Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)
1944-06-15 / 133. szám
2 1944 június 15. ÍIA^R'ELET Pécsett. Egy 12 éves fiú, aki harctéren levő tanítónak a fia, tréfásan legjobb pajtásán, a félárva Pető Jenő 11 éves fiúra fogta a fég- puskát. Az ólom kirepült és szíven találta a fiút, úgy hogy azonnal meghalt. A szerencsét^ lenül járt gyermek egyik nagyobb kertészetben dolgozott és a tragédia napján kis rózsá- csokorral kedveskedett az édesanyjának neve- napja alkalmából. A soproni rendőrségen eljárás folyik Fodor Miklós volt evangélikus lelkész ellen, akit azzal gyanúsítanak, hogy zsidó személyektől nagyobb mennyiségű értéktárgyat fogadott el megőrzésre. A kihallgatás alkalmával Fodor beismerő vallomást tett, mire a nyomozás érdekében őrizetbe vették. Ugyancsak őrizetbe vették dr. Pollák Simon soproni zsidó rabbit, aki bejelentés alá eső értékeket adott át Fodornak megőrzésre azzal a kikötéssel, hpgy nyugodtabb idők elkövetkezése után neki vissza fogja szolgáltatni. Fodor értéktárgyakat fogadott el eltitkolásra Rosenberg Adolf zsidó tanítótól is, aki a líceumban a zsidó hittant tanította. A házkutatások alkalmával tekintélyes mennyiségű elrejtett vagyontárgyat találtak, köztük platina, arany és ezüst 'ékszereket, aranygyűrűket, brilliánsokat, több kiló ezüst ötpengőst, értékes bundákat, vászoneműket, perzsa szőnyegeket és cipőket. Az osztálysorsjáték mai húzásán 15 ezer pengőt nyert a 31.329, 10 ezer pengőt a 29,869^ 59.695, 3 ezer pengőt a 9.248, 43.790, ezer pengőt a 25.716, 48.896, 51.255, 65.723 számú sorsjegy. (Minden felelősség nélkül.) Az igazságügyminiszter a bűnvádi ügyekben eljáró közvédő és kirendelt védő napidíját rendeletileg újra megállapította. Eszerint a kir. Ítélőtábla előtt a bűnvádi perrendtartás értelmében eljáró közvédőt és hivatalból kirendelt kíilönvédőt, valamint a Kúria előtt hivatalból kirendelt védőt, abban az esetben, ha elfoglaltsága négy órán túl nem terjedt, 12 pengő, néey órát meghaladó elfoglaltság esetében pedig minden megkezdett óra után további 3 pengő napidíj illeti meg. A Német Távirati Iroda a nyugateurópai arc vonalról a következőket jelenti: A német légierő most kiadott jelentései szerint az ellenséggel folytatott légiharcban az elözönlesi arcvonal felett a német vadászgépek az első héten 673 gépet lőttek 1c, mig a német légvédelmi ütegek ugyanezen idő alatt 48 gépet lőttek le. Ebben a számban nincs bent a lelőtt teherszállító vitorlázó repülőgépek és egyéb szállító repülőgépek nagy tömege. Ezekből a repülőgépfajtákból már több mint ezret lelőttek. Tegnap szintén heves légicsaták folytak az elözönlési arcvonal felett. A német vadászgépek és vadászbombázók saját alakulataikat védték az angol gépek mélytámadásai ellen. Bombákat szórtak a kikötőben rakódó hajókra Egy kisebb hajót 3 bombatalálat teljesen megsemmisített. Egy tízezer tonnás hajót, mint már előbb jelentettük, szintén bombatalálat ért. A hajó csakhamar elsüllyedt. A német felderítők megfigyelték, hogy sok mentőcsónak sietett a hajótöröttek segítségére. (MTI) A Times cimü angol lap a normandiai partraszállásról azt írja, hogy ezekhez a gallipoli, krétai, szicíliai és csendesóceáni partraszállásokat nem is lehet hasonlítani. Itt az ellenség igen nagy előnnyel rendelkezik, mégpedig azzal, hogy az arcvonal mögött közvetlenül tudja csoportosítani utánpótlását. Az angolok az el- özönléssel máris olyan nagy veszteséget