Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)

1943-09-10 / 204. szám

j ARA 14 FILLÉR

1943 SZEPTEMBER 10. PÉNTEK

IV. évfolyam

# POLITIKAI NAPILAP #

204. szám.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tütiössy-utca 12. Telefon 80.

Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL

Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz.

Létesítsünk alapítványokat a zalaegerszegi téli gazdasági iskolában

Lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy menynyi érték kallódik el a hozzánemértés, a nemtörődömség, a hanyagság miatt. Egy borzalmas — v^gy hogy divatos kifejezéssel éljünk — »totális« háborúnak kellett jönnie, hogy rádöbbentsen bennünket meglevő javaink fokozottabb megbecsülésére minden téren, így a mezőgazdaság sokfelé ágazó üzemében is.

Vájjon ki törődött ezelőtt azzal, hogy az őszi szántások idejében elvégeztessenek? Ma szántási jutalmakkal kell serkenteni azokat a gazdákat, akik még nem jutottak el arra a józan belátásra, hogy a koratavaszi vetés első föltétele az idejében és jól végzett őszi szántás. Pedig apáról-fiúra száll a mondás, hogy »korai vetés ritkán csal, késői ritkán sikerül«,. Mennyire idegenkedtek egyesek annakelőtte a törzskönyvezéstől; ma meg állattenyésztő mintaközségek hirdetik azokat a megbecsülhetetlen, közvetlen és közvetett előnyöket, amelyek a törzskönyvezés nyomán jólétet, va- ^»-onosodást hoznak a gazdáknak. És folytathatnék a felsorolást a tarlóhántástól a szem- veszteségnélküli cséplésig, a növénytermesztés, az állattenyésztés, a gyümölcstermesztés, a szőlőművelés, a kertészet és erdészlet s a gazdálkodás egész vonalán.

Kard és eke elválaszthatatlaft nemzetünk történelmében. Míg gondterhelt arccal ballagott a jó magyar gazda az eke nyomában, — mert hol az eső volt sok, hol a szárazság nagy — másik keze a kardon pihent. Nem azért hogy mások vagyonára törjön, hanem azért, hogy megvédje az ősi örökséget, azt a földet, »melyen annyiszor apáink vére folyt«. Ma inkább, mint valaha, a kard és eke jegyében élünk. Fiaink az első Vonalakban a fegyverek acélját szorongatják, hogy a vad pusztítás orkánját távoltartsák a hazától ; mi a munka arcvonalán megfeszített erővel dolgozunk a közellátás egyre súlyosbodó gondjainak enyhítésén.

És ebben az életet jelentő küzdelemben a legelső helyen harcol a magyar gazda. Az ő verejtékes munkájától függ, hogy meglesz-e a legfontosabb hadicikk, a kenyér; az ő gazdálkodása biztosítja a jövő reménységének, a csecsemőknek egyre inkább hiányzó táplálékát, a tejet.

De nagyot fordult ám a világ ősapáink óta! Ma gépek dübörögnek szárazon és vizen, levegőben és óceánok mélyén. Csak éppen a gazdálkodás nem változott volna? Ma mosolygó gyermekjátékok, kívánatos töltőtollak alakjában ólálkodik a halál, de — mondjuk például — az istállótrágya kezelésében sok helyen ma is ott tartunk, ahol évtizedekkel ezelőtt.

Még mindig akadnak, akik a kukorica- szártól várják a bőséges tejelést, a jó krumplis mosléktól a vastag szalonnát, a kukoricától a sok tojást, a bordói létől a hernyók pusztulását. •'

Vannak, akik még mindig abrak helyett ostorral serkentik a derék paripát nagyo"bb erőkifejtésre. Igaz, ma sok mindennek útjában áll a »nincs«, de még inkább annak, hogy megfelelő tudással azt a keveset is, ami van,

célszerűen beoszthassuk és okosan felhasználhassuk.

Ezeken a nemkívánatos állapotokon akar segíteni a földmívelésügyi kormányzat, amikor iskolák létesítésével siet a kisgazdatársaSalom segítségére. Ez az értékes népréteg sókáig nélkülözte a tudást. Apáról fiúra szállt a gazdálkodás tudománya, tekintet nélkül arra, hogy helyes volt-e, vagy sem,- mert nem volt a gazdának iskolája, ahol az életre neveljék, ahol az ő sajátos viszonyainak figyelembevételével oktassák a gazdálkodás legelemibb tudnivalójára: minél kevesebb munkával minél nagyobb eredményt elérni. Ma már nem áll fenn ez a helyzet. Ma egyre-másra épülnek súlyos áldozatok árán a gazdaképző iskolák, hogy segítséget, útmutatást adjanak növendékeiknek. Most már csak a gazdákon múlik, hogy elsajátítják-e azt, amit a haladó élet felszínre hoz a gazdálkodás minden terén. A mennyiségi és minőségi több és jobb termelés, az irányított gazdálkodás szükségességét csak a tanult gazda képes felfogni, csak az tudja azt megvalósítani. A kormányhatalomnak a gazda egyéni munkájába való beleszólásának jogát csak az tudja panasz .nélkül elviselni, aki felül tud emelkedni a saját egyéni önző érdekein és tud is, akar *is áldozatot vállalni a közért. Aki nem a legrosszabb földjébe veti a lent, — mert ha már kötelező a termesztése, hát jő lesz annak az is! — hanem aki megérti a gazdálkodásnak ma honvédelmi jelentőségét.

