Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)
1944-01-27 / 21. szám
1944 január 27. MftgestkET 3 Á Horthy-csúcs megmászása közben lavinaomlás eltemetett egy tizenöttagú sí-járőrt A Levente Hírközpont jelenti: A minden nagyszerűségért lelkesedő, nagy teljesítményekre Önként vállalkozó magyar teventeifjuságnak hősi halotiai vannak. A Salgótarjáni Acélgyári Levente Egyesület si-jirŐrét, ataely a Kárpátok legmagasabb pontjának, a Horthy csúcsnak megmászására vállalkozott, önként vállalt feladatának teljesítése közben lavinaomlás eltemette és a járőr tizenöt tagja, közöttük nyolc levente életét áldozta A salgótarjáni leventék bronzból elkészítették vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó arcmását és elhatározták, hogy azt elhelyezik a Horthy-csúcson. A gyári leventecsapat ezer tagja lelkesen versengett egymással, hogy ki vegyen részt e szép vállalkozás teljesítésében. A jelentkezők közül a legjobb síelőket és hegymászókat választották ki, közöttük azt az öt leventét, aki ugyanezt az utat egyszer már megtette. A járőr vezetésére ugyancsak önként vállalkozott Liptay Pál gyári mérnök, ievenle- egyesületi elnök, ifj. Vargha Kálmán si szakosztályi elnök és Bagyinsz'sy János si-mester, valamennyien gyakorlott magashegyi síelők. Orosz Imre százados, aki a honvédelmi minisztérium részéről a megfigyelő szerepet töltötte be, az Alpok legmagasabb csúcsait, igy a Mont Blancot vezető nélkül járta be. A leventék is mind nagy turista és si gyakorlattal rendelkeztek, bajnokságokat nyerték és az ősz óta folyó előkészületek alatt a különleges magashegyi túrák követelményeivel is foglalkoztak. Az alapos előkészületek után Borsa község- 'ői 17 tagból álló járőr indult útnak a Horihyucs megmászására, a Mosolygó-tó katlanán Keresztül. A négy vezetőn kívül kilenc levente és négy versenysiző volt a járőrben. A résztvevőket az előkészületek alatt figyelmeztették, hogy bár minden elővigyázatossági intézkedést megtesznek, a vállalkozás életveszedelemmel jár. indulás után megismételték a figyelmeztetést azzal, hogy aki esetleg nem érzi jól magát, forduljon vissza. Az egyik levente erre a felszólításra vissza is fordult. A járőr 16 tagja a legkedvezőbb időjárási és hóviszonyok között folytatta útját. Ú juk nagyobbik felét már megtették, már egészen közei* jártak a célhoz, amikor a teljesen iavintamentesnek látszó lejtőn két nagy hótábla levált, majd az egész hómező apró darabokra töredezve csúszni kezdett lefelé. A legyezőszerüen szétterjedő lavina a biztonsági okokból három, egymástól távolabb haladó csoportra szakadt járőr valamennyi tagját maga alá temette. A szerencsétlenül jártak közül egyedül ifj. dr. Vargha Kálmán ügyvéd tudott kiszabadulni a hó alól, íöbbórai megfeszített munkával. Azonnal segítségért sietett és Borsáról, az ott állomásozó hegyivadászok, a Ludovika Akadémia si tanfolyamának résztvevői és polgári sportoló- síelők, összesen mintegy kétszázan fogtak hozzá az eltemetett járőr kiásásához. A szerencsétlenség másnapján sikerült kiásni Juhász József I. gépmunkás si-versenyző, Bacsa Mihály, Vankó István, Vlacsil József és Huszár Béla gyárimunkás leventék holttestét. Az először megtalált öt holttestet azonnal Salgótarjánba szállították: és ott nagy gyász- pompávai eltemették. A szertartáson vitéz Béldy Alajos vezérezredes, az ifjúság honvédelmi nevelésének és a testnevelésnek országos vezetője búcsúztatta el a hősi halott leventéket és hozzátartozóiknak levente díszjelvényt adott át. A járőr többi tagját is sikerült később felkutatni. Orosz Imre százados, L’ptav Pál mérnök, Bagyinszky János levente símester, Dombai Pál, Vlacsil Béla, Fényszarusi József, Konok István levente síversenyzők, Győré József, Fehér Gyula I. és Völgy vári Márton gyári munkás síversenyzők holttestét Borsán felravatalozták, majd Salgótarjánba szállították, ahol vasárnap helyezik őket az egyházi szertartás után örök nyugalomra. A körülmények vizsgálatából kitűnik, hogy a járőr útját alaposan előkészítették, minden elővigyázatossági intézkedést megtettek és a szerencsétlenséget elemi csapásnak kell tekinteni. A magyar leventeifjűság fájdalmas kegyelettel tekint hőseire, akik önként vállalt feladatuk teljesítése közben életüket áldozták a Kárpátok fehér oltárán. üpré zalai hitek A nagykanizsai tűzoltóságnál Tóth Ernő csővezetőt tűzmesterré, Mátyás Béla tűzoltót csővezetővé, Varga Ferenc és Kantó László kisegítő próbaszolgálatos tűzoltókat hivatásos tűzoltókká léptették elő. Németh Imre 30 éves alsónemesapáti napszámos lábára farönk esett. Némethnek a jobb lába eltörött. KÖNYVEK Veress Gábor: A közlekedési versenyről, i Rendkívül