Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)
1944-03-18 / 63. szám
ÄRA 20 F1LLÉF 1944 MÁRCIUS 18. SZOMBAT V. évfolyam # POLITIKAI NAPILAP # 63. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. Tittőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. Of ven éves drága emlék: Csáktornyától Budapestig százezrek gyásza és kisérte Kottuth apánk holttestét Újságjainkban 1894-ben heteken át állandó rovat volt a tudósítás, amely Kossuth Lajos állapotáról adott szinte órárŐli-órára hírt. A 92-ik esztendejében járó Kormányzó a turini száműzetésben ágynak esett. Az a szívóriás, amelybe egy ezeréves nemzetnek örökkévalósága, reménye, vágya,* szomorúsága fért bele, elfáradt és kezdte felmondani a szoigáhtol 1894 március 18-án már az a hír érkezett Magyarországba: hogy az apostol életének órái meg vannak számlálva. Függetlenségi képviselőknek negyvenes csoportja és ugyanannyi! újságíró ment ki Turinba, hogy Kossuth Lajos utolsó szavát hallja. Ott virrasz- tották betegágya mellett Kossuth Ferenc, Kossuth Lajos Tódor, és Ruttkayné Kossuth Lujza. Mikor a halálhír megérkezett, Wekerle Sándor Bécsbe ment és kihallgatást kért a királytól Vázolta a példátlan arányú részvétet, amely az egész magyar nemzetet áthatja, jelentette a kívánságot, hogy Kossuthot a nemzet halottjának tekintsék, ünnepélyesen hozassák haza a holttestét és méltó, hivatalos vég- tisztességben részesítsék. Ferenc József nem engedett. Nem tudott megbocsátani annak, aki a debreceni nagytemplomban trónveszElhaló hangon mondta március 19-én este Kossuth Lajos: — Ideje volna már, hogy vége legyen! Március 20-án futott szét a hír Tudóban, hogy Kossuth Lajos haldoklik. A ház előtt sokezernyi tömeg mély csendben várta az; értesítéseket. Egész este szitált a langyos eső, de a tömeg nem mozdult. A családdal együtt Kossuth Lajos betegágya mellett virrasztóit dr. Karle, Kossuth egykori orvosa. Este 10 óra 55 perc volt, amikor a betegszoba ajtaja kinyílt és látták az újságírók, hogy megjelenik a küszöbön Karle és kezében tartja Kossuth Lajos kispárnáját. Azt jelezte ezzel, hagy nincs szükség többé rá. Kossuth befejezte haláltusáját. Turinból világgá röppent a hír. Budapestre éjtszaka 1 órakor érkeztek meg az első táviratok, A legelső pedig a miniszter- elnökségnek szólt, A portás vette át, mert Wekerle Sándor aludt. Előzőleg, számítván ia halálesetre, azt az utasítást adta, hogy ha sürgöny érkezik, reggel 5 órakor keltsék föl. Tudta Wekerle Sándor, hogy a sürgöny megérkezése az ő kormányának legnagyobb megpróbáltatása lesz. Kossuth hosszas betegségének heteiben az egész magyar'politikai világot az a kérdés foglalkoztatta, hogy mi lesz a Kormányzó temetésével, ha a szabadságharc nagy vezére meghal. A kormány számára is ez volt a nagy gond. Kossuth Lajos a honossági törvény életbeléptetésével elvesztette magyar állampolgárságát. Tízévenként jelentkeznie kellett volna a monarchia illetékes külképviseleténél. Elképzelhető volt-e, hogy Kossuth jelentkezik Ferenc József kormányának külföldi megbizottainál? Nem. A magyar nemzet legnagyobb élő fia nem volt magyar állampolgár és a kormánypárton reménytelen kísérletnek ítéltek minden olyan lépést, amely Kossuth — az élő, vagy halott Kossuth — hazatérésének lehetővé tételére irányult. tettnek nyilváníttatja a Habsburgokat. Wekerle választhatott a lemondás és a magyar közhangulattal való harc között. A haroot választotta és a népszerűtlenséget. Turinban megkezdődött a magyarok vándorlása a halottas házba, —- többezer magyar érkezett a városba Kossuth életének utolsó napjaiban — itthon pedig tüntetésekben robbant ki a nemzeti érzésű ifjúság gyásza, tiltakozása a hatalom intézkedései ellen, amelyek a kegyelet elfojtására irányultak. Gróf Zichy Géza intendáns parancsot küldött az Operaház és a Nemzeti Színház igazgatójának: »Nem szabad kitűzni a gyászlobogót!« Az egész főváros gyászba öltözött, minden házon fekete zászló lengett, a kávéházakban a cigányok összetépték hegedűjük húrjait, — csak a Nemzeti Színház és a Magyar Királyi Operaház homlokzata maradt lobogótlan és a színlapok jelentették, hogy az egyik helyen »Iskarioth«-ot adják, a másikon »Szent Erzsébet legendája« a müsordarab. A Nemzeti Színház elé felvonultak a Magyar Atlétikai Klub atlétái Asbóth Jenő bajnok vezetésével. Mikor az első színházi vendég megjelent, eléje léptek és udvariasan megKér- dezték: — Uraságod, úgy látszik, idegen, nem tudja, hogy hazánk legnagyobb fia meghalt. Reméljük, ön is csatlakozik a nemzet gyászához s ma nem néz végig színmüelőadást. Öt ember volt a nézőtéren, mikor felgördült a függöny: az ügyeletes rendőrtiszt, a tűzoltó és három atléta. Gerlóczy Tamás felszólt a színpadra, kérte a színészeket, hagyják abba a játékot. Szigeti Imre lekapta fejéről a parókát, a földhöz vágta. Bercsényi Béla és Eg- ressy Ákos követte példáját. — Ma nem komédiázunk! — kiáltották. Vége volt az előadásnak. Egy ablaktisztogató legény kis létrájának segítségével fekete zászlót tűztek a sáínház kocsifelhajtója fölött levő üvegtetőre. Az Operánál rendőrök fogadják a tüntetőket, mégis bejutottak az épületbe. Hollósy Géza újságíró gyászlobogót tűzött ki a királyi páholy fölé. A benyomuló tömeg láttára gróf Zichy megszüntette az előadást. ! Másnap, harmadnap folytatódtak a tüntetések. A rendőrség nem volt elég a rend fenntartására, huszárokat és gyalogságot rendeltek a segítségükre és a Citadellában készenlétbe rendelték az egész vár- tüzérséget. Egyik összecsapás a a másikat érte az utcákon, a lovasrendőr- és huszárrohamoknak igen sok volt a seb es ültje. Közben Budapest székesfőváros elhatározta, hogy Kossuth Lajosnak, Budapest díszpolgárának holttestét ő hozatja haza és .ő rendezi a temetést. A hazaszállításnak még így is akadályai voltak. Kossuth Lajosnak német útlevele is volt, úgy látszott, ezzel az útlevéllel fogják talán hazahozni a nagy szabadsághős holttestét. Március 24-én Umberto olasz király magához hívatta Crispi miniszterelnököt és részvétét fejezte ki Kossuth Ferencnél. Ugyanazon a napon a bécsi KOSSUTH LAJOS KOSSUTH CEGLÉDEN
