Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)

1944-01-29 / 23. szám

ÄRA 20 FILLÉF

1944 JANUÁR 29. SZOMBAT

V. évfolyam ♦ politikai napilap v 23. szám.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P.

Tittőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz.

A rémület éitszakái

Milyen közönségesen, mindennapian hangzik egymás mellett ez a két szó, amit először ri- kítófedelü füzetes rémregények címlapjain láttunk, aztán a betiltás határát súroló mozi- drámák feliratcímei között fedeztünk föl. Az olvasó, a néző hátát kívánta borzongatni a rémregénygyáros és a moziszerző. Vérszegény volt azonban mindkettőnek a képzelőereje a valósághoz képest. A »technika haladása« túlszárnyalta a legmerészebb elképzelést és sem a sok mindent előre látó Wells, sem pedig az emlékezetünkben örökké ezüsthajó, kékszemű, mosolygós öreg úrként élő Jókaink nem mertek volna még álmodni sem olyan borzalmakról , amilyeneket mostanában át kell1 élnie a világnak.

Oyóni Géza harsogta az előző világháború kényelmesei és elpuhultjai fülébe, hogy csak egy éjtszakára kellene ezeket odaküldeni, ahol puskák ropognak és gránátok robbannak. Hát most nem kell senkit sehova küldeni, mert eljön a vész, a pusztítás, a rettenetes átok, a polgári hajlékok, a békés városok, községek fölé. Eljön és nem nézi, hogy templomot, iskolát, gyereket, asszonyt, vagy öreget talál-e a bomba, hogyan semmisül meg egyetlen pillanat alatt emberek tízezreinek élete, reménysége, családok hosszú munkájának minden eredménye.

Sok leírást olvastunk a rémület éjtszakáiról. Néhány perc, vagy óra eseményeibe beleőszültek fiatal emberek. Eszét vesztette nem egy, mikor látta, mi történt feleségével, gyermekével, otthonával. Hogyan változtak át égő fáklyákká az emberek, akiknek enyhülést jelentett a halált okozó golyó. És beszélgettünk szemtanúkkal olyan dolgokról, amiket talán csak majd a háború után lehet megírni.

Talán a legrettenesebb ezekben a támadásokban, hogy többnyire éjjel történnek. Sötétben, beláthatatlan, felkutathatatlan magasságból gyilkol, irt, pusztít és rombol az ellenfél. Olyan magasból, ahová alig-alig ér el a legkorszerűbb ágyú magja, ahol felhők takarják, ahol szinte láthatatlanul, felkutathatatnul éltünk, mert még nem érkezett el a kérdezések ideje.

Amikor azonban nyugovóra hajtjuk fejünket, nagyon elfáradva az egyre fokozódó napi munkától, vagy felébredünk saját ágyunkban, kedves otthonunkban, szeretteink körében, hogy tovább induljunk a robot után, nem Arany János verssora jut eszünkbe, hogy »hála Isten, este van megint, mával is fogyott a földi kín«i

Hanem ellenkezőleg: a hajnalt, a munkára hívó reggelt, az életet, a megért Mát köszönjük meg forró szívvel az Úristennek. Azt, hogy elmúlt a sötétség,'nem szakadt ránk a rémület éjtszakája és újra láthatjuk a ködtől pipáló hegyeket, a vándorló felhőket, a szélben bólongató jegenyéket, a szálfa fenyőket és összedörzsölve tenyerünket, mélyet szippantva a jó levegőből, mosolyogva állapíthatjuk meg:

— Ma jó friss a reggel...

GYÖRGY MÓZES.

Hamarosan megkezdik működésüket a vidéki IPOK fiókok

Mint ismeretes, Bornemisza Géza iparügyi miniszter hathatós támogatásával már hosz- szabb idő óta folyik a kézművesipari termelés igazgatásának átszervezése. A tervek szerint az Ipartestületek Országos Központját teljesen újjászervezik, hatáskörében és működési módszereiben is életképesebbé teszik, hogy a kézművesipari társadalomnak valóban átfogó érdekképviseleti szerve lehessen.

Az újításnak egyik leglényegesebb része, a vidéki I POK-fiókok felállítása már folyamatban van s rövidesen az ország legfontosabb ipari és gazdasági gócpontjaiban megkezdik működésüket, hogy az ipartestületeknek ez a központja immár egységes elgondolás szerint kezdhesse meg hivatásának teljesítését.

