Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)
1943-07-15 / 157. szám
1943 július 15. íiag^rfitt A nagykanizsai polgármestert és a henteseket felmentette a főkapitány a husügyben ellenük emelt vád alól Nagy feltűnést keltett annak idején az a kihágási ítélet, amelyet a nagykanizsai rendőr- kapitányságon hoztak dr. Krátky István kormányfőtanácsos, polgármester és 26 hentes ellen. Arról volt szó, hogy a polgármester utasítására füstölés útján bizonyos mennyiségű húst tároltak, hogy azt a kedvezőtlenébb húsellátási időben • mérjék ki a lakosságnak, így akarta a polgármester előrelátóan biztosítani a húsellátás zavartalanságát. A rendőrség közellátási rendeletekbe ütköző kihágásnak minősítette a cselekményt és azért a polgár- mestert ezer, a henteseket pedig 50—500 pengőig terjedő pénzbüntetésre ítélte, azonkívül az elkobzott hús értékét, ami közel 20 ezer pengő volt, szintén a húsiparosoknak kellett megtéríteni. A polgármester és a húsiparosok fellebbezésére az ügy a főkapitányhoz került, aki most megváltoztatta az ítéletet, fölmentett^ a polgármestert és a húsiparosokat az ellenük emelt vád alól. A határozat megoko- lása szerint a rendőrségnek nincs jogköre annak megállapítására, hogy a polgármester határozatai jogszerüek-e, vagy sem. Ha a másodfokú határozatot 15 napon belül nem fellebbezik meg, akkor az elkobzott húsnemű értékét minden érdekelt húsiparos a reá eső ösz- szegben fogja visszakapni a rendőrkapitányságon. A főkapitány határozata tehát a helyes vágányra terelte a nagy port fölvert ügyet, amelyet az egész vármegyében széltében-hosz- szában megbeszéltek magánosok épp úgy, mint a hivatalos közületek. Mindjárt kezdetben az az álláspont alakult ki, hogy ebben az ügyben elsősorban nem a rendőrség hivatott arra, hogy megállapítsa, vájjon jogszabály- sértés történt-e, hanem annak elbírálása a közigazgatási hatósághoz tartozik fegyelmi vizsgálat útján. Csak az illetékes közigazgatási szerv vizsgálata alapján fan jogosultság arra, hogy az ügyben esetleg tgvábbi lépések történhessenek a büntető hatóságok útján. A nagykanizsai rendőrség határozata tehát abban tévedett, hogy nem tartotta be a hivatalos utat. Vadászterüiettulajdonosok iskolája Július hónapban az erdő és mező a legteljesebb virulását éli, ezért gondozásra nem szorul. A múlt' hónap végén és július havában is a lóherésekeí és a réteket kaszáltatjuk. Elsősorban is az erdei rétekre kell figyelemmel lenni. Ezeket, mint legelőket, a vad fel szokta keresni. A réteket tehát a széna összegyűjtése után könnyedén keresztül-kasul boronáltassuk. Ez a csekély fáradság nagyon is kifizetődik, mert a borona nyomán a gyökérzet új hajtásokat ereszt. Ha ősszel takarmányul szapu- dellát akarunk használni, azt most kell vetni. Nagyon előnyös az eső utáni napon való vetés. Ott, ahol a talaj csak némi részben is alkalmas, ne késlekedjünk szapudellát vetni. Ezt sok jó tulajdonsága miatt nemcsak a vadnál használhatjuk, hanem a mélyebben fekvő altalajt is igen jól javítja. Mikor, már a rozsot learattuk, a tarlót lazítsuk fel ekével. Az így porhanyóssá vált földbe egészen ritkán vessünk répát, rozsot, bükkönyt, vagy csillag- fürtöt. Különösen az utóbbi növény fejlődik ki őszig s mikor már egyebütt, a mező egészen le van tarolva, ez akkor nagyszerű búvór helyet nyújt különösen a foglyoknak és fácánoknak, mert ilyenkor rnár rendesen a krumpli indája is száraz. így azután rendesen a nyúl, de különösen az üregi nyúl is oda fog húzódni, még pedig nemcsak a saját