Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)

1943-07-06 / 149. szám

2 Ma^mrjíxet 1943 július 6. Katakombaháboru az alatt Megfejthetetlen rejtélynek látszott: Egy éjt- szaka a leningrádi arcvonalon a szovjet kézi­gránáttal és géppuskával ütött rajta egy század összekötő pontul szolgáló kiserődjén és senki sem tudta megmagyarázni, honnan kerültek elő az alattomos fickók. Amikor világos lett, a főhadnagy odaült a fedezék mögé és látócsövével gondos vizsgálat alá vette a terepet. Hogyan jöttek át ideátra a bolsevisták ? A két állás között semmi sem volt, csak ingovány tökéletesen járhatatlan in- govány. Kis tavacskák bűzös fekete vizzel, zöld békanyállal fedett mocsár, ritkás sáscso­mók és semmi más, semmi, de semmi. Csu­pán két különös valamitől nem tudott a főhad­nagy szeme szabadulni. Két furcsa világos- szürke kör, mely egymástól néhány száz méter­nyire alacsony kútkáva módjára emelkedett ki a mocsárból. Hirtelen eszébe ötlött a főhadnagy­nak, hogy ilyen kűtkávát egyszer már látott valahol — éppen az összekötőerőd mellett. Negyedóra múlva egy őrvezető ereszkedett le a kútba. Négy méter után a kötél már nem feszült, az ember földet ért. Nyomban felhang­zott a tompán kongó mélységből a jelentés is: „Főhadnagy úr, vízszintes irányba folytatás!“ Keményen csapódott a kútkávára a főhadnagy ökle: „Itt a megoldás I“ Amit a bolsevisták meg tudnak tenni, az nem lehet utánozhatatlan művészet. A követ­kező éjjel három gránátossal és egy össze­csukható létrával egy őrmester száll le a kútba. Egy méter magas betoncsőre találnak, amely nyílegyenesen halad át az ingovány alatt a szovjetállások irányában. Egy pár száz méter után hirtelen megvilágosodik a koromsötétség és feltűnik a csillagos ég. Ez tehát az első szellőztető akna a mocsárban. Különös ideg bizsergető érzés vesz erőt odalenn a négy em­beren. Köröskörül a gyilkos ingovány, csak egy vékony betonfal választja el őket a min­dent elnyelő feneketlen mélységtől. Ha ez az átkozott cső már rossz állapotban van, ha hirtelen szétroppanna I... De mindegy, tovább kell mászni. Most azonban már mindig mocs­kosabbá válik a cső, a fenekén mind maga­sabbra emelkedik a viz. Szinte elviselhetetlen az utálatos mocsárszag és időnkint gyanús csobogás hallatszik. Ut a pokolba Az őrmester hirtelen megáll, mintha a földbe, illetőleg a betonba gyökerezett volna a keze, lába. Nem nagyon messze előtte fény pislákol. Valahol fent lóg a lámpa és az őrmester meg­rémülve látja, hogy a viz a fényig mindig tovább emelkedik és majdnem az egész csövet betölti. A falakon pedig mindenütt patkányok nyüzsögnek, utálatos kövér állatok, amelyek a fénytől felriasztva hanyatt-homlok igyekeznek menekülni. Valóságos pokol. A fény. csak a bolsevistáktól származhat, akik nyilván megint rajtaütést akarnak előkészíteni. Lassan, végtelen óvatossággal kúszik,vissza a négy ember, az első légaknához. Óvatosan felállítják a létrát és amíg az egyik továbbmászik, hogy jelentse a századnak a bolsevisták érkezését, az őrmes­ter a két másikkal felkapaszkodik a kútkáva szélére. Csak ne vettek volna észre valamit a zsiványok. De nem, gondolkozás nélkül tovább kúsznak: egy, kettő, három, négy, hat. Majd fognak csodálkozni a fickók 1 Ismét le a csőbe és most gyorsan tovább. A levegő egészen fullasztóvá válik, a viz egyre emelkedik. Következik a legmélyebb pont. összeszoritott szájjal, nagyokat fújva dolgozzák át magukat az emberek a mocsárvizen. Utána már javul a helyzet, a cső újra emelkedni kezd és a viz sekélyebb lesz. Már itt is van a má­sodik légakna. Még csak jó háromszáz méter, azután csakugyan