Zalai Magyar Élet, 1943. október-november (4. évfolyam, 222-255. szám)
1943-11-10 / 254. szám
? ARA 14 FILLÉR 1943 NOVEMBER 10. SZERDA IV. évfolyam # POLITIKAI NAPILAP # 254. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tüttóssy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. A háború ötödik évében mindjobban vál- htnkra nehezedik az otthon felelőssége. Egy egész élet munkája, gyermekeink és szeretteink boldog, békés élete. A tni munkánk itthon éppen olyan fontos, mint a harctéren küzdő magyar testvéreinké. Az otthonunk boldogsága, békéje és a kint lévő testvéreink itthon hagyott családjának oltalma kizárólag tőlünk, itthon maradottá któl függ. Védjük tehát az otthont, hazánk tartó pilléreit! Ebből az otthonból indul el a hazáját védő magyar honvéd és tőlünk függ, hogy örömmel jöjjön visz- sza ebbe az otthonba. Kicsinyek, nagyok, öregek lés fiatalok mind-mind a ílégoltalöm besorozott katonái vagyunk. Ne akkor kapkodjunk kétségbeesetten, amikor már baj van, hanem előzzük meg a bajt. Külföldi szaklapokban gyakran olvashatjuk Németország, Finnország kifogástalan légoltalmi szervezettségét. Próbáljuk meg saját érdekünkben követni példájukat. Mint ahogy télen gondoskodunk gyermekeink, családunk ruházatáról, hogy a hidegtől megóvjuk egészségét, ugyanígy gondoskodjunk az életét védő óvóhelyekről. Ne átitassuk magunkat ét. ne hallgassunk fecsegőkre, »ugyan minek az, itt úgy sem bombáznak!« Minden gondunk az legyen, hogy családunk részére óvóhelyet építtessünk. Fegyelmezzük magunkat a légiriadó alatt és ne ücsörögjünk, bámészkodjunk az utcán, hanem a hatóság által kapott utasítások alapján vonuljunk le a rendelkezésre álló, előre megépített óvóhelyekre. Az utcán való tartózkodás riadó esetén kérkedésnek számít és minősíthetetlen magatartás bizonyítéka. Késő a bánat, ha a baj már megtörtént,, Előzzük meg a bajt, segítsünk felebarátainknak és keljünk nemes versenyre egymással. Ne várjon addig senki, amíg a hatóság büntetéssel sújtja a mulasztásokért. Légiriadó esetén, ha az utcán tartózkodunk, igyekezzünk gyors futással közeli nyilvános óvóhelyekre, vagy húzódjunk a kapu alá, vagy a házak óvóhelyeire. Légiriadó idején az tapasztalható, hogy a lakosság legnagyobb része nem megy le az óvóhelyre, hanem a lakásában marad és az ablakon keresztül »figyelő szolgálatot« teljesít. Az ilyen magatartás tájékozatlanságot mutat, vagy pedig »minta« akar lenni az élve maradottak előtt. A hatóságok közegei hiába erőlködnek* hiába fáradoznak a köz érdekében, ha okét nem segíti a lakosság. Bebizonyított tény az, hogy légitámadás esetén óvóhelyre te nem vonult emberek, anyák félőrülten, égő fáklyaként rohantak keresni szeretteiket, gyermekeiket a romok között. Meg kell végre értenie és az önvédelem tudatára kell ébrednie ebben a városban mim den embernek, hogy elérkezett az az utolsó óra, amikor cselekedni kelt. Készítsen óvóhelyet minden ház. Ha nincs óvóhelynek alkalmas pince, fedett árokóvóhelyet készítsünk. (Hol a fedett nyilvános árokóvóhely a városban? A városnak jó példával kellene előljárni! A szerkesztő megjegyzése.) Késő a bánat akkor, amikor családunkat a romok alatt élettelenül találjuk. Kettős a bűn akkor, mert nemcsak egy-két, vagy több élet pusztulásának leszünk okozói könnyelműségünkkel, hanem hazánkat fosztjuk (meg az úgy is kevés fiaitól.; Van-e olyan apa és anya, aki hagyja, hogy gyermeke éhezzék és a hideg télben silány ruházattal legyen ellátva, akkor, amikor mód van arra, hogy ha máskép nem, saját ruházatát és az utolsó falat kenyerét adja oda gyermekének. Hátha még az életéről van szó! Ne azt keressük, hogy mit hogyan nem 'lehet megtenni, hanem azt, hogy hogyan lehet azt végrehajtani. Ne várjunk arra, hogy az óvóhely elkészítését munkások végezzék el és mivel nem kapunk embert, annak létesítését elhagyjuk. Fogjuk még az ásót, lapátot magunk s ha az nincs, a családját szerető igaz magyar férfi a körmével kaparja ki azt a védelmet nyújtó árokóvóhelyet, ami a családja életét megmenti. Bebizonyított tény az, hogy az árokóvóhelyek szilánk, repeszdarab és légnyomás ellen kiválóan védenek. Az árokóvóhelyeket megfelelően lehet bélelni, burkolni, sőt fűthetővé is tenni. Minden házcsoport meg van szervezve. Mindenki legyen büszke arra, hogy házcsoportparancsnok lehet. Megfelelő, jó Iparancsnok az, aki önállóan, kellő eréllyel és felelősségének tudatában képes