Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)
1944-06-24 / 141. szám
1944 június 24. 5 Zala megye történeti szerepe Kossuth Lajos függetlenségi mozgalmában az önkényuralom idején flAömíffeliT Az 1849-iki világosi fegyverletétel jtán Magyarországra ráborult az önkényuralom éjt- szakája. Kiváló államférfiak, mély érzésű hazafiak külföldre menekültek, mert a bosz- szú dühöngésében nem nyújtott nekik biztonságot a hazai talaj. Kossuthtal az élen ott szőtték, fonták tovább a terveket, hogyan lehetne a magyar függetlenséget még feltámasztani. Idehaza is égett a hamu alatt a remény. Diákok, parasztok, szolgabírák, ügyvédek és mindenki, akiben magyar szív lángolt, titkon várta a feltámadás elközeledését. A remény különösen akkor lángolt fel, amikor az örökké kavargó történelmi erők újabb politikai lehetőségekkel kecsegtettek. Ausztriának az 1855—56-iki krími háborúban tanúsított magatartása ellenségévé tette régi szövetségesét, az oroszt, de Franciaországot is. Poroszországgal szemben meg amúgy is feszült volt Ausztria viszonya a vezető sze-i repen való versengés miatt. Ezt a helyzetet felhasználta Szardínia királya, Viktor Emánuel, hogy megkísérelje az olasz nép egyesítését. Az olaszok ugyanis gyűlölettel tekintettek a zsarnok osztrák uralomra és kívánták az egyesülést az alkotmányos életet élő Szardíniával. Sikerült is Viktor Emánuelnak véd- és dac- szövetséget kötni Ausztria ellen 111. Napóleon francia császárral. Az eseményeket éberen figyelő Kossuth Lajos is igyekezett bekapcsolódni a kecsegtető alkalomba és összeköttetésbe lépett Cavourral. Ez szívesen fogadta Kossuth támogatását. A terv az volt, hogy az olasz hadsereg keretében magyar csapatok szervezkedjenek, ezek a győzelem bekövetkezésekor egy francia hadtesttel kiegészítve Magyarország-földjére lépjenek s a fölkelt nemzettel egyesülve, alázzák meg Ausztriát. A tárgyalásokon megbeszélték, hogy Kossuth a honfitársait fegyverbe szólítja, Klapka pedig a császári seregből átszökött magyar katonákból s a Magyarországból kimenekült honfiakból magyar légiót alakítson. Magyarországon meg is volt a lelki alap ilyen fölkelésre. Az önkényuralom minden jóérzésű hazafit elkeserített. Kossuth nevének varázsa pedig a száműzetése alatt még csak növekedett. Erre mutatnak az akkoriban keletkezett forradalmi népdalok is, amelyek közül az egyik jellemzően így fejezi ki a közérzést: Még azt mondja az osztrák: Nincs többé Magyarország! Hej, hazudik az osztrák: Mindig lesz Magyarország! Kossuth meg is szervezte a magyar légiót, gondoskodott fegyverekről és azoknak elszállításáról. Gondoskodott továbbá arról, hogy idehaza a nemzetet kiáltványban kellően tájékoztassa a felszabadító mozgalomról. Bennünket, zalaiakat különösen érdekelhet az, hogy Kossuth tervének végrehajtásában fontois szerepet töltött be vármíagyiénk is. Halis István írta meg a Zalai Króniká- ban a történelmi epizódot. Kossuth elgondolása az volt, hogy be kell vinni hazánkba az ország határától nem messze fekvő vasútállomási helyen, Kanizsán átadás végett ezer példány nyomtatott röpiratot és a függetlenségi bizottság pecsétjét. A röpirat Kossuth kiáltványát tartalmazta, amely így végződik: »Legyen mindenki készen!« A röpiratcsomót és a zsebóra nagyságú pecsétdobozt olasz futár hozta 1858 december 3-án Kanizsára. A futár a Korona vendéglőben szállt meg és az előre megbeszélt terjv szerint ott már várta a magyar küldönc, hogy átvegye a küldeményeket. Nagyon kellett azonban vigyázni az akkori viszonyok mellett, hogy a tervet föl ne fedezze a titkos rendőrök ezreivel dolgozó osztrák kormány. Az olasz futár arra volt tehát kitanítva, hogy a legnagyobb óvatosságot tanúsítsa, csak a jelszó bemondása után álljon szóba a magyar jelentkezővel, aki magát fényképes bizonyítékkal is igazolja. Úgy látszik, az átadás mindem zavaró körülmény nélkül sikerült is, Kossuthnak teljes megelégedésére. Ezt mutatja az a körülmény, hogy Kossuth az olasz futárt néhány nappal később négyszáz forinttal jutalmazta meg. Kanizsa tehát egy életbevágónak induló történelmi esemény közvetítő állomása volt. Sajnos, azonban Kossuthnak és a nemzetnek reményei is a mozgalommal kapcsolatban dugába dőltek, Az történt ugyanis, hogy bár a szövetségesek sorozatos győzelmet arattak Ausztria felett, Kossuth mozgalmát cserbenhagyták és megkötötték a világot kiábrándító villafrancai békét. Ez biztosította ugyan az olasz vágyak megvalósulását, a magyarok azonban magukra maradtak. Ezzel egyelőre megpecsételődött a magyar függetlenség sorsa. Nem szabad azonban kitörlődnie a magyar nemzet hálás emlékezetéből annak az igazságnak, hogy Kossuth a legsötétebb napokban is fennen lobogtatta Magyarország jogainak, igazságának lobogóját. Dr. PESTHY