Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)

1943-08-24 / 190. szám

1943 augusztus 24. MAömR^ET Hollandiai pillanatképek A nyugalom, a szélmalmok és a kerékpárok hazája Légvédelmi pincék ásását vállalom Somogyi József Zalaegerszeg, Ola-utea 19. A felületes szemléld, akit először visz a kí­váncsiság Hollandiába, bizony nem sokat lát, nem sokat hall és úgy találja, hogy a vidéke­ket, telepeket, városokat egyaránt valami ólmos nyugalom lepi meg. Mintha mindig vasárnap Volna, az emberek mintha mindig ünneplő ru­hában járnának és éppen templomba igyekez­nének. A holland ember valóban úgy rendezte be életét, hogy kevés munkával nagy eredménye­ket érjen el. Okos. A termelő cél érdekében minden felkinálkozó alkalmat, erőt felhasznál. Ezért van Hollandiában annyi szélmalom, ezért van majdnem minden embernek kerékpárja. Ezért járják a kis vitorlás hajók a zeg-zugos végtelen csatornákat, ezért fejlődött ki szinte elképzelhetetlen mértékben az üvegház kedve­lése — és ezért olyan jó kereskedő a hollan­dus. A holland ember takarékos, de elsősorban -önmagát kíméli. Ez az oka annak is, hogy gyalog alig tesz egyetlen lépést, és még a templomba is kerékpárjával, vagy mint ott nevezik a „fitszen“-nel megy. A temp­lomok előtt épugy, mint az üzletek és lakóhá­zak előtt ott találjuk a kerékpárok leállítására szolgáló alkalmatosságokat, vagy az útburko­latba vájt mélyedéseket. A hollandusok valóban úgy rendezték be életüket, hogy minden feltűnés nélkül megy a maga utján, minden gyümölcsözően fejlődik. Azonban tévedés lenne a hollandiakat a be­nyomások után megitélni, amit például az Ijssel-tenger vidéke nyújt. B3 nadrágban jár- • kálnak itt az emberek fel és alá, hosszan elbá­muló tekintettel figyelik a part felé közelgő vitorláshajókat, miközben földöntúli nyugalom­mal nagyokat szippantanak pipájukból, hogy azután a kezüket minden bizonnyal lukas nad­rágzsebük elképzelhetetlen mélységében elrejt­sék. Ez csalóka látszat csupán. Az élet gyümölcsöző fejlődése mögött serény és alapos munka húzódik meg és ki tudja, hogy az említett bugyogós matrózok nem fel­váltott csoportokban, vagy megszervezett terv szerint használják-e ki szabad idejüket, hogy minél több lázasan fényképező idegent csalo­gassanak oda. Fényképezni való itt bőven akad. Különösen annak szamára, aki a történelmi múlt kézzel­fogható maradványait akarja emlékül megörö­kíteni. Akárhol is van az ember, mindenütt a Változatos múlt beszél hozzá. Omladozó temp­lomok, sajátságos stílusban épült házak, a szélmalmos tájak, vagy a szántóföldek, amelye-. két olyan titokzatos szabályos és szinte zár­kózott barázdák szelnek át, mint maga a hol­landi ember — mind megannyi kép, mind meg­annyi titok az idegen számára. Den Haag. Anogy a vonat az embert az éjtszakából reggelre idehozza, valami sajátsá­gos közelséggel mindenki nyomban érzi, hogy teljesen más világba került, mint ahogyan el­képzelte. Den Hjiag tulajdonképpen nem is Varos. A hágai ember azonban büszke erre. Az idegennek először azt adja meglehetősen nyomatékosan tudtára, hogy Den Haag Európa legszebb faluja. Valóban kevés itt a városias Törött, elhasznált sramofonlemezt vásárol KAKAS ÁGOSTON könyv, papír, írószer, zenemű és hangszerkereskedése Zalaegerszeg Kossuth