Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)
1944-01-22 / 17. szám
llAWAR kl'T nek eladó lányai voltak. Az iskolaszéki tagok előtt a jegyző szava s a jegyző szeme előtt az én fényképem annyira megtetszett, hogy 9 pályázó közül egyhangúlag választottak meg. Táviratilag értesítettek és ezen távirattal küldtek 20 korona útiköltséget és (foglalót) 10 koronáért oda utaztam is még 10 korona meg is maradt 1! (Istenem I Hová jutottunk azóta 1 Mai napság a pályázati hirdetésben kikötik, hogy ..útiköltségei nem térítünk meg. Elcimezett bélyeges boríték is csatolandó“. .. Pedig az uradalmi cseléd holmiját az új gazda szállíttatja. És ha valamit rendelek, a szállítási díjat nekem kell fizetnem.) Tehát a szülői háztól kifelé állt a szekerem rúdja Összecsomagoltam. Visszatáviratoztam : „12-én este B.-on leszek, kocsit kérek.“ Fúva- rost fogadtam, aki feie fuvardíjért vitt az indulási állomásra, mert neki a feleségét éppen arra a vonatra kellett vinnie. Székely szülőfalum lakosai legtöbben reformátusok, de sokan áttértek a baptista vallásra. Az én fuvarosom felesége már évek óta baptista volt. A férjét csak az utóbbi hetekben sikerült rábeszélni, hogy ő is térjen át. Az asszony hosszas kérésére megtette. A baptista vallás legjobban tiltja a káromkodást. Útközben a székely egérszőrü „kabalák“ megálltak. Egyik nagyon csökönyös (ott úgy mondják: kutyás) volt. Biztatta, próbálgatta igy is, úgy is. Hátha, hátha sikerül káromkodás nélkül. Az atyafi nagyokat nyelt, olykor csikorgatta a fogát. A vonat indulási ideje félelmetesen közeledett... mi meg csak álltunk. Egyszer csak elhagyta a türelem. Elővette a régi módszert. Olyan kacskaringós huszármiatyánkot eresztett ki a csapzott bajusza alól, hogy ezektől a fatengelyes szekér talán még ló nélkül iá megindult volna. írógépei használtat veszek, cserélek. Szakszerű javításokat vállalok Horváth Miklós irógépntüszerés x. Az asszony végtelenül megbotránkozott a férje káromkodásán és pirongatta: — Látod, Mózes milyen vagy te 1 Tudod, hogy a mi vallásunk mennyire tiltja a káromkodást és te mégis így megfeledkezel magadról!? — Hej asszony! ... Jó, jó ez a ti vallásotok, de nem lótartó embernek való! Szerencsésen, minden baj nélkül érkeztem meg december 12 én este a b-i állomásra. K. J kántoitanító úr nagyon kiváncsi volt az emeletes szittya magyar új karlársára és a fúvarossal ö is eljött az állomásra. A vonat beérkezésekor sötét volt. Kiszállok és kiáltok: Van e itt t.-i kocsi? K. J. kartársam válaszolt. „Itt vagyok kérem alássan 1 — Én a t.-i káníortanitó vagyok.“ — Én pedig az új osztálytanító. Ez a középtermetű, tagbaszakadt, izmos, vállas ember a félhomályban igen magasan kereste az én fejemet. (A fénykép miatt.) Mikor lenézett hozzám, csak ennyit mondott: „Óh macska ! Hát csak a fele jött meg! . . . Hallgassatok ide, babonás emberek ! Másnap pénteken (I), 13 án (I), Luca napján kezdtem meg a tanítást és — hála legyen a jó Istennek — minden baj nélkül, szerencsésen, egészségben, eredményesen és becsülettel futottam át göröngyös útamat és fejeztem be pályafutásomat. G. A. A hét legújabb tudnivalói 4 Egy kiérdemült zaiai tanító emlékirataiból —M ii i ii II i ■ 11 mi n-™-™**™**«*™^**™- kxt-*.-.» ^>anac«im nun« rr. n tíiiiryraagHEag.tzHMW ^aaagjMJWBgaaHa^agsiawwéi t rmrrf^Miy iifíiiMH«BBB»EEBB A kedves szerkesztő uram hónapok óta biztat, hogy írjak valami zamatos és a szomorú háborús hangulatot fűszerező cikket a lapjába. Hiába mentegetődztem és hiába mondogattam: Én, mint nyugalmazott tanító, minden tehetségemet szétosztottam a gyermekek között, olyan vagyok, mint a kifacsart citrom, vagy az öreg fejős tehén, hiába szorítják, húzzák, már csak cseppeket ad, azt is keveset. Múltkor megint összetalálkoztunk. Azt hittem, hogy már úgy is elfelejtette, amit olyan régen kért tőlem: (a mókabácsi „ízzadmányát “) Hát uramfia! ez a csodálatos emlékezőtehetségü ember mikor megismételte a régi kérését, olyan meglepődve álltam előtte, mintha az ördög a zsebembe kölykezelt volna !. . . Tehát készséggel, nagyon szívesen teljesítem a kérést, bár nehezen, mert közérdekű, magas szárnyalásu cikk írására én igen „kismiska“ vagyok. Úgy gondoltam, hogy az iskolai és iskolán- kivüli epizódokból (melyek nem mondvacsinált, hanem velem tényleg megtörtént esetek) irok le néhányat, ha ugyan a kedves olvasót nem űnatkozlatom ezekkel. Mint öreg ember, miről írhatnék egyébről, mint a múitról ? I . . .,,Akinek közel van az élet határa, nem szeret eiőre nézni . . . inkább hátra !“ . . . Bármilyen tövises is a tanítói pálya, vannak rózsák is közötte. És vannak e nagy sivatagnak oázisai is, melyek a kimerült agyat és roppanásig megfeszített idegeket felvidítják és felejtetik a bút és bánatot. 