Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)
1944-04-01 / 74. szám
1944 április 1. ílft^wh,F.T HETI ÉRDEKESSÉGEK '• m|yon időszerűtlen a társadalom szétpar- cellázása. De azért még mindig vannak közitünk nagy számmal, akik a múlt század világába képzelik magukat. Hej, pedig menynyire megsértjük a hiúságukat, ha csak tíz évvel is -öregebbnek néznénk őket. Van például olyan zalai ’városka, ahol a társadalmi érintke-H zésben elkülönülitekWaz egyebemet végzettek, a .főiskolai ’képzettségűek, az érettségizettek s aztán jönnek — szerintük — azok, akik még hátra vannak. Összejöveteleket rendeznek a szociális jótékonyság, 'a hazafias feladatok jegyében, de 'kikötik, hogy az asztalukhoz csali olyan ülhessen, akivel a rangjuk és a rátarti!- ságuk összefér, 'pljön bár valaki tőlük hat méter távolságban ugyanannál az asztalnál, olyan, akit ők kisebbrendűmek tartanak a foglalkozásban, rövid 'és kínos időzés után ajk’- biggyesztve kelnek föl és távoznak. Menekülnek, mint >a fertőző betegtől. Van úgy, hogy •;$ társaskörben külön összejöveteli napja van az »előkelőségeknek« 'és külön azoknak, akik szefintpk nem Számítanak. Ez az állapot a felülről figyelők szemében a humornak gyöngyforrása, a fájdalom közt való mosolygás előidézője, a nemzétpoiitikus pedig azt mondja rá: Isten ’veri: a 'magyart, ameddig nem fog össze testvér a testvérrel. Panaszkodnak a munkaadók, hogy nem lehet munkást találni. Nyilván azt gondolja iaz ember, hogy olyan boldog korszakban élünk, amikor mindenki dolgozik, mert mindenki megtalálta a maga munkakörét. Annál -kínosabb-.meglepetést keltett az a jelenség, amikor a zsidó üzletek lezárásának végrehajtása alkalmával az utcákon olyan csoportok verődtek össze és álldogáltak órák hosszáig, •'atiiilyewekről - csak az ókori történelem emlékezik meg, amikor Róma utcáin a proletárok '.cirkuszt kenyeret követeltek. Most lehetett csak látni, mennyi dologtalan cigánysuhanc ..lézyng ^zertgja városban és a környéken! Úgy vártak és úgy vágytak szinte titkos jeladásra Összeseregelve, mintha üzletkiosztásról', vagy szabad portyáról lett volna szó. Ez'ia jelenség aggasztó, mert a dologtalanság és a mindenre nagyon ráérés sohasem jó tanácsadók. Úgy látszik, a munkatáborok még nem boesá- ■ tottak ki v.elegendő behívót. Az alsólendvai gyümölcstermelők kétszáz kiló gyümölcspermetező rézgálioot igényeltek. A Gyümölcstermelők Országos Egyesülete ki is ptalta ezt a mennyiséget, de nem egyenesen Alsólendvára küldte, sem nem a legközelebbi Hangya fiókhoz, Lenjibe, hanem a távol fekvő ■ nagftkam^sai^Hangyához. Ez a bürokratizmus eíedmény.ezjte, .bogy csak kerülő utón juthatnak hozzá az igényjogosultak a gátiéhoz „és yal^színűleg drágábban is. Mert Nagykanizsáról külön kell megint elküldeni a gálicot Lendvára, ott a községi elöljáróságnak valami szétösztóriól kell megint gondoskodni, ha csak •maga; a községháza nem akar gálicot méricskélni. A szétosztót pedig szintén nem lehet arra koteJezniy* hogy ingyen végezze ezt a munkát. Mint érdekes dolgot jegyezzük meg az esettel