Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)
1943-07-11 / 153. szám
1943 július 10. J IlAOTÄtfflET Zalai honvéd riportja a harctérről Közeleg a reggel, szép álmunknak vége. Csikorog az ajtó, ügyeletes lép be. Elkiáltja magát bajtársak hangjával: — Gyorsan talpra, fiúk, mi lesz a muszkával? Mi az öltözéssel gyorsan elkészülünk, Mivelhogy esténként sohasem vetkőzünk. Puskát, szuronyt fogva gyorsan kirohanunk, Hiszen ajtónk sincs, mert az erdőben lakunk. Erdőben, gödrökben van a hálószobánk, Ennek nem piszkítjuk be a padlózatát. Mosdótálunk nincsen, nincs is arra gondunk! Elég, ha egy héten egyszer mosakodunk. Gyertek ki hát, pajtás, ide a harctérre, Itt légy te nagy legény, ne a táncteremben. Mi, akik itt vagyunk, ezt már úgy megszoktuk, Hogy ha jön a Rata, az árokba ugrunk. Egymáshoz simulva azt suttogjuk folyton: Uram Jézus, segíts, ments meg a gonosztól! Kastélyunknak mondjuk itt a szénáspajtát, Úgy esszük a muszkát, mint a palacsintát! Egyformák vagyunk itt, legénység és tisztek. Hogy ha ti kijöttök, mind ilyenek lesztek, Hozzánk majd beosztva, öreg harcosokhoz, Áhítattal nyúltok hozzá a brugóhóz. Kell ez majd tinéktek, léhűtő pajtások, Majd itt befogjátok a lekváros szátok;! Nem mondjátok folyton, hogy a harctér smarni, Itt biz’ harcolni kell, meg is lehet halni. De van a dolognak itt is jobb oldala. Ha nem dörg az ágyú és megjön a konyha, A napos tizedes elkiáltja magát: — Sorba, fiúk, hozzám, azt a rézangyalát! Konyhához vonulva szép ünnepélyesen, Fakanál, meg villa szakácsunk kezében. A naposunk ordít: — Ne morogj a sorban, íme, a levegőt hasítja egy bomba! No, de mi nem félünk, minket ez nem izgat. Nevetünk a muszka baklövése miatt. Ott állunk mi tovább, teljes egészében: Befulladt a bomba a kondér levében. Szegény jó szakácsunk az arcához kapott, Törölgeti onnan a ráfröccsent babpt. A napos tizedes hátra arcot kiálL Ez jó, fiúk, mert máma nem kell mosni csajkát. A kis társaságban én egy szót se szólok1. Csak a nadrágszíjamon egy jó nagyot rántok. Így is jól van, fiúk. Amik nekünk fájnak, Kamatostól adjuk vissza a muszkának. Szekerünkről szólva, fegyverünkkel kézben, Indulunk mi bátrán ki a csatatérre: — Drága sárgaborsónk, érted bosszút állunk, A vörös hordával véres táncot járunk Ólomeső között villogó gránátok, A légben rakéták és stukák cikáznak. De mi bosszúszomjjal csak arra gondolunk, Hogy miattuk maradt üresen a gyomrunk. Nem is láttunk aztán egy muszkát se élve, Mire az esthomály leszállt a harctérre, Hazaérünk szépen, mind arra gondolva, De jó esnék most a kiadós vacsora. Palacsinta, rétes, vagy túrós galuska, Aztán holnap újra szaladhat a muszka... * Irta a Don partján, ott is Grinacsinál, Weiger Lajos honvéd, miközben ott őrt áll. Uj-Guinea, a viiág leggazdagabb szigete Uj-Guinea,. ahol most a japánok és a partra- szállt amerikaiak között heves harcok folynak, Grönland mellett a világ legnagyobb szigete*. Területe a hozzá tartozó szigetcsoportokkal együtt 860 ezer négyzetkilométer. Ausztráliától -a csupán 150 kilométer széles s csak helyenként 20 méternél mélyebb Torres-szoros választja el. A sziget északi partja meredeken nyúlik le a mély tengerbe. Északnyugaton a Goelvink-öböl, délen pedig a Pápua-öböl mélyen benyúlik a szárazföldbe s a szigetet két hatalmas félszigetre osztja. Uj-Guineát 1526-ban a spanyol Jorge de Menses fedezte föl. A 19. századig azonban a nagyhatalmak nem törődtek vele. 1828-ban Hollandia birtokába vette a sziget nyugati felét, de egyébként nem sokat tett az új gyarmat felvirágoztatása érdekében. A holland részen a katonaságot, tisztviselőket és hittérítőket beleszámítva, alig lakott félezernél több fehér ember. Uj-Guinea tulajdonképpeni gyarmatosítására a Német-Uj-Guinea Társaság alapítása adott okot, amelyet 1884 novemberében a Friedrich Wilhelm-kikötő, Matupi, Mio- ko stb. birtokbavétele követett. 