Zalai Magyar Élet, 1943. október-november (4. évfolyam, 222-255. szám)

1943-11-06 / 251. szám

ARA 20 FILLÉF 1943 NOVEMBER 6. SZOMBAT ZAT ,AT Magyar elet IV. évfolyam # POLITIKAI NAPILAP & 251. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tüttössy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. Iskolakezdés Boldogult diákkorunk feledhetetlen emlékei támadnak fel bennünk évről-évre, amidőn megnyílnak a magyar iskolák kapui és sok-sok ezer diák imája száll az Úrhoz: Veni Sancte Spiritus! Így volt ez már nagyatyáink korában s azok nagyapái idején s így tovább az idők végtelen távolában. S így volt jól. Mert már a gyermeknek hozzá kell szoknia ahhoz, hogy még a legnagyobb vagyon, a leghatalmasabb tehetség sem elegendő kitűzött céljaink el­éréséhez, ha hiányzik a legfőbb oltalom: az Isten segítő keze. Talán sohasem előzte meg olyan izgalmas várakozás az iskola kapunyitását, mint éppen most. Hiszen a szülő mindig szívesen vette, ha egy-két hónapi otthon csetlés-botlás után a család szemefénye ismét nevelő kezeügyébe került. A nyári szünidőben felfrissült iskola- mester is mindig örömmel várta szeptember első napjait, amikor újult erővel foghat hozzá munkájához s viszontlátja a gondjaira bízott sok^ magyar gyermeket. Csak éppen egy sze­repfő tekintett azelőtt bizonyos fokig vegyes érzelmekkel az évnyítás elé, mégpedig éppen a nagy színjáték főhőse: maga a diák. Talán kevésnek találta a kéthónapos szünidőt, talán fájt neki, hogy a szeptemberi meleg napfényt ezentúl már csak a tanteremből élvezheti, amíg el nem emészti azt az ősz sötét borúja. Ma azonban másképp áll a dolog. A két hónappal meghosszabbított kényszerszünet a szülők nagyrészét egyenesen kétségbeejtette, sok szegény családnál a megoldhatatlan kér­dések egész garmadáját vetette fel (fűtés, foglalkoztatás, törődés stb.). Érthető tehát, ha a magyar szülő a mostani iskolakezdésre úgy érzi, hogy hatalmas kő esett le szívéről s most már bizalommal megoszthatja gondjai­nak legalább egy részét azzal, aki eddig is leghívebb munkatársa volt: a magyar nevelő­vel. A magyar nevelő az eddiginél is foko­zottabb türelmetlenséggel várta e napot, jól tudta, hogy minden tovatűnő nap elsősorban az ő gondját súlyosbítja majd ez évben. Hi­szen az ő tudásán, rátermettségén és oda­adásán múlik, vájjon a magyar diák ez évben is megtudja-e majd állni helyét, anélkül, hogy csaknem összeroskadna a reá váró hatalmas munkatöbblettől. De más ma a magyar diák beállítottsága is. Ha volt is olyan, aki léháskodva örült a »hosszú szünidőnek« s hagyta, hogy a na­pok munkátlanul peregjenek le egymásután, jól tudjuk, a túlnyomó többség töprenkedve töltötte ezt a hosszú időt, pótolni igyekezett az eddigi hiányokat, el-ellátogatott nevelői­hez és tanácsot, útmutatást kért tőlük. Ezek a komoly, erkölcsös gondolkodású magyar diákok fölkészültek az előttük álló esztendő hatalmas feladataira s ezeknek nincs is mit félniök a munkától, mert az ilyen diákokkal a nevelőknek is könnyebb a dolguk, szüleik­nek is kevesebb az aggodalmuk. Van azonban a mai Veni Sancteban még egy vonás, amely megkülönbözteti az előb­biektől. Minden évnyítás jellemző vonása a 'hála, de ebben az évben az egész nemzet térdreborulva ad hálát az Urnák, hogy a kö­röskörül lángoló Európa közepén a mi kis országunkat mindeddig megóvta az utóbbi hónapokban mind fenyegetőbbé váló veszély-. tői. Hiszen csak ennek köszönhetjük, ha meg­nyithatjuk iskoláinkat. A hálaadás azonban üres szó marad, ha egyben meg nem fogadjuk, .hogy ezért az ajándékért még fokozottabb odaadással aka­runk szolgálni. A magyar szülő megfogadja, hogy az iskolában, a nevelőkben valóban se­gítőjét és a legszentebb nemzeti kötelesség letéteményeseit látja: minden erejével mellé­jük áll tehát, még akkor is, ha egyéni véle­ménye néha mást súgna néki. A magyar ne­velő megfogadja, hogy — ha emberileg egyál­talán lehetséges — még nagyobb lelkesedés­sel munkálkodik a fiatal magyar lelkek pallé­rozásán, még jobb embereket s még izzóbb magyarokat akar belőlük nevelni. A magyar diák pedig fogadja meg, hogy magába száll, megkomolyodik, hozzáidomul a mai gondter­hes időkhöz, igazi magyarrá lesz s ezt abban látja, hogy hangos szólamok helyett becsü­lettel elvégzi munkáját: a neveletlenséget nem