Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)
1944-02-05 / 28. szám
ÄRA 20 F1LLÉF 1944 FEBRUÁR 5. SZOMBAT MagíSMelet V. évfolyam > politikai napilap # 28. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. Tittóssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Posiatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. Magyar köteles A sok mélyen elszomorító társadalmi jelenség mellett vigasztalásul szolgál az, hogy a háborús lehetőségek erkölcsi útvesztői ellenére is vannak, akik helyes ítélőképességüket és vele becsületüket, emberségüket megőrizték és ma is megélnek szépen embertársaik szipolyozása nélkül is. És nemcsak megélnek, de egvre nagyobb tekintélyre is szert tesznek. A jeliem — ezt ne feledjük! — éppen az ilyen nehéz és sokszor tán erkölcstelen utakra csábító időkben mutatkozik meg leginkább. Ha körülnézünk, a régivágású, igazán magyar, tehát úri gondolkozású, jóindulatú emberszere- tetre is találunk ám — hála Istennek — rengeteg példát. Az öreg koldusasszony terhét cipelő cserkész, a hadbavonult férj hozzátartozóinak fáját ingyen, csupán emberszeretetből és szívességből aprogató levente, a szegény társáért legkedvesebb vagyonkájáról is szívesen lemondó ezer és ezer kicsi és felnőtt embertárs segítsége az emberséges együttműködésnek oly végtelenül szép és becsületre- méltó képe, hogy azok láttán mégis csak büszkén valljuk magunkat ezekhez tartozó magyarnak. Igen. Tud a magyar ilyen is lenni, ha akar. Tudunk mi egymással úgy is beszélni, hogy a könnyelműen odadobott szavakkal ne sértegessük egymást. Tudunk mi úgy is adni, hogy adakozásunk ne keltsen a megajándékozottban még fájóbb érzéseket, mintha semmit se kapott volna. Tudunk mi vigyázni és a gőgös hányavetiség helyett egymás önérzetére gondolni, mert belátjuk, ha gondolkozunk rajta, hogy a magyar úri gondolkozású nép s éppen azért a legegyszerűbb is elvárja az emberséges bánásmódot. És tudjuk azt is, hogy nem szereti az a hazáját, aki embertársával ma se bánik emberségesen, mert ha valamikor igaz volt, úgy most különösen igaz, hogy ,az emberszeretet egyúttal hazaszeretet is. A legtöbb ember úgy van, hogy inkább csak a jogait szereti firtatni és mindenkivel szemben érvényesíteni, a kötelességekről azonban már jóval kevesebb szót ejt. Sőt olyanok is akadnak, akik a hazával szemben is így gondolkoznak. Akik a hazával is csak magukat szeretnék szolgáltatni, ahelyett, hogy ők szolgálnák a hazát. Az ilyenek, ha kénytelen-; kelletlen eleget tesznek is a törvényrendelte parancsnak, abban sincs sok köszönet., Mert a kötelességet lehet gyakorolni jókedvvel, de immel-ámmal is. Ne hajtsuk azok malmára a vizet, akik hazánk megrontására törnek, hanem egész szívvel, minden erőnkkel és tudásunkkal álljunk a haza hű szolgálatára mindenkor. Sőt ne csupán mi tegyünk így, de ilyen szellemű munkálkodásra ösztönözzük embertársainkat is. így elsősorban saját gyermekeinket. Az új Magyarország gazdasági fejlődése megkívánja, hogy gyermekeink minél nagyobb számban menjenek az ipari és kereskedői pályára. A kereskedelem majd háromnegyedszázados hosszú várakozás után kaput nyitott a mi fiainknak is és kezd újra valóban a miénk lenni. Most van hát itt az ideje sorompóba állni, mert különben ismét mások kerülnek a fontos kereskedelmi helyekre. S ez az új helyzet semmivel se lenne jobb az előbbinél. Sőt, ellenkezőleg! Kerüljön hát minden magyar család a legszorosabb kapcsolatba a magyar kereskedelemmel s akkor ez a keresztény magyar kereskedelem nem mesterségesen magyarosított és fenntartott hamupipőke lesz, hanem hatalmas erkölcsi és anyagi erőt jelentő, ízig-vérig magyar erőtelep, amelyre mindig bátran és jogosan számíthat a haza. Ne féljünk attól, hogy azok a fiaink, akik a kereskedői pályával kötik össze életüket, kisebb tekintélyű polgárai lesznek a hazának, mint azok, akik a tisztviselői pályákon keresik boldogulásukat. Fő az, hogy akárhová állítja fiainkat az élet, ne ijedjenek meg a nehézségektől, sőt szívesen törekedjenek oda, ahol ha zajlik is az élet, de annál nagyobb szolgálatokat tehetnek hazájuknak, fajtájuknak. A magyar erőegység megkívánja, hogy a vezetők a rájuk bízottakkal szeretettel bánjanak, így biztosítsák azok bizalmát a maguk számára. Viszont