Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)

1944-02-14 / 35. szám

ARA 14 FILLÉR 1944 FEBRUÁR 14. HÉTFŐ V. évfolyam # POLITIKAI NAPILAP # 35. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tittőssy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P, Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. A LEVENTE Ifjú, 12 éves korában még gyermek; tele tiszta ábrándokkal, álomképekkel, vágyakkal, reményekkel. Ahogy mi tele volíunk annak idején, amikor gyermekek voltunk, majd ifjakká váltunk, amikor még reggel, ha felébredtünk, délben és este térdelve imádkoztunk, szépen Összetett kezekkel, az édes szülőkkel együtt. Mi is játszottunk katonásdit. — Hallgattuk az öregek mesélgetéseit a negyvennyolcas szabad- ságharcról, a háborúról, a boszniai okkupáció- ról, a königrätzi futásról. Olvastunk a nagy­ságos Rákóczi fejedelem fölkeléséről, a kuruc- labanc háborúról, a törökök ellen vívott más­félszázados harcainkról és a rajongó gyerek lélek dús képzelete a katonásdi játékra sarkalt minket is, akik akkor még nem éltünk át világháborús esztendőket, csak néha napján vetődöit a falunkba egy-egy szabadságos katona, vagy minden 40 esztendőben egyszer a nagy gyakorlatokon vonult át falunkon egy- egy csapat katonaság. Hogy bámultuk, hogy néztük őket, mi apró emberkék a nagyokat, a vitézeket, a hősöket, akik gyerek képzeletünk szerint olyan erősek és bátrak, hogy még a hétfejü sárkányt is meg tudják ölni és talán még a napot is meg tudják állítani az égen. De milyen szépek, gyönyörűek is voltak azok a katonák I Mi, gyerekek gyönyörködve, tátott szájjal néztük őket és azt szerettük volna, ha mi is oly nagyok lehetnénk, azon pillanatban és ott lovagolhatnánk, vagy lépe­gethetnénk közöttük, mindjárt a parancsnok után, aki oly délcegen ült gyönyörű lován. Ilyenkor mindig katonásdi játék járta. Volt kuruc-labanc, török-magyar, magyar-osztrák háború. Nem akart közülünk egy se török, labanc, vagy osztrák lenni, de a nagy harci játékért kellett ellenség. Kisorsoltuk az ellen­séget, akit a szó teljes értelmében mindig meg is vertünk. Ma csak a kis gyerekek játszanak katonás­dit, mert a 12 éven felüliek már leventék. Ők már nagy fiuk, fejükön a levente sapkával, szivükben azzal az édes érzéssel, hogy ők már kis honvédek, a Horthy Miklós kis honvédjei, akik már gyakorlótéren tanulják a katonás magatartást, a fegyelmi és harci gyakorlatokat, mig az oktatási órák alatt mindig a fülükbe csendül az, amit a tanító bácsi is oly sokszor mondott: A gyermek felnőtt korában is hordja magában mindazokat a benyomásokat, amiket gyermek korában magába szívott. És amikor önállóan neki vág az életnek és azt mondja, most már egyedül magam akarok járni, akkor azokból él, azok szerint cselekszik, amiket szellemi világítóként magába szedegetett. Amikor arról esik a sző, hogy eljött a veszedelmek órája az országra, a hazára, ami nekünk a legszentebb, ezért harcolni kell, hadba kell menni, akkor is azzal a lélekkel és a leikéből kipattanó érzé­sekkel harcol, amiket addig a leikébe össze­gyűjtött.; Szép gyermek és ifjú leventék, reátok a magyar élet nagy munkája és harca vár, mert ez a most folyó vihar kelet és nyugat harca csak sok év múltán ül el, amit csak erények­ben gazdag lélekkel lehet megvívni; erre készüljetek. V. J. Zalaegerszegen alakult meg az ország első levente önsegélyző intézménye A zalaegerszegi Levente Egye­sület tegnap tartotta közgyűlését az újjáalakult leventeotthonnak barátságos nagytermében. Saj­nos, igen kevesen jelentek meg azok közül, akiknek megjelené­sét ilyen alkalommal már példa- adás céljából is el lehet várni. Bízvást a ke-, gyeden hóförgetegre fogják elmaradásuk okát. Milyen jó, hogy a kellemetlen időjárásból hasznot is lehet húzni! Azt azonban nem sza­bad elfelejtenünk, hogy az ügyek nemes bará­tait mindig a viharban lehet fölismerni. Aki a viharral is szembeszáll, az szereti igazán a haza sorsával összefüggő intézményeket, mert megmutatja, hogy nem ijed meg az áldozatok­tól, nem sajnálja sem az idejét, sem a kényel­mét. Könnyen elsorolhatnánk névszerint, hogy kik voltak ott. Nem tesszük, mert nem akarjuk megszégyeníteni azokat, akiknek a neve hiá­nyoznék a névsorból. Dr. Zsidó Sándor országgyűlési képviselő, az egyesület elnöke megnyitó szavaiban buz­dította az ifjúságot, hogy mindig tartsa ébe­ren emlékezetében Kormányzó Urunknak kije­lentését, hogy »Bízom a magyar ifjúságban!