Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)
1943-09-28 / 219. szám
Megalakult a Dézus Szíve Szövetség a zalaegerszegi ferences plébánia területén 1943 szeptember 28. ______________________n/^ifkFT Örö münnepe volt vasárnap a Jézus Szíve ferences plébániának. Délután 5 órakor volt az ünnepélyes fölvétel a Jézus Szíve Szövetségbe. 257 hívő: ifjú, leány, férfi és asszony kötelezte és szentelte magát Jézus Szívének, hogy érdekeiért dolgozva, élete tartalmasabb, bensőségesebb és teljesebb legyen. Céljuk Jézus Szent Szívének uralma először egyéni életükben, azután családjukban és az egész társadalomban. Mindnyájunk, elsősorban a plébánia öröme, hogy ezt sokan megértették, megvalósulására életüket elkötelezték s apostolai lettek annak az eszmének, amelynek szolgálatára ■ tulajdonképpen minden más cél és szándék alá van rendelve. Az ünnepélyes szertartást P. Illy Károly plébános, a szövetség igazgatója végezte. Közvetlen szavakkal fejtette ki a tagok előtt, hogy mire vállalkoztak: a lélek szolgálatára, a természetfeletti élet öntudatos átélésére, Jézus Szívének bensőséges tisztelete és szeretete A »Grossdeutscher Pressedienst«;, amely a birodalom valamennyi sajtószervét ellátja időszerű és érdekes riportanyaggal, egyik augusztusi számában első oldalon hozta az ismert haditudósítónak, Felber- nek nagyszerű cikkét a magyar honvéd teljesítményeiről. A bandák elleni harc valami egészen más, mint ahogyan azt a békeidőben tanultuk és gyakoroltuk — mondja kérdésemre a magyar vezérkari ezredes. Itt az ellenség nem előttünk van, hanem jobbra, vagy balra, a hátunk mögött, sőt nincsen az sem kizárva, hogy éppen közöttünk mozog anélküli, hogy azonnal felismernénk. Csapategységeink küzdelme tehát semmivel sem könnyebb, mint a közvetlenül az első vonalban küzdőknek, hiszen itt az ellenség álruhában, előre kiépített fedezékekből leselkedik és óvakodik becsületes, nyílt harcot kezdeni, tehát jellegzetesen orosz bolsevista módszerrel küzd. Egyes járómüveket támad meg, kisebb csoportokra, sőt egyes személyekre lő rá, a kiállított őrszemélyzet a kedvenc célpontja és támadásait sokszor német, vagy magyar egyenruhában hajtja végre. Nagyobb egységeket, zárt menetoszlopokat azonban csak igen ritkán és akkor is csak rejtekhelyekről igyekeznek megzavarni. Ugyanígy az a csirkefogó, aki az egyes honvédre minden további nélkül rálőtt volna, a nagyobb egységek megjelenése esetében mint ártatlan favágó, semmiről sem tudó munkás, lapáttal a kezében, esetleg szorgalmas gombaszedőként bámul együgyű arccal a menetelő honvédekre ... Persze minden gyanús alakot nem lehet azonnal agyonlőni! Naponta kell újra és újra ezeken a területeken harcolni a német és magyar csapatoknak. A bandaharcokat irányító honvédek mindenképpen hátrányban vannák. ‘Hiszen egyenruhájuk megjelöli őket, az ellenséget azonban nem lehet megkülönböztetni és azok, mint banditák, lehetőleg hátulról támadnak a védtelenre. A bolsevista a s’otétből lövöldöz a világoson levő, jól látható célra, a- honvéd megfordítva harcol a közönséges gyilkosok ellen. Én hosszú ideig voltam a magyar honvéi dek között — írja Felber — és láttam, hogy a földrész legkiválóbb katonába mily gyorsain szokott hozzá éhhez a giuerilla- háborúhoz. A harcoló katonának legnagyobb értéke, az egyéni kezdeményezés legmagasabb foka szükséges ezekben a bandaharcokban. Valamennyien el voltunk ragadtatva