észak felé ugyancsak szelték a levegőt. Már jó negyedórája figyeltük ezt a végnélküli zúgást, midőn lassanként távoli morajjá zsugorodott össze a motoroknak idegeket korbácsoló lármája Egy kis város polgárának régiházi óvóhellyel átalakított pincéjében vártam a felszabadító sziréna jelét, de csak nem akart megszólalni. (Jól felszerelt óvóhely volt. Hordóban viz, sok homok, takarók, tüzoltószerek, kis Légo-meníőláda, szépen elő voltak készítve. Az óvóhely-táskát is mindenki lehozta, sőt élelmiszerről sem feledkeztek meg, mert ki tudja, meddig kell a kényszerlakásban tartózkodni. Csákány, ásó, vésők, acélfürész, szintén készen álltak, hogy az óvóhelyről a ház összeomlása esetén ki tudják magukat ásni.) Tűzoltásban mindenki kiképzést nyert, az elsősegélynyújtásban minden nőszemély. Gondos háziúr volt a tulajdonos, aki minden lehetőségre felkészült. Siri csend borult a kis városka egyébként élénk forgalmára. A beállt szünetben végig tekintettem a főtéren. Sehol egy lélek, mindenkinek drága az élete, vigyáz magára, de vigyáznak az emberek egymás életére is. Az egyik ház kapualjából megszólal egy érces hang. — Halló János bácsi, hol hagyta a lovait ? Halló János bácsi, hol van a kocsija ? A János bácsi nagysokára előkerült a szomszédos fogadó kapujából, megadva a választ: — Ihol vagyok-e, meg a lovaim is. Hát csak nem hagyom a drága lovaimat „repecektől“ agyonveretni, bevittem őket ide az istállóba ! A lovak gazdája, akit a riasztás útban ért, ugyancsak meg volt elégedve öreg kocsisának gyors intézkedésével: — Jól van János bácsi, áldomást iszunk, ha vége lesz a riadónak, addig is bújjék az óvóhelyre, nehogy egyedül igyák a jó somlaiból! Alig hangzottak el ezek a szavak, máris a nyugati irányból közeledő gépek zúgása ütötte meg fülünket. Vissza az óvóhelyre! Alig érkeztem le az óvóhelyre, tompa robbanások zaja hallatszott, majd néhány perc múlva erősebb dörejek — közelebb esett bombasorozatok reszkettették meg a falakat. Itt volt a vészes pillanat, amely összeszorftotta a sziveket. Senkinek sem volt szava egymáshoz, csak a kezek szorultak össze, mintha magában mindenki Istenhez, a Mindenható Úrhoz fohászkodott volna. Ebben a pillanatban fejünk felett erős géppuska és gépágyú tüzelés váltakozott, a motorok iszonyatos erejű dübörgésével. Majd ismét a bombarobbanások nehéz tompa moraja feszítette az idegeket. Órámon figyeltem az időt és a végtelen homályban egymásra tekintő sápadt arcokat. Mintha egy hideg kripta mélyén lettünk volna, ülő halottak között. Hiába igyekeztem néhány bátorító szóval a némaságot megtörni. A szó az ajkakra fagyott. Ez az óvóhelybetegség amely a külvilágtól elzárt emberek idegeit teszi próbára, félelmet támaszt, a fantáziának szabad utat nyit és a borzalmak elképzelését nyomja az agyakra. Szerencsére ezek a válságos percek, az élet és a halál között eltöltött idő csak addig tart, amig a gépek dübörgése a távolba nem vész és a robbanások hanghullámai tompa ütésekké nem válnak. Ez az óvóhelybetegség könnyen leküzdhető, ha az ember az idegeinek parancsolni tud és a válságos percek alatt nem engedi át magát a fantázia működésének. Arra kell inkább gondolni, hogy a bombáknak csak egy-két százaléka esik a házakra, a legtöbbje kertekbe, utakra, utcákra, terekre, szántóföldekre, a beépítettség arányában. Agyujtóbombák viszont nagyobb mennyiségben