PÁL. Az idén oklevelet szerzett tanítók kerülnek a nem állami iskolákba A kultuszminiszter elrendelte, hogy az idén oklevelet szerzett tanítók, tanítónők elsősorban nem állami népiskolai állásokban helyezkedjenek el. Megüresedettnek csak akkor lehet a tanítói állást tekinteni, ha az a tanító, aki az állást eddig betöltötte, meghalt, nyugalomba vonult, állásáról lemondott, vagy elbocsátották. Megüresedettnek tekintendő tanítói állást be lehet tölteni akkor is, ha a tanítói tennivalót ideiglenesen az oda beosztott állami tanító látja el. Az ilyen állás betöltésénél viszont elsőbbségben részesítendő az az állami tanító, aki az illető népiskolában ideiglenesen működik. Őt pályázat mellőzésével is meg lehet hívni. A megüresedett tanítói állásra megválasztottak már elsejével alkalmazhatók. Be lehet tölteni azt a megüresedett tanítói állást is, amelyen ideiglenes gyakorlatra bocsátott ötödéves tanítóképző intézeti növendék már működött, ez azonban elsőbbségben nem részesül és pályázat mellőzésével meghívás utján őt alkalmazni nem lehet. Regény ^ Magyarra fordította G a á 1 Olga ■iih i m ■>— v* aarraL- ’.wnv&m'tWifíamtomia (31) Hosszasan vizsgálta az arcomat, mintha a hatást akarta volna leolvasni róla, majd folytatta: — Ön, ugyebár, képzett szakember, könyvelő? — Igen. Több éven át állami alkalmazott voltam. A csekaember kinyújtotta jobb kezét s ujjaival idegesen dobolt az asztalon, majd megragadta revolverét, alaposan megnézegette és félszemét behúnyva vizsgálta belül a csövét, miközben azt mormogta: — Muszáj már kitisztítani! — Na látja, — fordult aztán ismét érdeklődéssel felém — ön a mi emberünk, ifjú elvtárs. Ilyen munkásokra van szüksége a szovjet államnak. Ön nemcsak a gazdaságát, akarom mondani, édesapja gazdaságát ajánlhatja fel a kolhosznak, hanem ugyanakkor a saját szolgálatait is, mint könyvelő, még pedig nagyszerű fizetés mellett! A népbiztos elhallgatott és hosszasan vizsgálta az arcomat. Úgy éreztem, hogy a verejték üt ki rajtam. Miért olyan barátságos, — töprengtem magamban — mi a szándéka? Vájjon tényleg alkalmazni akar a kolhosznál? De milyen föltételeket szab majd? — Tehát volna még egy 'elintézendő ügy. Az ön atyját és fivérét, ugyeTár, száműzetésre ítélték, mivel nagy gazdák voltak? — Nem voltak nagygazdák! —• válaszoltam élesen. — Mondom önnek, elvtársam, galambocskám, hogy nagygazdák voltak! De ne vitatkozzunk ezen! > Jól tudtam, hogy tiltakozó szavaim után már nem sok jót várhatok. Hiába, nem tudtam uralkodni magamon. — Hogy rövid legyek, — folytatta a népbiztos — megmondom kereken, a csekának nem lesz kifogása az ön felvétele ellen, ha egyetlen föltételét teljesíti: írjon alá ;egy nyilatkozatot, amelyben megtagadja atyját! ~ Az ajtón egy vörösgárdista lépett be és a kezében levő égő lámpát az asztalra helyezte. Csodálkozva nézte az arcomat, utána a népbiztosét, majd ismét rám meredt 'tekintetével. Bogomolov népbiztos, mintha semmi sem történt volna, újra belemélyedt az iratokba. Könyvelő lehetnék, ismét szakmámban dolgozhatnék és még hozzá itt a falunkban — cikázott át agyamon újra és újra a kecsegtető gondolat. — Szemmel tarthatnám a birtokunkat és talán később Misa is hazajönne a kis családjával... meg apám! Apám, akit most meg kellene tagadnom, hogy mindee megvalósulhasson. Megtagadni a szülői házat és sárba taposni mindent, ami huszonnégy esztendőn át kedves és szent volt a számomra. — Nos? — vetette föl a fejét aktáiból Bo- jgomolov. — Ezt a föltételt nem teljesíthetem ?— válaszoltam nyugodtan. A népbiztos sunyi szeméi áthatóan vizsgáltak, úgy tűnt, mintha valami hátsó gondolatot rejtegetett volna magában. — Jó, — szólalt meg végre — ahogy akarja... Most hazamehet! Tisztában voltam azzal, hogy ez a pár-) beszéd mit jelentett számomra. Birtokunkat lefoglalják, engem pedig letartóztatnak. Talán már holnap, vagy holnapután ... A hurok egyre jobban szorult la nyakam körül. * Amikor az utcára léptem, fnár erősen alko- nyodott. A távolban kutyák csaholtak, egyébként békés csend honolt a 'faluban. Lassan, elgondolkozva hazafelé lépkedtem. Egyetlen rögeszme fogamzott meg az agyamban: el innen, el minél hamarabb! Hogy menekülnöm kell, iaz már 'nem volt kétséges előttem. A kicsinyke falusi temető alacsony kerítésénél megálltam. Körülnéztem, hogy nem lát-e valaki és pillanat alatt átugrottam a kerítést. Jó édesanyám sírjánál letérdepeltem ... búcsúztam tőle. Mit is hagyjak itt utolsó szeretet-emlékül? Elővettem a bicskámat és a kerítés tövében nőtt két kicsi nyírfát kiástam vele, majd a durva fából ácsolt keresztet két oldalán elültettem. Misa öt esztendő múlva hazatér, — gon-i dolom magamban — ő már .a nagyranőtt nyírfák alatt imádkozik majd ... (Folytatjuk.) ,
