Zalai Magyar Élet, 1943. október-november (4. évfolyam, 222-255. szám)
1943-10-02 / 223. szám
1943 október 2. w&wMhn 5 52 millió levelet eddig a Vöröskereszt % tak itt. Sokat építettek az oroszok, ,de semmit sem tartottak karban. A távolban, egy dombtetőn hatalmas, 10 emeletes szürke épületóriás mutatkozik. Úgy tűnik föl, mintha az egész városon uralkod- nék. Úgy is volt még nem .is oly rég. A GPU székháza volt. Most hadikórház. Pár éve sebeket ütöttek, most gyógyítanak benne. Kutyák a romok között Újra befordulok egy mellékutcába és most ijesztő panoráma tárul elém. A Rom-utca. Kiev egykori legelőkelőbb utcája. ’Nemcsak ez az utca, az egész 'környéke is csupa rom. Az oroszok robbantották fel, amikor a németek elfoglalták a várost. A plutokrácia tanyázott itt egykor, most keshedt, rühös kutyák csavarognak a romok között. Egyszerre repült a levegőbe az egész negyed. Feldúltan járom végig az utat a rombadőlt paloták sorai között. Csak egy téglahegy mutatja, hogy itt valaha ház állott, amott csontváz módjára ágaskodik egy korszerű épületnek vasbeton szerkezete meztelenül az ég felé, másutt ,Kai ryathida áll görnyedten, pedig már nem uei hezedik vállaira a márvány bolthajtás súlya, A kőóriás mintha gyászolná azt a nagy-nagy pusztulást, ami körülveszi. Pár »házzal« odébb aránylag épségben maradt egy hatemeletes ház. Csupán az egyes -emeletek szakadtak le és fent a magasban, mint fecskefészek, fehér cserépkályha tapad a falhoz. De most még jobban összeszorul a szivem. Ui élet felé mutat a gyerek... Magasan, egészen fent az egykori tető alatt gyerekágy lóg. Nem bírom szememet levenni erről a kis vaságyról. Valaki megérinti karomat. Szép szőke nő, kimondott szláv jelleg, szegényesen, de tisztán öltözve, kezén 3—4 éves 'lánykát fog. Int a kis ágyacska felé mondja: »secko jedno, vojna«. (Mindegy, ez a háború.) És mosolyogva mutat a romok közé. Lent a pince üregében egy leszakadt vasgerendán gyerekek hintáznak. Megértettem. Előre kell nézni! A romiokból a romokon új ólelt fakad. Már messzire elhagytam a házat, de m&g mindig hallom a kicsinyek vidám kacaját. Fáradtan, főleg a sok új benyomástól és élménytől kimerülve, haza indulok. Most inkább az embereket nézem. Még több az ember, mint délután. Ha az emberek háborús lerongyoltsága nem mutatná, senki sem Linné el, hogy háború van. Az opera, a színházak és mozik előtt rengeteg katona és legtöbbjével többé-kevésbbé csinos orosz lány várja az előadás kezdetét. Párok suhannak el az árnyékos utakon, vidám zsivaj, kacagás tölti be az augusztusi estét. Az orosz asszonynak igaza van, az élet nem áll meg, az élet megy tovább, de azt a kis gyerekágyat mégsem tudom elfelejteni, FARKASFALVI OTTÓ tartalékos repülő őrmester. A Vöröskereszt genfi nemzetközi bizottságának már eddig is tizennégy kereskedelmi hajóból álló saját flottája volt, amely a svájci zászlók alatt hajózott s amely a hadifoglyok és polgári internáltak számára élelmiszereket és ajándékcsomagokat szállított. Ezt a bérflottát a svájci »Lugano« gőzössel egészítették most ki és ezáltal a flotta összes tonnatartalmát lényegesen megnövelték. A hajó első útja alkalmával 480 vagon legkülönfélébb árút szállított Philadelphiából Marseillebe. A Nemzetközi Vöröskereszt által közvetített postaküldemények terjedelme évről-évre állandóan növekedett. Amíg a háború első évében naponta 17 ezer levél futott be, illetve került elküldésre, a negyedik háborús év befejeztével ez a napi forgalom 60 ezer levélre emelkedett. Összesen a Nemzetközi Vöröskereszt eddig 52 millió levelet közvetített, 'illetve szállított. Hogy milyen óriási munkaterhét jelent ennek a postaforgalomnak lebonyolítása, azt eléggé bizonyítja már az elintézendő levelezés soknyelvűsége. Többszáz tolmácsra