a „szovjet alá" kerül a kis csapat. Közvetlenül az utolsó akna előtt pihenőt tar­tanak és előkészítik kézigránátjaikat. Először az őrmester száll fel. Csend. Embereknek nyo­ma sincs. Nem messze azonban egy elsötétí­tett ablakból halvány fénysugár szűrődik ki. Egy nagy bunker 1 Az őrmester kilép a sza­badba, gránátosai utána. Három, négy hosszú ugrással már ott is vannak a bunkernél. Egyet­len rántással felszakitják az ajtót: egy csomó tiszt rémült arca mered velük szembe. Szemük előtt a vad összevisszaság képe tárul fel. Számtalan üveg egy asztalon, kék gomo- lyagban bodorgó cigarettafüst, felgombolt egyen­ruhák, üveges szemek, az egyik sarokban szét- borzolthajú nőszemély. Mindez csak a pillanat töredékéig tart és már repül is az őrmester kézigránátkötege, éppen a banda közepébe. Han­gos dobogás, kiáltozás, káromkodás, ittas kacajok. A három gránátos visszaugrik és be­csapja az ajtót. Alighogy be tudnak ugrani az aknába, mögöttük hatalmas dörejjel az egész A közellátásügyi miniszter tudvalévőén sza­bályozta a tej és a tejtermékek, valamint a sertés és a zsiradék beszolgáltatását és for­galmát. A termelőnek a beszolgáltatásra szánt tejet a közellátási miniszter által feljogosított tej- iparos, vagy a hatóság által feljogosított fo­gyasztó részére kell eladnia. A tejiparos nevét, telephelyét a Tej- és Tejtermékforgalmi Köz­pont közli a közellátási kormánybiztossal, aki gondoskodik azok- névsorának a községi elöl­járóság útján történő közhírré tételéről. Azok­ban a községekben, városokban,' ahol a tej, tejtermék átvételére kijelölhető tejiparos, ke­reskedő nincs, a tejet vagy tejterméket első­sorban az igényjogosult fogyasztók szükség­letének kielégítésére kell fordítani. A fenn­maradt tejmennyiséget a központ csak akkor veszi át, ha a tej naponként legalább 50 liter. A beszolgáltatási rendelet egyik pontja ak­ként módosul, hogy v­zsírbeszolgáltatási kötelességet tejbeszol­gáltatással is lehet teljesíteni. Tejbeszolgáltatásul elsősorban tejet, de ha szállítása akadályba ütközik, helyette tejtermé­ket is lehet engedéllyel beszolgáltatni. Tejet, vagy tejterméket július 15-étől az ország egész területén a termelés helyén kívül csak a központ bélyegzőjével ellátott szállítási igazolvánnyal, vagy fuvarlevéllel szabad szál­Az utóbbi időben hangok hallatszottak arA ról, hogy egyes kereskedők a kiutalt árúmeny- nyiséget átadták olyanoknak, akiknek arra jo­guk nem lett volna. Ezzel kapcsolatban érde­kes bírói döntést hoztak a közelmúltban. Mi­vel annak jelentős elvi szempontjai vannak, a döntés fontosabb részleteit az alábbiakban is- Jnertetjük. Egyik budapesti kereskedő még háronl évvel ezelőtt árút rendelt egy német cégnél. Mivel a a rendelő cég a zsidótörvény hatálya alá tar­tozik, nem kapott behozatali engedélyt. Ekkor egy budapesti árja szövöttárúkereskedővel lé­pett összeköttetésbe s megállapodtak, hogy az árja cég nevében megrendelik az árút, ab­ból azonban 3 ezer méter a zsidó céget és 2 ezer méter az árja céget fogja megilletni. Ez­után az árja cég a behozatali engedélyt meg­kapta. Amikor azonban a zsidó kereskedő kérte a 3 ezer métert, az árja kereskedő annak ki­szolgálását megtagadta azon az alapon, hogy ígéretet tett a Magyar-Német Kereskedelmi Kamaránál, hogy az árúból zsidónak nem ad. Ezért a zsidó kereskedő elmaradt haszon cí­mén 30 ezer pengős kártérítési pert indított az árja kereskedő ellen. A budapesti törvényszék a keresetet elutasí­totta, mivel a zsidótörvény 12. szakasza sze­rint hatósági engedélytől függő olyan hasznot- hajtó jogosítványt, amelynek engedélyezése, bunker a levegőbe