az egyszerű nép is tartsa kötelességének a régi, kipróbált vezetői mellett való kitartást és ne üljön fel mindenféle idegen szavának. Hisz azok közöH, akik itt jönnek- mennek közöttünk, lehetnek olyanok is, akik idegen érdekeket szolgálva próbálnak rossz hangulatot teremtem. Az ilyenek munkáját ne segítsük elő. Hanem tegyünk úgy, mint Szerbiában tettek a gyerekek az idegennel. Ott, ha idegen került a faluba, úgy körülfogták a gyerekek, hogy bárhová törekedett, a végén mindig a községi bíró udvarába került, ahol igazolnia kellett magát. Az illető további sorsa aztán az igazolás sikerétől függött. Ilyen elj- járás mellett ott nem is tudták az idegenek konkolyhintő munkájukat olyan könnyen elvégezni, mint ahogy az a mi korcsmáinkban és kovácsmühelyeink előtt történik. Országszerte nagy gondot okoz napjainkban a lakásínséggel kapcsolatban az építőanyag hiánya. A tehetséges magyar építöszakma azonban igyekszik megküzdeni a válsággal s úgy látszik, hogy máris megtalálta az anyaghiány ellenszerét. Az építészek Ózdon, Perecesen és nem utolsó sorban Miskolcon olyan pótanyagokkal dolgoznak már, amelyek nemcsak háborús szükséganyagként váltak be, hanem a háború utáni időkben is komoly építőanyagként jöhetnek számításba. Mérhetetlen tömegben, szinte hegyekké alakítva fekszik Miskolc határában a kísérletekben kitűnően bevált pótanyag, a diósgyőri vasgyár kohóiból kihordott salak, amelynek építési anyagul való felhasználása kitűnően bevált. Amíg rá nem jötték ennek használhatóságára az építkezésnél, addig óriási meny- nyiségű kincs vált semmivé az építőipar szempontjából. A darabos, vasköves troszkát először építésre alkalmas kockákra faragták s mint építőkövet alapul használták fel a kísérleti építkeNálunk, ha egy idegen elkezdi a vezetőséget ócsárolni és a különféle intézményeinket szídni-hordani, úgy megnő nyomban a tekintélye, hogy eszébe se jut senkinek, hogy a nemzétgyalázónak, vagy esetleg fizetett kémnek a torkára forrassza a szót. Az ilyen viselkedésnek végét kell vetni. Elérkezett az ideje annak, hogy a sok felvilágosítás végre megteremje gyümölcsét és ne csupán mi ne kotyogjunk uton-útfélen, vásárban, vonaton, állomáson, hanem mások beszédjét is figyeljük meg s ha a gyanúra a legcsekélyebb okot látnánk, illetékes helyen (rendőrség, csendőrség, jegyző, bíró) azonnal jelentsük. Védjük a nemzettest sejtjeit, a családokat is. Legyen minden családi tűzhely a lelki és testi élet egy-egy erős vára. Védjük iskoláinkat és a különféle intézmények és alakulatok életét és szellemét, hogy az romlatlan maradjon és minden magyar lélekben egy érzés, egy akarat legyen uralkodó: mindent a harcoló honvéd támogatására cselekedni — a hazáért! Ültessünk a félelem és kétségbeesés helyett bizakodást a kétkedő, gyenge telkekbe. Értessük meg a zsörtölődőkkel és elégedetlenkedőkkel, hogy mi nem akartuk ezt a háborút kiterjeszteni, nem kívántunk beavatkozni. De ha nem akartuk elszakított testvéreinket és területeinket örökre elveszíteni s ha nem akartuk, hogy bennünket a világ legpipogyább és leghitványabb népének tartsanak, mégis be kellett avatkoznunk abba. Ezek figyelembevételével a mai helyzetben csupán egy lehet a tennivalónk és legszentebb kötelességünk: a helytállás. Aki magyar, az ezt a helytállást nem megnehezíteni és lehetetlenné tenni, hanem megvalósítani igyekszik. KOVÁCS DEZSŐ. zéseknél. Egyenes fal felhúzására is kiválóan alkalmasnak bizonyult és ebben az alakban is nagy előnye a könnyűsége, ami a leglazább talajon való építést is lehetővé teszi. A további kísérletek rendkívül jó eredményre vezettek. A vasgyári salak, troszka és a vörössalak mésztejjel keverve szabványos téglává alakítható, amit égetni nem kell, csupán a készítéstől számított négy-öt napig az esőtől kell megóvni. Ezután oly szilárddá válik, mint a legkitűnőbb tégla. Szállítása pedig minden reményt felülmúl, mert súlya olyan kicsi, hogy egy köbmétert egyetlen ember egyedül taligával elszállíthat. Ma, amikor a pótanyagok világát éljük és azt hisszük, hogy a háborúval a pótanyagok is eltűnnek életünkből, tévedünk. Egyes pótanyagok Oly pompásan beváltak, hogy a háA salaktégla megoldja a házépítésben való anyaghiányt Zalában is folyamatban van a kísérletezés
