Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)
1944-02-11 / 33. szám
ARA 14 FILLÉR 1944 FEBRUAR 11. PÉNTEK V, á sf folyam # politikai napilap * 33. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P, Tittóssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. Építsük a jövőt, erősítsük a jelent Ki lát a jövőbe? Még azt se tudhatjuk meg, mit hozhat a holnap. A gondos ember azon- ban mindent a maga idejében úgy végez el, hogy kellemetlen meglepetések ne érjék. Aki így cselekszik, maga alakíthatja a jövőjét addig a pontig, amelyen túl már valamennyien Isten áldó, vagy sújtó kezében vagyunk. Aki árvíztől tart, az jókorán gátakat emel. A védekező munkában mindig a nagyobb bajra számít, mert csak így kerülheti el a rohanó vizek legerősebb nyomását is. Akit hiányok, esetleg nélkülözések fenyegetnek, a készleteivel takarékoskodik, mindent beoszt, hogy ha arra sor kerül, minél tovább kibírja. Ha éz így áll az egyes emberre, mennyivel kötele^ zőbb ez a magatartás az egész nemzetre, illetve azokra, akik a nemzet sorsát intézik). Most olyan időket élünk, amikor a nemzet egész élete csupa védekezés a jelen száz- felöl fenyegető veszélyei ellen, de ugyanakkor előkészület is a jövőre. Most nemcsak Kívülről hömpölygő árvizek fenyegetnek, de a határokon belül védekezni kell a vadvizek ellen. A közélelmezés megszervezésével nemcsak a testet kell táplálni, hanem a lelkeket is táplálni kell, nehoígy azokban bárhol is hasadás álljon, elő. A jelen, bajait, veszélyeit figyelni, árgus szemekre van szükség. A körülöttünk dúló háború kihatásai ellen úgy kell védekeznünk, hogy a jövőt is munkáljuk, nehogy a béke készületlenül találja a nemzetet. Nem láthatjuk előre az események alakulását. A magyar nemzet szempontjából sem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Olyan erők dübörögnek, feszülnek határainkon kívül, hogy a felkészültség erejére van szükség. Nemcsak egyesek elszántságára és erejére, hanem mindenkiére. Ezt az erőt egységes és tudatos akarattal kell összekovácsolni. Nemcsak a szikla, hanem a legkisebb porszem is tapaszt a maga helyén. Védekezini és építeni kell egyszerre. Nehéz és körültekintő munka ez, amelyet csak a nemzet egyeteme bír el. Ilyenkor, amikor kötelességek hegyóriásai merednek elénk, a veszélyek szédítő mélységei körül tapossuk az örvényeket, nincs és nem lehet arra időnk, hogy azon töprengjünk, mit hoz a jövő, sem arra, hogy jósolgassunk, vagy kétségbeessünk vad híreken. Egyetlen tennivalónk van, egy- akarattal dolgozni és megint csak dolgozni a jelen egységén és erősítésén. Tegyük fel magunkban: ezt így akarjuk. És az, ami véges emberi erőnktől függ, az úgy is lesz, ha erősen akarjuk. Mert úgy van az, ahogy a költő mondja: Előtted a küzdés, előtted a pálya. Az erőtlen csügged, az erős megállja. És tudod, az erő micsoda? Akarat, amely előbb, vagy-utóbb, de diadalt arat. A jövőt egyedül Isten irányítja. A hívő ember, a hívő nemzet, amikor minden erejét egy célra összpontosítja, Istenhez emeli tekintetét és áldást kér a munkájára. Ezt teszi a magyar nemzet. Építi a jövőt, erősíti a jelent, de tudja, hogy Isten nélkül minden hiábavaló. Ha tudni akarjuk a jövőt, ne tegyünk mást, mint dolgozzunk, építsünk és rendületlenül higyjünk abban, hogy az Isten kimérte ezen a földön a magyar nemzet jövő útját. Zalaegerszeg feilődését 1980-ig kielégíti a Becsey-téle csatornázási tervezet Említettük, hogy Beesey Antal megoldása szerint a város csatornahálózata kétféle lenne: külön a szennyvizek és külön a csapadékvizek elvezetésére. A szennyvízcsatornázás feladata lenne a város belső övezetének 235 hektárnyi területéről a házi szennyvizeket levezetni. Ez a szennyvíz mennyiség gyakorlatilag a felhasznált vízvezetéki víz mennyiségével! egyenlőinek szokott felvétetni, azért a csatorna- hálózatot arra a vízmennyiségre kell méretezni, amely a város várható fejlődésének figyelembevételével az óránkénti legnagyobb mennyiség gyanánt jelentkezik. A vízvezetéknél végzett tanulmányok szerint a 235 hektárnyi területen elhelyezkedett lakosság az 1980. évig előreláthatólag 17 ezer főre fog emelkedni. A legsűrűbben lakott övezet hektáronkénti lakos száma 125, a legritkább lakosságú övezet sűrűsége pedig 2.5 főre tehető. A levezetendő vízmennyiség fejadagja átlagos napi 100 liter vízmennyiség