1885-ben vonták meg a holland, a német és az angol rész között a határokat. Az angol fennhatóság alatt levő Pápuaföld 35 ezer lakójából 1.600 fehér ember. A sziget teljes hosszában hatalmas hegység húzódik, amely helyenként ötezer méternél is magasabb. A hegyeket borító sűrű trópusi erdők sok helyen áthatolhatatlanok. Csupán a folyók mentén lehet a sziget belsejébe hatolni. A hatalmas Mamberano, Sepik, Ramu és Fly folyók mind szélesek és alacsonyjárású hajók egészen a hegyekig közlekedhetnek rajtuk, noha változó homokzátonyok, úszó szigetek stb. megnehézítik a hajózást. Különben személy- és anyagszállításra legjobban a repülőgép vált be. A sziget rendkívül gazdag ásványkincsekben Földrajzi helyzetének megfelelően — az egyenlítőtől 11 fok déli szélességig — Uj- Guinea éghajlata egyenletes, páradús, forróégövi klíma. Északi része igen gazdag csapadékban. Néha itt az évi csapadék több mint 7 ezer milliméter. Délen kevesebb az eső, Port Moresby évi csapadéka például nem több 1.250 milliméternél. Ezen a szárazabb vidéken a síkságokon hatalmas kiterjedésű füves mezőségek tudtak kifejlődni. Egyébként az egész szigetet sűrű őserdők borítják. A tengerparton keskeny pálmafa-, vagy mangrove-szegély húzódik. Beljebb trópusi erdők következnek a é ANGÓRANYULSZŐRT az újonnan életbe léptetett legmagasabb árakon. bármely kis vagy nagy mennyisigben készpénzért vásárol, Kívánságra tiszta, vagy kevert angórafonalra átcserél gépűzemü angörafoncda, az „ANGÓRATEX“ kikészüő ^Kft* Budapest, IX, Pápay István-utca 12. pálmák számtalan fajtájával. Különösen sok , a kókusz- és szágópálma. Szárazabb helyeken a pálmákat eukaliptuszok, akácok s egyéb, Ausztráliában honos fák váltják fel. A hegyekben mind kevesebb a pálma, jóval több a fanagyságú páfrány. A ködös erdők övében mindent moha és zuzmó borít s valósággal csepeg a nedvességtől. Háromezer méteren felül hegyi legelő s feljebb az örök hó és jég birodalma következik. *MJj -Guinea rendkívül gazdag ásványi kincsekben, ezeknek legnagyobb része azonban még feltárásra vár. Sok a kő- és barnaszén. A réz-, osmiridium- és egyéb fémelőfordulások elsőrangú kiaknázása lehetőségeket nyúj- tartak. A sziget aranymezői rengeteg aranyásót csalogattak Edie Creek és Salamaue vidékére. Port Moresby környékén bő olajforrások vannak. Az őserdőkben elvétve nemes bútorfák is előfordulnak. Kaucsukültetvényeket is létesítettek, amelyek ma már elég szép hasznot hoztak. A koprakivitel is állandóan emelkedik. Páratlan gazdag a sziget cukornádban. 130 különböző fajtát termelnek, némelyik közülük olyan magasra nő, hogy aratásukhoz magas # faállványokat használnak. Védett kiviteli cikk a színpompás madarak tolla, különösképpen a paradicsommadáré, amely az egész világon csak itt honos. Az ösiakók pápuák és malájok A bennszülöttek' pápuák és malájok. Külsejükre nézve azonban rendkívül különbözők. Legnagyobb részük az őserdők mélyén, a föld színétől 10—20 méter magasan, cölöpépítményekben tanyázik. Számukat 1.25 — 1.50 millióra teszik. Fegyvereikre és szerszámaikra nézve az új- guineai bennszülöttek még a kőkorszakban élnek, figyelemreméltó azonban földmívelésük. A cukornád leveleit főzelékként fogyasztják. Az esős évszak végén tarót, a száraz évszak végén yamot aratnak. A földeket hamuval trágyázzák. Húst általában keveset fogyasztanak, de a kannibalizmus még mindig dívik. Az óriáscsiga kagylójából faragott gyűrű a cserekereskedelemben egy emberfejet, egy disznót, vagy egy idősebb asszonyt ér. Egy fiatal asz- szonynak drágább az ára: három kagylógyürűt adnak érte az ínyencek. Faházaik és templomaik faragványai és festményei élénk képzelőtehetségről és művészi készségről tanúskodnak. Egyes vidékeken művészi kivitelű fazekasárúkat készítenek, amelyeket messzi tengerentúlra is szállítanak. A legelőrehaladottabb állapotban a világháború előtt néhány német kézen levő —■ most ausztráliai mandátum — rész van. 241 ezer négyzetkilométernyi területen itt több, mint 600 ezer ember él, közöttük 4 ezer fehér. Noha Ausztrália nem mutatott eddig különösebb gyarmatosítási ügyességet, ez a mandátum még most is minden tekintetben az első helyet foglalja el. A brit fennhatóság alatt levő Pápuaföld évi kivitele 490 ezer fontsterlingre rúgott (150 ezer fontért arany), az egykori német gyarmat kivitele 3 millió font volt (2 millió fontért arany). Uj-Guinea teljes hosszában 1928-ban küzdötte át magát egy expedíció. Útja a Fly folyótól kiindulva a Sepik folyamterületén, a Victor Emanuel-hegységen, a Kariuson és a Championon keresztül vezetett. Az expedíciónak ennek az útnak megtételéhez egy teljes félévre volt szüksége. Ezekután elképzelhetjük, hogy még a dzsungelháborúban járatos japán katonaságnak is mekkora nehézségek > leküzdésével jár Uj-Guinea északi feléből az őserdőkkel borított magas hegységeken keresztül Port Moresby felé nyomulni. (MN)
