Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)
1944-06-03 / 124. szám
11/^ftkET Badacsonyi és füredi emlékek a Telekiekről, akik gyakran elszórakoztak a Balaton vidékén 2 A R Á D S Ó i s k «« . f « • o z v e 1111 junius 6-án a jótékonycélu ÁLLAMI SORSJÁTÉK húzását! Egész sorsjegy 4 P, fél 2 P. *AM*0*0*****0***A0*ma*ÁM*0**0***0*AA rülményes és súlyos műszaki nehézségekkel jár. A kiütéses tifusz kórokozója a cetvek gyomor-bélrendeszerében tenyészik s egy ember beoltására elegendő oltóanyag előállításához 120 tetvet kell felboncolni. Gondoskodni kell a tetvek táplálásáról1 is: a fertőzött tetve- ket olyan erre a célra alkalmazott embered« »etetik«, akik már átestek a kiütéses tífuszon. A siker érdekében igen sok nehézséget kellett leküzdeni, az oltóanyagtermelés azonban már egyre fokozódó ütemben folyik. Az eddigi eredmények alapján remélhető, hogy a következő téli hónapokra — a betegség csúcsemelkedésének jellegzetes idejére — már elegendő oltóanyagot tudnak előállítani, legalább is a kiütéses beteget gyógyító és a járvány megelőzéséért harcoló orvosok, ápolók, fertőtlenítők, védőnők rendszeres védőoltásához. Az intézet vezetői és lelkes kutató gárdája előtt természetesen az a cél lebeg, hogy a veszélyeztetett vidékek lakosságának védőoltásához is elegendő oltóanyagmennyiség előállítását elérjék. Ez azonban egyelőre még nem valósítható meg, mint ahogy eddig a külföld egyetlen kutató intézetének sem sikerült. — Több mint egy évtizede különösen beható és eredményes harcolt folytatunk a hazánkban, sajnos, még mindig igen elterjedt hastífusz ellen. A környezet egészségügyi viszonyainak javításával — különösen a mai háborús időkben, amikor például az új kutak építése szinte lehetetlen — csak nagyon lassan juthatunk előre. Egyre jelentősebb szerepet játszik azonban a hastífusz leküzdésében a betegséget megelőző oltás. Hosszú évek fáradságos kísérletezése után sikerült elérni, hogy a régi háromszori oltás helyett az új, úgynevezett csapadékos oltóanyaggal már egyszeri oltás elegendő. A tifusz oltóanyaga vakcina, tehát elölt baktérium-tenyészetből állítják elő, ellentétben a különböző szérumokkal, amelyeket mesterségesen megfertőzött állatok vérsavójából nyernek. A hastífusz elterjedtségére jellemző a három legutóbbi esztendő kimutatása: 1941-ben 6.564, 1942-ben 11.774, 1943- ban pedig 9.720 volt a megbetegedése^ száma. A tifuszoltások anyagát az intézet személyenként 20 fillérért adja: 1942-ben kerek számban 1,200.000 egyén beoltásához, 1943- ban pedig már több mint 2 millió oltáshoz elegendő vakcinát küldött ki a hatósági orvosok részére az intézet. — A diftéria elleni kötelező védőoltás- nlak a harmincas éviek elején történt bevezetésével, Magyarország az első volt az egész világon. Az eredmény: a régebben oly sok ártatlan gyermek életét kioltó »torokgyík« ma már egészen lényegtelenné vált, csak elvétve fordul elő. Azelőtt a diftéria ellen is háromszoros oltást kellett adnunk. Sikeres kutató munkák eredményeképpen azonban itt is sikerült megMásfé) századdal ezelőtt úgy öntötte Badacsony a bort, hogy hordó sem akadt elég az isteni áldásnak befogadására. Akkor ugyanis még nem ismerték sem a filoxerát, sem a peronoszpórát, népies nevén fenerosszporát, sem az amerikai vesszőt, sem a mostani