repül. Ezt nem tehette más, csak a kézigránátköteg. Úgy látszik, a bolse­visták lőszert, vagy robbanóanyagot is tároltak a bunkerben. Lövések dördülnek el, ideges parancs-szavak, izgatott kérdezősködés A bol­sevisták természetesen még kevésbbé tudják elképzelni, honnan jött a támadás, hiszen a csőben saját embereiket gyanítják Tehát sikerült nyélbeütni a dolgot. Amint a három ember megérkezik, a főhadnagy fogadja őket a káva szélén. „Ugyancsak parázs tűzi­játékot rendeztetek odaát“ — kiáltja le nekik elégedetten. Hangján érezni lehetett, hogy itt is jól ment minden. Egészen csendben, minden feltűnés nélkül sikerült a bolsevistákat ártal­matlanná tenni, amint egymásután kászálódtak ki az aknából. „Ugyan ki hitte volna az unalmas kútról“ — neveti el magát az őrmester. (MN) i lítani. Őstermelő a gazdaságban termelt tejet saját háztartása szükségletének fedezésére la­kóhelyére szállíthatja. A másik rendelet kimondja, hogy a gazdál­kodó a zsírbeszolgáltatási kötelesség teljesíté­sére szánt hízott sertést 1944 február 28-áig köteles a vásárlásra feljogosított személynek vételre felajánlani, illetve szállításra lekötni. A zsír, vagy a szabadszállítási beszolgáltatási kö­telesség teljesítésére szánt minden egyéb zsi­radék és sertés 1944 június 30-áig bármikor felajánlható a vásárlásra jogosult személynek. Ha a hatóság megállapítja, hogy a gazdálkodó a zsírra vonatkozó beszolgáltatási kötelessé­gének csak előreláthatólag úgy tud eleget tenni, ha hízott sertést szolgáltat be, a hatá­ság felszólíthatja, hogy hízott sertést szol­gáltasson be, vagy későbbi szállításra kössön le. Meghatározott esetben sovány sertést is be lehet szolgáltatni. A beszolgáltatási köte­lesség teljesítésére szánt sertéseket a gazdál­kodó a vásárlásra jogosított kereskedőnek, az állatforgalmi központnak, sertésvételi utalvány alapján bérhízlaltatónak, sertésvásárlási enge­déllyel rendelkező személynek felajánlhatja, illetve eladhatja. * A gazdálkodó saját háztartási és gazdasági szükségletére sertést csak a községi elöljáróság által kiállított vágási igazolvány alapján vág­hat le. vagy engedélyezésének megtagadása a ható­ság szabad mérlegelésétől függ, zsidónak nem szabad kiadni és vétség miatt büntetendő az a nemzsidó, aki a maga neve alatt zsidó ré­szére ilyen jogosítványt, szerez. A szóbanforgó esetben nem lehet megállapítani, hogy a meg­állapodás a zsidótörvény valamely kifejezett rendelkezésébe ütköznék. A zsidótörvény célja azonban a zsidók gazdasági térfoglalásának visszaszorítása, a helyes arány biztosítása, így kétségtelen, hogy a megállapodás a zsidótör­vény szellemébe ütközik. Kétségtelen az is, hogy a megállapodás a behozatali engedély megadására hatáskörrel bíró hatóság félre­vezetését is célozta. A törvényszék úgy találta, hogy a megállapodás egyrészt sérti a zsidó- törvény célját és szellemét, másrészt a hatóság félrevezetését célozza s így a közrendbe és jóerkölcsbe ütközik. Rámutatott azonban a bíróság, hogy az al­peres eljárása sem egyeztethető össze a jó­hiszemű és tisztességes kereskedő eljárásával», mert a megállapodás felhasználásával jutott ahhoz, hogy a felperes üzleti összeköttetését felhasználva, árúra tett szert. Végeredményben az felelne meg a méltányosságnak, hogy az alperes üzletszerzői jutalékot fizessen a fel­peresnek. Mivel azonban ilyen követelést nem támasztott, ezért a törvényszék ezzel a kér­déssel nem foglalkozik. A tej és termékei, a sertés és a zsiradék beszolgáltatásának szabályozása Bírói Ítélet szerint nem szabad a kiutalt árumennyiséget átadni arra jogosulatlannak

Next

/
Thumbnails
Contents