van állandóan szükség, hogy a nagy világnyelveken kívül az »egzotikus« nyelveken írott leveleket is lefordítsák, hogy azután a levelekre a sokszor hosszadalmas és bonyolult üzenetek elintézése után válaszolhassanak. A közvetítésre kerülő levelezésben nagy kerületet foglalnak el az úgynevezett »polgári közlemények«. Ezt az intézményt már a háború folyamán hívták életre, hogy legalább is a legsürgősebb magán levélváltást a hadban álló országok hozzátartozói között lehetővé tegyék. A levélíróknak amellett külön erre a célra készített lapot kell használniok, amelyet az egyes nemzeti Vöröskereszt intézeteknél lehet beszerezni. A kizárólag magán- természetű közlemények terjedelme nem haladhatja meg a 25 szót. Eddig hatvan ország engedte meg ezeknek a »polgári közleményeknek« az elküldését és nem kevesebb, mint 80 millió rövid levél haladt át az intézmény létrehívása óta Genfben. Az elhunyt hadifoglyok siriáról fénykép készül A hadifogolytáborban bekövetkező halálesetek esetében megnövekszik a Vöröskereszt feladata. Az elhúnyt hadifogoly hozzátartozóit kell értesítenie, számukra az elhúnyt személyes tulajdonát és okmányait elküldeni és ugyanakkor közölni velük a halál körülményeit, helyét, idejét és a temetés színhelyét. Ezt a szolgálatot most a hátramaradottak számára különösen értékes módon kiterjesztették. A Vöröskereszt központi bizottsága Ugyanis a jövőben az elhúnyt sírjának fényképét is elküldi a hozzátartozóknak. Ezeknek a fényképeknek feladata lesz a többek között, hogy a temetkezési hely azonosítását és az elhunyt földi maradványainak hazaszállítását később megkönnyítsék. A genfi központnak külön osztálya foglalkozik az íróknak és zeneszerzőknek ama munkáival, amelyek a hadifogoly táborokból érkeznek be. Egybehangzó beszámolók azt bizonyítják, hogy még a hosszú ideig tartó hadifogság sem bénítja meg a szellemi feszítőerőt, sőt a siralmas külső körülmények az alkotókedvet néha még fokozzák is. Nagy a száma azoknak a kéziratoknak, költeményeknek, regényeknek, naplóknak, vagy szerzeményeknek, amelyeket a táborokból a Vöröskereszthez azzal a kéréssel küldenek be, hogy azok megjelenését előmozdítsák. Igen sok tudományos munka is készül a hadifogolytáborokban. Ezek is bizonyítékai annak a szellemi életnek, amely egyes táborlakók kezdeményezésére a hadi- fogolytáborokban kialakult, hogy a külvilágtól elzártak számára sorsuk megkönnyítését elősegítse. A hadifogolytáborok A központi iroda a hadifogolytáborok felépítéséről is beszámol éspedig a különböző országokban működő kiküldöttektől beérkezett jelentések alapján. E jelentések szerint a hadviselő országokban a hadifoglyok és polgári internáltak számára felállított táborok nem mindenütt vannak ugyanarra a mintára megszervezve. Külső képük, berendezésük és a bennük érvényes előírások természetesen a táborlakók számától, ezenkívül azonban az éghajlattól és a helyi szokásoktól is függenek. Általában a hadifoglyokat és internáltakat állami hovatartozandóságuk szerint fogják össze, ami a rendfenntartást megkönnyíti. Igen sok hadviselő országban a polgári internáltakat családtagjaikkal együtt úgynevezett családi táborokban helyezték el. A bentlakók külön lefoglalt szállodákban, vagy egyes házakban is laknak a szokásos őrizet mellett. Legtöbb- nyire megvan a lehetőségük arra, hogy sport- tevékenységet folytassanak, vagy kerti munkát végezzenek. Időnként kirándulásokat, vagy mozilátogatást engedélyeznek számukra és a gyermekek az általános tantárgyakból^ így különösen a nyelvek terén külön oktatásban részesülnek. Éppen ezért ezen a téren váltak be kitűnően a Nemzetközi Vöröskereszt kiküldötteinek az internáltak helyzetének megkönnyítésére irányuló fáradozásai. jj Vizsgáznak a K ifip.hpsiiíf hiinvp/lplf
