Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)

1944-02-17 / 38. szám

2 1944 február 17. 4 25 évei BIOSz 100 gép dobta le a bombákat. Tüzek és, épületkárok keletkeztek. A lakosság veszte­sége azonban aránylag csekély. (MTI) Stockholmból jelentik: Az angol sajtóban állandóan jelentkeznek a filmbarát hangok. Nagy megértés tapasztalható Finnország iránt. A Daily Telegraph az elismerés hangján ír a finn nemzet derekasságáról. Jogosulatlannak mondja azt az orosz követelést, amely az 1940-i határokra vonatkozik, mert az a meg- okolás, hogy ezekre a határokra az oroszoknak hadászati szempontokból szükségük van, ha­misnak bizonyult a későbbi idők folyamán. A maradandó béke előföltétele az, hogy Finn­ország szabadon igazgathassa magát. Az oro­szok szándékairól nem tudni határozottat, annyi azonban bizonyos, hogy a Szovjetunió­nak Finnország iránt való' magatartása próba­kő gyanánt tekinthető a háború utáni maga­tartására nézve. (MTI) Stockholmból jelentik: Paasiviki még min­dig Stockholmban tartózkodik. Megbeszélései­ről nem lehet semmit sem megtudni. Erkko már visszaérkezett Helsinkibe. Visszaérkezése Után rögtön fölkereste a külügyminisztert. A megbeszélés után a külügyminiszter összehívta a parlamentet és közölte vele a szovjet kor­mány föltételeit, amelyekből nem hajlandó en­gedni. (MTI) A brit hírszolgálat jelentése szerint Chur­chill már elküldte válaszát Sztálinnak a len­gyel—szovjet viszály ügyének megoldására. Közben sorozatosan folynak a tárgyalások a londoni lengyel államférfiakkal. (MTI) Isztanbuli jelentés szerint a szovjet el van szánva, hogy saját szempontja szerint oldja meg a lengyel-orosz kérdést. Közvetlen küszö­bön áll a lengyel felszabadító bizottság meg­alakulása. (MTI) A washingtoni képviselőház pénzügyi bi­zottságának ülésén Hull amerikai külügymi­niszter kijelentette, hogy még nem szabad biztosra venni a győzelmet. Minden szilárd békepolitika alapja a nemzeteknek együttmű­ködése és az egészséges kereskedelmi poli­tika. Azt hiszem, — mondotta végül a kül­ügyminiszter — helyes, ha a háború után munkát adunk azoknak az embereknek, akik­nek szükségük és joguk van erre. Fokoznunk kell a termelést, a szétosztást és a fo­gyasztást. (MTI) A Nemzetközi Sajtó tudósító azt jelenti a partizánok ellen folytatott hafcokról, hogy a horvát-német csapatok felszabadító munkája során ismét használhatóvá vált a zágráb— gyékényes! vasútvonal is, úgy hogy a közel-1 jövőben már megindulhat a közvetlen vasúti forgalom Zágráb és Gyékényes között. Szerbia déli részén, továbbá Montenegró területén a horvát-német tisztogató csapatok újabb előnyomulásokat tettek a partizán ban­dák megsemmisítésére. Spalató környékét újabb ellenséges légitámadás érte. (MTI)--- • Bécsb ől érkezett hír szerint meghalt Mária Terézia ausztriai főhercegnő, aki Károly Lajos főhercegnek, I. Ferenc József fivérének volt la felesége és így mostohaanyja néhai Ferenc Ferdinánd trónörökösnek. Buenos Airesből jelentik: Az argentínai kor­mányválsággal kapcsolatban jelentik, hogy a külügyminiszter lemondását fiatal katonatisz­tek kényszerítették ki. A tisztek körülzárták a külügyminisztérium épületét. Forradalomról te­hát nincs szó, az egész csak katonai puccs Volt. (MTI) Alapításának negyedszázados évfordulóján a budapesti kereskedelmi és iparkamara dísz­termében rendezte a Biztosító Intézetek Orszá­gos Szövetsége jubileumi díszközgyűlését, amelyen dr. Reményi-SchneUer Lajos pénzügy- miniszter képviseletében dr. Csizik Béla pénz­ügyi államtitkár jelent meg. A magyar társa­dalmi és közgazdasági élet számos kiválósága vett részt a biztosítási élet nagy eseményén;. A díszközgyűlésen Gebhardt Domonkos kor­mányfőtanácsos, a BIOSz elnöke elnökölt;. Megnyitó beszédében a szövetségnek a biz­tosító vállalatok és a nemzetgazdasági élet érdekében kifejtett tevékenységéről emlékezett meg, majd üdvözölte a megjelenteket. Az ünnepi beszédet Balabán Imre kormányfőta­nácsos, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság vezérigazgatója mondotta. Előadása rövid visszapillantás volt a magyar "biztosí­tási életnek és benne a BIOSz-nak negyed- százados működésére. Megemlékezett az ala­pítókról, az elmúlt két és fél évtized alatt működött vezetőkről és a szövetség jelenlegi vezetőségéről, majd a termet zsúfolásig meg­töltő hallgatóság tetszésnyilvánításától kísér­A magyar lóállomány világháború utáni nagy megritkulása — hála a magyar lóte­nyésztés felelős tényezői ügyszeretetének és buzgalmának — ma már csak a múlté. Az első nagy világégés után megrabolt méne­seink és istállóink láttán sokan azt hitték, hogy a magyar lótenyésztés sohasem heveri ki a rettentő csapást. De a trianoni évek kezdetén lassan áldozatkész mozgalom indult meg és a lótenyésztés néhány