Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)

1944-02-04 / 27. szám

2 nAOYARÍlET 1944 február 4. Eltűnő magyar árnyak nyomában... A szegénységből a perzsa sab udvarába A történelem során mindössze négy követe J volt Magyarországnak Perzsiában. Kakas Ist­ván, Abedik Péter és Máriássy Zoltán. Szent- ! Istványi Béla volt sorban a negyedik követünk. 1 Az első három férfi a legkülönbözőbb idők­ben volt követ a sah-in-sah, a «királyok ki­rálya« udvarában. Kakas az 1500-as években, Abedik a XVII. század végén, Máriássy már a világháború után. Szent-Istványi pedig már közvetlenül a második világháború kitörése előtt. Ezek közül Abedik Péternek, a magyar gróffá és perzsa követté lett egykori1 szegény Üiákgyereknek a sorsa a legérdekesebb és leg­kalandosabb. Abedik Péter szegény kisdiákként került (ösztöndíjjal Rómába. Szülei korán elhaltak És a török elől menekülnie kellett az árva kisfiúnak. Rokonok vették pártfogásba és az iskolában annyira kitűnt talpraesett feleletei­vel, hogy nemsokára ösztöndíjra terjesztették fel és Rómába került, ahol akkor a tudomá­nyosság főfészke volt. Későbbi naplóját dr. Kallós Lajos történész megtalálta és e sorok írójával könyvet is írt erről a nevezetes fér­fiúról. így jöttünk nyomára Abedik életének. Ennyi adat birtokában már aránylag könnyű volt a kutató dolga. Fokozatosan kirajzolódott gróf Abedik Péter pályafutása, az egyetlen diplo­mata-politikusé, aki a Habsburg-perzsa szövet­ségben látta Magyarország felszabadításának egyetlen lehetőségét és ennek a szövetségnek a létrehozására szentelte egész nagyvonalú működését. A XVII. század második felében végre rá­szánták magukat Európa fejedelmei, hogy ki­űzzék Budavárából és egész Magyarországról a törököket. A hatalmak összefogásának mesz- szemenő, földrészeket átfogó tervei támadtak. A szultánok ősi ellenségét, a roppant seregek­kel rendelkező perzsa sahot akarták rávenni arra, hogy párhuzamos harcokat kezdjen az európai keresztény tábor támadásaival. Ügyes, vakmerő, tapasztalt és minden aka­dályt leküzdeni tudó, lángelméjű emberre volt szükség, aki a sahhal való szövetség létrehozásához szükséges, ezer viszontagsággal járó ázsiai mindig legalább negyedévre előre a Zalai Magyar Élet-nek szóló díjat A lapnak is könnyebb, önnek is könnyebb: egy gonddal köl­csönösen kevesebb.Az újság nem bank, hogy hosszabb-rövidebb lejáratú hiteleket nyújthasson. követutakat végigjárja. Ezt az embert Lipót király és császár Abedik Péterben találta meg. Abedik Péter, akinek már kora gyermeksé­gében menekülnie kellett a török elől, érthető módon haragudott a törökre. Mint mondtuk, jóakarói kijuttatták Rómába. Itt nyerte el ne­velését a pápai udvar fényében, de a nagy világváros sohasem tudta elfelejtetni vele saját és hozzátartozói szenvedését. Bár az Urbán- kollégium legkiválóbb növendéke volt és a bíborosok nagy jövőt jósoltak neki, mégsem szenteltette magát pappá, mert kora ifjúságá­tól fogva célul tűzte ki maga elé, hogy &% ozmán hatalom két nagy ellensége, az euró­pai keresztény fejedelmek és a jrerzsa sah között szilárd szövetséget hozzon létre, amely mindörökre leszámol a törökkel. A fiatal diplomata Bécsben ráveti magát a keleti tanulmányokra. Perzsa tárgyú előadá­sokat tart, fejtegeti a perzsa szövetség előnyeit és Szelepcsényi prímás és a magyar főnemes­ség nemsokára lelkesen támogatja elgondolá­sait. Úgy látszik, meggyőzte a legfelsőbb ud­vari köröket is, mert 1677-ben Lipót király és császár követeként elindul Perzsiába. Az akkori kezdetleges közlekedési eszközök és közbiztonsági viszonyok miatt útja hóna­pokig tart. A fagyhaláltól kezdve tatár rabló­kig minden fajta veszedelemmel szembe kell néznie. De a kockázatos út meghozza jutal­mát: a sah fényes fogadtatás után bizalmába fogadja a napnyugati király követét és Abedik néhány hetes tárgyalás után a perzsa uralkodó biztos ígéretével térhet vissza urához. Abediket visszatérése után a királyi kegy magyar grófi ranggal és a gyöngyöspatai ura­dalommal tüntette ki. Egyidejűleg még szere­pelt, de aztán újabb ázsiai követútra indult, amelyből, úgy látszik, nem tért vissza soha. Hogyan halt meg Abedik Péter: senki sem tudja. Valószínű, hogy ia befagyott Volgán, vagy valahol Tatárországban lelte halálát. Erre vezetett az út a sah székvárosába. A kiet­len, hideg vidék és az erre lakó