Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)
1943-08-21 / 188. szám
ÁRA 20 FILLÉF 1943 AUGUSZTUS 21. SZOMBAT NAWMfílET IV. évfolyam + POLITIKAI NAPILAP ♦ 188. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tüttössy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. Tiszteljük az öregeket Az öregek megbecsülése kezd fárasztóvá válni az újabb kor fiataljai számára. Szomorú példák ijesztő sokaságával találkozunk a mindennapi életben. Gyermekek tiszteletlensége a szülők iránt, türelmetlenség az öregek gyengéivel szemben, közöny és udvariatlanság a magukkal tehetetlen öregek iránt, mind, mind szomorú bizonysága annak, hogy a gyermeki önzés olyan útra kanyarodott, amely mind távolabb visz az öregeknek kötelességszerűen kijáró megbecsülésétől és tiszteletétől. Pedig az öregség önmagában véve is teher, s menynyire megsokszorozza »ezt a terhet a fiatalabbak sértő viselkedése! Az öregek már amúgy is kifelé mennek az életből, éveik, sokszor már napjaik meg vannak számlálva. Mögöttük az étet s előttük a haláj. Lelkűkben már búcsúzkodnak megszokott tájaktól, emberektől, társaságtól, kedvelt szórakozásoktól. Életük köre mind szűkebbre szorul s mennyire fájdalmas lehet, ha ennek az ösz- sreszűkúlő körnek levegőjét a meg nem értés, a türelmetlenség, a tiszteletlen hang teszi elviselhetetlenné. Mennyire szebbé válnék a mindennapi élet, ha az öregek társaságában élő fiatalok, amikor a nehéz élet ideges légkörében türelmetlenkednek, arra gondolnának, hogy az öregek ideje lejár, ezt a hátralevő időt jó szóval, szeretettel szépítsük meg számukra. Milyen öröm volna az a jólelkű fiatalság számára is, ha az öregek szívéből a hála bontaná ki színes virágait, hogy a tisztelet körüliillatozza szomorú napjaikat. Példát vehetnének a mai fiatalok az öregek tiszteletéről a Távolkelet népeitől. Sehol a világon nem tisztelik és becsülik meg az öregeket olyan bensőséges meleg érzéssel és hódolatos külső alakban, mint Kínában és Japánban. De az öregek megbecsülésének gyönyörű példájával találkozunk Svájcban is. Genfben a Vöröskereszt alapításaként huszonöt éve működik az »Alapítvány az öregség számára« nevű intézet. Ennek az áldásos intézménynek célja, hogy mindazok részére, akik magas kort érnek el, ne csak békét és nyugalmat, hanem tiszteletet és megbecsülést is biztosítson. Enyhülést akar nyújtani a gyengéknek és betegeknek, támogatást a szegényeknek. A huszonötéves jubileum alkalmából a napokban a Vöröskereszt ünnepélyt rendezett Genfben. Erre meghívta a kantonban lakó valamennyi kilencven évesnél idősebb polgárt. Huszonegyen jelentek meg az ünnepélyen. Az aggastyánokat a város egész előkelősége fogadta. Köszöntő beszédek hangzottak el és a felsorakozott iskolások vonultak el az öregek előtt, minden öregnek egy csokor virágot nyújtottak át, majd a gyermekek műsorral szórakoztatták a kedves aggokat. Az öregek ünneplésének ez a kedves eseménye megérdemli, hogy felfigyeljünk rá, gondolkodóba essünk és a magyar öregek életéről és sorsáról elmélkedjünk. Nem ártana, ha megvizsgálnánk lelkiismeretünket, vájjon az öregek iránt eleget tettünk-e kötelességünknek, a szülői tisztelet parancsának, gondoskodunk-e, hogy életük napjait békéssé, nyugalmassá, széppé varázsoljuk, ha nem is az anyagi javak bőségével, de a szeretet melegségével. Az a hála, amely megtalálja kifejezési alakját az öregek iránt, széppé teszi azok életét, de megszépíti a magunk életét is. És nincs az életben szebb és fölemelőbb érzés, mint másoknak örömet szerezve, örömet szerezni magunknak is. Ez jusson eszünkbe, valahányszor kedves öregekkel találkozunk, mert az idő repül, magával viszi a fiatalságot és egy szép napon arra ébredünk, hogy magunk is ott állunk az öregek sorában. Az a fiatal, aki éretlenségében kigúnyólja, becsmérli az öregeknek testi fogyatékait, vagy A sajtó képviselőinek' bemutatta a Levente Hírközpont a mosonmagyaróvári levente vizi- ä tábort, ahol három hetes táborozással folyamatosan 180—200 le- ímhu ventét képeznek ki „műszaki“ öills\>Mmj (v*z0 leventévé. A műszaki szak- ki,?