« Igyekezzék méltónak lenni erre a bizalomra es ragaszkodó szeretettel csüngjön az or­szág jó atyjának magas személyén. föllendítésében. Hálával emlékezett meg a város vezetőségéről, a képviselőtestületről és az ifjúságért lelkesedő, a tettrekészségnek föl­emelő példáit adó polgárságról. Az örökös alapító tagság díja 50 pengőről 100 pengőre emelkedett, de £zen túl is sokan akadtak, akik odanyújtották segítő jobbjukat. Ennek köszönhető, hogy 1943 karácsonyán a gyűjtés révén 1.412 pengő kiosztásával lehetett meg­jutalmazni a kiváló buzgalmat tanúsító levente­leányokat és leventéket. A beszámoló sorra vette a szakosztályok figyelemre­méltó teljesítményeit. A labdarugó szakosztály az MLSz szombat- helyi csoportjában megnyerte a II. osztályú bajnokságot és bekerült az I. osztályba. Az eredmény annál szembetűnőbb, mivel a meg­felelő fölszerelés hiányosságai ellenére került kivívásra. Kis leventéink labdarúgása a III. hadtest bajnokságokban a II. helyet biztosí­totta magának, bíztató tanújelét adván küzdő­képességének. Újjászervezés alatt van a zene­szakosztály, az ökölvívó szakosztály pedig kö­zel 8 hónapos munkájával szintén dicsőséget hozott. A megszervezésben olyan sikeresen működött Ostoros Károly gimnáziumi test­nevelés! tanár, hogy a hadtestnél és az orszá|gos szövetségnél is felfigyeltek ökölvívóinkrla. szeresd az Istent, a hazát és a magyart, a véredet, a fajtádat. Értük élj, dolgozz és harcolj, ha kell mármost és százszoros erővel, ha majdan nagy leszel. Kérdezem, van-e ennél szebb, eszmeibb, magasztosabb föladat? Nincs. A szebb jövőre vágyó, azért élő ifjú lélek tartalma nem lehet más. ők a magyar jövőt tartó, minden vihart álló oszlopok lesznek utánunk, ők: a leventék, akiknek a leikébe éppen ezért a tisztaielkü magyar ember erényeit hintsük el és óvjuk meg őket minden fertőző métely beszürődésétől. Á nagyobb gyermek a családi szentély falain kívül a társadalomban is mozog. Az egész gyermek érzékenyen izzó test és lélek, minden kis szélre érzékenyen mozdul és hajlik. Ezért, ha a társadalom bűnös rétegébe kerül, a szenny, a piszok, az erkölcsi fertő viharába, szegény levente elmerül a mocsárban. Amilyen a családi szentély, amilyen a társadalom, amelyben az ifjú leventék megnőnek, olyanok lesznek ők is. Ezután sajnálattal jelentette be, hogy vitéz Szakmáry Rihárd alezredest, a (leventék katonai parancsnokát máshová vezényelték. Kérte, hogy a zalaegerszegi ifjúság iránt való szerei- tetét a távolban is tartsa meg. Bejelentette, végül, hogy az egyesületi jegyzői tisztségejt Bencze Pál városi levente nyilvántartóval töl­tötték be. Ezután Simon József városi tisztviselő, az egyesület főtitkára terjesztette elő az egye­sület egész életére részletesen kiterjedő han­gulatos beszámolóját. Kiemelte a vezetőség­nek minden ideget igénybevevő komoly mun­káját, amely az intézménynek nem várt eredményeket hozott. Ma már az egyesület meleg otthonnal rendel­kezik és minden eszköz rendelkezésére áll, hogy a leventeintézményt fejlessze a katonai előképzést elősegítő ifjúságnevelésben, a sport akik a III. kerület III. osztályában csoport- bajnokok lettek. A művelődési, az ifjúvezető és híradó, az atlétikai, a gyorslevente, a torna, sí, birkózó és asztali tenisz szakosztályok mind a lelkiség hordozói voltak. A sí-szakosztály tagjai Kőszegen sítanfolyamon vettek részt. Külön dicséret illeti a leánylevente szakosztály működését, amely az egyesületi életbe színt és otthoni melegséget vitt bele. Minden esz­közt megragadtak, hogy a magyar anya esz­ménye a leányok leikébe vésődjék. Hálával emlékezett meg a beszámoló a szakosztályok vezetőinek igen érdemes szervező és alkotó munkájáról, a vármegye, a város és a testvér­ként munkálkodó Move ZSE támogatásáról és mindazokról a tényezőkről, amelyek se­gítettek a sikert megharoolni. A beszámoló előtt a közgyűlés néma perc- ' cél áldozott hőseinknek. Szabó József főoktató az anyagi részről számolt be. Az egyesület bevétele a múlt év-

Next

/
Thumbnails
Contents