érhetik a házakat, de nem jutnak el az óvóhelyre. Készüljünk fel tehát inkább a gyujtóbombák okozta tűzfészkek bátor és gyors oltására és gondoljunk arra, hogy azoknak gyors leküzdése megakadályozza a tűzvész keletkezését. Ne ijedjünk még a feicsapódó lángoktól, hánem homokkal és vízzel segítsen minden kéz! Ez legyen minden gondolatunk az óvóhelyen és akkor elkerüljük az esetleg kitörő pánikot és a tétlen nézését a tűz pusztításának. Fatalistákká kell válnunk — hiszen sorsát senki sem kerülheti el. Még vagy nyolc percet kellett várni, mig végre megszólalt a nehezen várt egyenletes szirénabugás, a felszabadító lel amely visszahozta az életszint az emberek arcába. Elköszöntem derék szállásadóimtól, majd a városka légo-központjába igyekeztem. A kárfigyelők már együtt voltak és jelentették, hogy a városka határában lévő hegyidülőbe négy bomba esett, délre, „A“ község felé nagyon sok bomba hullott, észak felé „R“ község irányában pedig vagy tiz bombadobást észleltek. A városka tehát megszabadult a pusztítástól. Irányt vettem dél felé, ahol állítólag nagyon sok bomba hullott. Az „A“ községet érve, egyenesen a jegyzőt kerestem, aki a bíróval együtt járta a községet. Elmondták, hogy a község nem kapott bombát, de tőlük délre „C“ és „D“ községek között vagy száz bomba is hullhatott, mert a faluban is törtek be ablakok, sőt a házak is remegtek a légnyomástól. Hogyan viselkedett a lakosság a légiriadó alatt ? Először kíváncsiskodtak — mondja a jegyző — de amint az első bomba leesett, bebújtak a „bunkerbe,“ magam is zavartam őket. A bunkernek valójában hivatalosan árokóvóhely a neve: 2 méter mély, 60—80 cm. széles, ahogy azt a hadtest rendelet előírja, de itt a nép bunkernek nevezi, mivel hogy a frontról visszatért katonák igy hívják. Megkértem a jegyzőt, mutasson nekem egy ilyen bunkert. Elvezetett N. István gazda házához, akinek a kertje végében találtunk rá a jól épített árokóvóhelyre, amelynek „L“ alakja hat személy részére nyújtott védelmet. Gerendára fektetett hasábfa volt a fedele, 50 centiméteres földdel befedve. Az alján farácsok óvták a védelmet keresőket attól, hogy a nedvesség átáztassa cipőjüket István gazda jóleső érzéssel vette tudomásul, hogy megelégedetten szemlélem bunkerét. Tovább látogattam C. és D. községet. Uiköz- ben arról értesültem, hogy D. faluban egyik gazda háza körül két bomba is esett, de a ház lakóinak, minthogy az óvóhelyen tartózkodtak, semmi bajuk sem történt. Mire odaértem a kárvallott háza elé, már nagy csődület támadt. Vizsgálgatták, mekkora kárt okozhat a bomba. A biró ott állott közöttük és azt magyarázta, hogy aki repeszdarabot, vagy más bombarészt talál, a jegyzőségen azonnal szolgáltassa be. Szóbaelegyedtem B. Imrével, akinet házától körülbelül 10 méterre, egy nyári konyhára esett a bomba. Még mindig izgatott volt a hangja, ahogyan elbeszélte menekülése történetét — Kinn állok a feleségemmel — mondja — és hallom a lövöldözést. Egyszerre csak észre- veszem, hogy a bomba sívít. Jól ismerem a hangot a háborúból. Berántottam feleségemet is az óvóhelyre. Éppen az utolsó pillanatban, mert hatalmas dördülést hallunk, aztán még- egyet. Az egyik bomba tőlünk 20 méterre, a másik 8 méterre robbant. Nagy meleget érzünk és erős füstszagot. — Első utam az istállóba vezet, aminek az ajtaját a légnyomás bevágta. A tehénnek nem történt baja, valószínű