kapcsolatban, hogy a községi elöljáróságtól Nagykanizsára küldött kétszáz darab rézgálicutalványból útközben száz darab elveszett/ Most lázas keresés indult meg utánuk. Ez'az időtöltés is a bürokratizmus számlájára Írandó. * ;r Ismeri-e Ön, Uram és Hölgyem, a levéltetű » élettanát?.,'A. levéltetű együtt él a hangyával). '-A'^eketeS^agy zbldkabátos tetű szívja 'a fa r„ jlev&|ént'k /tápláló nedvét, a hangya pedig él-fe "* vezi a tetvek testéből kivált édességet 'A hangya ezért az édes élvezetért boldogan !?‘íuvarozza a tetűt levélről-ílevélre. jj A tetű élettana csak példa legyen most^ Ilyen békés Hiíégértésben és kölcsönös szol1-* * gálatéan élt együtt hazánkban zsidó és némely keresztény. Ha a hangyának szíve van, föltehető, hogy nagyon fáj neki, amikor a gyü- mölcsész megpermetezi a tetűt. P.P. Egy régi .család nyomában Még :az olyan ódon patriciusvárosban is, mint például: Sopron, nem csekély érdeklődésre tarthat számot az ottani százötvenéves, országszerte ismert Seltenhofer-féle harangöntőgyár,’(hogyne ragadná meg tehát a régi polgár-, ság mindjobban tovatűnő emlékein tűnődni szeretők képzeletét a zalaegerszegi Kesseldor- fer-esalád, amelynek törléucte szinte .-egyedülálló a zalaegerszegi polgári rendű családok között. Itt ugyanis, ahol minden bizonnyal csak nagyon kevés ember mondhatja el magáról, hogy elődei századokon keresztül mindig. Zalaegerszegen éltek és még kevésbbé, hogy minden időbén ugyanazt a foglalkozást űzték, á Kesseldorf er-család az egymást követő nemzedékek hosszú során át, immár két-i száz év yta, mindig Zalaegerszegen él és mindig egy és ugyanazt a mesterséget űzi. Egyszer megfordultam a Páterdomb mögötti gyepmesteri telepen és akkor elbeszélgettem a család utolsó élő tagjával, Kessel- dorfer Ilonával. Javakorabeli, bátor, nyílt tekintetű özvegyiasszony az utolsó Kesseldorfer és tekintete el- révedez, mintha a messze múltba nézne, mikor családja történetéről és Stájerről kezd el beszélni. , — Igen, — mondja — Stájerből, a Késsél’-1 dorfer-család ottani ősi fészkéből kerültünk ide mintegy kétszáz, esztendeje és azóta is mindig a mi családunk tölti be a városi gyepmesteri tisztséget. I ■ — Dúsgazdag emberek voltak, kérem, valamikor a zalaegerszegi Kesseldorferek, —folytatja, — ha a régi1 polgároknak pénzre volt szükségük, bizony csak hozzánk jöttek. — Hogy mindig' itt laktunk-e a Páter- dorrib mögött?1 Nem, kérem, mert a mostani Apponyi-utca végén, a régi temetővel szemben volt a .régi gyepmesteri telep, ott volt vala- (mikor a mi öreg udvarházunk és onnan költöztünk ide körelbelül negyvenöt évvel ezelőtt, amikor ezt a házat építtettük. Tulajdonképpen csak most nézek körül és az első, amelyen megakad a szemem, a bejárat ellőtt földbe ásott, esővájta, nagyon régi malomkő. Ez valamikor a kisvárosi jómódú polgárság kertjeinek volt elengedhetetlen tartozéka, földbe ásva, mint itt is, vagy asztal- lapnak használva és amelyet mind ritkábban lehet már csak látni, mert éppen úgy eltűntek, akárcsak tulajdonosaik, a régi szabású kisvárosi polgárok. Óqlon a bejárat két