Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)

1943-09-25 / 217. szám

ÄRA 20 FILLÉF 1943 SZEPTEMBER 25. SZOMBAT IlAd^RELET IV. évfolyam # politikai napilap # 217. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. Tüttőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. Kikre vár a falu gazdasági irányítása Galamb Béla tollából e lap vezető helyén »A falu igazdája« címen megjelent írás azt fejtegette, hogy a falura kinevezett gazdasági elöljárók fogyatékos képzettségük és egyéni elfoglaltságuk miatt nem képesek hivatásukra: a falu gazdasági irányítására. Szükségét látja az író annak, hogy e nagy fontosságú hivatás betöltésére »új, kiművelt, vezető gazdarétegre« van szükség. Mivel e kérdéssel sokat foglal­koztam és gazdasági igazgatásunk, a szakkép-, zés általánossá tétele érdekében szóban és írásban hallattam véleményemet, hivatottnak érzem magam a kérdéshez hozzászólni. ' Sohasem volt vita tárgya az, hogy kikre bízzák a falu közegészségének, állategészsé­gének irányítását? Senki sem gondolt a bá­bákra, a javasasszonyokra, a gyógykovácsok­ra. Olyan nagy köz- és magánérdek, hogy falusi lakosságunk egészségesen fejlődjék, hogy sehol sem sajnálták a körorvosi állásokat egyetemet végzett egyénekkel betölteni. Olyan nagy nemzeti érték fekszik állatállományunk­ban, hogy megvédése, épségben tartása cél­jából a legmagasabb képzettségű szakemberek közreműködését vesszük igénybe. A gazdasági vagyonnak csak egy része az állatállomány, kisebbik része, csak hányada: alig tíz-húsz százaléka. Mennyivel nagyobb érték 'a föld egymagában is! A termelésünket elősegítő mezei leltár a talajművelési, trágyá­zás^ vetési, ápolási, betakarítási értékével el­éri, de — ha a valóságnak megfelelően ér­tékeljük — még meg is haladja az állat- állomány értékét. A gazdaság egyéb vagyon­tárgyait: épületeket, készleteket ne is említsük. Valóságot mondok, amikor azt állítom, hogy a falusi gazdálkodás hátramaradásának a fő­oka ez: nem tanítottuk meg a gazdákat arra, ho­gyan bánjanak a rájuk bízott vagyonnal, ami nemzeti vagyon is egyúttal, hogyan sáfárkodjanak azzal, hogy a nemzet szá­mára azt több és jobb termelés által meg­szaporítsák, miközben alapértéke is emelkedik. Állatállományunk épségben tartása hosszú idő óta jó kezekben van. Nem lehet vitát folytatni azon, hogy a többi értékben és mennyiségben ezt többszörösen felülmúló va­gyontárgyainkat is hasonló kezekre kell bízni. Ennél kellett volna kezdeni. A gazdálkodás alapja nem az állattenyésztés, hanem a termő­földdel elválaszthatatlan növénytermelés! A sorrend fölcserélése miatt évről-évre milliókat ráfizet a gazdálkodásra a ma­gyar mezőgazdaság. Elég, ha megemlítem azt a tényt, hogy állat- állományunkat nem vagyunk képesek ellátni termelő takarmánnyal. Nagy általánosságban csak tartjuk állatainkat, de nem bírjuk ki­hozni belőlük azt a hozadékot, amire pedig képesek lennének. Állatban nincs talán hiány, de van tejben, húsban, zsírban, gyapjúban. Miért? Mert gazdálkodásunk alapját, a nö­vénytermelést, a takarmánytermelést elhanya­goltuk ! A mulasztást most pótoljuk. Csak abban az egy esetben jár ez teljes sikerrel, ha a termelés irányítását is minél kisebb körzeteken belül főiskolai képzettségű, gyakorlati érzékkel rendelkező szakembe­rekre bízzuk. Nincs szükség új iskolajellegre, amely irá­nyítókat neveljen. Éppen elég fajta szakisko­lánk van már. Azok eresszék ki ezres és tíz­ezres számban évről-évre a gazdákat. Még azt sem írom ide, hogy szakképzett gazdákat! Nem, mert a jövőben csak azt az egyént nevezhetjük már gazdának, akinek a rábízott tulajdonában levő területnek megfelelően any- nyi elméleti és gyakorlati tudása van, amit a szakiskolai tanulmányai és az életből merített tapasztalatai alapján szerzett, hogy nyugodtan rábízható az a terület, amely nevén áll, de mivel mindnyájunkat eltart, a nemzeté. Aki nem rendelkezik ezekkel a föltételekkel, ha ma talán gazdának is hívják, a jövőben akár­hogy is öltözik ki, csak kontáy lesz. Gazdasági