mellett 50 éven belül 1800—2000 köbméterre irányozható elő. Ez a tetőpont idején óránként 180—200 köbméternek, vagyis 55—60 másodpercliternek felel meg. Eszerint a hektáronként levezetendő szennyvíz átlaga 20 százalék biztonsági pótlékot hozzászámítva, 0.3 liter másodpercenként. Megfontolások alapján Beesey a szennyvíz- csatornahálózat teljesítő képességét az 50 éves fejlődésnek megfelelően 70 másodpercliter legnagyobb teljesítményre irányozta elő. A csapadékvizek levezetésére zárt, részben falazott, részben betoncsatornák szolgálnak, amelyek egyes főbb útvonalak, nevezetesen a Rákóczi-utca, Kazinczy-tér, Széchenyi-tér, Kossuth Lajos-utca, Wlassics-, Zrínyi Miklós-, IV. Károly király- és a Berzsenyi-utca csapadékvizeit vezetik le a legközelebbi nyílt árokba. Ezeken a kiépített csapadékvíz-levezető csatornákon kívül a város területén keresztül húzódó nyílt árkok szolgálnak a csapadékvizek levezetésére. Az egyik az úgynevezett Vizslahídi-árok, amely a Hegyi-utca folytatásában az Ujiutca és a gróf Apponvi Albert- utca között szeli át a várost és a vasúti töltést keresztezve jut a Zaláiba. A másik árok-csoport a Bíró Márton-utcával párh uzamosan futó vadvíz-árkokból áll, amelyekhez a Madách-utca folytatásában haladó nyílt vízfolyás is csatlakozik. Városépítési szempontból kívánatos lenne ebeknek a vízfolyásoknak szabályozása. A szennyvizek az Ürményi-utcában és annak folytatásában a Zala völgyével párhuzamosan elhelyezett főgyűjtő felé irányíttatnak. Ebbe torkolnak bele azok a mellékgyűjtők, amelyek a Rákóczi-, Jákum-, Munkácsy-, Batthyány - és a Bíró Márton-utcán, illetve annak folytatásában gyűjtik össze a mellékcsatornák szennyvizeit. Különleges megoldást igényel a Kossuth Lajos-utca, amelynek alsó szakasza szélesebb, a felső szakasza pedig összeszűkülő. A Kossuth Lajos-utcának a Petőfi-utcától a Tisza István-térig terjedő szakasza tehát kettős vonalvezetéssel van előirányozva, hogy a házi bekötések miatt a költséges és a forgalmat zavaró úttest-bontásokat mellőzni lehessen. A csatornamélységek kezdő mélysége legalább 2 méter mélyen van előirányozva a terepszín alatt. Az egyes csatornavonalak esési viszonyai akként állapíttattak meg, hogy a főgyűjtő esése két ezreléknél nem kisebb, a mellékgyűjtőknek lejtése 2—3 ezrelék, a mellékcsatornáknak pedig 4—5 ezrelék lejtésük van. A szennyvízcsatornázás részére zománcozott kőanyagcsöveket irányoztak e*lő kör- keresztmetszettel. A kőanyagcsövek ugyanis tisztíthatóságuknál fogva sokkal célszerűbbek a különben olcsóbban beszerezhető betoncsöveknél. A csatornahálózat mentén 45—55 méter távolságban ellenőrző aknák vannak, a kezdőpontokon és fontosabb csomópontokon vízvezetéki, illetve csatornavízzel való öblítésre berendezett öblítő aknákról történt gondoskodás. Ezek döngölt portiand cementbetonból készülnének, nehéz öntöttvas fedőlapokkal, keretekkel, vashágcsókkal és a? egyéb szükséges szerelvényekkel. (Folytatjuk.) Újra szabályozták a vendéglátási számlailletéket A 42-es országos bizottság letárgyalta a pénzügyminiszter legújabb rendeletét a számlálólapok illetékéről. A rendelet megszabja, hogy a vendég (a vásárló) által bármilyen szolgáltatásért, árúért fizetendő összegről szám Iától apót kell kiállítani. Ilyen számláló- lapokat a fogadóban, szállodában, penzióban, vendéglőben, vasúti és hajó-étkezőkben, büffé- ben, kifőzésben, fizető vendéglátóházban, kávéházban, korcsmában, kávémérésben, espres- soban, cukrászdában és cukorkáüzletben, mulatóban és kozmetikai iparüzemben ’az üzem tulajdonosa, vagy annak megbízottja köteles kiállítani. Felsorolja a rendelet, hogy milyen ételek után -kell számlálólapot kiállítani és külön szakaszban sorolja fel, hogy hol nem i kell számlálólapot kiállítani. Ezek a következők: 1. A viszonteladó részére, nagyban szállított árúért fizetendő összegről. 2. Kávémérésben, vagy kifőzésben otthoni fogyasztásra kiszolgáltatott kenyérért, péksüteményért, tejért, zöldségért, vagy gyümölcsért. 3. Vendéglőben, kávéházban, kávémérésben, kifőzésben, vagy korcsmában a külön alkalmazott általi kiszolgáltatott kenyérért, péksüteményért, vagy dohányárúért nyomban kifizetett összegről. 4. Kis- és nagyközségben a fűszer-, csemege-, vagy vegyeskereskedő által kiszolgáltatott cukorka-, vagy csokoládéipari termékekért fizetett összegről.
