Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)
1943-09-29 / 220. szám
I ARA 14 FILLÉR 1943 SZEPTEMBER 29. SZERDA NAG^MfflET IV. évfolyam ^ POLITIKAI NAPILAP # 220. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tüttőssy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. Nincs szükségünk kontárkodó és kaszinói jósokra Antal István nemzetvédelmi és propagandaminiszter a gazdasági érdekképviseletek értekezletén beszédet mondott. Meg kell szívlelni — mondotta a miniszter — a miniszterelnök minapi beszédének komoly intelmét, amelyben kikelve a gyávaság és a kalandorpolitika idegbaja ellen, felhívta p közvélemény figyelmét arra az egyszerű, de kemény igazságra, hogy barátnál és ellene ségnél az a döntő, ha látják, hogy országunk egységes, fegyelmezett, ha hisz a hivatásában, ha a magyar célokból egy jottányit sem forgácsolva el, minden erőnket a .magurík létének biztosítására vetjük latba. Minderre annál inkább szükség van, jnent az az idegháború, amely a mostani hadviselésnek egyik legveszedelmesebb hadászati eszköze, moszkvai, londoni és egyéb ellenséges irányítással a nyílt és titkos aknamunka egész dandárját vezeti a magyarság lelkének megfélemlítésére, a kishitűség terjesztésére, a belső rend felbomlasztására. Ez az idegen és idegpropaganda kalóz- lobogó alatt akarja megtéveszteni a tájékozatlan közvéleményt, demokratikus jelszavakat hangoztat, függetlenségi törekvéseket hirdet, a magyar nép jövőjéért aggódik, a. mat- gyar nép »felszabadításáért« száll síkra, holott a nemes gondolatok mögött a legalattomosabb szándék és a legdurvább erőszak készül rohamra a magyarság belső arcvonalának áttörésére. Legutóbb a »békepárt« köpönyegében jelentkezett s nem kevesebbre akarja rábírni a magyarságot, mint hogy tehetetlen bábként szolgáltassa ki magát ellenségei kényének, kedvének. Az alias propaganda terjesztői már lakat alatt vannak és cimboráik is oda kerülnek, de a hírverés belső tartalmát és mér-* gező irányzatát sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ki nem akar békét ezen a világon? S ki ne akarná a békét ebben az országban, amelynek semmi része sem volt a világkatasztrófa előidézésében! De béke és béke között niagy különbség van. Van olyan béke, amely egyértelmű a nemzet- halállal, van olyan béke, mint 1918-ban volt, amely egyértelmű a nemzet feldarabolásával, van olyan béke, amely a gyávaság békéje és egyértelmű a hűtlenséggel és becstelenséggel» de van olyan béke, amely biztosítja a nemzet fennmaradását, szabadságát, ősi jogait és a nemzeti becsület minden követelményét. Az előbbinek még a gondolatát is megvetéssel utasítjuk el magunktól, az utóbbiért azonban erőink végső megfeszítésével is síkraszállunk. Nagyon csalódnak, akik azt hiszik, hogy a béke ügyét nyavalygással, csodavárással, erőtlenséggel, hízelgéssel, felajánlkozással s nemzeti önérzetünk megtagadásával lehet szolgálni. Ilyen eszközökkel csak a megvetést érjük el, még ellenségeink részéről is. Azt a békét, amit mi akarunk s amiért tiszta fegyi verekkel harcolunk, csak erővel, hittel, önérzettel, becsülettel és jó magyar yitézi fellépéssel lehet kiverekedni. Ha a legutóbbi időkig voltak is kételyek eziránt, a történelem csattanós példával szolgált: Olaszország példájával. Ez a minden szeretetünket és részvétünket megérdemlő ország, mert a ,»béke mindenáron« igézete alatt eldobta fegyvereit, a béke helyett most még borzalmasabb fiá- borút kapott. Okulnunk kell ebből a példából s józanságunkat, hidegvérünket, ellenálló erőnket még jobban felfokozva, mellünkhöz «szorított fegyverekkel, rendületlenül állni a magyar őrségen. Az ország sorsának irányítói tisztában vannak a való helyzettel és annak következményeivel. Mindenkinél jobban vannak értesülve s vannak olyan becsületes magyar