irányítókat csak a főiskolák nevefhétnek. A gazdasági akadémiákat most szervezték á,t. Teljes mértékben figyelembe vették azt, hogy a főiskolát végzett gazdák többségére lesz bízva a falu irányítása. A gazdálkodás teljes lebecsülésének ve­hetnénk ajzt, ha ezt kisebb képzettségű egyénekre bíznánk. A falu minden más ügyének irányításánál csak főiskolát végzettekkel találkozunk. Ha végzettségben nem állhatnak ezek mellé a falu (gazdasági irányítói, akkor célt soha el nem érü;nk. Nem is akarja senki ebben az országban a gazdasági irányítást alacsonyabb képzett­ségű egyénekre bízni. A gazdasági elöljáró nem irányító, hanem közvetítő az irányító járási gazdasági felügyelő és a gazdák között. A főiskolát végzett felügyelő látja el utasítás­sal a gazdasági elöljárót. Ha így tekintjük a falu gazdasági irányítá­sának e végrehajtóját, akkor nem tehetünk kifogást az ellen, ha aranykalászos, vagy még kevesebb végzettségű egyéneket bíznak meg e tisztséggel. Ahogy a községbírótól nem kívánunk különös képzettséget, csak talpig magyar, becsületes megbízhatóságot, azon- képpen a gazdasági elöljárónak se kell szükség­képpen szakképzett gazdinak lenni. Legyen az első a többi között. Mivel inká,bb a szakiskolát, tanfolyamot végzettek az elsők, rájuk esik a választás. Ha a községben van főiskolát végzett gazdi is, aki egyéni elfog­laltsága mellett el tudja a gazdasági elöljárói tisztséget is látni, előnyös a falu részére, hla megnyerik e tisztségre. A törvény módot is ad erre. Mi a fejlődés iránya a falu gazdasági irá-t nyitása terén? A gazdasági felügyelők szaporítása. Egy- egy felügyelő akkor látja el tökéletesen hiva­tását, ha minél kisebb kört kell irányítania,* Ha majd a gazdasági főiskolák mostani be^ népesítése mellett elérjük azt, hogy egy-egy járáson belül egy-egy körre, ami kiterjed az állatorvosi körökhöz hasonlóan egy-két-három körjegyzőségre, jut egy-egy felügyelő, aki ebben az esetben már községi lesz, akkor ezek a gazdasági közigazgatás mellett ellátják az -ájtalános gazdasági tankötelezettség előírta szakoktatást, de az érdekvédelmi irányítást is. Amikor ide jutunk és a községi felügyelők részére .rendelkezésre áh az aranykalászosok­ból összetevődő gazdasági elöljárói gárda, akkor .lehet várni a magyar mezőgazdaság kivirágzását, mert a falu irányítása európai viszonylatban ,is első helyen áll majd. PÖRNECZI JÓZSEF, A zalaegerszegi Jézus Szíve ferences plébánia hírei A ferences plébánia közli: Az istentiszteletek sorrendje. Szentmisék: a) hétköznapokon x/27, 7, 8 órakor. Első pén­teken 6, 7, 8, lehetőség szerint 9 órakor. A plébániai orgonás szentmise 8 órakor van.. b) Vasár- és ünnepnapokon 7-kor, 8-kor leventemise, 9 órakor diákmise, 10 órakor Iri agymise. Litániák, a) Minden vasár- és ünnepnap, b) minden vasárnap és ünnepnap előtt, továbbá az első péntekek előestéjén, május, június és október hónapokban. Téli hóna­pokban (október 1-étől április végéig) délután 5 órakor, a nyári hónapokban (május 1-étőí szeptember végéig) délután 6 órakor. Kerejsztút. Az év minden péntekén (kará­csonytól hamvazószerda utáni péntekek ki­vételével) tartunk keresztutat és pedig a nyári hónapokban délután 6 órakor, a téli hónapok­ban délután 5 órakor. Szentbeszédek. Vasár- és .ünnepnapokon délelőtt 10 órakor. Első vasárnapokon a li­tánia előtt a Jézus Szíve Szövetség részére lesz szentbeszéd. Gyóntatás, a) Hétköznapokon reggel a/27- től 9 óráig. Hívásra (csengetésre) napközben bármikor, b) Első csütörtökön, szombaton­ként és ünnepek előtti napokon délután 41 órától 8-ig. c) Vasár- és ünnepnapokon reggel! 1/27-től egész nap. Beteglátogatás. Hívásra bármikor. Avatások. Hétköznapokon a szentmisék után, vasár- és ünnepnapokon a nagymise után, vagy pedig délután 1/23-tól 3-ig. Keresztelések ideje. Hétköznapokon, vasár- és ünnepnapokon: mindenkor délután 1/23-tól 3-ig. A plébánia hivatalos órái. Hétköznapokon: délelőtt 9-től 12-ig, vásár- és ünnepnapokon: a nagymise után.

Next

/
Thumbnails
Contents