korszaknak lisztharmatát, férgeit és egyéb nyavalyáit. Az ősi hazai tőkék annyi termést hoztak, hogy a Balaton áldott vidékén októbertől a következő év augusztusának végéig ritkán lehetett napnyugta táján józan emberrel talál, kozni. De nem ártott az a tüzes, lávatalajon termett nedű senkinek. Orvosság volt, amit Ugyan nem a patikában mértek, hanem csak barátságból. Ur meg paraszt egyaránt boldog volt. Igaz, hogy akkor a politika sem szántott közibük barázdát. Az Esterházyak badacsonyi pincéjénél és Kisfaludy Sándor présházánál úgy álltak sorban a fogatok, mint ahogy manapság sorban állnak a mészárszékek előtt az emberek a húsadagokért. Bizony kitettek magukért a vendéglátó szőlősgazdák! Aki ilyen szüretről hazatért békés Buda várába, alig várta, hogy leteljék az esztendő, hogy újra kezdődjék az áldomás. A zsidónak, meg a stájer korcsmárosnak csak a maradék borokat adták el, a színejavát ott tartották a vendéglátás számára. Így kívánta meg az akkori idők becsülete. A badacsonyi szőlőkbe ellátogatott akkor az Esterházyakhoz Buda várából az öreg gróf Teleki József titkos tanácsos, koronaőr is, akinek különös családi öröme volt a viga- dásra. Akkortájt született ugyanis az unokája, László gróf fia, József, aki öregapja nevét viselte és később »ranybetűkkel írta be nevét a magyar művelődés történetébe. A badacsonyi szőlőben mulatta ki magát utoljára a nagyapa, akit a családi boldogság az égig emelt és szinte megérezte az unokának egykor bekövetkezendő nagyságát. Sajnos, az öreg József gróf már nem érte meg unokájának ragyogó pályafutását. A híres Cornides-szerzeményeket is az unokájára hagyta, aki aztán 24 ezer forinttal megsúlyosbítva azt, a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta. Ez a könyvtár 24 ezer kötetet tesz ki s mindmáig büszkesége az első tudományos nemzeti intézményünknek. Gróf Teleki Józsefet a balatonvidékiek csak Józsi grófnak becézték. Egyetemes képzettségű tudós és úgynevezett polihisztor, vagyis mindenhez értő volt. Erről tanúskodnak nagyszerű művei: »A magyar nyelvnek tökéletesítalálnunk az egyszeri oltás anyagát. 1942-ben 703.000, 1943-ban pedig 630.000 magyar gyermeket oltottak be az intézet által előállított új oltóanyaggal. — A vörheny, tudományos nevén scarlatina, a háború utáni idők járványai óta már ugyancsak a leküzdött betegségek közé sorozható'. Manapság már nincs is vele sók dolgunk: 1942-ben 40.000, 1943-ban pedig csak 33.000 oltáshoz szükséges anyagot igényeltek tőlünk, noha már egyes esetek felbukkanásakor is gyakran egész intézetek gyermekseregének beoltását rendelik el a gondos iskolaorvosok), A legutóbbi években sikerült kikísérleteznünk a szamárköhögés, latin nevén: pertussis ellenszerét is. Maga a szamárköhögés is elég súlyois baji, de nagy jelentősége van az oltóanyag fölfedezésének amiatt is, mert ha magára hagyjuk, ez a rendszerint hosszú ideig tartó kórság más, még súlyosabb betegségeknek szokott az »ágyvetője« lenni. — Végül pedig arról a hadjáratról emlékezzünk meg, amelyre az elért páratlan piker alapján méltán lehetünk büszkék. A veszettségre gondolok, amely 15—20 évvel ezelőtt I még egyik igen súlyos kérdésünk volt. Tudtése új nevek és új szólások által« és a »Javaslat a magyar nyelv teljes szótára ügyében«.. De nem feledkezhetünk