szárnyú, régi módiasan, becsületesen jól megpárttözott vasajtaja is és az özvegy megjegyzi: — Ezek még a régi házból valók, az ajtó egyébként magtárajtó 'volt valamikor. — Valami régi emlék van-e még a család birtokában ? — A család nemesi levele ivalamiképpen elkallódott, a családunk birtokában volt régi tőröket, kardokat, pallost és bárdokat pedig! ezelőtt harmincöt évvel valamelyik múzeumba! Rüídte. be az apám, hogy melyikbe, igazán nem tudnám megmondani. A régi temetőben nagyszabású családi sírboltunk is volt, magas, sok feliratú- sírkővel, de az idők. forgatagában eltűnt ez is, úgy jiogy most már semmiféle régi emlékünk siti csen. Ellenben még itt kint is van villanynak, rádiónk és telefonunk, ami nem megvetendő dolog, Ugyebár ?;_ ágazat adok neki .és búcsúzom az idegenből jött, de’ ia századok folyamán tősgyökeres magyarrá lett Kesseldorfer-család utolsó sarjától. Dr. NOSZLOPY PÁL. tejev’ics István (íafítégérsZe^f tOO, Kállky! Sándor (Beszterce) 50, Bors Ferencné (Dab- ronc) 50, Soós Ferencné (Sümeg) 20 és Mó- rocz Istvánná (Sümeg) 28 pengőt adományozott a sümegi kagylempliomutatarozási céljaira. — Zalagyömörő k©zsfg lako^ágájjak áldhatta» zs égé bői a l^taség .főterén hídmérleget allí3 tottak fel. —XAÍ Adjunk apát a hadiárváknak« mozgalom támogatása céljából végzett gyűjtés Mihályfa községben 202, Kisvásárhely községben 29, Szalapa községben pedig 75.70 pengőt eredményezett. . m Má FERENCJOZSEF • keserűvíz Grafikai kiállítás. Dr. Tóth Ervin magángyűjteményének bemutatása. Rendkívül érdekesnek ígérkező bemutatónak lehetünk tanúi vásárnap a gimnázium rajztermében. Dr. Tóth Ervin az ismert művészeti iró ez alkalommal mutatja be rendkívüli értékű grafikai gyűjteményének legszebb darabjait. A háborús viszonyokra való tekintettel a kiállítás csak egy napig,’vasárnap lesz nyitva. A megnyíló beszédet dr. Zsidó Sándor ország- gyűlési képviselő mondja, pontosan 1 í órai kezdettel. Utána a közönség megtekintheti dr. Tóth Ervin irányításával a pompás gyűjtemény lengyel, francia, német, svéd, japán és bulgár fametszeteit, rézkarcait és rajzait; természetesen a legjelesebb magyar grafikusművészek . is felvonulnak. A kiállított lapok bizonyára hamarosan gazdát cserélnek és sokan fogják otthonukat márkás ! grafikákkal gazdagítani. A tiszta jövedelem 20 százalékát dr. Tóth Ervin az intézet szegény tanulóinak megsegítésére ajánlotta fel. A bemutató már délutáu 6 órakor zárul. Belépődíj nincs. Az 52-ik M. KIR. OSZTÁLYSORSJÁTÉK játékterve páratlan esélyeket nyújt. v! ?n Egy sorsjeggyel szerencsés esetben nyerhető: .sím Egymillió P. A nyeremények összege több, mint Í Ó P. 600.000 p.: Jutalom: Főnyeremény,: 400.000 P, 3 fi;» :.k> uz .t; «t" >: -»sí (Nyere m ények:: ■v / i: onn fsftfi p 100 000 Pí 75.000 P, 60.000?; 3x50.000 P, 5x40 000 P, 1x30 000 P. 22x20.000 P, 2x15,000 P, 30x10.000 P és még számos közép és kisebb nyeremény. • ^ m . Jj ^ A sorsjegy ára osztályonként: egész P40.— A sorsjegy kapható az összes 1 főárusitókuál Húzás kezdete április 13. nyolcad negyed fél P5.— P10.— P20.—