1907. év július hónapjában ajánlóit levélben kaptam meg a tanítói oklevelet. Édesapám felbontotta és ezekkel a szavakkal adta át nekem : „No fiam, itt van a posztó is, olló is 1 Úgy szabd, hogy se szűk, se bő ne legyen 1 Most gondoskodj magadnak állásról, mert ezután a magad abroszához törülöd a késedet 1“ ,. . Édes anyám az örömtói és meghatottságtól könnyezett s egyre kínált engem : „Egyél fiam, mert a sok tanulás úgy lesoványított, hogy az orrodon keresztül látok 1 . . .“ Első dolgom tehát az volt, hogy mindenik okmányomat három példánkban lemásoltam, kir. közjegyzővel hitelesítettem és küldtem a szélrózsa minden irányába, ahol üres állást hirdettek. Makfalvára személyesen vittem el. (4—5 óra járás gyalog, az erdőkön keresztül.) Összehajtás nélkül viaszos vászonba teltem, hogy az eső ne érje. A falu közelében egy kendernyövő asszonytól kérdezem : — Néni I Ez a község Makfalva ? — Igen. Miért kérdi ? Tán képet árul ? Huszonkilenc helyre pályáztam eredmény nélkül. A 30-ik aztán sikerült. De hogyan?! Egyik pajtásom azt tanácsolta, hogy csatoljak fényképet is. Igen jól sikerült fényképem volt. Zsinóros magyar ruhában és olyan bajusz- szal, mint a hőscincér csápja. A mellképrőí Ítélve legalább is 2 méteres embernek képzelt az idegen Községi iskola volt ez a 30 ik, ahol a jegyzőA pirosszinü lábbeli utalván}/ helves felhasználása. Egyes ipartesiüleiek tudomására jutott, hogy a piros szinü lábbeliutalvánvr a fogyasztóközönség köréből gyakran iábbeiikészLésre és javításra nem jogosult egyéneknek, úgynevezett kontároknak adják át. Ezzel kapcsolatban felhívják az érdekeltek figyelmét a 48 097—1943. K. M. számú miniszteri rendeletre, amely kimondja, hogy a fogyasztó a piros szinü utalványt csak lábbetikészítésre, illetőleg javításra üzletkörénél fogva jogosult iparosnál válthatja be. A rendelet ellen vétők a 200 300—1941. K. M, sz. rendelet 4. szakasza szerint minősülő és 14. szakasza szerint büntetendő cselekményt követik el. Mit kell tudni az értelmiségi bejelentésekről ? Az Értelmiségi Kormánybiztossághoz be kell érkezniök a munkaadók bejelentéseinek az értelmiségi alkalmazottak létszámáról és illetményeiről. A bejelentéseket az 5470—1943. M. E. módosító rendelet előírásai szerint kell összeállítani és akként postára adni, hogy legkésőbb január 31-én a Kormánybizlossághoz be érkezzenek. A bejelentéshez az erre a célra szolgáló új (tehát nem a régi V. számú) nyomtatványt keli felhasználni, amely városokban a polgármesteri hivataloktól, községekben a községi elöljáróságoktól szerezhető be. Az olyan bejelentés, amely nem az előirt nyomtatvány felhasználásával történik, figyelembe nem jön és a bejelentés elmulasztásának számit. A bejelentésnek az 1943 január 1-töl december 31-ig terjedő esztendőre vonatkozó adatokat keli tartalmaznia, tekintet nélkül arra, hogy 1943. első félévére vonatkozóan már történt bejelentés. Bejelentést nem kell tennie annak, akinek 1943. december 12-én nem volt zsidó értelmiségi alkalmazottja és annak sem, aki üzletét 1943, december 12 e után kezdte meg és az üzlet megkezdése napján zsidót értelmiségi munkakörben nem foglalkoztatott. Ebből következik, hogy továbbra is érvényben van az a régi rendelkezés, amely szerint az a munkaadó, akinek értelmiségi munkakörben foglalkoztatott alkalmazottja nincsen, az üzletben közreműködő zsidó házastársát, zsidó leszármazóit és felmenőit, ha rendszere; illetményt nem kapnak, bejelenteni nem tartozik, mivel ezek az arányszámba nem számítanak be. A korlátolt felelősségű társaság tagjainak ilyen rokonait azonban be kell jelenteni, mert beszámítanak az arányszámba, akár kapnak rendszeres illetményt, akár nem. Mennyi időre terheli a eselédtartó gazdát a kórházi ápolási díj. A cselédtartó gazdák körében bizonyos eltérések mutatkoznak a cseléd u»án fizetendő közkórházi ápolási díj fizetésének időtartama tekintetében Most aztán az 1530—1942. K. elvi jelentőségű döntés a különböző felfogások tekintetében rendet teremt és a következőket tartalmazza : A cselédiartó gazdának a 6000 — 1931 M E. sz. rendelet 3. §-ában foglalt 30 napos közkórházi ápolási díj viselésére vonatkozó kötelezettsége mindannyiszor újra kezdődik, valahányszor a gazdasági cseléd 15 napi szolgálat után közkórházi ápolásra szorul. A gazda felelőssége szempontjából közömbös az a körülmény, hogy a cseléd 15 napi szolgálat után újabb közkórházi ápolás alá olyan betegség miatt kerül, amellyel kapcsolatban a gazda korábban már 30 napi ápolási költséget már megtérített. FERENCJÓZSEF KESERŰVIZ