Az átszervezési munkák során teljesen előkészítették már az iparos nyugdíj kérdését is. A szükséges számvetések megtörténtek, a születési és halálozási segélyekre vonatkozólag is, mert a betegségi és öregségi biztosítás mellett ezeknek a szociális segélyeknek ügye is megoldásra kívánkozik. Az iparügyi minisztérium illetékes ügyosztálya már annyira előkészítette az ügy tárgyalását, hogy az bármely alkalmas pillanatban a parlament elé kerülhet. Hogy ez a kérdés mikor kerül a parlament elé, azt nem a kormányzati jóindulat dönti el,

hanem a háborús viszonyok által nyújtott lehetőség. Megoldásra váró kérdés továbbá a gyáripar és a kézművesipar határkérdéseinek rendezése. E tekintetben a nemzeti érdek a fontos, amely azt követeli, hogy amit a gyáripar tud észszerűbben termelni, azt a gyáriparnak kell átengedni, amit pedig a kézművesipar tud megfelelőbben előállítani, azt meg kell hagyni a kézművesiparnak.

Szakmai körökben időszerűnek tartják a kézművesiparosság szakmánkénti megszervezését is.

Kétségtelen, hogy minden kézművesipari szakmának vannak jellegzetesen szakmai kérdései, amelyeket legjobban az egyes szakmai ipartestületek védhetnek és szolgálhatnak. Ezért szakértők szerint szükség lenne szakmai szabad társulásokra, amelyekben minden kézművesipari szakma megtalálná a maga külön szakmai, országos jellegű csúcsszervezetét. E szabad társulásokban vitathatná meg a kézművesiparosság minden olyan szakmai kérdését, ami nem érdekképviseleti ügy, hanem a szakma belső életét, annak fejlődését érintő szakkérdés, akár műszaki, akár szellemi, vagy erkölcsi vonatkozásban. (MVS)

A szövetkezés nemcsak cégér, hanem a nemzet életerejének bizonyítéka — mondotta Hankiss Dános kultuszállamtitkár

búvik.

Néhányezer kilométernyire kiadnak egy parancsot és aztán felhördülnek a motorok, szárnyra kapnak a szinte háznagyságú bombák és mindenféle földi tájékozódás nélkül, kizárólag műszerek segítségével egyszerre csak tűz, láng, halál száll alá a földre. Gépesítve van minden ebben a háborúban, az ember elhatároz, parancsol és végrehajt.

Mert nem az Isten, hanem az ember akaratából van a háború a földön. Emberek tervezték a halált hozó gépeket, amelyek megmozdultak, amikor elhangzott a hadüzenet. Emberek ülnek a földön, vizen, levegőben és tenger alatt haladó gépekben. Parancsot hajtanak végre, amelyet kiadtak nekik és amelynek célszerűségét, helyességét nem latolgatják. A katonának ilyen gondolata nincs és nem is lehet, hiszen arra esküdött, hogy a parancsot teljesítse.

Ki a felelős tehát a rémület oly gyakran megismétlődő éjtszakáiért? Ki, vagy mi az, akim, amin nincs hatalma a könyörgésnek, imának, papok jószándékú összefogásának, tudósok intelmeinek és az árvák könnyeinek? Sok mindent nem tudunk és nem is kérdezheA szövetkezeti mozgalmak szerte a világon egyaránt meg akartak felelni a társadalom anyagi és szellemi követelményeinek. Ez természetesen azzal járt, hogy az egyes nemzetek népi műveltségét jelentősen sikerült emelniük már a korszerű szövetkezés egyszerű megvalósításával is. Abban a pillanatban, amikor az anyagiakat elővarázsolták, a szövetkezés magától értetődően magasabb célokat is tűzött ki maga elé, nevezetesen a szociális szempontok állandó szemmeltartása mellett a nemzeti műveltség fejlesztését. Száz esztendővel ezelőtt Rochdale kis angol városkában huszonnyolc egyszerű takács elindított béka-utcai kis boltjából egy gondolatot, amely azóta diadalmasan terjed, mindig több és több hívet toboroz

magának és ezzel jelentős mértékben fejti ki hatását az egyes országokra. Így történt ez nálunk is. A magyar szövetkezeti mozgalom a Hangya szervezetével olyan korszerű tömörülést valósított meg, amelyik ma már nyugodtan megvalósíthatja anyagi eszközei révén magasabb céljait is. A Magyar Vidéki Sajtótudósító budapesti munkatársa a szövetkezeti mozgalom Tatán felállított első népfőiskolájának megnyitása alkalmából fölkereste Hankiss János kultuszállamtitkárt, aki a következőket mondotta:

■— Az állam egymagában nem hajthat végre olyan művelődési feladatokat, amelyek már természetüknél fogva is belülről kell, hogy elinduljanak. A társadalom azonban korszerű