Lajos-utca 8. Telefon 131. .. . -------------------------------------------------------­je lleg, annál több azonban ebben a félmilliós lakosú „faluban“ az üdén és frissen zöldelő kert és liget. Hollandiának más városai sem épültek olyan értelemben városiasán, mint pél­dául az olasz városok. Az ember egy városban sem találja azt a lezártságot, azt a merev megszakadást vidék és a város közölt, mint általában az európai nagyvárosok esetében. A város környéki vidékről észrevétlenül kerül az ember a hágai városok belsejébe. A vidék éppenugy belenőtt a városba, mint ahogy a város kiterjedt a falu felé. A hollandi ember rendkívül zárkózott; egyéni. Egy hágai mondotta: „Hollandiában az élet a kicsiségek szempontjából is egészen más, mint másutt. Ha a csavarmenet mindenütt jobbra megy, Hollandiában biztosan az ellenkező irányban csavarodik, ha máshoi az ablakok jobbra nyílnak, Hollandiában akkor feltétlenül balra.“ Ez az egyénieskedés természetesen bi­zonyos mértékben önfejűséget is jelent, nagy­részben azonban nem más, mint a múlthoz való ragaszkodás. A holland ember ezt a ha- gyományszeretetét még a korszerű műszaki tu­domány területére is átviszi, hogyha nem okoz túlságosan nagy kényelmetlenséget és költséget. A fejlődés elől azonban nem zárkózik el. El­lenkezőleg. Az építészetben például talán egy nemzet sem járja egyéni utjai», de egy nemzet sem járja annyira egyéni útjait, egy nemzet sem mutatott akkora fejlődést, mint éppen Hol­landia. A holland építőművészet mindig nagy hatással volt Európa építészetére. A legutóbbi emberöltő elején Berláge amszterdami uj tőzsde­palotája óriási feltűnést keltett és Európa egész építészeti felfogására kihatással volt. A jelen építészeti felfogását nem lehet többé Berlage nélkül elképzelni. Berlage után jöttek J. P. Oud, Dudok és Jan Buys, akiknek az útja nemcsatc a mába nőtt bele, hanem a jövőbe is vezet. Egy dolog azonban ezen a téren is megmaradt Hollandia határain belül. Éspedig az a józan, tárgyilagos, ésszerű takarékosság, ami a hollandokat annyira jellemzi. Mert a centekre vigyázni kell és a centek nagyon fon­tosak ! Az egyénieskedés mindig látszólagos ellen­tétekben oldja fel az életet. így a hagyomá­nyokból élő, a hagyományaihoz legalább is külsőségekben annyira ragaszkodó hollandokat nem érdekli múltjuk, történelmük, nem tudnak úgyszólván arról semmit. Aki az idegen országba megy látogatóba, az természetesen történelmi mozaikokra kiváncsi. Den Haag ben, nem messze a Buiten udvartól van az a hely, ahol Johan de Witt et Corne­lius nevű testvérével elfogták. Hollandia e nemzeti hősének emléke előtt egy kerékpáros diákféle ifjú álldogál, nyilván vár valakire.-r- Meg tudná mondani, ki volt Johan de Wut? Egy darabig gondolkozik, azután jóindulatú segitőkészséggel feleli: — Natuurlijk, een sigaar! (Természetesen, egy szivar!) Vidáman és megelégedetten mosolyog, hogy ennyire ismeri a holland szivarok neveit Hol­landiában bizony nem tanácsos történelmi nagy­ságok nevei után kérdezősködni. Pedig Hollandia olyan emberekkel ajándékozta meg a világot, mint Rembrandt, vagy de Ruyter. Rembrandi nevét azonban szinte csak a szó­rakozó és vendéglátó ipar tette közismertté. Reszkető fényreklámok rajzolják ki Rembrandt nevét a