Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)

1943-07-16 / 158. szám

1943 július 16. 3 Hogyan kell fokozottan vigyázni a gyapjúból készült ruhaanyagokra A háborús ruhaellátási viszonyok eredmé­nyeként mindjobban megnőtt a régi, békebeli ruhák becsülete. Amíg más esztendőkben egy­szerűen ráfelejtettek a megúnt, »régi« ruhákra, most egymásután szedik elő a szekrényekből es csodálkozva látják, hogy milyen nagyszerű anyagból készültek, csak alig kopottak, néhány pengős javítással rendbe lehet hozni és egy­két esztendeig még jó lesz. Utána pedig ki- fordíttatom — gondolja a békebeli ruha tu­lajdonosa — és éppen vissza akarja rakni a szekrénybe, amikor eszébe jut, hogy vájjon nem tettek-e kárt benne a molyok. A ruhát napfény felé tartja, átvilágítja és megtalálja rajta a molyrágás nyomait... Úgy kell neki, nem vigyázott rá. Mit mond a műtömő? — Rengeteg dolgunk van — mondja — és a rengeteg dologban legtöbb a molyrágás. Sokkal kevesebb a parázs okozta lyuk, vagy a szakadás. — Férfiöltönyök, női és férfi nagykabátok, kosztümök vannak főleg a molyrágott ruhák között. Újabban a tiszta gyapjúból készült fürdőruhákat hozzák megjavíttatni. Érdekes, jhogy a fürdőruhákra a legtöbb családban nem vigyáznak. — A müszövés manapság nem olcsó dolog, de — ez is érdekes — alig vannak olyanok, akik sokalnák a kért munkadíjat. Megértik, hogy 10—20 pengőt érdemes áldozni azért, hogy a régi minőségű ruha ismét használ­hatóvá váljék. A molykérdés a rovartudós megvilágításában Beszéltünk a molykérdésről az egyik leg­ismertebb magyar rovartani tudóssal, aki a következő érdekes dolgokat mondotta: —, Minden háziasszony kétségbeesik, ha molypille repül a lakásába. Minden oka meg­van a kétségbeesésre, mert a jóminőségíí szövöttanyagok, főleg a gyapjúból készült ruházati cikkek legna­gyobb veszedelme a moly. — Köztudomás szerint általában naftalin- nal és egyéb ilyen erősillatú szerekkel igyekez­nek »kiirtani« a molyokat. A ruhák legnagyobb .veszedelme ellen eredményes ez a harci el­járás, csak éppen abban van a tévedés, hogy ezek a molyirtó anyagok minden körülmények között megölik a molyokat. — A naftalinnak és más ismert molyirtó szernek valóban van molyirtó hatása, de csak akkor, ha a szerekből kiáramló gázszerü és illatos anyagok nem távoznak el. Elméletileg és gyakorlatilag az volna a legtökéletesebb molyirtás, ha a megóvandó anyagokat naftá­imnál, vagy vegyi összetételéhez hasonló anyaggal alaposan megrakott és teljesen lég­mentesen záródó szekrényben, vagy ládában lehetne elhelyezni. Ezzel a megoldással való­ban megölnénk az anyagban levő molypilléket, vagy a petékből kikelő lárvákat. Megkérdeztük, van-e a molyirtásnak vég­eredményben hatásos módja? — Van és nem annyira a molyirtó szerek? alkalmazása, hanem a ruhák gondos tisztántartása és állandó gondozása. A nagyközönség ugyanis nem tudja, hogy a molypille petéi egyáltalán nem ragadnak meg a ruhán. A petének nincsen semmiféle ra­gasztóanyaga, a kefeszál azonnal eltávolítja a ruháról, lesöpri. Ha tehát legalább kéthetenként kiszedünk a szekrényből minden ruhát, alaposan kiporol­juk napfényben és gondosan, mindenütt le­keféljük, akkor- az előzetes védekezés legtöké­letesebb alakját végeztük el, hiszen eltávoií- tottuk az anyagokról az esetleges rajtuk volt