vad népek elég okot szolgáltathattak betegségre, táma­dásra, rablógyilkosságra. Abedik sohasem uta­zott nagy kísérettel és így érthető, hogy a rablóhordák gyorsan végeztek vele. Betegség nem valószínű, mert arról volna a bécsi udvari levéltárban jelentés, amelyet azonban hiába keresünk. Abedik tüneményes pályafutása Buda fel­szabadítása idejére esik. Ha közvetlen szerepe nem is, de közvetett szerepe volt Abediknek abban, hogy Bécs és Buda felszabadult a po­gány török birodalom tengernyi haderejének elnyomása alól. Uradalmát a király, halála után, eladományozta a Barnabaccus-családnak, amelyből a királyné gyóntató papja is szár­mazott. KEREKESHÁZY JÓZSEF. Eladó 150-szer 260 citi-es szőnyeg Uhutca 18. sz. alatt — Az Ifjú Repülő legújabb számában mo­dellező műszaki szakismeretek is nagy szám­ban szerepelnek, amely az új rakétarepülőgép­pel kapcsoilatban is érdekes cikket és képeket közöl. Mezőgazdasági gépek szakszerű javítását vállalja MECHANIKAI GYÁR Zalaegerszeg Kossuth Lajos-u. 15. és Iskolaköz 6 színház Az Országjáró Kamaraszínház zalaegerszegi előadásai során tegnap Vaszary megható szín­műve: »Egy nap a világ« került színre. Az elő­adás kezdetét 6 órában állapították meg, azon­ban a pontos időben teljesen tátongott a te­rem az ürességtől. A közönség vagy nem vette még tudomásul a célirányosabb korábbi kez­dést, vagy pedig a megszokott kényelmesség és pontatlanság jutott ezúttal is kifejezésre. A pontosságnak ritka példájaként kell megem­lítenünk, hogy vitéz gróf Teleki Béla főispán a fiával együtt egy percet sem késve jelent meg a nézőtéren. Az előadást csak félhétkor kezdték meg, így is akadtak olyanok, akik el- késték az első felvonás légoltalmi pincejelene­tét, amely a darabnak egyik legkitűnőbb része. Voltak olyanok is, akik az ajtónyitogatással és letelepedésükkel a darab közepe felé mutat­koztak, mintha párhuzamos színjáték lett volna a nézőtéren is. A darab tartalmával tegnap már foglalkoz­tunk, ma csak azt a gyönyörűséget, élvezetet emeljük ki, amelyet átéltünk annak ellenére, hogy a rendezés erősen nélkülözi a külső kel­lékeket. A sívár külsőségeket feledtette azon­ban Péterffy Antal kiváló teljesítménye a férfi főszerepben. Péterffy játéka maga a meg­testesült művészet. Semmi erőltetettség, semmi hatásvadászat, hanem csupa természetesség. Minden taglejtése, minden arcmozdulata, fin­tora, minden szavának hangsúlya a helyén van, ott, ahová a lélekrezdület parancsolja. Egy árnyalat, egy lélekzetvétel sem fölösleges, de kevesebb sem a kelleténél. Nála meglátszik, hogy a tehetség párosul a komoly tanulmány­nyal. Élmény volt a játéka, a hatást sohasem feledjük. Sándor Anna játéka a női főszerep­ben ezúttal halványabb volt, mint máskor. Hiányzott valami a játékából, amit szerettünk volna benne. Azt hisszük, hogy bizonyos fá­radságérzés köde borította. A szereplők mind­egyikében derék igyekezetei tapasztaltunk az összhang kialakításában. Ez annál nagyobb ér­dem, mivel a félig üres színház nem szokott a színész munkájára kedvderítően hatni. A kevésszámú közönség igaz elismerésének azon­ban számtalan tapsos kihívással adott kifeje­zést. Ennek a tapsviharnak legnagyobb része Péterffy Antalt illette hálás fizetségül. Az előadást ma este hat órakor megismétlik, ezzel búcsúzik is a színház Zalaegerszegtől1. Az anyagi mérleg bizony meglehetős balul ütött ki, aminek nem a társulat értékében van az oka, hanem a háborúval összefüggő rend­kívüli körülményekben, amelyek a közönség lelkét befolyásolják. Az a páratlan érdeklődés, amely a színház megnyitását követte, a be­következett események miatt annyira lelohadt, hogy valóban anyagi válságról beszélhetünk. Megokoltnak tartjuk tehát annak a kívánság­nak teljesítését, hogy az önhibáján kívül nehéz helyzetbe jutott színház a közület részéről anyagi segítségben részesüljön. ■— A Magyar Szárnyak legújabb száma közli a repülőkiképzésre való jelentkezés föl­tételeit, ismerteti vitéz Háry László aeroszö- vetségi elnök rádióelőadását. A magyar repü­lők nagyszerű harci teljesítményeiről haditudó­sítások számolnak be, bőséges képanyaggal megvilágítva. Honvéd repülőink tevékenysé­géről a haditudósító század képeinek legajvát láthatjuk. Regény, gépismertetés, apróbb cik­kek teszik érdekes és élvezetes olvasmánnyá a magyar repülés szaklapját.

Next

/
Thumbnails
Contents