meg a Hunyadiak koráról tervezett 12 kötetéről sem, 'amelynek azonban csak a felét készíthette el. Az Akadémia éremgyűjteménye is sokat köszönhet az ő bőkezűségének. Hálából az Akadémia elnökévé választották, ő lett a magyar tudós társaság első elnöke, majd 1842-ben elment kormányzónak Erdélybe. Nagyapjának nyomdokain haladva, Józsi gróf is sokszor megfordult a badacsonyi szőlőkben. Amikor pedig a szervezetét gyilkos kór támadta meg, megjárta többször Balaton- füredet is, hogy ott gyógyulást keressen. A Balaton vidékén az öreg emberek még hagyományképpen szívesen emlékeznek a nemes grófra, aki Kisfaludy Sándorral is barátságot tartott fenn. A balatoni várak regösével való ismeretsége miatt is vonzódott annyira a Balaton vidékéhez. Mindenki szerette, mert mint bíró és államférfi az igazság osztásában kérlelhetetlen volt, mint egyházának híve, gondos és buzgó, mint törvényhozó pedig a nemzeti politika elvének megszemélyesítője. Szerény, nagylelkű, barátságos és közvetlen jelleme miatt rajongott érte a nép is. Az egykori alsóörsi földesúr, endrődi Kuplicz Sándor, Endrődi Sándor költőnek édesatyja, Teleki Józsiról sok kedves emlékezést tudott meg, amiket aztán pinceszerek alkalmával anekdotázó modorában sokszor elbeszélt. Gróf Teleki Józsefet a nógrádmegyei Szirá- kon helyezték örök nyugalomra 1855 február 15-én, amikor az éppen 90 évvel ezelőtt termett badacsonyi új bor másodszor kezdett forrni. Kecskeméthy Csapó Dániel a temetésen imigyen búcsúztatta: »Kidőlt, leomlott egy magas oszlopa édes hazánknak, támasza, védnöke vallásnak, egyháznak, ékes dísze magyar koszorúsainknak. Aranybetűkkel fog fényleni neve történetünkben. Érdemeit soha el nem felejtik s hirdetendik, míg magyar él és Budavára fennáll. Lebegjen szelleme a magyar éden felett és gyászciprusok árnyai alatt nyugodjék ősei hamvai között.« • % Másfélszázad után is él emléke a magyar népben a Balaton vidékén. Mert a nép még ükunokáiban is hálás azok iránt, akik szerették és jót tettek vele:. Ezeket magyarázta nekem fönn a Kisfaludy- szőlőben szívet üdítő, emlékeket felújító pompás badacsonyi kéknyelű kotlós rnurci mellett vitéz Cseke Dezső rektor uram. juk, hogy ezt a borzalmas, kínos halállal végződő betegséget a kutya, vagy más veszett állat harapása oltja az emberbe. Ezért a baj- megelőzés legsikeresebb módját is az állat- gyógyászat terén keresték és találták meg a magyar kutatók. Először 1932-ben, a cserkész világtáborozás alkalmával rendelték el óvóintézkedésül Budapesten és környékén az ösz- szes kutyák kötelező védőoltását. 'Az intézkedés olyan meglepő eredménnyel járt, hogy a. kötelező oltást fokozatosan kiterjesztették! és 1939 óta az egész országban bevezették^; Ebben is megelőztünk minden más népet, s ma már bátran eldicsekedhetünk vele, hogy Magyarországon ritkaság számba megy a veszettség. A legutóbbi esztendőben kiirtott néhány veszett kutya is kizárólag a keleti határvonal közvetlen közelében fordult elő, tehát nyilvánvalóan a szomszéd állam területéről kóborolt át. A veszettség oltóanyagát a betegséggel megfertőzött birkák agyából állítjuk elő. — A különböző szérumok és vakcinák tehát legveszedelmesebb betegségeink hosszú sorának legyőzéséhez adnak megbízható, kitűnően bevált fegyvert a magyar orvosok kezébe. (T.L.)
