Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)

1943-09-10 / 204. szám

1943 szeptember 10. a és szerez valamennyiünknek. Bátran állítha­tom, hogy Mikszáth Kálmán halála után ő a mi legjelesebb és legnépszerűbb széppróza- írónk. Herczeg Ferenc nem Zalának, nem is a mi Szőkébb hazánknak, a Dunántúlnak szülötte. A Délvidék egyik kis városában, Versecen, emi­gráns német (sziléziai) patrícius család ottho­nában látta meg a napvilágot. Onnan indult el magasan ívelő pályájára, amelyen azután olyan izzó hazaszeretetről, mindenkit magával ragadó magyarságról tett tanúbizonyságot, hogy bármelyik törzsökös magyarnak is pél­daként szolgálhat. Az első világháborút meg­előző időkben a szerkesztésében megjelent Magyar Figyelő lapjában elszántan szembe­helyezkedett az akkor uralkodó áramlatokkal és a radikalizmus, a marxizmus, a történelmi anyagelvűség, a vílágpolgári gondolkodás, az erkölcstől félreeső irodalmi és művészeti sül­lyedésnek idején hirdette a vallásosság, a íöríénelmi minit tisztelete, az erős nemzeti érzés, az erköl­csi fegyelmezettség követelményét. ' A trianoni csapás óta szóval, tollal és tet­tekkel, magas kora ellenére, mint a Revíziós Liga elnöke fáradhatatlanul küzd a magyar egység gondolatáért. Herczeg Ferenc pályafutása a nemzetiségi kérdésben hazánk ellen szórt és ma különösen időszerű rágalmaknak élő cáfolata. Abban • az országban, ahol az egyik emigráns nemzeti­ségből származó férfiú ennyire érvényesíthette képességeit és ahol valaki olyan tüneményes pályát futhatott be, mint ő, nem lehet nemze­tiségi elnyomatásról beszélni. Viszont az ő személye például szolgálhat nemze­tiségeink előtt is arra, miként lehet és kell nemzed égőinknek a közös édesanyát, fezt az áldott országot odaadással szeretni s miként lehet és kell a megértő együttműkö­dés munkájával az itt élő és uralkodó több­séget alkotó magyarság életébe szervesen be­illeszkedni. Ha nem is született itt, a mi szűkebb ha-t zánkban Herczeg Ferenc, mi, zalaiak is büsz­kén valljuk a magunkénak. Ezt annál jogosab­ban tehetjük, mert az utóbbi években Zalával bensőségesebb kapcsolatokba került. Zalai sző­lősgazda és nyári pihenőjét badacsonvlábdi- hegyi Tusculánumában tölti. Onnan jött el a Zalaegerszeg város által néhány év előtt ren­dezett »Göcseji hét« alkalmával vármegyénk székvárosába is, hogy mindnyájunk előtt még ma is emlékezetes szép beszédével felavassa a revíziós harangtornyot. Befejezésül megemlítem, hogy Herczeg Fe­renc tulajdonképpen nem írói pályára készült. Ügyvédi oklevelet is szerzett, de kenyérkere­seti célokra azt soha föl nem használta. Egyé :i égét kizárólag és tökéletesem' mint író élte ki. Életének ezzel a jellegzetes vonásával kapcso­latban idézem nemzetünk nagy tanítómeste­rének, gróf Teleki Pálnak a szavait: »Egy hosszú élet tapasztalataiból azt szűrtem le, hogy minden ember akkor adja a legtöbbet a köznek, ha a lehető legjobban kiéli egyéni­ségét. Ez áll a nemzetekre is. Minden nem­zet akkor adja a legtöbbet az emberiségnek, önmagának, és a vele barátságban élő nem­zeteknek, mindazoknak, akiknek érdekeit szol- . gáini kívánja, ha legjobban éli ki sajátmaga nemzeti formáját, saját jelleme szerint. Ma­gyarországot magyarul kell vezetni, magyar formák, a magyar élet formái szerint.