Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)
1943-09-18 / 211. szám
- - -------------------------------------------- - — w^w^w^wwwww^^^ßPßtPtPßßPßtPPßßAßßPßPAßtltPPAtPßßPAPflßA IV. évfolyam ♦ politikai napilap # 211. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. Tüttőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTfiY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 se. ARA 20 FILLÉF 1943 SZEPTEMBER 18. SZOMBAT A falu gazdáia Az új idők a mezőgazdaságot sem hagyták érintetlenül. A háború által támasztott követelmények szükségessé tették, hogy a termelést minél belterjesebbé tegyük, minőségileg jobbat, mennyiségileg többet termeljünk. Uj termelési módszerek jöttek, eddig ismeretlen, vagy csak kevésbbé ismert ipari növények termelésére kényszerült a gazda, a gazdasági élet mindjobban belekapcsolódott a háborúba; mindez szükségessé tette a mezőgazdasági közigazgatás részben történő átszervezését. Ennek az átszervezésnek következtében hívta életre a földmívelésügyi kormányzat a mezőgazdaságfejlesztő törvény kapcsán és keretében a községi gazdasági elöljárói tisztséget. A tavaly kibocsátott mezőgazdaságfejlesztő törvény gondoskodik a tisztség felállításáról, megszervezéséről és betöltéséről; a földmívelésügyi miniszter rendeletben szabályozta a községi gazdasági elöljárók tenni- és tudnivalóit. Ez év elején mintegy hatszáz községben kezdték meg munkájukat a »falu gazdái« s az év folyamán egyre több és több helyen kapcsolódtak be a termelésbe. Működésükről korai és elhamarkodott dolog lenne ítéletet mondani, így csak hézagos ké- pjt nyújthatnánk róluk. Ha tárgyilagosan szemléljük és beható vizsgálat tárgyává tesszük a községi gazdasági elöljáróval kapcsolatos egész feladatkört, mindjárt a kezdetnél megállít bennünket egy tisztázatlan kérdés. Sem a törvény, sem a rendeletek nem határozzák meg világosan és félreérthetetlenül, hogy milyen képesítéssel rendelkezzék a gazdasági elöljáró. Már pedig szaktudás és rátermettség nélkül nem lehet senkivel sem ilyen, a nemzetgazdaság szempontjából fontos helyet betölteni. Jelenleg az a helyzet, hogy főképp arany-: kalászos gazdák töltik be a községi gazdasági elöljáró tisztét. Az elgondolás kétségtelenül helyes volt, mert az aranykalász«« gazdák adják ma azt a gazdálkodó réíqget, amely közvetlen kapcsolatban van a földdel, de a falu határán is tűi lát. Azonban az aranykalászos gazdák mellett még vannak olyan gazdasági elöljárók is, akik a kötelező gyorstalpaló tanfolyamon kívül nem igen érintkeztek a mezőgazdasági tudománynyal. ismétlem, az elgondolás helyénvaló volt az aranykalászos gazdákkal kapcsolatban, de nem a szaktudás szempontjából. Nem akarom kisebbíteni az aranykalászos gazdasági elöljárók érdemeit és tudását, de ők nem a falu gazdasági életének vezetésére és irányítására hivatottak. A téli gazdasági iskolában csak a kisüzemek kezelésével ismerkedhettek meg, a saját gazdaságukban ugyancsak ezt gyakorolhatták. Irányítás és vezetés szempontjából, de .gyakorlatilag is egy falu mezőgazdasága nagyüzemnek tekinthető, amely több kisebből tevődik össze. A részleteket ismerheti az aranykalászos gazda, átfogó képet azonban, amelynek nyomán a kezdeményezést és a cselekvő irányítást magának tarthatja fenn, nehezen alkothat. Az egésznek hiánytalan ismerete nem áll rendelkezésére, tehát nehezen tudja betölteni a hivatását. Másik dolog, amely az előbbi érv mellett szól, az, hogy az aranykalászos gazdának saját kisbirtoka is van. Ez már magában annyi munkát ad, hogy emellett nem tudja ellátni hivatali teendőit. Vagy pedig elhanyagolja gazdaságát és saját maga látja kárát. Uj, kiművelt, szakképzett gazdatípusra van szükség. Olyan gazdára, aki egyaránt otthonosan mozog mind elméletben, mind gyakorlatban minden üzemágban a törpebirtoktól a nagybirtokig, ismeri azok minden csinját- binját s tisztában van szerepük jelentőségével. Lehet, hogy egyesek helytelenítik majd a megállapításaimat és támadásnak veszik. Tévednek. Koránt sincs támadó szándékom. De mivel magam