Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)

1944-05-27 / 119. szám

ÁRA 20 FILLÉF 1944 MÁJUS 27. SZOMBAT V. évfolyam f politikai napilap # 119. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. Tüttössy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. Hőseink nemzeti tisztelete Irta: MÁTÉ-TÖRÉK GYULA nyug. ezredes. Harctéri hőseink nagy nemzeti tiszteletéről beszélni manapság, a legidőszerűbb, minden­nél előbbrevaló. A hősök, harcosok tiszteletében légióként elesett hőseink, hősi halottaink tiszteletére sze­retném és akarom a nemesen érző magyar lel­keket lángra gyújtani. Hiszen ők a legna­gyobb, felülmúlhatatlan hősök. Zrínyi Miklós örökké élő és fülünkbe csengő szavai lebegjenek fölöttünk: »A magyar vitézek dicsőséggel földbe te­metett csontjai és azok nagy lelkei nem hagy­nak engem aludni!« Az a nemzeti hitem, hogy a magyarság!, mint ősi vérbeli és nagy katonanemzet, soha­sem áldozhat eleget hősi halottai vére oltárán. Különösen mostani történelmi vaskorszakunk­ban. Hősi halottaink! Ti csontvitézek! Kik nyu­gosztok a lengyel mezőkön, Volhinia mocsarai között, a Karsztok kőszikla kriptáiban, Kárpát­aljának égbefúródó hegyein, Erdély fensége­sen gyönyörű ősrengetegeiben! És a Délvidék visszafoglalásánál elesettek! Ukrajna fekete földjét véretekkel öntöző hősi halottaink! Magyar lelkűnkben örökké éltek, halhatat­lanok vagytok és világoltok! Bajtársiasság! — Vasfegyelem! — Önfelál­dozás! Ezeknek a nemzeti közösségi erények­nek, a katonai eszményeknek szentháromsága lüktetett legdrágább kincsetek: hősi magyar véretek minden csöppjében. A mindennél magasztosabb érzés: a haza- szeretet, a magyar nemzet imádatos szeretete, tündöklő példaként hősi magyar lelketekben mint igéző tüzoszlop ragyogott. Életeteket áldoztátok fel azért, hogy a ma­gyar nemzet, a magyar haza sohase haljon meg, hanem hatalmas legyen, örökkön örökké éljen, viruljon. Mert mi, magyarok, öntudatos, büszke, szolgaságot nem tűrő magyarok, csak magyarokként élhetünk! Soha semmiféle más nemzetbe e világon, semmi áron bele nem olvadunk! Dicső példátok bebizonyította, hogy csak a tettben és az áldozatban, önfelál­dozásban van az igazi hazaszeretet. Örök követendő önfeláldozásotok azt zengé Csaba királyfink szent, hősi seregéből: Nincs büszkébb elmúlás a hősi halálnál! Nincs dicsőbb temető a harc mezejénél! Mert a hősi halottak mindenkor a legna­gyobb magyarok, a legnagyobb hazafiak. Vi­tézek vitézei, a legvitézebb vitézek. A ti megdicsőüléstek az örök magyar katona dicsősége, egyszersmind a magyar nemzet tör­ténelmi dicsősége is. Ezért nem sírunk könnyeket érettetek. Nem! A ti hősi szellemetek nem engedi azt. Felmagasztosult érzésben veletek táboro­zunk, felszáll magyar lelkünk hozzátok, ami­ként örökéletű hősi lelketek mindig velünk van és fölöttünk lebegve őrködik. Csak nagyon szerényen, halkan hívok fel mindenkit, minden magyart, hogy az előző világháborúból, az azóta eltelt hosszú, keser­ves, kínos esztendők ellenére is még életben maradt hőseinket nagyon, de nagyon fisztel­jék. Ez a legkevesebb, amivel történelmi köte­lességünket, kifizethetetlen adósságunkat le- róhatjuk irántuk. Legalább parányi részben. Hogy ők nem estek el az öt évig tartó világi­háborúban, ádáz ütközeteiben, csatáiban, az nem rajtuk múlott. A hadak Ura, Isten akarta így­Külön kopogtatok a magyar lelkek ajtaján, mint olyan harcos honvéd, aki a nagy háborút végigküzdöttem a legelső arcvonalban, a lö(- vészárokban. Kimondhatatlanul tiszteljék a mostani világ­háború új hősi halottad és élő harcosait, hő­seit! Sokkal jobban, mint minket tiszteltek 1918-ban, a háború végeztével, amikor elhang­zott a végzetes, őrült, öngyilkos, hazaáruló' forradalmi jelszó: »Nem akarok katonát látni!