Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)
1944-05-31 / 121. szám
2 1944 május 31. irtunkra csak egy út adatott s ez az: meg' menteni a hazát, haladni az élet-halál harc útján a végső győzelemig a bolsevista szláv veszély ellen nagy szövetségeseink oldalán). A továbbiakban hangsúlyozta a főispán, hogy a zalai magyar nép, tekintet nélkül politikai pártállására, mélyen átérzi a kormányzatra nehezedő súlyos felelősséget, de tudja azt is, hogy ebben a felelősségben osztoznak mindazok a pártok és vezetőik, akik a jobboldali összefogás reményében a miniszterelnököt támogatják. Kifejezést adott kötelességéhez híven a főispán annak az óhajtásnak, hogy a haza érdekében minden igaz magyar egy táborban legyen. A zalai magyar nép kész az egység megvalósítására. Somogyi Imre községbíró üdvözölte még a miniszterelnököt és a vendégeket, majd a miniszterelnök mondotta el határozott, energikus és minden tekintetben bizakodást keltő programbeszédét. Hangsúlyozta, hogy sorsdöntő pillanatokban vette át az ország vezetését. Mint parlamenti beszédemben is hangoztattam, jelentette ki a miniszterelnök, — most is azt mondom, — hogy nem a szép szónoklatokra van szükség, hanem a tettekre, a cselekvésre. Létkérdése az országnak, hogy nemzetünk a mai súlyos élet-halálharcban talpon álljon. A tengernyi veszedelem között is meg kell védenünk hazánkat és Európát. Ezért a háborút minden körülmények között meg kell nyernünk. Ezért harcolnak katonáink túl a Kárpátokon nagy német szövetségesünk oldalán. A háború megnyerésének előfeltétele azonban az, hogy katonáink mindent megkapjanak, ami harcukat elősegiii, itt az országban pedig biztosítanunk kell a termelés folytonosságát és fokozását. Minden embernek tudnia kell azt, hogy nemcsak katonáinknak kell küzdeni, hanem nekünk, az országban élőknek is. Ma nemcsak a bolsevista veszéllyel állunk szemben, hanem számolnunk kell a terrorbombázók szörnyű rombolásával is. Ma a nemzet életének minden pillanata a cselekvés és helytállás vállalása. Azzal a nagy népközösségnek tiszta akarásával álltam elélek, amely a széles néprétegek összefogását kívánja. Ez az összefogás csak okszerű vezetés melleit jöhet létre. Ezzel az összefogással és a keresztény erkölcs szikláira épített hittel fogjuk megnyerni a háborút és felépíteni a háború utáni ország alapjait. A mai háborúval ezeréves országunk új fordulópontjához értünk. Rajtunk áll, hogy tovább is urak maradhatunk-e ezen a földönt Meg kell akadályoznunk azt, hogy mint más többezeréves múltú országok elpusztultak, mert megálltak a haladás útján, mi is elpusztuljunk. Nekünk föl kell emelkednünk az élet sürgető szavára és nagyjaink példáját követve az új élet menetébe illesszük be országúink életmenetét. Ismét hangsúlyozom, hogy ezt csak összefogással érhetjük el. Rettentsen el bennünket a mohi csata és a mohácsi vész szomorú példája, fogjunk össze, mert csak a széles néprétegek összefogása biztosíthatja országunk fennmaradását. A miniszterelnök után Jurcsek Béla földmí-: velésügyi miniszter tájékoztatta beszédében a választópolgárságot, kiemelte Zala vármegye természeti szépségeit és értékeit, amelyek vonatkozásban vannak tárcájának kérdéseivel. Fejtegette továbbá a nemzeti egység megteremtésének szükségességét. Áldozatkészségre van szükség, hogy a bennünket elnyeléssel fenyegető bolsevista veszély ne váljék valósággá és hogy katonáink a harctéren küzdeni tudjanak. Gyűlés után a Grand Hotel éttermében közös ebéd volt, amelyen közel százan vettek részt, a miniszterelnök és kísérete, valamint a helybeli és környékbeli társadalom képviselői vegyesen. Gidró Bonifác tihanyi bencés apát felköszöntötte a miniszterelnököt, aki aztán arra megszívlelésre érdemes gondolatokat tartalmazó felszólalásban válaszolt. Délután folyamán a Lél motorossal a miniszterelnök és kísérete Tapolcára utazott. Az ott tartott gyűlést dr. Roth Aurél kormányfőtanácsos, kir. közjegyző nyitotta meg, majd a miniszter- elnök mondta el programbeszédét, utána pedig Jiurcsek Béla földművelésügyi miniszter beszélt. A mjniszterelnök és kísérete a késő délutáni órákban a Lél motorossal visszautazott Budapestre. A miniszterelnöknek balatonfüredi és tapolcai útja arról győzött meg mindenkit, hogy őszinte akarása van a szoros egység megteremtésének. Várjuk, hogy e nagy jobboldali megnyilatkozás után minél előbb ráeszmél az ország arra, hogy csak a tökéletes egységben való tömörülés által menthető meg ez a naza. Vajha történelmi jelentőségűvé válnék a tegnapi nap megnyilatkozása a lelki egység megszületésével a politikában és a magyar összefogásban! Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, akik felejthetetlen kislányunk elhunyta alkalmából mély fájdalmunkat részvétükkel enyhíteni igyekeztek, ezúton mond hálás köszönetét a cfr. Balogh család. Mpró zalai hírek Az alispán 15 napi határidővel pályázatot írt ki a hodosányi körjegyzőségnél segédjegyzői állásra. — Holtnak nyilvánította az afeólend- vai kir. járásbíróság Horváth József fiumei lakost, aki 1884-ben Zalamerenyén született és a 20. honvéd gyalogezredből az orosz harctéren 1914-ben eltűnt. — Engedély nélkül táncmulatságot rendezett több zalaerdődi és hetyefői földmíves. A sümegi főszolgabíró nem jogerősen fejenként 5—5 napi elzárásra változtatható 60—60 pengő pénzbüntetésre ítélte őket. — Verekedés közben a lábát törte. Takács Kálmán nyirádi napszámos Nemesgulács községben több odavaló legénnyel szóváltásba keveredett, amit tettlegesség követett. A verekedés hevében oly súlyos ütést kapott, hogy lábtöréssel került mentők útján a sümegi kórházba. Regény á* Magyarra fordította Gaál Olga (11) — Csodálatos valami, — mondotta apámnak szomszédunk, Krasnow gazda — a mi muzsikjainkba olyan mélyen beoltották a tisztelet érzését minden kényuralommal szemben, hogy szemrebbenés nélkül nézik el a legnyíltabb gaztettet is. Ismered annak a szerencsétlen Petrovszkynak az esetét, aki ott a falu végén lakik? Olyan szegény ördög, mint mi magiunk. Reggeltől-estig verejtékezve dolgozik. Egyik éjtszaka megrohanták a házát, lefogták és mindenéből kifosztották. Amikor .védekezni akart, úgy fejbeverték, hogy meghalt. Már akkor megállapították, hogy a gaztettet két sötét alak követte el, akik a városból kerültek ide s most párttagok. Azon is rajtakapták őket, amikor Petrovszky lovait árulták a piacon. De a párt mindössze enyhe megrovásban részesítette őket. — Tegnap meg Kmurij muzsikot ütötték le az erdőben, amikor a lóvásárból igyekezett hazafelé. A rablók azt hitték, hogy nála van az eladott ló ára, amikor aztán semmi pénzt sem találtak nála, dühükben agyonlőtték. Apám olyan indulatba jött, hogy az erek kidagadtak a homlokán. — Mégis tudomására kellene adni a magasabb kommunista hatóságoknak, hogy mit művelnek itt ezek a falvakban — mondotta Krasnownak. Krasnow sokáig hallgatott, aztán folytatta: — De halld csak a többi gazságot. Szinte el sem hinném, ha nem lettem volna véletlenül tanúja az egésznek. Ma reggel az adómérséklés ügyében Malkinnál jártam. Egyszer csak nagy ordítást, jajveszékelést hallok kintről: — Látni akarom, eresszék el — ismétlődött a keserves ordítás és máris berontott az ajtói) a meggyilkolt Krnurij bátyjának felesége. — Hová tettétek, letartóztattátok, ugy-e? Adjátok elő az uramat! A ti lelketeket terheli az uram és a gyermekeim élete! — Kiderült, kérlek, — folytatta szomszédunk — hogy ez a szerencsétlen Krnurij kiment az erdőbe, meg akarta keresni bátyja holttestét. Meg ás találta és otthon felravata- loztatta. Azután jelentést tett Malkinnak a rablógyilkosságról. Mindjárt ki is jelentette, hogy a tettesek minden bizonnyal azonosak Petrovszky gyilkosaival. Maikin ebben az állításban a bolsevista bíróság bírálását látta és azért Kmurijt nyomban elszállították a városi fogházba... — Mit tehetünk mi itt? — legyintett lemondóan apám. — De nemcsak az urát vetették börtönbe, — magyarázta tovább szomszédunk — hanem a szerencsétlen asszonyt is, amiért a férje után érdeklődött. Apám felugrott a helyéről: — Hát ide jutottunk! — kiáltotta. — Az embernek már érdeklődni sem szabad az ártatlanul letartóztatott s börtönbe zárt hozzátartozója felől? — s öklével nagyot vágott az asztalra. — Látod, szomszéd, — vette át a szót ismét Krasnow — ez az, amire az előbb gondol-* tam. Ez az új hatalom mindannyiunkat egyaránt fenyeget. Egyik nap Petrovszky, a másik nap Iván, Pjotr, meg Szergej kerülünk sorra. Vagy megölnek bennünket, vagy bebörtönöznek. Egy rossz helyen kiejtett szó, egy félremagyarázott kérdés és végünk! De néha még ennyi sem kell, elég, ha az ember valamivel magára vonja a figyelmüket. Ki biztosít engem arról, hogy ha Malkinnak úgy tetszik, egy szép napon nem fogat-e el áz utcán és nem cipeltet-e el a városba? Mint Kmurijt... Ha meggondoljuk, hogy százhúsz millió föld- míves — nem is beszélve a városi értelmiségről — nyög lennek a borzalmas kényuralomnak igája alatt, hogy ezek a milliók mind akarat- nélküli eszközökké váltak, akkor bele lehet ebbe őrülni! Apám idegesen köszörülte a torkát. — Nem! — kiáltotta. — Nemcsak energiát- lan tömegekkel van telítve a mi szent Oroszországunk! Máris szivárognak a hírek a bolsie- vistaellenes hadsereg megalakulásáról és a bolsevisták ellen vívott kaukázusi harcokról. * Ezek a hírek valóban egyre jobban terjedtek és arról számoltak be, hogy a bolsevistáknak rosszul megy. A »fehérek« már egész területeket foglaltak el, ahol ismét visszaállították! a rendet és a bolsevista vezetőket kivégez tették. (Folytatjuk.)