azt is odaszorította a falhoz a légnyomás és igy az összeroskadt ajtó nem dűlt rá. Csak a lábai remegtek szegénynek sokáig. Az ejtett bombák, mint megállapítottam, amerikai eredetűek voltak. a hólével erősen átitatott súlyos talajban a bombák 4-5 méter mélységben robbantak A robbanási energia főleg a súlyos földréteg felvetésében merült ki. Ennek volt köszönhető, hogy mindkét szomszédos ház tetői főleg csak a repeszdaraboktói szenvedtek. Egyik bomba a fészerre esett. A gazda árokóvóhelye egyszerű 1 80 méter mély, 70 centiméter széles és körülbelül 2 méter hosszú, hasábfával fedett és csekély földréteggel borított óvóhely volt. Ez esetben kitűnően megállta a helyét, de Imre gazdát figyelmeztettem, hogy építse ki jobban, fedje be jól, több földet rá, hogy ezután a jövőben a füstöt és a meleget se érezzék. A kisbiró, mint hivatalos közeg, e percben egy hatalmas repeszdarabot hozott a legelőről. Büszkén mutogatta, hogy súlyban is közel jár a félmázsához, majd hozzátette, hogy felírás is van rajta, mégpedig nemcsak angol, de magyar is, mert rá van irva magyarul, hogy bomba. Ugyanennek a községnek a legelőjére, hasonló talajviszonyok mellett, még 3 darab, körülbelül 500 kilogramos bomba esett, kárt nem okozott. A szomszédos községek között déli irányban összesen 42 darab 200 kilo- gramon felüli és 500 kilogramos bombák estek, főleg mezőkre és szántásokra. Fentieken kívül a hadtest területén még vagy 400 darab különböző súlyú bomba robbant. „F“ és „M“ község határában »és máshol foszforos gyújtó bombák is 'estek, amelyek közül egyeseket a községek tűzoltói oltottak el, legnagyobb részük azonban 'belefúródott a vizes talajba, majd rövid ideig tartó lángolás után magától eloltódottk Emberéletben kár seholsem történt, ami főleg annak tulajdonítható, 'hogy a lakosság fegyelmezetten végrehajtja mindazokat az óvóintéz- kedéseket, amelyeket a katonai hatóságok védelmükre előírtak. TÖRSEÖK KÁROLY. Testedzés Ökölvívó mérkőzés a nagykanizsai és a zalaegerszegi leventék között. Húsvéthétfőn tartották meg Nagykanizsán a nagykanizsai LE és a zalaegerszegi LE meghívásos ökölvívó mérkőzését. Csiszár Ferenc kerületi titkár felhívására a küzdelmet megelőzőleg egyperces néma vi- gyázz-állással áldozott a közönség a hősi halált halt ökölvívó bajtárs emlékének. A kemény küzdelem végső eredménye 13:5 a nagykanizsaiak javára. Részletek: papírsúlyban Báli László ZLE megérdemelten győzött az első menetben Szekszárdi József NLE ellen, lég- súlyban Papp István NLE pontozással megverte Bödör Zoltánt ZLE, harmatsúlyban Pör- ge Ferenc ZLE szilárdan állta a helyet Rácz Imre NLE ellen, úgy hogy Rácz csak pontozással verte Pörgét, pehelysúlyban Szenta János NLE kiütéssel győzött Kardos Endrével ZLE szemben, könnyüsúlyban Tóth Géza ZLE pontozással verte Etervári Györgyöt NLE, váltósúlyban nagyszerű küzdelem után Kasza József NLE győzött Ekler ZLE ellen, Pogács Gyulát ZLE pontozással verte Gerencsér Sándor NLE, középsúlyban Horváth Gyula ZLE eldöntetlenre mérkőzött Écsi Károllyal NLE, félnehézsúlyban Radosics Lórántot ZLE legyőzte a harmadik menetben Büki Tibor NLE. (K.L.) Labdarugó eredmények az I. osztályú bajnokságban: Tapolcán Körmendi LE—Tapolcai VSE 6:1 (4:1), Kapuváron Move ZSE—Kapuvár 2:0 (1:0). — A színházi világ tavaszi eseményeiről érdekes képes riportokban számol be a Délibáb új száma.
