Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)
1944-02-19 / 40. szám
4 imMfíxF.T 1944 február 19. Fejére kötötte gyöngyvirágos seiyemkendőjét, karjára vette kosarát és megindult a város felé. Még fülében zsongott Péterke meleg, esdeklő susogása : — Zsinóros kiscsizmát vegyen édesanyám. Már deresedeít a mező és meg-megcsúszott iába alatt a hóharmatos fű, mikor a városba vezető útra kiért. A hűs őszi szél könnyet is csalt szemébe és hiába törülte, jött a másik is helyébe. Nagy bánata volt Teréznek. Egyetlen okos kisfiát, Péterkét az apja nem szerette. Pedig Péterke nem lehetett arról, hogy egyik iába születésétől fogva rövidebb volt. Édesanyja mindent megtett érte, de nem lehetett segíteni rajta. Elméiázgató gondolkozó gyerekké serdült és az iskolában első tanuló volt. Apja nem igy akarta. Neki utód kellett volna, aki a gazdaságot vezesse, ha már az ő kezéből kihull a munka. Azt szerette volna, ha mellette is ült volna egy egészséges gyerek a kocsin, vagy veie szánthatta volna a tarlót, úgy ahogy ez más gazdánál van. Hiába hozta haza Peterke az iskolából az egyeseket, szive nem tudott megenyhülni. És ezért lassan mind jobban hűit a csaiádi fészek, amit fájdalommal érzett Teréz, Péterke, de az apa is. Teréz a városban gyönyörű zsinóros csizmát vett Peterkének és örömmel vitte hazafelé. A falu elején már várta Péterke. — Mutassa a csizmámat édesanyám — ugrott boldogan nyakába a gyerek. Teréz kivette a kosárból. — Gyönyörű ! — kiáltotta Peterke. Talán édesapámnak is fog tetszeni. Azzal mégegyszer megcsókolta édesanyját és boldogan ment mellette hazafelé. András már otthon volt. Szokása szerint mogorván és szótlanul. Péterke elébe állt. Szeme égeti az örömtől, hangja is remegett kicsb, amikor megszólalt: — Édesapám, hoinap szavalok az iskolában, nem jönne e el mégha ígatni ? András nézte a kis sántát, látta tüzelő szemeit, majd egy tekintetet vetett Torézre, aki ott állt harmatos szemekkel a gyerek háta mögött és nyomott hangon megszólalt: — Majd meglátom ... — azzal kifordult a konyhából. Péterke hozzásimulí anyjához : — Talán eljön . . . — Én is azt hiszem — mondta Teréz, hogy megnyugtassa a gyereket, pedig szive mélyén most is arra gondolt, hogy bizony nem fog elmenni ez a mogorva ember. Küldje be mindig legalább negyedévre előre a Zalai Magyar Élet-nek szóló díjat A lapnak is könnyebb, önnek is könnyebb: egy gonddal kölcsönösen kevesebb.Az újság nem I bank, I |l hogy hosszabb-rövidebb lejáratú ■ hiteleket nyújthasson. Másnap reggel Péterke már korán felébredt. Édesapja már kint tett-vett az udvaron. Péterke odabujt az anyjához. — Szóljon majd maga is neki édesanyám 1 Majd megpróbálom, kisfiam — vigasztalta az édesanya Péterkét. Az öliözés sok izgalommal járt. Szép kék ruhát húzott a gyerek és felhúzta a gyönyörű kiscsizmákat, amelyek szeretettel simultak Péterke apró lábaihoz. Mlelőti elindultak volna, Teréz még megkérdezte urát: — Eljön-e András, meghallgatni Péterkét? — Még doigom van — felelte András és tovább dolgozott. A kisfiú és anyja szomorúan mentek el hazulról. Az iskolában már várták Péterkét. A tanító bácsi megsimogatta okos fejét — Aztán szépen mondd a versedet, Péter ! — Igenis, tanító bácsi — felelte Peter. Majd mintha szivének legbenső vágyát mondaná, csendesen hozzátette: — Talán édesapám is eljön! — Majd hagyunk neki eiől helyet, kisfiam. Oda üitetjük, ha eljön 1 Az ünnepély megkezdődött. Péter mind izgaíottabbar. tekintgetett az ajtó felé, de bizony az, akit olyan nagyon várt, csak nem akart megjelenni. Már rá is kerül* a sor. Első szavai szinte beiecsuklottak fájó szive dobbanásába, de aztán arca felragyogott, keble kitágult, szemei fényiettek, hangja egyszerre erős lett, bátor és csendülő. A szavak úgy suhantak ki égő ajkai közül, hogy szinte a lelke is ott Érdekes eseményről kaptunk hírt. Egyik városi asszony nemrégen kis malacot kapott ajándékba falusi ismerősétől. A malacka városi helyén a mai időknek megfelelően nagy megbecsülést és tekintélyt vívott ki magának és azonnal a család elsőszámú kedvencévé vált. A rózsaszinháiu kis kedvenc azzal hálálta meg a becézgetést, hogy szépen gömbölyűd ni kezdet! és sú yában örvendetes