is gazda vagyok, a kérdést alaposan ismerem, meggyőződésemnek adok hangot az elmondottakkal. A hadirokkantakra, hadiözvegyekre és eltűntekre vonatkozó adatgyűjtés végrehajtására az illetékes hatóságok rendeletet adtak ki. Az összeírás szempontjából csak 25 százalékon felüli munkaképességcsökkenést lehet rokkantságnak minősíteni. Hadiözvegynek tekintendő az, akinek férje a harctéren szerzett sebesüléssel, vagy betegségek következtében halt hősi halált, eltűntnek nyilvánított, vagy legalább hat hónap óta nem érkezett róla hír. Honvédelmi özvegy az a nő, akinek férje nem hadműveleti területen ugyan, de fegyveres és munkaszolgálata következtében szerzett bajában halt meg. Megállapítja a rendelet a hadi-, illetve honvédelmi árva fogalmát is. Nem tekintendő hadiárvának az a 24-ik életévét még be nem töltött leánygyermek, aki az. adatgyűjtéskor férjnél van, továbbá az a fiú-, vagy leánygyermek, akit a gyámhatóság az adatgyűjtést megelőzően nagykorusított. Az úgynevezett kisegítő (zsidó) munkaszolgálatosok rokkantságuk esetén honvédelmi rokkantnak, a munkaszolgálatuk alatt elhalt zsidó munkaszolgáíatosok özvegyei és árvái honvédelmi özvegyeknek és árváknak tekintendők. A segélyezési javaslat megtételénél elsősorban azt kell f így élembe venni, hagy a hadirokkant miunka- és keresőképessége milyen mértékben csökkent. Ha előbbi keresetéhez viszonyítva nem került kedvezőtlen helyzetbe, akkor anyagi támogatása iránt nem kell javaslatot tenni;, Nem szükséges részére új foglalkozást, éli helyezkedést sem keresni, ha jelenlegi munkája, foglalkozása, vagy állása testi és lelki adottságainak megfelel. Az új vezető gazdatípus megteremtésére a magyar mezőgazdasági szakoktatás hivatott. Neki jut az a szerep, hogy vagy egy már meglévő iskolatípus, vagy egy felállítandó intézet útján vezetőket neveljen a magyar falu gazdaságának élére. Nem szabad lébecsütniök a gazdáknak a könyv, az elmélet szerepét, főleg ezen a téren. Egy kiváló magyar gazda mondta: »Könyvből gazdálkodni nem lehet, de könyv nélkül sem«l. A magyar falu élére pedig olyan embereket kell állítani, akik egyképpen szorítják az eke szarvát és forgatják a mezőgazdaság nagyra- nőtt irodalmát. Ha sikerül az új, kiművelt vezető gazdaréteget kinevelni, kétségtelenül egyik legérdekesebb és értékesebb típusa lesz a magyar életnek. GALAMB BÉLA, * (Szerkesztőségünk szívesen fogadja a fölvetett kérdéshez való tárgyilagos hozzászólásokat.) Hadiözvegyeknél és árváknál az,t kell eU sősorban figyelembe venni, hogy a családfő halála mennyivel hozta őket anyagi, szociális és erkölcsi szempontból kedvezőtlenebb anyagi helyzetbe. Ha a férj, vagy apa olyan mértékben volt családfenntartó, hogy mellette felesége a háztartáson kívül más foglalkozást nem űzött és most sem űz, gyermekeinek sem volt kereső foglalkozásuk, akkor kétségtelenül a leginkább támogatandó esettel állunk szemben. Elképzelhető azonban, hogy a csáTádfő kiesése a családnak tényleges anyagi károsodást nem okozott, mégis támogatásra szorul a család. Az anyagi támogatás alapelve: senki se kerüljön a korábbinál rosszabb helyzetbe, hogy hazája iránt valós kötelességét teljesítette. Ebből az elvből folyik az is, hogy senki sem követelhet jogosulatlan előnyt csak 'azért, mert hazája iránti kötelességét teljesítette. Mindenkin akarnak és fognak segíteni, de elsősorban azokon, akik erre a legjobban rászorulnak, Azok tehát, akik vagyonnal rendelkeznek, amiből tisztességes megélhetésük biztosítva van, a törvényes ellátáson felül anyagi támogatásra nem számíthatnak. Az Országos Hadigondozó Szövetség erkölcsi és szociális támogatását elsősorban a helyi szervezetek fogják végezni saját hatáskörükben. Gondoskodni fognak a fégi foglalkozásukba vissza nem helyezhető hadirokkantaknak új munkakörbe való helyezéséről, hivatalos ügyeik elintézéséről, testi és szellemi hiányaik, vagy betegségük feledtetéséről, a hadiözvegyek és keresőképtelen hadiárvák megfelelő munkábahelyezéséről, a hadiárvák iskoláztatásáról. A hadirokkantak, hadiárnak és eltűntek