téveszti össze a »diákcsinnyel«, az otrombasá­got és éretlenkedést a »szellemességgel«. En­gedelmeskedik szüleinek és nevelőinek, — nem azért, mert fel az- engedetlenség követ­kezményeitől, hanem azért, mert tudja, hojy azok jót akarnak neki: boldog, megelégedett, munkabíró emberré akarják nevelni. Zalaegerszeg város pénz- és jogügyi bizott­sága tegnap értekezletet, majd ezt követőleg a képviselőtestület rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek egyetlen tárgya a Zalaegerszegen létesítendő iparos és kereskedő tanoncotthon telkének biztosítása volt. Az előzetes tárgyalá­sok révén sikerült már az alapokat megterem­teni ahhoz, hogy a régóta óhajtott tanonc­otthon fölépüljön, most már csak az építéshez szükséges teleknek biztosításáról van szó. A telket a Művelődésház mellett az Erzsébet királyné-utcában három darab ingatlannak ki­sajátításával kell biztosítani, minthogy az in­gatlantulajdonosokkal egyébként nem lehetett az ár tekintetében megegyezni. Az egyik in- gatlan Kohn Dávidé, a másik Szidnay Fáni örököseié, a harmadik a Fitos-féle telekrész, összesen körülbelül 550 négyszögölet tesz ki. A város ezer pengővel járul hozzá a telek megvételéhez, az esetleg ezer pengőn felül megítélendő összeget pedig a Mária Magdolna plébániai róm. kát. egyházközség vállalja ma­gára. Mivel a Kisfaludy-utcának keleti irány­ban tervezett meghosszabbítása révén a ki­sajátított ingatlanokon saroképületet fognak emelni a tanoncotthon számára, az emeletes­nek tervezett épület tekintélyesen fogja szol­Nem tagadhatjuk, hogy az egész világ az örvény szélén táncol, de különösképpen a kis népeket fenyegeti a legnagyobb veszély. Ren­geteg sok függ tehát, sőt minden attól függ­het, hogy fiatalságunk mennyire fegyelmezett, mennyire tud helytállni, harcolni s ha kell, meghalni azokért az eszmékért, amelyeket mindannyiunk nagy nevelője: a magyar iskola csepegtetett a szívébe. Ám a magyar társadalom sem vonhatja ki magát a nagy fogadalom alól. Tudjuk, hogy a magyar diák ma sok tekintetben több gond­dal, több teherrel kénytelen munkáját vé­gezni, mint boldogabb nemzedékek diákjai, akik még hozzá a mainál jóval kisebb anyag­gal is kellett, hogy bajlódjanak. A mai ma­gyar diák mindent örömmel vallat: tanul, le­ventébe jár, cserkészkedil^, énekel, szaval, pénzt és anyagot gyűjt a különböző mozgal­maknak. Bizony, ha a társadalom úgy ismerné a magyar diáknak ezt a sokféle elfoglaltságát, mint a nevelők, sokszor csodálkozással és őszinte tisztelettel hajolna meg ez előtt &z acélos lelkületű, minden segítséget megér­demlő fiatalság előtt! Nagy erénye ennek a fiatalságnak, hogy mindezért cserébe sohasem kért semmit. Az iskoláknak különben is tilos gyűjtések ren­dezése, adományok kérése. Az volna tehát a kívánatos, hogy a társadalom magától, kérés nélkül siessen segítségére a mai diákságnak* különösképpen az iskolák régi diákjai, mert elsősorban az ő erkölcsi kötelességük 'fiatalabb I testvéreikről gondoskodni. W. J. gálni azon a részen a városrendezés ügyét is. Az építés tervei már megvannak, sőt az anyag­kiutalás is megtörtént. A tekintélyes összegű állami támogatással létesülő tanoncotthonnak a róm. kát. egyházközség lesz a fenntartója* azonban a polgármester felvilágosításai alap­ján megállapítást nyert, hogy más keresztény felekezetű tanoncok sem lesznek kizárva a felvételből, amennyiben arra érdemesek. Az otthonban 50 tanonc foglalhat majd helyet. A képviselőtestület egyhangúan és örömmel hozzájárult a javaslathoz és kimondták a ha­tározatnak azonnali végrehajthatóságát. Szállítási tilalom a hüvelyesekre A közellátási miniszter rendelete értelmében babot, borsót, hántolt borsót, lencsét, mákot tíz kilogramnál nagyobb mennyiségben szállí­tani az ország területén egyik községből a má­sikba csak szállítási igazolvány alapján sza­bad. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az egyes gazdaságok területén belül tengelyen történő szállításra, továbbá az eladás céljából a vásárlásra jogosított kereskedő raktárába, vagy a feladó állomásra tengelyen szállított terményekre. Talán soha olyan nagy szükség nem volt a majgyar diákság helytállására, mint ma. 700 ezer pengő költséggel rövidesen megkezdik Zalaegerszegen a tanoncotthon építését

Next

/
Thumbnails
Contents