éPzés célja az, hogy felkeltse a teventékben az érdeklődést a yww q műszaki ismeretek iránt. Már a v * leventeéletben elsajátíthatják a szükséges alapismereleket és azokat a gyakorlati tapasztalatokat, amelyek megkönnyítik a műszaki csapatokhoz bevonulni szándékozók kiképzését. A vizenjárás egészen más gondolkodású, fellépésű, kiállású embert farag az ifjúból, erősebbé, edzettebbé, önállóbbá válik mindegyik, aki átesik a vizi kiképzésen. A leventeintézmény állandó vizitáborokat kíván létesíteni. Pompás baraképületekben helyezik majd el a táborozó ifjúságot és oktatóit. A mosonmagyaróvári táborban is már felépítették a hatalmas baraktábor alapjait, s hamarosan befejeződnek az építkezések. Egyébként Mohácson, Szatmárnémetiben, Szentendrén, Keszthelyen, Tiszafüreden, Kalocsán, Baján és Sárospatakon rendeznek be állandó vizi leventetábort. Mint minden §zakkiképzési ágban, a vizi- életnél is csak önként jelentkező leventéket sorolnak be a vizi kiképzési táborokba. A vezénylés előtt orvosi vizsgán esik át a levente, s csak a 16-ik életévét betöltött, egészséges, fejlett, mindenképpen alkalmas szervezetű ifjú jöhet számításba. A műszaki oktatást ifjúvezetők, fiatal oktatók látják el, akiket még a vizi leventeélet megkezdése előtt, 1942 év nyarán képeztek ki megfelelően. A vizi levenletáboro- zások mindegyike 21 napig tart, s egy levente naponként átlagosan 5 órát tölt vizen. A napi foglalkozás során a gyakorlati ismereteken felül alapos elméleti kiképzést is nyernek. csökkent szellemi képességeit, megfeledkezik arról a törvényszerűségről, hogy majd az ő évei is eljárnak és ő is az öregek sorsára jut* Vájjon jól fog-e neki esni akkor, ha őt is »buta, maradi, totyakos, agyalágyult, vén bo- lond«-nak fogják nevezni? • Mindezeken a meggondolásokon felüt pedig már csak azért is tiszteljük az öregeket, mert ők őrzik a hagyományokat, tapasztalataik kincseket érnek és mert sok öregember vart, aki munkaértékben, szellemi 'élénkségben legyűr száz mai fiatalembert is, aki tudásának, ifjú erejének önteltségében magasan hordozza a fejét, ha azonban a gyakorlatban mérlegre kerül a képessége, akkor pelyvakönnyű íek, majdnem használhatatlannak találtatik. A táborozások befejeztével vizsgát tesznek á leventék. Ezeken a „teljesítménypróbákon“ mutatják meg sokrétű tudásukat. A háromhetes kiképzés során a szakkiképzési anyagba tartoznak a műszaki alapismeretek, a kitűző és mérő munkák, a magassági pontok kitűzése (irányzás akadályoztatása esetén) szögek és távolságok mérése, magasságok mérése, anyagismeretek, műszaki segédeszközök és gépek, kötélkötözések (csomózás) kötéldobás, áthajózási eszközök összeállítása és a viziközlekedés szabályai. Kiképzést kapnak a leventék: szabványos ladikban (csáklyaforgatásokkal) és egyéb csónakokban, őrsi csónak, kenui (indiáncsónak), kajak, guruló evezőpados csónak evezéséből, ismereteiből Megtanulják a vízből mentést, viz- rendészetet és a vizrendészet szabályait, Magyar- ország vizeit, a vizitérképismeretet, a viziter- mészetismeretet, végül magát a viz-ismeretet a vízállásra, örvényhullámzásra, folyószabályozásra vonatkozóan. A vizileventetáborokban napi ötszörös étkezésben részesülnek az ifjak (tej, vaj, tojás, sok hús, gyümölcs). Az országban működő levente- egyesületek viziszakosztályainak fejlesztésére összesen fél millió pengő segélyt adott a honvédelmi miniszter. Az összegből 711 kitűnő csónak épült. A tanfolyam végén megrendezik a teljesítménypróbát, amelynek követelményei elsősorban gyakorlatiak: műszaki ismeretek, úszás ármentén (800 m, állóvízben 500 m), vizenjárás, evezés, kormányzás, a csónak vízre bocsátása, kikötése, kapaszkodás (csáklyával), kézzel való evezés. A gyakorlati teljesítménypróbának legérdekesebb és leglátványosabb része az, amidőn a leventék sátorlapból úgynevezett „szükség áthajózási eszközt“ állítanak össze. Mindazok a leventék, akik jól megfelelnek az elméleti kérdésekre is (például Magyarország vízrajza, vízinövényeink, viziállataink ismerete, a napozás előnye és hátrányai, biztonsági rendszabályok a fürdésnél, stb.), elnyerik a leventeműszaki (vizi) ügyességi jelvényt. Keszthelyen állandó vizi leventetábort rendeznek be A honvédelmi miniszter ez évben félmillió pengővel feilesztette a leventeegyesületek viziéletét
