Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)

1943-09-04 / 200. szám

Mft§S^iRflET 1943 szeptember 4. Harctéri beszélgetés Németh Endre repülőfőhadnaggyal, aki megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét A keleti arcvonalon tevékenykedő magyar távolfelderitő osztály épületei előtt beszélgetünk néhányan. A mély homokban hirtelen az ud­varra kanyarodik mellénk egy gépkocsi. Egy gép személyzete most érkezett meg a bevetés­ről. Négy repülőruhába öltözött fiatalember ugrik ki belőle A legmagasabbikat mindjárt örvendező kiáltásokkal veszik körül az udvaron levők. — Bandi megjött! — Csakugyan? — Nézd csak meg az osztályirodában. Sze­rencsét kívánunk 1 Magam is elmegyek az irodába s ott a kö­vetkezőket olvasom: A honvéd repülő dandár­parancsnok közli, hogy a Kormányzó Ur őfő- méltósága legfelsőbb elhatározásával Németh Endre főhadnagynak a Magyar Érdemrend lo­vagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal adomá­nyozta. Nézem Németh Endre főhadnagyot. Nyugodt a modora, de csillog a szemé, csendes a hangja, de boldog a mosolya. Beszélgetni kez­dünk és ő igy számol be magáról: — 1941-ben már kint voltam a szovjet arc­vonalon. Még abban az évben kaptam meg a Magyar Koronás Bronz Érdemérmet a hadisza­lagon a kardokkal. Most tizenegy hónapja va­gyok egyfolytában idekint tavaly tavasz óta. Múlt év április óta vagyok főhadnagy. — 1942. júniusában Voronyezsnél öt szovjet vadászgép támadott meg egyik felderítő utunk alkalmával. Tizennyolc perces légiharcban a magyar gép személyzete három szovjet vadászt lőtt le. A részleteket is szeretném feljegyezni, de Németh főhadnagy megemlíti, hogy az esetet akkoriban ismertette a magyar sajtó s közölte a honvédvezérkar főnökének hadijelentése is. Majd igy folytatódik a haditettek elbeszélése: — Tavaly augusztus legelső napjaiban két légiharcom volt szovjet vadászokkal. Az első alkalommal nyolc bolsevista gép támadott meg ben­nünket s a huszonnyolc percig tartó küz­delemben hármat lelőttünk közülük. í A második esetben újra nagyon meleg volt a helyzet. Az első pillanatban meg voltunk győ­ződve, hogy nem kerülünk haza. Eleinte csak három szovjet vadásszal kellett felvennünk a harcot, aztán még három és még kettő táma­dott ránk. Veszettül fordulóztak körülöttünk és kegyetlenül lőttek ránk. A vörös repülő gép­ágyújának lövését egyszer a páncél fogta fel egyikünk fejénél. Egyik lövészünk meg is se­besült. Az izgalmas légiharc kellős közepén egy géppuska hirtelen elromlott, a lövész le­húzta kesztyűjét, hogy megjavítsa s ott fenn, hétezer méter magasságban pár pillanat alatt lefagyott a keze. — Én akkori beosztásom szerint megfigyelő tiszt voltam a gépen s mint parancsnok, egyik embertől a másikig csúsztam-másztam a szűk helyen, mert a légiharc vége felé már elfogyott a lőszerem. Ekkor persze le kellett vennem az arcomhoz illesztett álarcot és csövet, amelyen keresztül az adagolt oxigén áradt tüdőmbe. S oxigén nélkül nem lehetett sokáig kitartani. A harminc perces légiharcban két gépet lelőttünk. Természetesen a mi gépünket is több találat érte úgy, hogy kénytelenek voltunk futószerke­zet nélkül leszállni. — Az elmondottakkal kapcsolatban augusz­tus 4-én az egyik német hadtestparancsnok szerencsét kívánó táviratot intézett a magyar repülőalakulatok parancsnokához. Ekkor kap­tam meg a második osztályú német vaskeresz­tet. Októberben érkezett meg aztán a Magyar Koronás Érdemérem hadiszalagon a kardokkal. — Az osztálynál eddig ötvenkilenc beveté­sem van. Tízszer találkoztam ellenséges vadá­szokkal s ezek a találkozások nyolc igazolt légigyőzelmet hoztak számomra. Felderítés köz­ben ötvenszer voltunk erős légvédelmi tűzben s a földi légvédelemtől gépünk háromszor ka­pott találatot. Egyszer például kilőtték az egyik motort és egy motorral vánszorogtunk valahogy haza Sikerül megtudnom Németh Endre főhad­nagy úrtól, hogy 25 éves. Huszonhatot mond, de kiderül, hogy még nem töltötte be a hu­szonhatodik évet. Mosolyogva ránézek s azt gondoltam magamban: — Nem szégyen, pajtás, ez a ragyogó, izmos fiatalság. Nagykárolyban született, szülei Pesten lak­nak, apja a műegyetemen tanár. Érettségi után a repülőkhöz kérte magát s a Ludovikáról, mint hadnagy mindjárt a távolfelderitőkhöz került. Egy-két árnyalattal hangosabb a szava, mikor arról beszél, hogy boldog, mert magyar repülő lehet. Számára esztétikai élvezet, ha repülőgépet lát a levegőben. A „repülőszakmák“ között leg­szebbnek tartja a távoifeíderitést, mert — a régi repülőszabályzat