molypetéket. Mit mond a szabó? A szabómester, aki maga is ellensége a molynak, a maga tapasztalatait így mondja el: — Sokszor kapunk naftalinszagú ruhákat, amelyeken mégis van molyrágás. Én a magam ruháit porolással és keféléssel védem meg a Magyarország az első világháború után el­vesztette irigyelt lóállományának csaknem 80 százalékát*. A megcsonkított és elszegényített ország csak óriási nehézségek leküzdése után juthatott újra olyan lóállományhoz, ami ver­seny — illetve tenyésztési — szempontból is megállja a helyét az európai államok ménesei mellett." A Magyar Vidéki Sajtótudósító budapesti munkatársa fölkereste Hedry Béla nyug. al­tábornagyot, a Magyar Ügetőverseny Egyesü­let elnökét, hogy, felvilágosítást kérjen a vidéki lóversenyek óriási föllendülésére vonatkozólag. — A magyar vidék lótenyésztésének verse­nyekkel való propagálását a valamikor Buda­pesti Ügetőverseny Egyesületnek nevezett Ma­gyar Ügetőverseny Egyesület, Nemzeti Lovar­da és az Urlovasok Szövetkezete egymással karöltve kezdte meg — hangzott a válasz. — A vidéki nagyközönség jórésze ugyanis té­vesen a lóversenyekben hazárd fogadási al­kalmat látott. Legalább is erre következtettek a fővárosi lóversenyek sokszor torz hírlapi be­állításából. Ma már a vidék is megértette, mi­lyen óriási nemzetgazdasági érdekeink fűződ­nek a lóversenyzés fenntartásához és a vidék is soha nem látott tömegekkel vonul fel egy- egy vidéki versenyre. — A közelmúltban Pécsett, Kolozsvárott és Miskolcon tartottunk versenyeket. Ezeken egyaránt volt ügető-, concours-, galopp-, vala­mint egyes- és kettesfogat-verseny gazdák ré­szére. A szép és tekintélyes tiszteletdíjak csak emelték a versenyzés színvonalát és a verse­nyekre f^lrándult gazdaközönség most a leg­tisztább Versenyekben láthatta azt a lovat, amelyet később esetleg tehyészállatnak óhajt megvásárolni. A versenyeknek a megrende­zése, illetőleg a fogadási játék tette lehetővé a tenyészállatoknak egészséges kiválasztódását, valamint a legszélesebb gazdakörökben való bemutatását. — A közeljövőben Kisvárdán, Nagyváradon és Marosvásárhelyt rendezünk versenyeket. De máris örömmel állapíthatjuk meg, hogy a következő években minden nagyobb mező­gazdasági gócpontunk városa megrendezi a maga körzeti lóversenyeit. így, a belülről el­indult fejlődés útján az egész ország bekapcsolódik a ló- tenyésztésbe. A magyar gazdaközönség megértette, hogy versenyeink kizárólagos célja: a legjobb hazai anyag kiválasztása. Ha nemsokára a fővárosi lóversenyek fokozott színvonalemelkedéséről ír­nak, akkor ezt éppen a vidéki versenyek kitűnő selejtezésének köszönhetjük. Példának felhoz­hatjuk a Magyar Ügetőverseny Egyesületet, ahol éppen a jelentkező jobb vidéki anyag miatt kellett leállítanunk a régebbi, gyengébb képességű lovak egy részét. — A lóversenyegyesületek néha nem szak­emberek előtt óriásinak tetsző összegeket for­dítottak beruházásokra, olyankor, amikor egy remek fedezőménhez jutottak. A mai magyar molyoktól és azzal, hogy többször vasalom, mint a másfoglalkozásúak. A ruhában meg­húzódó molylárvát, de a petét is tökéletesen elpusztítja a vasalás gőze. Természetesen vi­gyázni kel! a vasalással. Nem szabad túlforró vasat használni, mert a túlheves vasalás magát az pnyagot rontja meg. A háborús molytalanítás célravezető