intézkedni a veszély esetén. Dolgozzunk és fejlesszük önvédelmünket. Ne járjunk a hatóság segítségére, mert a háborús tapasztalatok azt mutatják, hogy légitámadás esetén egyidőben több, vagy esetleg száz helyen is tüzek keletkezhetnek. így az úgynevezett foszforos gyújtóbombák okozta tűzfészkek oltásában minden egészséges embernek nemre való tekintet nélkül segédkezni kell. Ezért minden lakásban legyen állandóan készenlétben víz és az előírt oltóhomok. Ott, ahol nincs gázálarc, gondoskodni kell törülközőről, vagy egyéb erre alkalmas ruháról, amelyet vízbe mártva tűzoltásnál a kéz és a fej védelmére használhatunk. Nagyon elővigyázatosak legyünk a padlásterek lomtalanításánál és lássuk el azokat az előírt tűzvédelmi fölszerelésekkel. Nem várhatunk szebb, boldogabb jövőt, ha saját magunk vagyunk ellenségei az építő, védelmező írnokának. Mindent az önvédelemért! Végezzünk jó munkát! Wejsiczky János tűzoltóparancsnok, légó előadó. Sümegen is útban van már a leventeotthon megvalósítása A sümegi Polgári Önképzőkör népművelési szakosztálya ismét megkezdte népművelő munkáját. D e h é n y József gimnáziumi tanár, szakosztályi elnök az országos és világvonatkozású eseményekről szerkesztett tartalmas és eleven krónikáját olvasta fel. Remete Aladár járási leventeparancsnok »Leventeintézmény a nemzetépítés szolgálatában« címen tartott szakszerű előadást. A leventeintézmény körvonalai már a honfoglalás kezdetén kibontakoztak, — mondotta — amikor a magyar apa gyermekét lovagolni tanította, később, erejének növekedésével pedig nyilaztatott s dárdát hajíttatott vele. S amíg a haza védelme érdekében tett eme tudatos nevelés tartott, nem is volt baj, mert a magyar megállta helyét száz és száz megújuló veszély ellen. De midőn az ifjúság ezirányú nevelése aláhanyatlott s azt valósággal sutba dobták, magyarul: nem törődtek nevelésével, jöttek a nagy nemzeti csapások. Az ifjúságnak az ilyen nagy történelmi miultra támaszkodó, mondhatni örökölt s tettrekész szellemét nem lehet elnyomni, hiszen az megnyilatkozott 1848-ban, az első és a mostani világégés idején egyaránt, a legmesszebbmenőleg kötelessége tehát a nemzetnek azt kifejleszteni. Vezetőink tehát nemcsak kötelességüket teljesítették akkor, amikor feltámasztották a levente- intézményben az ifjúságnevelést, hanem valóban nemzetépítő tevékenységet végeztek és biztosították ezzel a magyarnak a második ezerévet ebben a hazában. A leventeintézmény bebizonyította helyénvalóságát az első adandó alkalommal. A Kárpátalján vívott harcokban hadseregünk még majdnem leventékkel indította meg a leszabott magyar testrész visszaszerzését s ezzel a leventék méltóknak mutatkoztak őseinkhez. Azután kifejtette az előadó a leventekötelezettség célját. A leventeképzés szerves kiegészítő része az egységes és egyetemes magyar nemzetnevelésnek, bár elsősorban a katonai előképzést szolgálja. Feladatát a nevelés más tényezőivel, a családdal, iskolával és a vallásoktatással párhuzamosan teljesíti. A leventenevelés eszménye: az öntudatos honvédő állampolgár, aki békében jó állampolgár, háborúban pedig soha meg nem tantorodé öntudatos honvéd. Ezt a kettős élethivatásunkat kell tudatosítanunk az ifjúság lelkében, hogy kialakíthassuk a szociálisabb és katonás szellemű életformát. Majd a leventeképzés anyagával és a levente korcsoportok ismertetésével foglalkozott. A leventeegyesületeknek az a céljuk, hogy a leventeköteles ifjúságot a kiképzésen kívül is ■összetartsák, hogy az egységes nemzetneveléssel az egységes szellemű, hazafiasán érző, vallásos, harcos eszményekben gazdag magyar ifjúságnak összefogó társadalmi szervezete legyen. Bár az alapszabályok szerint az egyesület kebelében politizálni tilos, de attól függetlenül sem engedhető meg, hogy — különösen a mai időkben — éket üssön magyar és magyar közé, amikor azon dolgozunk, hogy a nemzetet egységgé tömörítsük és a társadalmi válaszfalakat lebontsuk. Az egyesület módot és alkalmat ad arra, hogy a különböző társadalmi rétegek ifjai egymással szorosabban érintkezhessenek és ezen az alapon egymást megszerethessék és ezen az ütőn is elősegítsük a honvédelmi szempontból oly káros, elavult társadalmi válaszfalak leomlását. A leventeintézménynél — mondta az előadó — nem számít, hogy ki született palotában, selymes nyoszolyában s ki kukoricaföldöna vagy rongyos zsákon, hanem az, mindenekOtthonunk légoltalma
