Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)
1943-09-04 / 200. szám
ÁRA 20 FILLÉF 1943 SZEPTEMBER 4. SZOMBAT IV. évfolyam # POLITIKAI NAPILAP 0 200. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tüttőssy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. Cselekvő földbirtokpolitika Alig néhány napja nyilvánította Magyar- ország Kormányzója a miniszterelnökhöz intézett kéziratában azt az óhajtását, hogy a most folyó háborúban érdemeket szerzett honvédharcosokat, hősök hátramaradottjait, özvegyeit és árváit kézzelfogható jutalomban kell részesíteni mindenkor, amikor egy darab magyar kenyér juttatásáról van szó. Legelső- sorban természetesen földbirtok juttatásával. Valóban cselekvő földbirtokpolitikát folytat a kormány, amikor a legfelsőbb kézirat megjelenésétől számított alig néhány napon belül politikai rendelkezéseket tesz, a szociális szempontokon kívül szigorúan figyelemmel van a gazdasági kérdésekre is. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a törvény értelmében igénybevett volt zsidó birtokoknak most szabályozott juttatása a mezőgazdasági termelés terén semmiféle fennakadást nem okoz. Befejeződött a gazdasági év, azok, akiket a rendelet földhöz juttat, az új gazdasági év küszöbén vehetik át az ingatlanokat. Átvehetik pedig nem lerongyolt állapotban, hiszen ugyancsak kormányintézkedés gondoskodott arról, hogy a régi tulajdonosok az átadás napjáig ezeket a földeket gondosan megműveljék. Ez meg is történt. A cselekvő földbirtokpolitika tehát minden zökkenő nélkül teszi lehetővé, hogy a következő gazdasági esztendőben az igénybevett földeken már az új tulajdonosok adathassanak és szedhessék be a földeknek minden hozamát. Szász Lajos miniszter tájékoztatója a mezőgazdasági terménybeszoigáitatási rendszernek kereskedelmi részéről rendeletet adott ki azoknak a húsz katasztrális holdnál nagyobb szőlő és gyümölcsösöknek lés száz katasztrális holdnál nagyobb egyéb mezőgazdasági ingatlanoknak felhasználásáról, amelyek a zsidó kézen volt ingatlanok kisajátítása következtében a törvény értelmében (állami kézbe jutottak. Az ilyen ingatlanok' közül az öt holdnál kisebb birtokokat tudvalévőén már régebben a közjóléti szövetkezetek hatásköre alá utalta ■egy kormányrendelet, hogy azokat lehetőleg hadiözvegyek, hadiárvák és hadirokkant földmívesek birtokába adják. Az ilyen birtokok terjedelme körülbelül huszonnégyezer katasztrális hold, míg a körülbelül százharminc- ezer katasztrális holdat kitevő húsz katasztrális holdnál kisebb szőlők és gyümölcsösök és az öt katasztrális holdnál nagyobb, de száz katasztrális holdnál kisebb egyéb mezőgazdasági ingatlanok a Vitézi Rend hatásköre alá kerültek, a vitézeknek mielőbbi földhözjuttatása céljából. Ezeknek a rendelkezéseknek épségben tartása mellett a kormány új rendelete most a húsz holdnál nagyobb szőlők és gyümölcsösök és a száz katasztrális holdnál nagyobb egyéb mezőgazdasági ingatlanok sorsáról intézkedik. Kimondja a rendelet, hogy ezekből a birto- (kokból mindenkit megelőzően a most falyói háborúban vitgzsiégi éreim- m|el kitüntetett hivatásos fölcTyníveseket, továbbá a hősi halált hált ilyen földmívei- seknek legérdemesebb fiú leszármazottjait kell földhöz juttatni. A rendelet természetesen lehetővé teszi más érdemes kisembereknek, így a mostani és a múlt háború tűzharcosainak, kitüntetettjeinek és hadirokkantjainak, továbbá az ingatlanok felhasználása következtében