« Azt a tiszteletteljes indítványomat terjesz­tem elő a tekintetes közgyűlésnek, méltóztas- sék Herczeg Ferencnek, a hazai irodalom és a közélet terén szerzett érdemeit születésének 80 éves fordulója alkalmával jegyzőkönyvileg megörökíteni, őt ez alkalomból meleg szere­tettel üdvözölni és a közgyűlésen elnöklő fő­ispán urat felkérni, és felhatalmazni, hogy Herczeg Ferencnél a vármegye törvényható­sági bizottságának jókívánatait illő alakban kifejezésre juttassa. Erdélyi levél Zalába Marosvásárhely, szeptember. Nincs unalmasabb, fárasztóbb dolog a hegyi ember számára, mint órákon keresztül ellátni egészen odáig, hol a lehajtó ég a földdel olvad össze. Mikor a pesti gyors sisteregve befúrja vasfejét a Királyhágó lombsátorral ár­nyalt szurdokaiba, föllélegzik a dunántúli em­ber: otthon vagyok! Ugyanaz a kemény szik­lába ágyazott hegyi patak játszik bujósdit a napsugárral, amely elmaradhatatlan kísérője a bakonyi utazásnak. Ugyanazok a szelíd domb- hajlatok kéklenek felénk, amelyek ott meg­hitté varázsolják a zalai tájakat. Még amikor a hegyek közé elszórt, enyhe kékre meszelt falusi házak zárt ablakait nézzük is: otthon képzeljük magunkat. Csak amikor az első, ko­mor, szürkefalú, hagymakupolás pravoszláv templomot meglátod szinte kihívóan maga­sabbra nyúlni minden más templomnál, döb­bensz rá, hogy más ez !a föld, új a táj. Mintha az oláhok isteni 'erővel akarták volna birtokba venni, elorozni Erdély földjét. Teleépítették »nemzeti« templomokkal. Ezekben keresztel­ték el s rendeztek temetést a szórványmagyar­ságnak. Ahány Carolt, Ivánut kereszteltek az Áronok, Bencék helyett, annyi lépéssel kerül­tünk messzebb és messzebb az ezeréves hatá­roktól. * ‘Mezítlábas, harisnyás székely kopog be az igazgatói irodába. Nyílt tekintetű, egyszerű földmíves. Baj van a fiával. Nem megy a tanulás. Kalapját kezében tartva mond »adjonisten«-t s nem is szabódik, amikor az igazgató hellyel kínálja. Természetesnek veszi. (Vagy csak a dunántúli ember előtt elképzelhetetlen a mezít­lábas »paraszt« az igazgatói bőrfotöjben?) Hamar elintézik a fiú dolgát. Megpróbál a postán elhelyezkedni. Az igazgató úr szót emel érdekében. Ne legyen belőle örökké elé* gedetlen, félbenmaradt ember. Majd suttogóra hajlik a szó. — M.egint nem nyughatnak az oláhok Dél- erdélyben — mondja komoran a székely s látszik arcán, hogy megnyugtatást vár. S hogy ez megtörténik, felcsillan a szeme: — De hiszen azt adja meg a nagy Úristen, hogy mégegyszer idejöjjenek — mondja sokat sejttetően. * Elnézem őket, ahogyan összedugott fejjel suttognak s kezet fognak férfiasán: az igaz­gató úr és a mezítlábas »paraszt«. Tanulha­tunk sokat belőle. * Egyszerű öltözetű, idősebb bácsi a másik látogató. Míg beírjuk fiát, elmondja, hogy Máv nyugdíjas és tizenkét gyermeke van. Nem mondja, tehát tudom, hogy nem tanácsos úr­nak szólították tényleges szolgálata alatt. (Ha az lett volna, most nem nyugdíjast mondana, mert ez a betegség már itt is felütötte fejét.) Megkérdezem hát: — Hogy lehet tizenkét gyermeket nevelni belőle s még hozzá taníttatni is? — Isten velünk volt — árad ki leikéből a mélységes hit. * Megszoktam már a 8—10—12, sőt 14 gyer­meket. Kezdem hinni: megindult az ezeréves rögök visszahódítása. Istenem, talán ezért örülök, hogy üresek az egykor zsúfolt pravoszláv templomok. BAKSA JÓZSEF. INNEN IS — IS Apró zalai Az oldalkocsis motorkerékpár