Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)
1943-09-04 / 200. szám
Mft§S^iRflET 1943 szeptember 4. Harctéri beszélgetés Németh Endre repülőfőhadnaggyal, aki megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét A keleti arcvonalon tevékenykedő magyar távolfelderitő osztály épületei előtt beszélgetünk néhányan. A mély homokban hirtelen az udvarra kanyarodik mellénk egy gépkocsi. Egy gép személyzete most érkezett meg a bevetésről. Négy repülőruhába öltözött fiatalember ugrik ki belőle A legmagasabbikat mindjárt örvendező kiáltásokkal veszik körül az udvaron levők. — Bandi megjött! — Csakugyan? — Nézd csak meg az osztályirodában. Szerencsét kívánunk 1 Magam is elmegyek az irodába s ott a következőket olvasom: A honvéd repülő dandárparancsnok közli, hogy a Kormányzó Ur őfő- méltósága legfelsőbb elhatározásával Németh Endre főhadnagynak a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal adományozta. Nézem Németh Endre főhadnagyot. Nyugodt a modora, de csillog a szemé, csendes a hangja, de boldog a mosolya. Beszélgetni kezdünk és ő igy számol be magáról: — 1941-ben már kint voltam a szovjet arcvonalon. Még abban az évben kaptam meg a Magyar Koronás Bronz Érdemérmet a hadiszalagon a kardokkal. Most tizenegy hónapja vagyok egyfolytában idekint tavaly tavasz óta. Múlt év április óta vagyok főhadnagy. — 1942. júniusában Voronyezsnél öt szovjet vadászgép támadott meg egyik felderítő utunk alkalmával. Tizennyolc perces légiharcban a magyar gép személyzete három szovjet vadászt lőtt le. A részleteket is szeretném feljegyezni, de Németh főhadnagy megemlíti, hogy az esetet akkoriban ismertette a magyar sajtó s közölte a honvédvezérkar főnökének hadijelentése is. Majd igy folytatódik a haditettek elbeszélése: — Tavaly augusztus legelső napjaiban két légiharcom volt szovjet vadászokkal. Az első alkalommal nyolc bolsevista gép támadott meg bennünket s a huszonnyolc percig tartó küzdelemben hármat lelőttünk közülük. í A második esetben újra nagyon meleg volt a helyzet. Az első pillanatban meg voltunk győződve, hogy nem kerülünk haza. Eleinte csak három szovjet vadásszal kellett felvennünk a harcot, aztán még három és még kettő támadott ránk. Veszettül fordulóztak körülöttünk és kegyetlenül lőttek ránk. A vörös repülő gépágyújának lövését egyszer a páncél fogta fel egyikünk fejénél. Egyik lövészünk meg is sebesült. Az izgalmas légiharc kellős közepén egy géppuska hirtelen elromlott, a lövész lehúzta kesztyűjét, hogy megjavítsa s ott fenn, hétezer méter magasságban pár pillanat alatt lefagyott a keze. — Én akkori beosztásom szerint megfigyelő tiszt voltam a gépen s mint parancsnok, egyik embertől a másikig csúsztam-másztam a szűk helyen, mert a légiharc vége felé már elfogyott a lőszerem. Ekkor persze le kellett vennem az arcomhoz illesztett álarcot és csövet, amelyen keresztül az adagolt oxigén áradt tüdőmbe. S oxigén nélkül nem lehetett sokáig kitartani. A harminc perces légiharcban két gépet lelőttünk. Természetesen a mi gépünket is több találat érte úgy, hogy kénytelenek voltunk futószerkezet nélkül leszállni. — Az elmondottakkal kapcsolatban augusztus 4-én az egyik német hadtestparancsnok szerencsét kívánó táviratot intézett a magyar repülőalakulatok parancsnokához. Ekkor kaptam meg a második osztályú német vaskeresztet. Októberben érkezett meg aztán a Magyar Koronás Érdemérem hadiszalagon a kardokkal. — Az osztálynál eddig ötvenkilenc bevetésem van. Tízszer találkoztam ellenséges vadászokkal s ezek a találkozások nyolc igazolt légigyőzelmet hoztak számomra. Felderítés közben ötvenszer voltunk erős légvédelmi tűzben s a földi légvédelemtől gépünk háromszor kapott találatot. Egyszer például kilőtték az egyik motort és egy motorral vánszorogtunk valahogy haza Sikerül megtudnom Németh Endre főhadnagy úrtól, hogy 25 éves. Huszonhatot mond, de kiderül, hogy még nem töltötte be a huszonhatodik évet. Mosolyogva ránézek s azt gondoltam magamban: — Nem szégyen, pajtás, ez a ragyogó, izmos fiatalság. Nagykárolyban született, szülei Pesten laknak, apja a műegyetemen tanár. Érettségi után a repülőkhöz kérte magát s a Ludovikáról, mint hadnagy mindjárt a távolfelderitőkhöz került. Egy-két árnyalattal hangosabb a szava, mikor arról beszél, hogy boldog, mert magyar repülő lehet. Számára esztétikai élvezet, ha repülőgépet lát a levegőben. A „repülőszakmák“ között legszebbnek tartja a távoifeíderitést, mert — a régi repülőszabályzat