szavait idézi — „a távol­felderitő a felsővezetés éles szeme“. A távoifelderitőnek nagy magasságban nagy távolságra kell mennie. Sokszor nagyon érde­kes látnivalókban van az embernek része. Különleges látnivalót nyújt a hadszíntérré vált s ezért lerombolt városok képe. Különféle érzé­seket kelt az ellenséges hadmozdulatoknak, menetoszlopoknak a magasból való figyelése. Egy alkalommal hétezer méterről láttam a Don­tól a Volgát. Azt mondhatnám, hogy szép figyelemmel kisérni, amidőn két-háromezer mé­terrel alattunk a bombázók dolgoznak. A mosoly eltűnik a fiatal repülő arcáról, amikor azt mondja: — A bolsevisták nagyon erősen védekeznek a felderítés ellen, mert tudják, hogy .mi fény­képezzük le őket a bombázók számára Tiszta időben a nap irányába repülünk, hogy ne célozhassanak olyan könnyen ránk. Ha borús az ég, a felhők alatt kell repülnünk, esetleg egész alacsonyan. Ilyen napokon a gyors fel­derítés után mindjárt a felhőben igyekszik eltűnni az ember. De vigyázni kell, mert azt hiheti valaki esetleg, hogy már jól benne van a felhőgomolyagban, pedig alulról látni lehet még a gépét a foszlányokon keresztül. Megfigyelő tisztje valami megbeszélésre hívja Németh Endre főhadnagyot. Bocsánatkéréssel búcsúzik. Uiána nézek s ezúttal is a meg nem szűnő magyar katonavirtusra gondolok. KÁDÁR GYULA. 120 millió pengős rendkívüli hitelt kapnak a gabonanagykereskedők „intervenciós“ vásárlásokra A fővárosi pénzintézetek az idén sokkal nagyobb hitelkereteket állapítottak meg ga­bonavásárlásokra, mint a múlt évben. Ez egy­részt a magasabb terményárakkal van össze­függésben, másrészt azzal, hogy ez évben az országos és körzeti kereskedői kijelölési rend­szer folytán a gabonakereskedelemnek sokkal szélesebb rétegei kapcsolódtak be a felvásár­lásokba, mint az elmúlt évben. Az eddigi felvásárlások egyébként teljesen kielégítők és biztosra vehető, hogy a gabonafelvásárlás munkája továbbra is rendkívül élénk lesz. Két­MAVAUT Zalaegerszeg autóbusz menetrendle Érvényes 1943. május 17-től Zalaegerszeg—Bak—Keszthely. MAVAUT Menetdij — — 14-45 17-25 i. Zalaegerszeg Széchenyi-téi é. 10-00 17-05 1-40 — 15’ 17 17 57 é. Bak Hangya szövetkezet 1, 9-28 16-33 — 8-30 15-20 — i. Bak Hangya szövetkezet é. 926 1631 2-50 855 15-45 é. Zalaszentmihály—Pacsa p. u. i. 9 00 1605 6 40 10 30 17 25 — é. Hévizfürdő —14-20 6 40 1045 17-40 — é. Keszthely Hungária szálló 1, 7-25 14 05 6 40 10-55 17-50 — é. Keszthely pályaudvar 1. ——•— Bak—Nova Menetdij — 835 15-40 i. Bak pályaudvar é. 6-55 1315 — 9-30 15-45 i. Bak Hangya szövetkezet é. 6-50 1310 240 10T0 16-25 é. Nova i. 610 12-30 Menetdij Zalaegerszeg­-Bak—Lispe—Szentadorján . — —•— 17-25 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. ­—* — —•— 1-40 14-20 18-05 i. Bak Hangya szövetkezet é. 7-00 15 20 2-40 4458 1819 é. Söjtör Búza-vendéglő i. 6-42 15-13 6-40 —■— 19-50 é. Szentadorján i. 5-10 —•_ ségtelen, hogy a kenyér- és lisztellátásban nem lesz fennakadás, annál 'is inkább, meijt megfelelő gabonakészletek rendelkezésre bo- csájtása folytán a malmok őrlési teljesítmé­nyüket teljes mértékben ki tudják használni. A fővárosi pénzintézetek és vidéki affiliáf- cióik és fiókjaik a 'rendes gabonahiteleket nagyjából már folyósították. Időközben a bankokhoz a kereskedők újabb kéréssel for­dultak, hogy a már megállapított felvásár­lási hitelkereten kívül a bankok újabb rend­kívüli hitelkeretet is állapítsanak meg. A föl­hozott felvásárlások folytán ugyanis a keres­kedők kénytelenek voltak saját 'raktáraikban és a közraktárakban nagyobb készleteket tá­rolni, ám ezek átvétele nem történik egy­szerre. A malmok csak októberben kezdik meg a nagyobb tételek átvételét, tehát a tá­rolt tételek értékesítésével hónapokig kell várni. Ez a helyzet nagy összegeket járt le­kötve, eltekintve a kereskedők kamatvesztesé­gétől. A pénzintézetek a tárgyalások öorán elfo­gadták a kereskedők érvelését s úgy döntöt­tek, hogy »intervenciós« vásárlások céljaira főleg nagykereskedőkből álló szűkebb felvá­sárló szindikátusnak 40 millió pengős hitel­keretet bocsájtanak rendelkezésre, majd to­vábbi 80 millió pengő kölcsönt kapnak a központi felvásárló szervek, amelyeket szük­ség esetén hasonló felvásárlásokra használnak fel. A pénz segítségével megveszik a kisebb kereskedőktől azokat a tárolt készleteket, ame­lyeknek értékesítésére csak később került Volna soy. így a kisebb kereskedők nem kény­telenek hónapokig várni az általuk felvásárolt és elraktározott gabona ellenértékére.

Next

/
Thumbnails
Contents