belerohant egy szekérbe Székesfehérvár határában. A ko­csit vezető ifjú Mahacsek József szűcssegéd és az apja belehalt sérüléseibe. — A Szent Szil­veszter Rend nagykeresztjét adományozta a Szentatya Homonnay Tivadar budapesti fő­polgármesternek. — Agyonlőtte egy merénylő Utrecht rendőrfőnökét, Kerlen szolgálaton- kívüli ezredest. — Tolatás közben összenyom­ták az ütközők Kuruc Lajos pécsi vasúti fé- kezőt a szentlőrinci állomáson. Meghalt. —■ Háromnegyed méter hosszú pisztrángot fogott egy halász a Tarn nevű franciaországi folyó­ban. A beiratkozások és a tanév kezdete az egyetemen ás a főiskolákon A budapesti királyi magyar Pázmány Péter tudományegyetemen a rendes beiratkozások szeptember lőréig tartanak. Az utólagos be­iratkozások végső határideje október 6-ika, az első félévi előadások pedig szeptember 19-én kezdődnek. A József nádor műszaki tudomány- egyetemen a rendes beiratkozások szeptember 16-áig, az utólagos beiratkozások 30-áig tar­tanak az előadások megkezdése szeptember 16-án van. A kolozsvári m. kir. Ferenc József tudományegyetemen a beiratkozások határ­ideje szeptember 15., az utólagos beiratko­zásoké szeptember 30-ika, az előadások szep­tember 16-án kezdődnek. A pécsi m. kir. Erzsébet tudományegyetemen a beiratkozás rendes határideje szeptember 12-ike, az utó­lagos beiratkozások végső határideje szeptem­ber 25., az előadások szeptember 16-án kez­dődnek. A debreceni és a szegedi tudomány- egyetemeken a beiratkozások és az előadások megkezdése a másik két vidéki egyetemhez igazodik. Az újvidéki m. kir. keleti kereske­delmi- főiskola beiratkozásai szeptember 9. és 12. között vannak és az előadások szeptember 14-én kezdődnek. Megokolt esetekben utóla­gos beiratkozások szeptember 30-áig történ­hetnek. Hasonló időben vannak a beiratko­zások és az előadások kezdete a kassai m. kir. kereskedelmi főiskolán is. (LHK) Vitéz Horváth Ferenc nyug. vezérőrnagy, a perlaki járás országgyűlési képviselője e hét végén is folytatja körútját a községekben. — Leestek a motorkerékpárról és súlyosan meg­sérültek az országúton Barkanics István bőr­kereskedő és Horváth József cipész, lenti la­kosok. Előbbi koponyaalapi, utóbbi orrcsont­törést és fejsérüléseket szenvedett. — Elvágta kezét a kasza Németh István idős zalaigali lakosnak. A belügyminiszteri számvevőség igazgatója számvevőségi díjnoki minőségben felfogadta Bábel István, Könczöl István és Bányász; László vármegyei kisegítő munkaerőket és szolgálatié leire a zalavármegyei számvevőség­hez osztotta be őket. — 'A zalaegerszegi já­rás főszolgabírája 500 pengő pénzbüntetésre ítélte nem jogerősen Kosa Kálmán 'bocföldei malomüzemvezetőt, mivel vámőrlési tanúsít­vány nélkül egyízben 201, máskor 63 kiló búzát vett át és a vámfeljegyzési könyvbe sem vezette be. Elrendelték a gabona elkobzását. tlhassnált gramofonlemezt vásárol KAKAS ÁGOSTON könyv, papír, írószer, zenemű és hangszerkereskedése Zalaegerszeg Kossuth Lajos-utca 8. Telefon 131. — Az apró gyufaszálakból felépített gitár készítés érdekes kísérletéről számol be Tolnai Világlapjának legfrissebb száma. — A honvéd életét és épségét áldozz» értem naponként. Cin mit tettem eddig « honvédekért? , — Magyar írók elbeszélései, film-, és divat- rovat, rejtvények, rádióműsor és sok kép, — ez a Délibáb színházi hetilap.

Next

/
Thumbnails
Contents