módja tehát a ruhák gondos portalanítása, kefélése és a kéthetenkénti szellőztetése napfényen. Ezt a módot kell alkalmaznunk, mert az eredményes molyirtó szerek így elsősorban a naftalin, a háborús viszonyok közepette nem állhatnak rendelkezésre, hiszen a vegyiiparnak más, sokkal fontosabb és hadiszempontból jelentősebb tennivalói vannak. lótenyésztés magas színvonala igazolta az elv helyességét: mindent el kell követnünk, hogy nagyszerű fedezőméneket állíthassunk a ma­gyar lótenyésztés szolgálatába. Közismert a hazai lótenyésztés honvédelmi jelentősége, va­lamint nemzetgazdasági szerepe. Sok-sok millió pengő forgalmat jelent egy esztendőben a hazai pénz vérkeringésében a fővárosi és vidéki lóversenyzés. Ma már bebizonyult, hogy a fővárosinak is csak akkor van létjogosultsága, ha szerves összefüggésben van a vidéki lótenyésztéssel. — Példának okáért érdemes fölemlítenünk, hogy a versenyzésből a korhatár miatt ki­került lovak közül az amerikai tenyészanyag ivadékai bizonyultak rendkívül szívósaknak a gazdaságokban. Már egy ilyen egyszerű tény­nek a megállapítása is nagy jelentőségű a magyar lótenyésztés szempontjából. — A háború döntően befolyásolta Európa lótenyésztését. Mi, magyarok, azonban büsz­kék lehetünk rá — végezte be az érdekes nyi­latkozatát Hedry altábornagy, — hogy a nagy Széchenyi útmutatására méltóknak bizonyul­tunk Árpád apánkhoz és lovas elődeinkhez és ma már Európában az első helyen áll a magyar lótenyésztés. Zs. I. «N« IS — ONNAN IS Becsapott a villám a vasmegyei Herény köz­ségben Király Istvánná házába, amikor a fia­talasszony éppen a csecsemőjét ringatta. Az anya égési sebeket szenvedett, a szomszédban, azonban egy 11 éves fiú meghalt az ijedtség­től, amit a villám és a hirtelen dörgés okozott. — Libalegeltetés közben agyontaposták a megvadult lovak Nóráp veszprémmegyei köz­ségben Varga Ferenc elemista tanulót. — Meghalt dr. Vértes József nyug. középiskolai igazgató Budapesten, Bátorffy Sándor nyug. bankigazgató, a Pozsonyi Torna Egylet egyik alapítója Pozsonyban, dr. Fátyol Dezső, Bor­sod megye nyug. tiszti főorvosa Budapesten. — Állambírósággá alakul át a szlovák állam­tanács. Hatáskörébe tartozik a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a kormány tagjai ellen való büntető eljárás, valamint a kép­viselői megbízatások elvonása. — Fürdjés köz­ben a Drávába fulladt Kostalik Miklós barcsi gazdasági cseléd. — Betörők kifosztották Sza­badkán a nyaraláson levő dr. Hartbauer Jenő gyógyszerész lakását. A zsákmányolt érték 50 ezer pengőt tesz ki. — A hadbavonultak szá­mára "küldött táboricsomagokat fosztogatta Kostyál Vilma postamesternő Kackón (Szol- nok-Doboka megye). Őt 8 évi, bűntársát, Baias Lászlóné .nyug. postamesternőt pedig 6 évi fegyházra ítélték. — Tilos július 31-éig a belépődíjas labdarugó mérkőzések rendezése az egész ország területén. — Rablótámadást követett el Budapest utcáin az elsötétítés ide­jében Farkas Péter pék és Preiszler Ferenc hentessegéd. Mind a kettőt kötéláltali halálra ítélték és kivégezték. Női bűntársaik 10—IQ évi fegyházat kaptak. Széchenyi álma megvalósul: a magyarság ismét Európa megcsodált lovasnemzetévé válik A lótenyésztésben a háborús és takarmányozási nehézségek ellenére is első helyen állunk Európában

Next

/
Thumbnails
Contents