a által. Egyúttal hálát adott az isteni Szívnek, hogy ezeket a plébánia jelen és jövendő életére nagyjelentőségű perceket megérni engedte. Aztán a jelöltek nyilvános ígérete és hitvallása következett: Jézus Szívét tisztelni, szeretni, engesztelni akarják egész életükön át. A felvétel legmeghatóbb s lélekemelő része az volt, amikor a felvételt kérők égő gyertyával kezükben közösen mondották el a Jézus Szívének való felajánlást. Egészen, osztatlanul neki szentelik életüket: szándékai megvalósulására, a mennyei Atya dicsőségére. Rögtön a felajánlás után az igazgató felvételt kijelentő szavai következtek, majd a jelvényeket nyújtotta át, amelyeken a tagok jelszava és életprogramja olvasható: »Jézus Szentséges Szíve, jöjjön el a te országod!« A nagyfontosságú és szép szertartás litániával és szentségi, áldással végződött. A szervezés természetesen tovább folyik és újabb ünnepélyes fölvételek következnek. magyar honvéd óriási leleményességétől, egyéni módszereitől. Gyorsan megszokta az óriási őserdőket, a feneketlen mocsarakat és jobban tájékozódott benne, mint az odavalósiak. Egy-kettőre átlátták az ellenfél terveit és ravasz ellentevékenységgel ott lepték meg, ahol a legke- vésbbé várt rá. Ez a vadnyugati harcmodor, amelynek eredményessége az egyén, az egyes ember talpraesettségétől, leleményességétől függ» egyenesen eleme lett a honvédnek és magasra értékelt szakértője a szövetséges hadvezetőségben. Itt nincsen minta, tábori rend, gyakorlati előírás; mindig az a győztes, aki gyorsabban határozza el magát, gyorsabban adja a parancsot és hajtja azt végre. Kizárólag a személyes bátorság, a gyors terv- változtatás és a harci készség a döntőek ebben az ember-ember ellen való küzdelemben, amelyet rendesen egészen kis egységekkel hajtanak végre. Éppen olyan kemény legényeket kíván ez a feladat, csak úgy, mint a közvetlen harctér. A honvédék bebizonyították, hogy kemény legények. »Ha katonáink megint visszatérnek Magyarországba, nem lehet majd őket megismerni: a harctér mozgékonnyá, óvatossá, és éberré gyúrta őket« — mondotta nékem az ezredes úr. \ Ha néhány órás utazás után több járóműből álló csoporttal (csak így, karavánban szabad a járóműveknek közlekedni) egy ilyen tisztogató magyar egységhez érkezünk és az ott lévő katonákat elnézzük, akkor az ezredes szavait igazoltnak látjuk. Nagyszerű legények, pompás katonás magatartással, nap- barnítottan és állandóan készen a bevetésre: ez a magyar honvéd a keleti harctéren. Szinte égnek a vágytól, hogy egy-egy bevetésben résztvehessenek, sokszor kell a sorsnak egy pénzdarab, gyufái szál, vagy kártyalap alakjában dönteni, hogy melyik egység hajt egy-egy parancsot végre. Pedig nem könnyű a szolgálatuk. A magyar honvédeket látva, önkénytelenül Frigyes, a nagy porosz király szavai jutnak eszembe, A király harapós ördögöknek nevezte lerongyolódott katonáit, amikor az új mundért azzal utasították vissza, hogy az úgyis megint elszakadna. A magyar utász, akit eredetileg nem erre a harcmodorra képeztek ki, a legnagyszerűbb eredményeket érte el a banditaháborúr ban. A 4—5 emberből álló apró csoportokat nyugodtan kiküldhetem, — mondja a századparancsnok — súlyosan megrakodva lőszer3 rel, olyan feladatokat végeznek el, amelyekéhez legalább egy szakasz kellene. A híradós katonák csendes hősiességéről is érdemes szólni, akik hármas, vagy .