emberek, mint bárki ebben az országban, a vezetéshez is értenek annyira, mint bírálóik. Ne igyekezzék tehát tudatlanul és tájékozatlanul senki se belekontárkodni munkájukba és felelőtlen Májusban adta ki a jelszót az Actio Catho- lica, hogy a fővárosban és az ország nagyobb vidéki központjaiban otthonokat kell létesíteni a főiskolás, középiskolás és munkásifjúság számára. Azóta a háborús gondok és bajok ellenére is szárnyakat kapott ez a mozgalom. A katolikus egyháznak ugyanis küldetésszerű hivatása a magyar ifjúság nevelése és jellemképzése. A szombathelyi egyházmegyében akkor figyeltek fel a hívők ezrei a mozgalomra, amikor júliusban a templomi szószékekről felolvasták azt a főpásztori levelet, amelyből kitűnt, hogy a katolikus diákotthon-mozgalom valóságos lélek- és nemzetmentés. Tegnap a szombathelyi vármegyeházán Vas és Zala megye egyházi és közéleti előkelőségei és a társadalom minden rétegének képviselői hatalmas számban jelentek meg a katolikus diákotthon-építő egyházmegyei nagybizottság alakuló ülésén. Dr. Kiss Lajos pápai prelátus, általános püspöki helynök nyitotta meg az értekezletet. Azután Mihalovics Zsig- mond pápai prelátus, az Actio Catholica országos igazgatója ismertette a mozgalom célkitűzéseit. A hozzászólások során dr. Tulok József vasi alispán köszönte meg az értékes útmutatást, dr. Brand Sándor zalai alispán pedig Zala vármegye 95 százalékban katobírálatot gyakorolni olyan dolgokról, amelyek valódi állásáról még csak nem is sejt semmit. A nemzetvezetés tudja kötelességét és mtnde|n pillanatban megteszi az ország javára azt, ami abban a pillanatban szükséges. Változatlan szilárdsággal halad az alkotó keresztény nemzeti politika útján és változatlanul szolgálja a magyar öncélúság gondolatát, a hagyományos magyar hűség és ősi magyar becsület tisztaságával és rendíthetet- lenségével. Nem ügyeskedésből, nem hatalmi célokból, de abból a szilárd meggyőződésből, hogy minden más politika ma p. nemzet belső erőinek szétporlását idézi elő és tehetetlen játékszerévé tenne bennünket nálunk hatalmasabb világerők kényének, kedvének. A termelés növelése ma a legelső nemzeti érdek s áki ma többet dolgozik, mint máskor, többet tesz a hazáért, mipt az összes honmeirtök, műkedvelő politikusok és kaszinói híríerjesz- tők együttvéve, még ha a legjobb szándék is vezetné őket. Minden magyarnak hinnie kell a magyar küldetés sorsszerűségében s ha megőrizzük lelkünk épségét, nemzetünket semmi baj nem érheti. likus népének fenntartás nélküli lelkes hozzájárulását tolmácsolta a mozgalomhoz. Zala vármegye — mondotta az alispán — még a nevét is megváltoztatta az ősi Szent Benedek- rend első apátsága után, amikor Szent Benedek fiainak keresztény hatósugarába került és azóta is a kereszténység irányította elhatározásaiban. Az Acíio Catholica legrégibb gyomai is Zala vármegyében találhatók meg, amely a bencés és premontrei szerzetesrendek mai fejeit is adta. Ez a vármegye az elsőkj közé akar tartozni a katolikus diákotthonépítő mozgalom megvalósításának útján. Az alispán azzal fejezte be nagy lelkesedéssel fogadott beszédét, hogy a visszatért zalai föld szentilonai pálos kolostorának megmaradt kápolnájában nyugvó Zrínyi Miklós szavai szerint: »Álom, esős idő, minden elmúlik. Istennél van a szerencse és az ember szíve. Ő ad szerencsét, amikor akar, amikor tudja, hogy jobb legyen. Az Ö neve dicsértessék mindörökké, amen.« Megalakult a nagybizottság, amelynek fővédnöke Orosz József kalocsai érsek, a szombathelyi egyházmegye apostoli kormányzója, gróf Mikes János címzetes »érsék, Ferenc bajor királyi herceg. Védnökei dr. Kiss Lajos prelátus, herceg Batthyány-Strattmann László, A zalai alispán nagy beszédet mondott Szombathelyen a diákotthonok egyházmegyei nagy bizottságának alakuló ülésén