szavait idézi — „a távolfelderitő a felsővezetés éles szeme“. A távoifelderitőnek nagy magasságban nagy távolságra kell mennie. Sokszor nagyon érdekes látnivalókban van az embernek része. Különleges látnivalót nyújt a hadszíntérré vált s ezért lerombolt városok képe. Különféle érzéseket kelt az ellenséges hadmozdulatoknak, menetoszlopoknak a magasból való figyelése. Egy alkalommal hétezer méterről láttam a Dontól a Volgát. Azt mondhatnám, hogy szép figyelemmel kisérni, amidőn két-háromezer méterrel alattunk a bombázók dolgoznak. A mosoly eltűnik a fiatal repülő arcáról, amikor azt mondja: — A bolsevisták nagyon erősen védekeznek a felderítés ellen, mert tudják, hogy .mi fényképezzük le őket a bombázók számára Tiszta időben a nap irányába repülünk, hogy ne célozhassanak olyan könnyen ránk. Ha borús az ég, a felhők alatt kell repülnünk, esetleg egész alacsonyan. Ilyen napokon a gyors felderítés után mindjárt a felhőben igyekszik eltűnni az ember. De vigyázni kell, mert azt hiheti valaki esetleg, hogy már jól benne van a felhőgomolyagban, pedig alulról látni lehet még a gépét a foszlányokon keresztül. Megfigyelő tisztje valami megbeszélésre hívja Németh Endre főhadnagyot. Bocsánatkéréssel búcsúzik. Uiána nézek s ezúttal is a meg nem szűnő magyar katonavirtusra gondolok. KÁDÁR GYULA. 120 millió pengős rendkívüli hitelt kapnak a gabonanagykereskedők „intervenciós“ vásárlásokra A fővárosi pénzintézetek az idén sokkal nagyobb hitelkereteket állapítottak meg gabonavásárlásokra, mint a múlt évben. Ez egyrészt a magasabb terményárakkal van összefüggésben, másrészt azzal, hogy ez évben az országos és körzeti kereskedői kijelölési rendszer folytán a gabonakereskedelemnek sokkal szélesebb rétegei kapcsolódtak be a felvásárlásokba, mint az elmúlt évben. Az eddigi felvásárlások egyébként teljesen kielégítők és biztosra vehető, hogy a gabonafelvásárlás munkája továbbra is rendkívül élénk lesz. KétMAVAUT Zalaegerszeg autóbusz menetrendle Érvényes 1943. május 17-től Zalaegerszeg—Bak—Keszthely. MAVAUT Menetdij — — 14-45 17-25 i. Zalaegerszeg Széchenyi-téi é. 10-00 17-05 1-40 — 15’ 17 17 57 é. Bak Hangya szövetkezet 1, 9-28 16-33 — 8-30 15-20 — i. Bak Hangya szövetkezet é. 926 1631 2-50 855 15-45 é. Zalaszentmihály—Pacsa p. u. i. 9 00 1605 6 40 10 30 17 25 — é. Hévizfürdő —14-20 6 40 1045 17-40 — é. Keszthely Hungária szálló 1, 7-25 14 05 6 40 10-55 17-50 — é. Keszthely pályaudvar 1. ——•— Bak—Nova Menetdij — 835 15-40 i. Bak pályaudvar é. 6-55 1315 — 9-30 15-45 i. Bak Hangya szövetkezet é. 6-50 1310 240 10T0 16-25 é. Nova i. 610 12-30 Menetdij Zalaegerszeg-Bak—Lispe—Szentadorján . — —•— 17-25 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. —* — —•— 1-40 14-20 18-05 i. Bak Hangya szövetkezet é. 7-00 15 20 2-40 4458 1819 é. Söjtör Búza-vendéglő i. 6-42 15-13 6-40 —■— 19-50 é. Szentadorján i. 5-10 —•_ ségtelen, hogy a kenyér- és lisztellátásban nem lesz fennakadás, annál 'is inkább, meijt megfelelő gabonakészletek rendelkezésre bo- csájtása folytán a malmok őrlési teljesítményüket teljes mértékben ki tudják használni. A fővárosi pénzintézetek és vidéki affiliáf- cióik és fiókjaik a 'rendes gabonahiteleket nagyjából már folyósították. Időközben a bankokhoz a kereskedők újabb kéréssel fordultak, hogy a már megállapított felvásárlási hitelkereten kívül a bankok újabb rendkívüli hitelkeretet is állapítsanak meg. A fölhozott felvásárlások folytán ugyanis a kereskedők kénytelenek voltak saját 'raktáraikban és a közraktárakban nagyobb készleteket tárolni, ám ezek átvétele nem történik egyszerre. A malmok csak októberben kezdik meg a nagyobb tételek átvételét, tehát a tárolt tételek értékesítésével hónapokig kell várni. Ez a helyzet nagy összegeket járt lekötve, eltekintve a kereskedők kamatveszteségétől. A pénzintézetek a tárgyalások öorán elfogadták a kereskedők érvelését s úgy döntöttek, hogy »intervenciós« vásárlások céljaira főleg nagykereskedőkből álló szűkebb felvásárló szindikátusnak 40 millió pengős hitelkeretet bocsájtanak rendelkezésre, majd további 80 millió pengő kölcsönt kapnak a központi felvásárló szervek, amelyeket szükség esetén hasonló felvásárlásokra használnak fel. A pénz segítségével megveszik a kisebb kereskedőktől azokat a tárolt készleteket, amelyeknek értékesítésére csak később került Volna soy. így a kisebb kereskedők nem kénytelenek hónapokig várni az általuk felvásárolt és elraktározott gabona ellenértékére.