ötös csoportokban indulnak el a megrongált vezetékek* kw javítására. Néhány nappal ezelőtt is mintegy 60 tagból álló banditacsoportból vágták ki magukat a puskára tűzött szuronnyal, ami- kor már nem volt lőszerük. Az ellenfél nem tudott az öt ember mindent elsöprő rohay mának ellentállni és megszaladt. A derék híradósok apró sebesülések árán keresztülvágták magukat. A magyar honvéd magatartása és hősies bevetése a keleti harctéren méltó záloga szövetséges magyar nemzet biztonságának határain belül. Az a honvéd, aki ,az idegenben így küzd, kétszeresen teszi azt, — ha errei szükség volna — saját határain belül. Értekezletet tartott Zalaeserszesen a Donászy-fzoborbizotttás A Zalaegerszegen felállítandó Donászy Fe- renc-szobor ügyében a bizottság ma értekezletet tartott, amelyen résztvett T. Ádám István főtitkár és a női bizottság országos titkára, Virágh Gyuláné. Az elnöklő polgármester örömét fejezte ki, hogy amikor máshol műemlékek pusztulnak, Zalaegerszegen szobor létesítéséről tárgyalhatunk. A bizottság megértéssel hallgatta meg a főtitkár jelentéseit^ többek között arról, hogy megjelent az új Donászy-sorozat. A főtitkár közvetíteni fogja a bizottságnak azt az óhaját, hogy az eddigi 5 ezer pengő felajánlást a Hungária Rt. a kétszeresére emelje föl. Megalakult a szobor- alap bizottság. Az anyagi támogatás ügyében a kultuszminisztériumhoz ,és a vármegyéhez fordulnak, a könyvek megrendelése ügyében propagandát csinálnak. Elhatározták, hogy a pályázatra felkérik boldogfai Farkas Sándor, Vörös János és Schultheisz Gyula zalai szobrászművészeket. A tervek elkészítéséért 1.000, illetve 500 pengő tiszteletdíjat adnak. Még az ősz folyamán a gimnáziumban iskolai, tavasszal pedig országos jelentőségű Donászy- ünnepséget rendeznek zalai művészek közreműködésével az író megismertetésére. A szobor elhelyezésének kérdését egyelőre nyitva tartják, bár legalkalmasabbnak tartják a gimnáziummal szemben levő helyet, vagy a Rózsaligetet. Oltok, a muraközt kirándulóhely Mostanában sokat emlegetik Ottokot, de kevesen tudják, hogy mi is az tulajdonképpen. Ezt szeretném most elmondani. Kis kirándulóhely Perlaktól 3 kilométerre, a Dráva mellett, sok vadgesztenyefával és két hangulatos kis csárdával. Az egyiknek udvarán valamikor régen körbe ültették a vadgesztenyefákat. Ezek a fák még most is ott állnak és kupolaszerűén borulnak rá egy kis tisztásra. Sok mindent láttak ezek az öreg fák. Most a szél lassan végigsimít leveleiken, halkan suttogni kezdenek. Hallga csak, miről beszélnek? Láttak régi magyar uri-murikat, hallottak szomorú és víg magyar nótákat. Holdfényes estéken, amikor a cigány hegedűjéből halkan szállt a nóta: »Őszi rózsa, fehér őszi rózsa« ... Átélték a szerb bevonulás szomorú eseményét, sok könnyet láttak abban az időben és csak nagyon kevés mosolyt. De most újra rpagyarul beszélnek Ottókon a gesztenyefák alatt, ősz van. Lassan hullatják a fák sárga levelüket. De mindnyájan, tudjuk, hogy minden lehullott levél helyett tavasszal új fakad. Ez jelkép is, Magyarország jelképe. Háború van, sok magyar honvéd adta életét hazájáért, de minden levél helyébe — amely leszakadt az élet fájáról — a jövő tavasszal új fakad. Uj kis levelek, új magyar katonák, akik majd valóra váltják minden magyar álmát és visszaszerzik az egész nagy Magyar- országot, a Kárpátoktól az Adriáig. Vassné Földessy Zsuzsanna. Példanélküli Magyar honvédek harcai az orosz bandák ellen