ízületünkről, hanem még a szomszédéról is. E hónap közepe tájáig lehet lombot gyűjteni, hogy télen azután szükség esetén mint takarmányt használhassuk fel. A friss hajtásokat éles késsel egész hosszában messük le, azután összekötözzük kévékbe s úgy raktározzuk el azokat, mint a szálas terményt szoktuk, egymásra fektetve, vagy pedig valamelyes fához támasztjuk. Figyelni kell arra, hogy a lombkévék ne legyenek kitéve a perzselő nap hevének. A lombozatnak árnyékban kell megszáradnia, hogy zöld maradjon száraz állapotban is. Ha a lomb és hajtások megszáradtak, felvisszük a padlásra, vagy a csűrben helyezzük el. Arra pedig vigyázni kell, hogy nedvesség ne érje, se esőt ne kapjon, mert így hamar megpenészedik. Arra is figyeljünk, hogy a lomb ne legyen homokos, poros, mert akkor sem a vad, sem más jószág nem eszi meg. Ebben a hónapban kezdődik a kacsa és más vizi szárnyas vadászata. Sajnos, különösen a kacsa-vadászatokban mutatkozik nagy hanyatlás a mai időben. A mocsarakat, lápokat, sok helyen a tavakat is lecsapolják és mezőgazdaság céljaira használják fel, miáltal a kacsák keltetése, kelte- tési hglyük elrontásával, nagyon megnehezül. Vannak ugyan még vidékek a Kárpátok alján, de nem ’ nagy szárúban, ahol még a kacsa otthon van, de ez is napról-napra fogy. A július elején tartott kacsavadászatot nem tudom eléggé hibáztatni. Korainak tartom, mert számtalanszor volt alkalmam megfigyelni, hogy július első felében még igen sok apró kacsa van, amelyeknek még szárnyaik sem nőttek ki oly mértékben, hogy azokat jól használhassák. .Ilyen kacsát igazi vadász nem lő le. Nem emberhez, de különösen nem vadászhoz méltó dolog az, hogy egy csapat még nem repülőképes apró kacsától a felrebbenő anyakacsát lelőjük, mert azután az anya nélkül maradt fészek csakhamar elpusztul, vagy áldozatul esik ragadozóknak. E hónap végefelé megkezdi az őzvad is az üzekedést. Az üzekedési idő alatt a golyót a tavaszi cserkészeteinken óvatosan kikerült bakot egy módon mégis magunkhoz lehet csalni. Ez a mód: a csalsípra hívás. A csal- síppal való hívásnál az a fő, hogy a bate ne szélellenes irányból közeledjék felénk. Ha van a pagonyban úgynevezett magas-állás., onnan a hívást könnyen és sikerrel végezhetjük. A suták mellett a gyengébb bakok kímélése is ajánlatos, míg az erős bakok nagyobb része minden tétova nélkül elcserkészhető. Különösen azok a bakok, amelyek nyáron egészen magánosán állanak, gyakran többet ártanak az állománynak, mint használnak, mert a gyengébbeket elverik, gyakran a pagonyból ki is űzik, maguk pedig nemzésre keveset, vagy mit sem érnek s utoljára is folytonos messze kóborlásuk alkalmával más lövi el, nem az_, akinek a pagonyában kevés, vagy semmi hasznot, de vadászati szempontból annál több kárt okoztak. Védjük, gondozzuk vadjainkat. Mindazok azonban, akik közömbösségből, vagy szívtelenségből a vadóvásról és gondozásról nem akarnak tudni, akik a vaddal csak akkor gondolnak, amikor vasárnapi puskás díszben kivonulnak, hogy mindent, ami él és mozog, agyon- vagy beteggé lőjjenek, szívleljék meg ezt az aranymondást, amely minden igaz vadász jelszava: »Az legyen a vadász nemes törekvése, Hogy a vadat óvja, kímélje és védje. Vadásszék, mint törvény és szokás kívánja S teremtményeiben a Teremtőt áldja.« S teremtményeiben a Teremtőt áldja.