Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)
1943-07-11 / 153. szám
; ÄRA 16 FILLÉR 1943 JULIUS 10. SZOMBAT IV. évfolyam ♦ politikai napilap # 153. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2.50, 3 hónapra 7.20 P. Tittőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. Nemzetnevelők kiildetéses munkáid A nemzetnevelés komoly jelentősége bontakozott ki abból a nyíregyházai beszédből, amelyet Kállay Miklós miniszterelnök a tanítóságról és a tanári karról, általában a nemzet nevelőiről mondott. Vannak foglalkozási ágak, amik magasan felülemelkednek a pusztán vett »kenyérkereset« és közértelmű »foglalkozás« fölé. Ezekben a hivatásokban a pap, katona, újságíró, a nép nevelője, a tanár, a tanító, nem keres anyagi hasznot, busás jövedelmi forrásokat, hanem hivatást szolgál. Az elmúlt évtizedek egyik nagy újságíró fejedelme, a nagytekintélyű Rákosi Jenő mondotta egyszer, hogy mi, újságírók akkor is dolgoznánk a közért, akkor is írnánk, ha ezért nekünk kellene fizetnünk. Az igazi néptanító, a tanár, a nép nevelői a legnagyobb jutalmat, a legértékesebb ellenszolgáltatást a hivatásukból fakadt érzésekből kapják s itt térünk rá Kállay Miklós miniszterelnök nagyjelentőségű megállapítására: a magyar nevelői testület, a tanárok és tanítók küldetést teljesítenek. Ehhez az apostoli munkához nagy lelkierő, nagy lemondás és főként az elhivatottság érzete szükséges. Ha a pap azt a parancsot kapja, hogy menjen a világ valamelyik tájára pogányokat téríteni, hóna alá veszi a bibliát s ha nincs repülőgép, vonat, hajó és más közlekedési eszköz, ám megindul gyalog és téríti a lelkeket. Ez a missziós munka. Kállay Miklós miniszterelnök alanyi érzéseket is feltárt Nyíregyházán, amikor azt mondotta, hogy amikor tanítóival, vagy tanáraival találkozik, az elfogódottság érzete tölti el. S ezzel valamennyien így vagyunk. Jó ezt hangsúlyozni és hangoztatni, mert hiába végzi a magyar nevelői kar a leg- példaadóbb munkát, ha azt a nagyközönség nem értékeli, kicsinyíti, avagy talán fitymálja. Igenis, tudnia kell mindenkinek, hogy a magyar nevelői kar ma képzettségben felette áll a régi idők tanítói és tanári karának és az a munkai, amit végez, értékben megközelíti, sőt bizonyos szempontból felül is múlja az életben véghezvihető legértékesebb munkát. Mert ma már nem pusztán és szigorúan vett tanítást látunk az ő munkájukban, hanem a nemzet nevelését. És itt mutatunk rá a miniszterelnök egy fontos követelményére: se az iskolából kikerült réteg, se a nevelői és oktatói kar ne szakadjon el egymástól még akkor sem, amikor a bizonyítványt már kezébe adták, illetve kézbe vették. Ezen a téren nagy fejlődés és több munka- terület vár betöltésre. Ez az a munka, amit a miniszterelnök küldetéses feladatnak nevezett. A tanító a Jegyzővel együtt legyen a falu szellemi vezetője, sőt erkölcsi életének egyik legfőbb irányítója. Ebben a nagy világégésben és a belföldi sok megélhetési gond közepette jóleső érzéssel vesszük tudomásul, hogy sorsunk felelős irányítói nem merülnek bele csupán a napi feladatok sürgető kérdéseinek, az élet gondjainak nap, mint nap kopogtató irányításába, hanem szemüket a nemzet jövő sorsán tartva, messze előre tekintenek és építik nemcsak anyagi vonalon, hanem lelkiek terén is a jobb jövő irányát. Ebben oszlopos feladat vár a magyar nevelői munkát végző tanítói és tanári karra. Ezt sokan — ismerve nemes munkájuk eredményét — tudják is. Nagy hiba volna, ha az egyetemes juagyar társadalom nem venné észre munkájuk fáradozásait és annak eredményeit s úgy kellene éreznie magát a magyar nevelői karnak, mint aki egy életen át a legnemesebb igéket hirdeti egy telefonkészüléken át, de onnan soha választ nem kap. Húsz holdnál kisebb szántóterületen gazdálkodó hadigondozottakat is megilleti az aratórész Megindult a harc az egész országban az új gazdasági év nagyobb darab kenyeréért. Milliónyi arató dolgozik fáradhatatlanul, hogy biztosítsa az ország számára a mindennapi kenyeret. Ez a békés harc szervezettséget és fegyelmet kíván. E két tényező fontosságára csak a legutóbb mutatott rá a pénzügyminiszter s