szenvedtek, hogy önkéntelenül felvetődik a kérdés: érdemes-e tovább folytatni ezt a harcot. Most azonban már késő azt kutatni, hogy tulajdonképpen miért szállt szembe Anglia másodszor is Németországgal. (MTI) Berlinből jelenti a Német Távirati Iroda: Montebomg közelében a német csapatok több helységet visszafoglaltak és állásaikat megerősítették. Az ellenségnek Merelii-völgyi előretörését megakadályozták. A német repülőgépek egyetlen éjiszakán 2 rombolót, egy 4 ezer tonnatartalmu száilítóhajót, egy 9 ezer tonna- tartalmú csapatszállítóhajöt és két összesen 9 ezer tonnatariaimu teherhajót süllyesztetiek el. Megrongáltak egy 10 ezer tonnás hajót, egy 9 ezer tonnás szállítóhajót és két kisebb hajót. Montgomery tábornok uj rohamra indítja csapatait, ezúttal abból a célból, hogy a hídfőt kimélyitsék. Enélküi ugyanis egyetlen lépést sem tud már tenni Le Havre és Cherbourg elfoglalására. Ugyancsak Berlinből jelentik, hogy tegnap a délutáni órákban a németek szabályok és egyéb rendelkezések megtartását, különösen az alkalmazottak munkaviszonyából folyó jogi érvényesüléseket állandóan ellent- őrizni, az alkalmazottak panaszait meghallgatni és kivizsgálni. Minden vállalatnál munkaügyi választmányt kell alakítani, amely a munkaadó által kijelölt és az alkalmazottak által választott tagokból áll. A választmánynak a munkaügyi előadó a főnöke. A rendelettel kapcsolatban dr. Szász Lajos iparügyi miniszter tegnap rádióbeszédet mondott. Kifejtette, hogy a kormány a napról-napra fölmerülő mérhetetlen sok feladata között legfontosabbnak tartja azt, hogy a magyar munkás érdekében a múltban tett és a jövőben teendő számos rendelkezés ne csak írott malaszt maradjon, hanem azoknak áldását és hatását érezzük. A rendeletben előírt munkaügyi választmány a munkaadó és az alkalmazottak közös érdeke szempontjából tárgyalja az elébe kerülő kérdéseket. A munkásvédelem, a nemzeti munkateljesítmény és a munkaerkölcs szempontjából nagyjelentőségű a munkaügyi előadó működésére vonatkozó rendelkezés is. A miniszter hangsúlyozta, hogy a munkaügyi előadók és a munkaügyi választmány intézményével, amelyet tevékenységében minden párt- politikai szempont mellőzésével egyedül a magyar munka érdeke irányít, a magyar adottságokhoz alkalmazkodó nagyjelentőségű új szerv jött létre a munkás és a munka érdekében, (MTI) Szombathelyről jelentik: Szombathely város képviselőtestületi értekezletén elhatározták, hogy a Wälder Gyula halálával megüresedett mandátumot a város díszpolgárának, Bárdossy László nyug. miniszterelnöknek ajánlják fel. (MTI) A minisztertanácson megtárgyalták az országos munkaerőgazdasági bizottság létesítéséről szóló rendelettervezetet is. A tervek végrehajtása következtében háztartási alkalmazottat a jövőben csak többgyermekes családok tarthatnak. Megvan azonban a lehetősége az egygyermekes családnak is cseléd tartására, ha az apa és az anya a házon kívül dolgozik* A háztartásban felszabadult munkaerőkét haladéktalanul hadiszolgálatra állítják be. (MTI) Megdöbbentő gyermektragédia játszódott le Regény ^ Magyarra fordította G a á 1 Olga (23) A súlyos vasajtó végre felnyílt. A foglyok sűrű sorokban lépkedtek kifelé és szemükkel hozzátartozóik után kutattak. Anyám hirtelen megingott. — Misa! — kiáltotta. A második sorból fáradtan intett felénk bátyám. A vörösgárdisták mindenütt utat törtek a foglyok előtt, miközben irgalmatlanul félrelökték a gyermekeket és