« Magyar honvéd helyett láttunk aztán ellen­séges katonákat! Csak ilyen romboló, robbantó jelszó után következhetett be nemzetünk lelki és erkölcsi összeroppanása és hazánk borzasztó, iszonyú, szörnyű megcsonkítása. Ennek mégegyszer megtörténnie nem szabad! Nem is fog, ha minden magyar vakbuzgón megtartja az új vezérjelszót: mindennél job­ban tiszteljük halott és élő hőseinket! A magyar községek népesedési és egészségügyi kérdéseit nemcsak az illető község, hanem az egész nemzet feladatának tekinti az állam — mondotta Dohán Béla államtitkár Magyarország igazi megerősödése akkor kö­vetkezik el, ha szembe tudunk szállni a fenye­gető népbetegségekkel, amelyek sokszor pótol­hatatlan veszteséget okoznak a nemzetnek» Elég itt a tüdővész, vagy a nemi betegségek pusztításaira gondolnunk. Meg kell értenünk, hogy az új Magyarország egyik legfontosabb feladatának éppen a fenyegető népbetegségek megfékezését, illetve kiirtását tekinti. Erről a rendszeres és ma már méreteiben is hatalmas arányú orvosi és népmentő küzdelemről a Magyar Vidéki Sajtótudósító budapesti munka­társa a következő felvilágosítást kapta: — Mindenekelőtt tudnunk kell azt, hogy az erőteljes állami beavatkozás a népek közegész­ségügyi életébe valósággal csodákat tehet. Is­meretes, hogy a közegészségügyi szolgálat be­vezetésével sok betegség fokozatosan kisebb területre korlátozódik. Komoly, irányított köz­egészségügyi intézkedésekkel néhány betegsé­get valósággal kiirtottak egyes országokból. A legfontosabb munka a tudományos alapon végzett betegségfelkutatással kezdődik, vagyis meg kell állapítani, milyen vidékeken pusztí­tanak különösebben más és más népbetegsé­gek. A betegségek az év különböző szakában hol az ország egyik, hol a másik felében pusztítanak. Vannak betegségek, amelyek csu­pán az ország egyes részeiben jelentkeznek. De olyan betegségekkel is számolnunk kell, amelyek úgy vándorolnak, hogy soha kiinduló területükön mégegyszer nem veszélyeztetik a nép egészségét. — A betegség megelőzését tehát ott kell megkezdenünk, ahol föllép a baj, ahol a sta­tisztika szerint is túlsók áldozata van. A közegészségügyi hatóságok a maguk területén csakis a betegségek területi előfordulásának pontos ismeretével ve­hetik föl az eredményes harcot. Sajnos, ilymódon csak az úgynevezett fertőző betegségek ellen küzdünk egyelőre. Johan Béla államtitkár, aki a magyar közegészségügy leg­kiválóbb szakértője, a Magyar Tudományos Akadémián tartott székfoglalójában jelentette ki, hogy az állam hatékony beavatkozása a magyar közegészségügybe azért történik, mert az állam egy község népesedési és egészség- ügyi kérdéseit nemcsak az illető község, ha­nem az egész nemzet feladatának tekinti. Vi­lágos, hogy az egészségügyi munka irányítása csak akkor válik igazán eredményessé, ha a betegségek számszerű adatai mellett a területi megoszlást ismerjük. Ez a tudományos kuta­tás pedig magától értetődőleg csakis állami feladat lehet. Az egészségvédelem a törvény- hatóságok és községek feladata volt idáig, A törvényhatósági városok egészségvédelmét már 1943-ban mindenütt megszervezték. Hiányos volt a Dunántúl déli és nyugati részén, vala­mint Bácskában és az ország keleti részén, beleértve Erdélyt is, a szervezett zöldkeresztes munka. — A mostani kormány elsőrendű feladatá­nak ismeri a hiányok pótlását, hiszen az egész­ségvédelem valósággal a honvédelem egyik legsikeresebb alakja. Orvost és orvost mindenhova, ahol idáig kevés orvos volt. Minden megszületett magyar gyermeket meg kell tartanunk a jövőnek, hiszen az 1920-tól 1940-ig terjedő húsz év statisztikája az ezer lélekre számított élveszületési arány tekinteté­ben nagyon szomorú jelenségre hívja fel a figyelmünket. — 1920-ban az ezer lélekre számított élve­születési arány 31.4 volt, 1940-ben ellenbert 19.5-re csökkent. Ezen az azóta eltelt háborús évek kedvezően változtattak. De nem nyugod­hatunk addig, amíg a Trianon előtti legjobb élveszületési arányszámhoz nem érünk. Már pedig a csecsemőhalálozások meggátlásával közvetett utón a nemzet szaporodását is elő­mozdíthatjuk, ami viszont tisztán orvosi fel­adat! (Zs. I.)

Next

/
Thumbnails
Contents