a termelői munka megbecsülését jelentette beszédének az a része, amikor a hátsó arcvonal szürke, , igénytelen dolgozóit katonáknak nevezte. Minden hadsereg egyik legfontosabb tényezője az, ha katonái lélekben egységes felfogással tudj'ák, hogy miért kell harcolni s mi az a cél, aminek elérésére törekedni kell minden eszközzel. A hátsó arcvonal harcosainak is ilyen egységes felfogást kell tanúsítani akkor, amikor fáradhatatlanul dolgoznak a magyar jövő érdekében. Ezért a munkáért tafán nem jár fényes kitüntetés és elismerő szó, de annál nagyobb a jutalom akkor, amikor a gazda Isten segítségével bevégzett aratás és betakarítás után nyugodtan térhet pihenőre, mert biztosítva van családja jövőesztendei ellátása. Ha minden gazda úgy gondolkozik, hogy családján túlmenően az országról is gondoskodni kel! és termésének meghatározott részét jó szívvel adja be a méltányos árért, akkor a hátsó arcvonal katonái is elérték a kitűzött nagy Célt: egy év ellátásának biztosítását. A hadseregben mindent megtesznek a katonák harci kedvének növelésére. Ezt tette meg a kormány a belső arcvonal katonáinál is, amikor az új termésrendeletben fontos szociális rendelkezéseket hozott. Elsőnek azokról emlékezik meg, akik életük, vagy egészségük feláldozásával vívták ki a nemzet jogos elismerését. Az új termésrendelet úgy intézkedik, hogy a beszolgáltatási kötelesség teljesítésébe be lehet számítani az aratórészt annál a gazdálkodónál, aki a 20 holdnál kisebb szántóföldterületén az aratási munkálatokat vagy a maga, vagy családtagjai háborús katonai szolgálata miatt nem végezhette el. Az aratórész beszámítása megilleti a hadirokkantakat és hadiözvegyeket is, ha 20 holdnál kisebb szántóföldterületen gazdálkodnak. Ez a rendelkezés talán szerényen húzódik meg a hadigondozás és hadirokkantak ellátását biztosító számos nagyfontoss’ágú intézkedés között, de ez is biztosítja annak a szociális feladatnak megvalósítását, amely a háborús idők között is akadálytalanul fog lebonyolításra kerülni. Az új terménybeszolgáltatási rend mindenki számára egyaránt kötelességeket ír elő. E kötelességek teljesítése alól kivétel nincs. És mégis azok, akik fegyverrel kezükben védték az országot, különböző kedvezményeket kapnak, tehát érezhetik, hogy harcuk és küzdelmük nem volt hiábavaló, mert azért megkapják a nemzet háláját bármilyen életmegnyilvánulásban is. A rendőri büntetőbiró is alkalmazhatja a becsülethelyreállítást Adott esetből kifolyólag a belügyminiszter elvi döntést hozott atekintetben, alkalmaz<- hatják-e a rendőri büntetőbíróságok is a becsülethelyreállítást (rehabilitáció). A kérdéses esetben ugyanis a 'másodfokú rendőri büntető- bíróság a terheltet a büntető ítélethez fűződő hátrányos következmények alól azon a címen nem mentesítette, hogy a rehabilitáció nem tartozik a hatáskörébe. Fellebbezés folytán a belügyminiszter ezt a határozatot megsemmisítette és kimondotta, hogy a rehabilitációt a rendőri büntetőbíróságok is alkalmazhatják. Az 1954—1943 számú belügyminiszteri döntés megokolásában a következőket mondja: Az 1940 évi XXXVII. 'törvénycikk 1. szakaszának 2. pontja értelmében la bíróságok — értelemszerűen a rendőri büntetőbíróságok is — ítéletben, vagy büntetőparancsban kimondhatják, hogy az elítélést illetőleg a büntetés kif állása nem vonja maga után az 1. szakaszban említett hátrányos jogkövetkezményeket. Ez esetben az elítélt a büntetőítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól mentesül. A törvény 3. szakasza szerint a büntetőítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények meg-. szüntethetők. Az 1. szakaszban említett mentesítést kimondhatják mind a m. kir. bíróságok, mind a rendőri büntetőbíróságok, az utólagos megszüntetés azonban a törvény 7. szakasza szerint — a rendőri büntetőbíróságok által hozott ítéletek esetében is — csak a királyi bíróságok. Jogszabályt tett a másodfokú büntetőbíróság akkor, amidőn a törvény szakaszá- tető ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkez- ban foglalt rendelkezések értelmében a bün- mények alóli mentesítést hatáskör hiányában nem mondotta ki. \