asszonyokat. Nagy tolongás keletkezett. Az emberek ijedten hátráltak, hogy elkerüljék a vörösök durva lökdösését. Azok pedig, akik hátiul álltak, előre igyekeztek, hogy rnég^ egyszer és utoljára megláthassák apjukat, testvérüket, rokonukat. Anyámat és nővéremet alig tudtam megvédeni a buzogányütésektől. Nagy erőfeszítéssel sikerült végre feljutnunk az aszfaltra és a feldúlt tömeg előttünk sodródott tovább, amíg a vörösök kettős lánca között a foglyok elvonultak. Négyes sorokban mentek a szerencsétlen megkínzott emberek. Szerencsénk volt, mert Misa, karján kétéves fiacskájával és sógornőm, Tanja, a féléves leánykával éppen mellettünk haladtak el. Különös kegyképpen megengedték, hogy a menet háromperces pihenőt tartson. De az élen vezető vörösgárdista mindjárt meg is fenyegette őket, hogy aki kilép a sorból, azt szökési kísérletnek tekintik és az illetőt figyelmeztetés nélkül lelövik. — Misa, Tanja! — kiáltott anyám és hozzájuk akart rohanni. A vöröskatona durván lökte vissza. Misa sápadt volt és komoly. Tanjának könnyek peregtek végig az arcán, de fegyelmezetten nyugodt és csendes maradt. — Apa, — kiáltotta mellettem egy vékony gyermekhang — apa, mikor jössz megint haza? Odanéztem. Négy-ötesztendős fiúcska volt a szomszéd községből. Édesanyjára támaszkodva, vágyakozóan nyújtotta ki parányi kezeit édesapja után. De köztük állt a vörös, aki a gyermeket félretaszította. Az apa halvány, keskeny arca megremegett: — Sokáig nem jövök haza, kisfiam. Amikor újra hazajöhetek, akkor te már tizennégyesz- tendős nagy fiú leszel... A kisfiúnak elgörbült a szája és hangos sírásba kezdett. — Miért maradsz el olyan soká? — kér-- dezte panaszosan. — Ne írjatok! — súgta Misa, amikor mellém került — és ne is érdeklődjetek utánunk. Én majd írok nektek, ha lehet. Vigyázz anyáinkra ,és fogadd el apósom, Krasznow tanácsait. Ő mindenben segítségtekre lesz. Most eszméltem rá, hogy egyetlen férfitámasza vagyok a családnak. Ez a gondolat valósággal szíven ütött. Ezután tehát nekem kell majd a ház gondjait magamra venni, a földeket megművelni, hogy legyen miből élnünk. Én tulajdonképpen más hivatást akartam választani, nem szándékoztam földmíves lenni. De ott álltam, mint jogfosztott ember fia. Vájjon egyáltalán jogom lesz-e föllépni az ősi családi birtok és gazdaság örököse- és tulajdonosaként? Talán már le is foglalták az egészet. Misa komolyan inézett az arcomba, mintha csak gondolataimat olvasta volna. — Bízom benned! — mondotta alig hallhatóan. Anyám csendesen zokogott. Alakja még jobban összegörnyedt. Úgy állt, mintha valami súlyos teher nyomta volna a hátát. Könnynélküli fájdalommal nézett hol Misára, hol Tanjára, meg a gyermekekre. — Hol van apa? — kérdezte halkan Misától. — Nem tudod, hol van szegény apátok? Misa szomorúan meinet intett a fejével. A három perc létéit. Most már végképp nem lehetett bírni a tömeggel. Az elnyomott és agyonkínzott nép torkából feltört a kín és a fájdalom hangja. Elemi erővel robbantak ki az érzések és indulatok. Némelyik szerencsétlen levetette magát a földre és ordított kínjában, miint a megsebzett vad. Mások belerohantak a foglyok soraiba és csak a vörösök buzogányütéseitől tántorodtak vissza. 'Legtöbben az út porában térdeltek, kezükkel áldást intettek az elvonuló foglyokra. Szívtépő zokogás és jajveszékelés remegtette meg a levegőt. Nagyon sok családtól az egyetlen kenyérkeresőt, apát, vagy fiút hurcolták el. (Folytatjuk.)