« HLAVATHY BÉLA. Mit keli tudni a ga a liszt szállításáról A vámőrlés útján előállított lisztet a vámőrlésre jogosult a malomból, vagy cseretelepről saját lakására szállítási bárca kíséretében szállíthatja. A vámőrlésből származó lisztnek egyik községből a másikba való szállításához a feladás helye szerint illetékes községi elöljáróság szállítási igazolványa szükséges, amelyet a feladási hely szerint illetékes községi elöljáróság állít ki. A községi elöljáróság szállítási igazolványt csak annak állíthat ki, aki igazolja, hogy a szállítani kívánt lisztmennyiséget saját termelésű, vagy pedig természetbeni járandóság alapján jogszerűen megszerzett kenyérgabonájából vámőrlési tanúsítvány alapján őröltette meg. A vámőrlő malom az őrleményt esti 8 óra és reggeli 6 óra közötti időben elszállításra nem adhatja ki. Közforgalmú vasút, posta, hajózási' és Közúti fuvarozási vállalat lisztet szállítás végett csak akkor fogadhat el, ha a feladó az érvényes szállítási igazolványt is átadja. Kenyérgabona, kenyér- és lisztellátás A vámőrlési tanúsítvány ellenében 1943 december 31-éig megőröltethető kenyérgabonamennyiség a vámőrlésre jogosult háztartásának mindenegyes tagja részére fejenként 10í/ kilogram. Ha a vámőrlésre jogosult a fenti időpontig megőrlésre engedélyezhető teljes kenyérgabonamennyiségnek — sem a saját terméséből, sem a természetbeni járandóságából származó ^gabonamennyiségnek — nincs birtokában, -az ellátatlanság időtartamára kenyér- és lisztjeggyel látják el. Egy személy egy havi kenyér- és lisztjegye ellenében 20 kilóval csökkentik a vámőrlésre engedélyezett kenyérgabonamennyiséget. A vámőrlési tanúsítvány tulajdonosa azon a címen, hogy a vámőrlésre engedélyezett kenyérgabona mennyiséget nem termelte meg, vagy nem szerezte meg, nem tarthat igényt kenyérgabona kiutalására. Ebben az esetben a vámőrlési tanúsítványt vissza kell szolgáltatni a községi elöljáróságnak, amely ahelyett kenyér- és lisztjegyet ad ki. Akinek vámőrlési tanúsítványa van, kenyér- és liszt jegyet csak a vámőrlési tanúsítvány visszaadása mellett és csak akkor igényelheti ha igazolja, hogy saját terméséből, vagy egyéb természetbeni járandóságából a saját és a háztartásához tartozók kenyérgabonaszükség- letpt fedezni nem tudja. Ha a vámőrlésre jogosult háztartás összes kereső tagjai mezőgazdasági munkából élő napszámosok, vagy pedig saját gazdaságukban rendszeres testi munkát végeznek, az ellátatlanság időtartamára az őket megillető kenyér- és lisztjegyeken, valaminjt pótjegyeken felül háztartásonként még egy személy részére a nehéz testi munkások számára rendszeresített kenyérpótjegy illeti meg őket akkor is, ha a háztartásukhoz tartozók egyébként nehéz testi munkás pótjegyre nem jogosultak. Az, aki munkabér, vagy egyéb természetbeni járandóság címén gabonát szerez és vámőrlésre jogosult, de július 31-éig nem igényelt vámőrlési tanúsítványt, köteles a megszerzéstől számított 15 napon belül a lakóhelye szerint illetékes községi elöljáróságtól vámőrlési tanúsítványt kérni, vagy pedig a kenyérgabonát a vásárlásra jogosított kereskedőnek megvételre felajánlani. Ha a gazdálkodó szántóterületén a többi mívelési ágak, tehát rét, legelő, kert, szőlő** erdő folytatásához szükséges természetbeni munkabér címén kiadandó kpnyérgabonameny- nyiséget saját gazdaságában megtermelni nem tudja, akkor a közellátásügyi minisztertől kérheti erre a célra kenyérgabona - kiutalását. Ebben az esetben a kiutalt kenyérgabonamennyiségnek megfelelő búzaegységszámmal a gazdálkodó beszolgáltatási kötelezettségét fölemelik, azt a gazdálkodót pedig, akinek szántóföldje nincs, meghatározott fajú és mennyiségű termény, vagy termék beszolgáltatására kötelezik.