Mindehhez azonban ránevelt, erkölcsi érzékben kifinomult, gazdasági tudásban kellően képzett kisgazdatársadalomra van szükség. Hol

kapják meg a gazdaifjak ezt a nevelő-oktatást? Az ő iskolájukban, a téli gazdasági iskolákban.

Eddig az volt a panasz, hogy nincs a közelben Ilyen iskola, a távollevőben pedig sokba kerül a tartás. Most megszűnt ez a kifogás, mert itt az iskola, csak ki kell használni. Most csak egy lehet a nehézség egyes helyeken: nem áll rendelkezésre még az a csekély — ezidőszerint öt hónapra ’225 pengőt kitevő — összeg, amibe a gyermek teljes ellátása a szülői házon kívül kerül.

Erre valók az alapítványok, erre szoig'ál a miniszter ösztöndíja,

hogy a sokgyermekes családok fiának, vagy azoknak, akiknek a rossz termés, vagy bármely más, önhibájukon kívüli csapás folytán valóban nehezükre esnék még a szerény ösz- szeget is nélkülözni, segítséget nyújtsanak.

Alapítványt elsősorban a vármegyék, a városok, a községek létesítenek. De magánosok is megmutathatják ezzel az igazán nemzet- nevelő, gazdaképző és gazdatámogató cselekedetükkel, hogy — bár a mai élet minden téren súlyos áldozatot kíván tőlünk — még -mindig tudnak erőt kifejteni az ország boldogabb jövője érdekében. Hiszen egy alapítvány évi 150 pengője bőségesen kamatozik majd abban a nagy gazdasági előrehaladásban, amelyet az aranykalászos gazdák munkája jelent egy község gazdasági színvonalának emelésében.

Akié a föld, azé az ország. De a föld itemcsak jogokat biztosít, hanem kötelességeket is ró a vele foglalkozókra. Aki a föld népét támogatja, az iránta való kötelességek minél tökéletesebb elvégzésében, az az ország alapjait erősíti; az magvetője lesz az újabb, boldogabb, magyarabb ezer esztendőnek.

A mai nap országos és vllág- vonatkozásu eseményei

Csütörtökön tartotta Budapesten a Magyar Élet Pártja első őszi értekezletét. A nyári politikai szünet óta ez az első alkalom, hogy a törvényhozók a kormány tagjaival hivatalos értekezletre ültek össze. Érthető tehát az a nagy érdeklődés, amely az értekezlet iránt megnyilvánult. Résztvettek rajta a kormány tagjain kívül a párt felsőházi és képviselőházi törvényhozói és több főispán. Kállay Miklós miniszterelnök beszédében hangoztatta, hogy nem kíván külpolitikával a jelen pillanatban foglalkozni, csak annyit mond, hogy Mussolinira mindig hálával és köszönettel tekint az ország. Országunknak nincs más ereje, mint a saját erőssége. Kérte a megjelenteket, hogy. utasítsanak el maguktól minden jelszó-politikát. A felszólalások során a 'tüzifaellátás kérdését vitatták meg.

Szablya-Frischauf Ferenc, az iparművészti iskola igazgatója szolgálati idejét kitöltötte, de állásában a kultuszminiszter még három hónapra, december 31-éig visszatartotta. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a visszatartással .egyidejűleg Fáy Aladárt, a képzőművészeti főiskola rendes tanárát bízta meg az iparművészeti főiskola helyettes igazgatói teendőinek ellátásával. Fáy Aladár kiváló szakember, a magyar iparművészet egyik legnagyobb tekintélye.

Az országos m. kir. színművészeti akadémián a felvételre való jelentkezések megkezdődtek és szeptember 16-áig tartanak. A felvételi vizsgák szeptember 16-án, 17-én és 18-án lesznek. Tudnivalókat az igazgatóság (Budapest; VIII., Rákóczi-út 21.) készséggel küld. (LHK)

A szegedi rendőrség razziát tartott Csala Lajos sütőméster péküzemében. A razzia során megállapítást nyert, hogy Csala naponta 7—800 darab zsemlyét sütött engedély nélkül egységes búzalisztből. A zsemlyét azután 8 és fél filléres áron adta tovább a kereskedőknek, akik viszont 10 fillérért adták tovább a vevőknek. Előkerült a razzia során 631 kiló egységes búzaliszt, 495 kiló rozsliszt és 32 kiló nullásliszt, valamennyi »fekete« árú, A razziát végző közegeknek feltűnt az udvaron a nagy halom szemét, ami köztisztasági szempontból is kifogásolható volt. Feltűnt az is, hogy a szemétdomb rendkívül kemény volt, amikor járni akartak rajta, mintha kő, vagy más ázi-