régi, nagynevű képviselőjével új utakon, de mégis a régi lovas szellemben megkezdődött az új magyar lóiállomány toborzása. A tenyészmének és kan­cák, pompás versenylovak mind óriási ösz- szegekbe kerültek, de a magyar lótenyésztés­nek nem lehetett más útja, csak előre, mindig csak előre. A zöld gyep, a galopp-versenyek nemsokára ismét magukhoz vonzották a régi lósportrajongó közönséget. De a magyar ügetőlótenyésztés előtt még sok olyan aka­dály volt, hogy senki se hitte volna: két év­tized alatt éppen olyan népszerűvé válik, mint a galoppversenyek. A Magyar Vidéki Sajtó- tudósító budapesti munkatársa fölkereste H e d r y Béla nyug. altábornagyot, a Magyar Ügetőverseny Egyesület elnökét, aki a föltett kérdésre a következőket mondotta: — A magyar úri gondolkozás mindig sze­retettel gondol arra az állatra, amely őseinket elhozta messze Ázsiából a Kárpátmedencébe. Ez az ál'at hűséges bajtársa lett a magyar vitézeknek a honfoglalás korától kezdve egész mind a mai napig. A magyar lovas vitéz lett az őse a lovasság eszményképe, Árpádházi Szent László révén az egész középkor lovagi világának. A kuru­cok gyors lovaikkal hordozták Bethlen, Thö­köly, Rákóczi szabadságzászlóját. A magyar ló huszárja az egész világ egyik legfélelmesebb és örök időkig nélkülözhetetlen fegyvernemé­nek megalapítója. Kossuth szabad Magyar- országát jórészt vágtató magyar paripák há­tán védte a negyvennyolcas idők magyar hon­védje. A világháború félelmetes »vörösördö­gei« a magyar lónak szereztek dicsőségek. És magyar paripa hozta a fehérvári utón első Emberünket, Kormányzó Urunkat, egészen a királyi vár palotájáig. Egész történelmünket át meg átszövi hűséges »szövetségesünk«, a nemes paripa története. j ten, meggyőzően fejtegette, hogy a biztosítás nem üzleti öncél, nem öncélú üzlet, hanem küldetés és hivatás. A jubiláló szövetséget elsőnek Csizik Béla államtitkár üdvözölte, majd a vezető gazdasági érdekképviseletek kitűnő­ségei szólaltak fel és hangsúlyozták azt a közérdekű tevékenységet, amit a BIOSz a közgazdasági élet javára kifejt. A tárgysorozat következő pontjaként dr. Geszler Ödön titkár felolvasta a BIOSz végrehajtó bizottságának a díszközgyűlés elé terjesztett javaslatait, ame­lyeket a közgyűlés egyhangúan elfogadott. A határozat szerint' a BIOSz alapításának 25. évfordulója alkalmából kiváló szakírók bevoná­sával meghatja és kiadja a magyar biztosítás- ügy legutóbbi 25 évének történetét, továbbá közhasznú és jótékony célokra 50 ezer pengőt adományoz. A díszközgyűlés után Kállay Mik­lós miniszterelnök fogadta Gebhart Domon­kost, a BIOSz elnökét és a jubileumi bizottság tagjait. A miniszterelnök nagy érdeklődéssel hallgatta Gebhardt jelentését s örömének adott kifejezést, hogy a biztosítási ág a súlyos vi­szonyok ellenére is megerősödött, végül jó­kívánságait tolmácsolta a további fejlődéshez. — Minden magyar úr kötelességének érzi a magyar lótenyésztés ügyének felkarolását. Ebben legjobb és legszebb példával éppen a Kormányzó Ur és családja szolgál: nincsen olyan kiemelkedő napja a magyar lósportnak, hogy ne tüntetné ki magas megjelenésével. És ez a magas helyről jövő elismerés min­dennél ösztönzőbben hatott a magyar lóte­nyésztésre. Egymásután alakultak a ménesek és istállók és valóban egymással versenyezve küzdenek a szebbnél-szebb magyar díjakért. A második világégésben nagyon sok állam el­vesztette lóállományának legértékesebb részét, ezzel szemben a magyar lóállomány nőttön nő. Az ügetősport ma már nem néhány áldozat­kész ember szenvedélye, hanem százezrek ked­venc verseny-sportja és a tenyésztők százainak komoly hivatása. — Télen-nyáron, ősszel-tavasszal, esőben, hóban, szélben, rekkenő forróságban rohan a magyar ügetőló diadalról-diadalra. Nemes ki­választódás révén egyre jobban finomul ló­állományunk, hiszen a díjak lehetővé teszik éppen a legjobb lovak számára a legtisztább versenyt, ahol kizárólag a nagyobb tudás ér­vényesül. Száz és száz ló jön évenként egye­sületünk pályáira. Nemsokára megérkeznek új kétéveseink, a lószerető magyar ember hallja szinte türelmetlen nyihogásukat és rugkapá- lásukat. Jönnek, hogy új csúcsteljesítmények­kel írják be nevüket aranykönyvünkbe. Ezalatt a magyar lótenyésztés mindig újabb és újabb híveket toboroz magának. És ez így van jól, mert most is csak Széchenyi álmát idézzük: elsők, igenis elsők akarunk lenni a lótenyész­tés terén Európában. Erre kötelez bennünket a mult, a magyarság ősi lovas dicsősége és az a nagy megértés, amellyel a nagyközönség széles rétegeinél találkoztunk. (Zs. 1.) Hirdessen a hasábjain. Egész történelmünket átszövi a nemes paripa története A magyar úri gondolkozás mindig szeretettel gondol a lóra, amely őseinket elhozta ide a messze Ázsiából

Next

/
Thumbnails
Contents