állásukat vesztett gazdasági cselédeknek földhözjuttatását is. Az egész ország közvéleménye örömmel és megelégedéssel veheti tudomásul, hogy a kormány nemcsak cselekvő földbirtokpolitikát folytat, hogy az elhangzott szót nemcsak úgyszólván nyomban követi a végrehajtás, hanem azt is, hogy amikor a kormány birtokDr. Szász Lajos közellátásügyi miniszter a közgazdasági szaksajtó munkatársai előtt tájékoztatást adott a,z új mezőgazdasági terménybeszoigáitatási rendszer kereskedelmi részéről. A tájékoztatáson jelen volt JurcsekBéla és Jakabffy Károly államtitkár is. A miniszter bevezetőjében elismerő szavakkal emlékezett meg a napi és szaksajtó közellátási munkásságáról, majd rámutatott arra, hogy az új rendszer kiépítésénél a termelő és fogyasztó közé szervesen beépítették a közvetítő kereskedőt, aki kereskedői hivatásának és vállalkozói tevékenységének feladása nélkül, felelősség mellett gondoskodik az árúk összegyűjtéséről és továbbításáról. Az új rendszer nem kívánt hivatalnok-kereskedőket létesíteni. A beszolgáltatott termények átvételét kereskedők nélkül lebonyolítani nem lehet. A rendszer tehát a kereskedőre, mint egyik fontos tartópillérre épül. Az árúforgalom lebonyolítását kijelölt kereskedők végzik. A kijelölést az a körülmény okolja meg, hogy a termelő által beszolgáltatott termény a nemzet tulajdonába mégy át és így bizalmi kérdés, hogy ki jogosított a nemzeti vagyon egy részével sáfárkodni. A kiépített kereskedelmi hálózat közvetlen kapcsolatban van a beszolgáltatási kötelesség előírását és teljesítését egyénenként nyilvántartó hatóságokkal és árúforgalmi központokkal, amelyek az árú megvásárlását és felhasználását irányítják, forgalmukat ellenőrzik és a készletek nyilvántartását intézik. Az árúforgalmi központok kereskedelemmel nem foglalkoznak. A központok irányítják és ellenőrzik a hozzájuk tartozó kereskedőket. A kereskedők három csoportba tömörülnek, mégpedig az országos, a körzeti és a helyi kereskedők csoportjába. A miniszter tájékoztatása során részletesen ismertette az árúfélvétel útját, majd pedig az árúval történő rendelkezéseket. Hangsúlyozta, hogy az új terménybeszoigáitatási rendszer kereskedelmi szervezetének kiépítése megtörtént és az árúforgalmi központok máris megkezdték működésüket. Azután adatokat közölt az egyes központok működéséről. Dr. Szász Lajos közellátásügyi miniszter tájékoztatása végén a következőket mondotta: — Nem volt igazuk azoknak az aggodalmaskodóknak, akik attól féltek, hogy ezt a, hatalmas kereskedelmi szervezetet nem lehelt idejében kiépíteni. Lehet, hogy a nyugalmas békeidőkben ez a szervezési munka talán lassabban készült volna el, de a mai külön1! leges viszonyok között a cél1 az volt, hogy) minden gyorsan és mégis a legnagyobb körültekintéssel kiépüljön. Természetesen számolni kellett a meglévő adottságokkal, de ugyanakkor felszabadítottuk és visszaadtuk igazi hivatásának a kereskedőt. Minden kereskedő számára megvan a lehetőség arra, hogy egyéni hajlamai szerint fássá el megbízatását. Szánt- szándékkal használom a megbízatás szót, mert ebben a nagy munkában résztvevő valamennyi kereskedő a nemzet megbízottja, bizalmának letéteményese. Ha jól végzik munkájukat, nemcsak a megélhetést biztosító haszon marad meg számukra, hanem nyugodt lelkiismerettel vallhatják magukat a magyar gazdasági élet munkásainak, mert az egyéni célkitűzéseken túl az egész ország jövőjéért dolgoznak.