gyarapodás áüt elő, sőt igyekezett a család nyelvét is megérteni es minden emberi szót megértett. Legsűrűbben gazdaasszonya szoknyáját szokta rángatni, ezzel jelezve, hogy éhes és enni kivan. A gazdaasszony egy szép napon levelet kapott leányától Budapestről. Közölte vele, hogy pár napra vőlegényével hazamegy. Az asszony ki akart tenni magáért és húst akart keríteni az asztalra Nosza szaladt a szomszédhoz és elkérte a húsjvgyet, amit letett az asztalra, majd más bevásárlások miatt elment a városba. A rózsaszínű kis malacka, — úgy is, mint a család kedvence, — valószínűleg közben megéhezett s az abroszt összetévesztette gazda- asszonya szoknyájával. Rángatni kezdte s az abroszról lepotyogtak a húsjegyek. A kismalacka jobb hijján ezeket ette meg. Mikor az asszony hazatért és látta a jegyek elpusztulását, éktelen haragra gerjedt és elhatározta, hogy a család szemefényét készíti meg ebédre. A gondolatot tett követte, a kismalacka tepsiben ropogósra pirulva, ebédre feltálalásra került. Jóízűen meg is ebédeltek, a két hátsó sonkáját azonban az anya becsomagolta a fiataloknak, hogy legyen Pesten pár falat hazaijuk. A kis malacot azonban tovább üldözte a sors haragja. A fiatalok nem vittek magukkal termelői igazolványt és a két sonkát a budapesti keleti pályaudvaron elkobozták tőlük. Margit, a háztartási alkalmazott elment már hetek óta. Nem okolta meg, hogy mi nem telszik, nem magyarázott, hanem csomagolt és ment. A ház pedig nem maradhat háztartási Írógépet használtat veszek, cserélek. Szakszerű javításokat vállalok Horwáih Miklós irógépmüszerész. csattogott a teremben. Tekintete csak egy irányba fordult. Valakit ott látott halvány körvonalakban . . . Nagy taspot kapott Paler a szép szavalatért. A tanító bácsi is nagyon megdicsérte. Le is segítette a dobogóról. Ebben a pillanatban Péterke szemeit döntötték a könnyek. Odabotult édesanyja ölébe és elcsukíó hangon susogta : — Édesapám is itt van. Ott láttam az ajtóban. Teréz is sir, de talán már az örömtől. A jelenlevők mind meglepődve tekintenek rájuk. A tanító is körülnéz és észreveszi Andrást az ajtóban. — Jöjjön András ide 1 Fenntartottunk egy helyet a számára. András lassan besodródik. Odaül Teréz mellé. Péterke most már mindkettőjük kezét Csókolgatja. Az apa szivéről lassan lehull a kéreg. Ö.be veszi a gyereket és most valami világosodni kezd benne. Már tudja is, hogy mi az. Lesz utódja, aki eszével fogja hazáját épen olyan jól szolgálni, mint ő teszi kétkeze munkájával. Teréz is boldog és a kis csizmák vígan táncolnak a kis sánta lábakon. ANGYAL BÉLA. alkalmazott néikü!. Hamar feladni egy hirdetést az újságban. Megnyugvás költöződ a házba. A hirdetés megjelent, ajánlkozó lesz több, mint kellene. A délelőtt eltelt jelentkező nélkül. A C3üggedés kezd úrrá lenni ... de cseng az előszoba csengője és elegáns hölgy jön be a lakásba. A nagyságos asszony bevezeti lakásába a hölgyet és leülteti. — A hirdetésre jöttem kérem, — mondja a hölgy. — Igen, a hirdetésre . . . felel a háziasszony és mérlegeli a helyzetet. — Gyermek van ? — teszi fel az első kérdést az alkalmazott jelölt. — Vannak — mondja csillogó szemmel az anya —, de intézetben... az nem lehet akadály. — Ételmiszerjegyeket nem adok — szól határozottan a háztartás jövendőbeli alkalmazottja. Mosást, vasalást nem vállalok... a takarításban a nagyságos asszony természetesen segít I Mindezt teljes határozottsággal kikötésként mondja el. —- így is jó lesz — nyugszik bele a háziasszony ... — majd megleszünk egymás mellett . . . — Azután ... — nekem külön kulcs kell. Elvégre este sétálni megyek. No, még a legfontosabb, hogy vagy kulcs, vagy a nagyságos asszony ereszt be. Mindenbe belemegy a nagyságos asszony. Háztartási alkalmazott kell és azonkívül Szabóék- nak, Paloséknak és Szatmáriéknak éppen két hónapja nincsen alkalmazottjuk ... Ha nekünk lesz, megpukkadnak . . . — Reggel jövök — áll fel a háztartási alkalmazott a kényelmes karosszékböl. Elérkezett a reggel, el a dél, sőt még az este is. A háztartási alkalmazott erre felé sem jött. Szórakozás ... ez is egy szórakozás a háztartási alkalmazottaknak, helyet „nézni“ . . . Különös esetek történnek minálunk... Péferke
