Zalai Magyar Élet, 1943. október-november (4. évfolyam, 222-255. szám)
1943-10-08 / 228. szám
1943 OKTÓBER 11. HÉTFŐ f ARA 14 FILLÉR IV. évfolyam ♦ politikai napilap ó 229. szám. *+***A*A**A*MPll0!l*WPPß00lß0liß1*P001l0l*A!IPAß1&A&lß*09tßt**&1*1*m&&B*<0Aß0lMHB0*P Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. T&ttössy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. A Közjóléti Szövetkezetek ui munkája A »Nép- és Családvédelem« legutóbbi számában Edvi Illés István foglalkozik az új kishaszonbérleti és telepes birtokokon való gazdálkodással. Hármas időszerűsége van ennek a cikknek ma: nemcsak a földbirtok-1 reform kérdése teszi értékessé az ilyen elmélkedéseket, hanem a telepítések nagy ütemű előrehaladása és az a tény, hogy miniszteri rendelet alapján csak a legutóbbi napokban több mint félmillió holdnyi területen indul meg ugyanilyen kishaszonbérleti és telepes gazdálkodás, mint amilyenről Edvi Illés István cikkében szó van. zselléremberekből lett birtokosokat magába a gazdálkodásba bevezetni, nem lehet őket mindjárt az irányított gazdálkodás finom tennivalóival, a műtrágyákkal, olajosmagvakkal megterhelni. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy már kezdettől fogva ne szorgalmazzuk a silógazdálkodást, a gépszövetkezeteket és a háziipart, annál is inkább, mert ezeknek a dolgoknak a megvalósításához a tapasztalat szerint idő kell. Mindezekkel együtt sem terhelte meg a szervezet olyan kötelezettségekkel, amilyeneket ne teljesíthetne még a leggyengébb képességű gazda is. Másrészt pedig ezzel a néhány intézkedéssel is biztosítottnak látszik, hogy a felosztott birtokon nem csökken a termelés mennyisége és nem romlik minősége sem. Két biztosíték is van rá: a Közj jóléti Szövetkezet által odaállított szakképzett vezető és az a tény, hogy a szövetkezetek minden lehetőt megadnak — természetesen megtérítendő kölcsön alakjában — a telepeseknek. Láthatjuk tehát, hogy milyen sok gonddal és bajjal jár a telepítés. Örömmel vehetjük tudomásul, hogy itt megint olyan szociál- politikáról van szó, amit a Nép- és Családvédelmi Alap szervei: a közjóléti szövetkezetek csaknem névtelenül, de annál nagyobb elmélyedéssel és felelősséggel végeznek. G. A mai naß ország és világ- vonatkozású Bevezetőül foglalkozik azokkal az aggályokkal, amelyek — némi joggal — megelőzik az ilyenfajta telepítéseket. A legutóbbi —- különösen az í920-as — földreformok nem zajlottak le minden zökkenő nélkül. Legerősebb kifogás a többtermelésre vonatkozott és azt hozta fel ellenvetésül, hogy a felosztott földeken csökken a termésmennyiség. Éppen ezeknek a hibáknak a figyelembevételével alakult ki a mai telepítési rendszer, amely akár telepít, akár bérletbe ad, végső céljának azt ismeri, hogy a letelepített család birtokába juttassa a földet. Éppen ezért az első pillanattól, a birtokbajuttatás nagy zökkenőjétől kezdve ügyel arra is, hogy a föld mejgm'űvtléí.e gajzdaságosan történjék és egész szervezetet teremt ennek az elvnek a végrehajtására. Milyen ez a szervezet? Egy kishaszonbérleti vezető útján szól bele a telepítés központi irányítása és vezérkara a letelepítettek jogviszonyaiba és termelési rendjébe. Ez a vezető a letelepítettek közül kerül ki, egy közülök maga is kishaszonbérlő és utasításainak végrehajtásánál jó példával kell előljárnia. Az ő közreműködése már a felosztásnál kezdődik. Mert az eddigiekből következik, hogy gondot fordítanak rá: a kihasított földdarab mindegyike önmagában életképes, egy család megélhetését mindenképpen biztosító legyen. A közjóléti szövetkezetek ezenkívül külön írásba fektetett Kishaszonbérleti Szabályzat, vagy Telepítési Szerződés által előre is írásba fektetik a követendő elveket. Ennek a szerződésnek van olyan kitétele is, hogy ha a telepes érdemtelennek, vagy alkalmatlannak bizonyulna, tőle a föld visszavétetik. így aztán biztosítottnak látszik, hogy beleszólhatunk a telepes gazdálkodásába. Persze, ez a beleszólás nem okvetötlenkedés és nem követel semmivel sem többet a telepes gazdától, mint amit minden magyar gazdaembertől joggal elvárhatunk. És ebben nemcsak tanáccsal és ellenőrzéssel, nemcsak oktatással és megtorlással, hanem a termelő- eszközökkel is segítségére siet a telepes gazdának. A cikk hevesen szembeszáll azokkal a kö-í vetélésekkel, amelyek a telepítés alkalmával mindjárt az irányított gazdálkodás megszervezését követelik. Elég nagy dolog ezeket a Isztanbulból jelentik: Kállay Miklós minisz- terelnök nyilatkozatot adott egy török lap számára. A nyilatkozatban a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a szovjet elleni harcban a kereszténység alatt nemcsak vallást ért, de az egész európai művelődést. A háborút — mondotta — a magyar 'függetlenségért folytatjuk, a magyar politika kizárólag öncélú. Ez a magyar politika azonban nem lehetséges másként, mint Németországgal való szoros és őszinte együttműködésben. Magyarország harca a kommunizmus ellen nemzeti harc. A Magyarország és Románia közti viszonyról föltett kérdésre Kállay ‘így válaszolt: Igaz, hogy a románokkal való viszonyunk nem olyan, mint ahogy 'ez kívánatos volna. A magyar kormány mindent megtesz, hogy javítson ezen a helyzeten. A török-magyar 'kapcsolatokról a miniszterelnök így nyilatkozott: A török-magyar testvériség számiunkra nemzeti program. Ennek megfelelően Törökország barátainak egyesületét és a török-magyar társaságot alakítottunk. A dunántúli református egyházkerület október 12-én tartja közgyűlését Pápán. Győry Elemér püspök első jelentése általános részében többek között a következőket mondja: — Drága értékek, templomok, a tudomány világító tornyai és melegágyai, betegeknek gyógyulást nyújtó kórházak, bölcsődék és agg- menházak, csendes családi otthonok és értékes emberi életek pusztulása miatt megszomorodik a lelkünk. Hajdan a kényurak pré- dálták az olcsó embert, az »értékek értékét«, ma harctereken hull az emberiség színe-virága s bombázott városokban pusztul a jövő reménysége, ártatlan kisgyermekek serege, a családi otthonok napsugara, édesanyák és hitvesek áldott élete. Nem tudok eléggé kifejező és erős szavakat használni ennek a ke- resztyénséget megcsúfoló, a pogány világ kegyetlenségeit is meghatványozó háborúnak* a féktelen gyűlöletnek, istentelen emberirtásnak és pusztításnak megbélyegzésére. Szomorúsággal tölti el lelkemet annak meggondolása, hogy hova jut az ember, ha tudását és erejét nem az istenadta célok szolgálatába állítja. Szégyenkezve és orcapirulással gondolok arra, hogy a mi keresztyén világunk hoSvéd újságírók látogatása Dr. Antal István nemzetvédelmi propaganda miniszternél.