érdekes és tanulságos könyvet írt a közlekedési versenyről dr. Veress Gábor egyetemi tanár, az Ibusz alelinök-vezérigaz- gatója, aki nemzetközi viszonylatban is egyik legképzettebb szakértője a közlekedési kérdéseknek. A mű elején történelmi visszapillantást vet Veress Gábor a közlekedés világfontosságára, amely már az ókorban is életkérdés volt a feltörekvő népek, nemzetek számára. Megismerjük a pompásan megírt könyvből a babiloni korszaktól kezdve napjainkig mindazt, ami e tárgyra vonatkozik. Megérteti jelünk a közlekedési verseny üzleti, katonai, jnű- velődési hátterét s látjuk, nem egyszer háborút kavart fel e kérdés eldöntése. Megtudjuk, hogy az igazi közlekedési verseny elsősorban a tengeren indult meg, mert Amerika fölfe,- dezése megindította a világhajózást. Megismerkedünk a világ csatornahálózatával is, mint a közlekedési utak legjelentősebb tényezőinek egyikével. Végül arra a következtetésre jut, hogy a mostani háború után hatrimas változások, nagy újítások következnek a közlekedés terén és úgy véli, hogy a közlekedés fejlesztése és biztosítása az eljövendő új világban igen nagy helyet kap majd a tervgazdálkodásban. Külön dicséret illeti a szerzőt, amiért könyvének súlyos tárgyát oly könnyedén, világosan, tömören fogalmazta meg, hogy valóságos »tankönyvet« írt felnőttek számára. (MVS) SZÍNHÁZ Dario Nicodemi: Árnyék. A Zalaegerszegen tartózkodó Kamaraszínház tegnap Dario Ni- oodemi: Árnyék című darabját hozta színre igen mérsékelt érdeklődés mellett. A közönségnek a színháztól való vonakodása nem a társulat minőségében, fajsűlyában keresendő» hanem olyan okokban, amelyek a színészeken kívül esnek és a háborús lelki állapottal hozhatók összefüggésbe. Ez a kisded közönség rs annyira késve szállingózik, hogy az előadást a bejelentett pontos 7 óra helyett csak féN nyolc előtt néhány perccel kezdték meg. Itt rá kell mutatnunk arra, hogy áldozat árán is a színház kötelessége rászorítani a közönséget a pontosságra, tehát a jelzett időben az előr adást minden körülmények között el kellene kezdeni. Nem szabad kitenni a rendszerető embereket annak, hogy a későnjáró rendetlenek miatt várakoztatással, idejük pocsékolód sával szenvedjenek. Áttérve Dario Nicodemi alkotására, kijelentjük, hogy nem a mi erkölcsi felfogásunkat képviseli ez a darab, bár kétségtelenül az élet maga nyilatkozik meg benne és drámai feszültségeivel leköti az érdeklődést és kitűnően kiaknázható szerepéket kínál. A hat év óta izombetegség miatt mozdulatlanságra kárhoztatott feleség annyira szereti festőművész férjét, hogy nem kívánja tőle az élet jogainak megtagadását, az önfeláldozást, hanem élvezetekre küldi. De amikor az asszony ezt megengedi, önmagát hazudtolja meg, mert föltárnád benne a féltékenység, ami a szeretetnek velejárója. Az asszonyt szaván és szívén fogja a szabadgyeplőre eresztett férj, viszonyba kerül egy asszonnyal, aki miatta elválik a férjétől, vagyontól és gyermeket is szül neki. Ez a gyermek lesz aztán az az összekötő kapocs, amit már a feleségnek visszanyert egészsége, varázsos fiatalsága sem tud elszakítani. A férfit az immár megpecsételt új viszonyhoz adott szava, a »becsülete« köti. Kimondhatatlan a feleség gyötrelme, de elvesztett boldogságának maradványa gyanánt még az is jól esik neki, ha mint árnyék követheti volt férjét és simogathatja azt a gyermeket, aki nem az övé, de a férjének öröme. A feleség szerepében Sándor Anna, a férj ábrázolásában Péterify Antal mutatta meg kiváló színészi képességeit. Feladatukat a legkisebb árnyalatig hűen dolgozták ki, minden szavuk, taglej- tésük és az arcjátékukban kifejezett belső harc tanúimányszerű elmélyedésre vallott. A többi szereplő is igyekezett — tehetsége szerint —• megfelelő keretet adni a két főszereplő vállán nyugvó darab sikeréhez. Méltán hangzott el a felvonások végén az őszinte tetszésnek tapsvihara, amely még az utolsó felvonás után is háromszor hívta ki a szereplőket. Megemlítjük, hogy a társulatból két tagot hazafias szolgálatra hívtak be, pótlásukról az igazgatóság a Színészkamara útján gondoskodott, úgy hogy már Zalaegerszegen is be fognak mutatkozni. A KAMARASZÍNHÁZ MŰSORA ZALAEGERSZEGEN: Csütörtökön, 27-én, Paul Geraldi: Szeretni. Pénteken, 28-án, másodszor Dario Nicodemi : Árnyék. Szombaton, 29-én, Vaszary: Boldoggá teszlek (bohózat). Vasárnap, 30-án délután 4 órakor és este 7 órakor: Boldoggá teszlek. Hétfőn, 31-én, Herczeg: Utolsó tánc. Kedden, február 1-én: Kívánsághangverseny. Szerdán, 2-án délután 4 órakor és este 7 órakor: Kívánsághangverseny, dallal1, muzsikával. Az előadásokat a Művelődésházban tartják, az esti előadások mindig 7 órakor kezdődnek.