bárok, mozik, színházak és minden­fajta szórakozóhely homlokzatára és sürü so­rokban csalogatják a tömegeket. A halhatatlan lángelme személyes nagyságára azonban talán senki sem gondol már hazájában és szerényen meghúzódó emlékművére legfeljebb az a leány Légvédelmi pincék ásását vállalom Somogyi József Zalaegerszeg, Ola-utca 19. tekint fel unottan, aki véletlenül itt adott talál­kát pontatlan szerelmének. Tucatjával vásárol­hatsz gallérokat „a la Rembrandt11, de Remb­randt képei előtt a múzeumokban csak idege­nek tolonganak. A múzeumra azonban szükség van, a hollandinak mindenekelőtt a centekre kell gondolnia. Boldog, furcsa Hollandia! De keserves lehe­tett ebből az édes álomból a fölébredés! A világtörténelem tüzes ostora Hollandián is végig vert. A csöndet, a békét, a nyugalmat, a gaz­dagságot egyidőre a vér, a jaj, a borzalom, a halál és a szegénység váltotta fel. De a holland nép okossága, józansága ha­marosan győzött. Ez a gyakorlati érzékű nép nem vesztette el életkedvét, sőt az eddig szuny- nyadó erők is hozzáláttak az építéshez. Ahol azelőtt csodálatos tarkasággal a világhíres, illa­tos tulipán-mezők nyúltak a végtelen messze­ségbe, ma rozs és árpa nő. Hollandia csodás szépségű virágkertészete a ma sokkal fontosabb mezőgazdasági ter­melésnek adja át a helyét. Hollandia Európa legnagyobb veteményes kert­jévé változott. Kelvirággal, uborkával, salátával, káposztával, burgonyával megrakott tehervona­tok hagyják el éjjel nappal szakadatlanul a szorgalmas, takarékos Hollandia határát. Az ijsseli hollandus, ha van ideje, ma is, mint mindég, mélyen a nadrágzsebbe süllyesz­tett kezekkel sétál fel és alá a parton. Réve­dező tekintete hiába keresi a vitorlásokat, a fényképezőgépek csattogását sem hallja maga körül. De most nem is törődik ezzel. Más fel­adatok, más munkakör foglalkoztatja. És most ez a fontos, mert a centet most is gyűjteni kell. Szabó Tivadar. Mi uiság a budapesti élelmiszer sí agy vásár telepen A Magyar Vidéki Sajtótudósitó fővárosi je­lentése szerint augusztus 13 tói -19 ig az élő- és vágottbaromfi piacon az árak nem váltottak. — A tojáspiacon a legmagasabb hatósági árak voltak érvényben. — A zöldség és főzelékfélék piacán az uborka ára 20, a leveles karfiolé pedig 100 fillérrel csökkent, viszont a zöldku­korica ára 7, az almaparadicsomé 10, a hagy­ma zöldjével ára 11, a sóskáé és kelkáposztáé 20, sárgarépáé és petrezselyemé 30. a tölteni való zöldpaprikáé és a vajbabé 40, az apró hegyes zöldpaprikáé pedig 50 fillérei emelke­dett. — A gyümölcspiacon a magvaváló szilva ára 20 fillérrel csökkent, mig az alma ára 20, a körtéé 40, a szőlőé 50, az őszibaracké pedig 150 fillérrel emelkedett. Hírek a törvényszékről Özv. Nagy Jánosné nagygörbői korcsmáros a hatóságilag megállapított árnál magasabb áron adta el a sört. Jogerősen 10 napi fog­házra változtatható 50 pengő pénzbüntetésrt kapott. * Rövid László román katonaszökevény, sü­megi napszámos a vasútállomáshoz vezető út mentén élelmiszerrel és több apró ingósággal tele hátizsákot talált. Az élelmiszer elfogyasz­tása után az ingóságokat értékesítette. A sü­megi kir. járásbíróság Í0 napi fogházra vál­toztatható 50 pengő pénzbüntetésre ítélte jogerősen. Hirdessen a hasábjain.

Next

/
Thumbnails
Contents