Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)

1943-08-21 / 188. szám

ÁRA 20 FILLÉF 1943 AUGUSZTUS 21. SZOMBAT NAWMfílET IV. évfolyam + POLITIKAI NAPILAP ♦ 188. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tüttössy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. Tiszteljük az öregeket Az öregek megbecsülése kezd fárasztóvá válni az újabb kor fiataljai számára. Szomorú példák ijesztő sokaságával találkozunk a min­dennapi életben. Gyermekek tiszteletlensége a szülők iránt, türelmetlenség az öregek gyen­géivel szemben, közöny és udvariatlanság a magukkal tehetetlen öregek iránt, mind, mind szomorú bizonysága annak, hogy a gyermeki önzés olyan útra kanyarodott, amely mind tá­volabb visz az öregeknek kötelességszerűen ki­járó megbecsülésétől és tiszteletétől. Pedig az öregség önmagában véve is teher, s meny­nyire megsokszorozza »ezt a terhet a fiatalab­bak sértő viselkedése! Az öregek már amúgy is kifelé mennek az életből, éveik, sokszor már napjaik meg vannak számlálva. Mögöttük az étet s előttük a haláj. Lelkűkben már búcsúzkodnak megszokott tá­jaktól, emberektől, társaságtól, kedvelt szóra­kozásoktól. Életük köre mind szűkebbre szorul s mennyire fájdalmas lehet, ha ennek az ösz- sreszűkúlő körnek levegőjét a meg nem értés, a türelmetlenség, a tiszteletlen hang teszi el­viselhetetlenné. Mennyire szebbé válnék a mindennapi élet, ha az öregek társaságában élő fiatalok, amikor a nehéz élet ideges lég­körében türelmetlenkednek, arra gondolnának, hogy az öregek ideje lejár, ezt a hátralevő időt jó szóval, szeretettel szépítsük meg számukra. Milyen öröm volna az a jólelkű fiatalság számára is, ha az öregek szívéből a hála bon­taná ki színes virágait, hogy a tisztelet körüli­illatozza szomorú napjaikat. Példát vehetnének a mai fiatalok az öregek tiszteletéről a Távol­kelet népeitől. Sehol a világon nem tisztelik és becsülik meg az öregeket olyan bensőséges meleg érzéssel és hódolatos külső alakban, mint Kínában és Japánban. De az öregek megbecsülésének gyönyörű példájával találko­zunk Svájcban is. Genfben a Vöröskereszt ala­pításaként huszonöt éve működik az »Alapít­vány az öregség számára« nevű intézet. En­nek az áldásos intézménynek célja, hogy mind­azok részére, akik magas kort érnek el, ne csak békét és nyugalmat, hanem tiszteletet és megbecsülést is biztosítson. Enyhülést akar nyújtani a gyengéknek és betegeknek, támo­gatást a szegényeknek. A huszonötéves jubi­leum alkalmából a napokban a Vöröskereszt ünnepélyt rendezett Genfben. Erre meghívta a kantonban lakó valamennyi kilencven éves­nél idősebb polgárt. Huszonegyen jelentek meg az ünnepélyen. Az aggastyánokat a város egész előkelősége fogadta. Köszöntő beszé­dek hangzottak el és a felsorakozott iskolások vonultak el az öregek előtt, minden öregnek egy csokor virágot nyújtottak át, majd a gyer­mekek műsorral szórakoztatták a kedves ag­gokat. Az öregek ünneplésének ez a kedves eseménye megérdemli, hogy felfigyeljünk rá, gondolkodóba essünk és a magyar öregek életéről és sorsáról elmélkedjünk. Nem ár­tana, ha megvizsgálnánk lelkiismeretünket, vájjon az öregek iránt eleget tettünk-e köteles­ségünknek, a szülői tisztelet parancsának, gon­doskodunk-e, hogy életük napjait békéssé, nyugalmassá, széppé varázsoljuk, ha nem is az anyagi javak bőségével, de a szeretet me­legségével. Az a hála, amely megtalálja ki­fejezési alakját az öregek iránt, széppé teszi azok életét, de megszépíti a magunk életét is. És nincs az életben szebb és fölemelőbb ér­zés, mint másoknak örömet szerezve, örö­met szerezni magunknak is. Ez jusson eszünkbe, valahányszor kedves öre­gekkel találkozunk, mert az idő repül, magával viszi a fiatalságot és egy szép napon arra éb­redünk, hogy magunk is ott állunk az öregek sorában. Az a fiatal, aki éretlenségében kigúnyólja, becsmérli az öregeknek testi fogyatékait, vagy A sajtó képviselőinek' bemutatta a Levente Hírközpont a mosonmagyaróvári levente vizi- ä tábort, ahol három hetes táboro­zással folyamatosan 180—200 le- ímhu ventét képeznek ki „műszaki“ öills\>Mmj (v*z0 leventévé. A műszaki szak- ki,?éPzés célja az, hogy felkeltse a teventékben az érdeklődést a yww q műszaki ismeretek iránt. Már a v * leventeéletben elsajátíthatják a szükséges alapismereleket és azokat a gyakor­lati tapasztalatokat, amelyek megkönnyítik a műszaki csapatokhoz bevonulni szándékozók kiképzését. A vizenjárás egészen más gondol­kodású, fellépésű, kiállású embert farag az ifjúból, erősebbé, edzettebbé, önállóbbá válik mindegyik, aki átesik a vizi kiképzésen. A leventeintézmény állandó vizitáborokat kí­ván létesíteni. Pompás baraképületekben helye­zik majd el a táborozó ifjúságot és oktatóit. A mosonmagyaróvári táborban is már felépí­tették a hatalmas baraktábor alapjait, s hama­rosan befejeződnek az építkezések. Egyébként Mohácson, Szatmárnémetiben, Szentendrén, Keszthelyen, Tiszafüreden, Kalocsán, Baján és Sárospatakon rendeznek be állandó vizi levente­tábort. Mint minden §zakkiképzési ágban, a vizi- életnél is csak önként jelentkező leventéket so­rolnak be a vizi kiképzési táborokba. A vezé­nylés előtt orvosi vizsgán esik át a levente, s csak a 16-ik életévét betöltött, egészséges, fej­lett, mindenképpen alkalmas szervezetű ifjú jöhet számításba. A műszaki oktatást ifjúveze­tők, fiatal oktatók látják el, akiket még a vizi leventeélet megkezdése előtt, 1942 év nyarán képeztek ki megfelelően. A vizi levenletáboro- zások mindegyike 21 napig tart, s egy levente naponként átlagosan 5 órát tölt vizen. A napi foglalkozás során a gyakorlati ismere­teken felül alapos elméleti kiképzést is nyer­nek. csökkent szellemi képességeit, megfeledkezik arról a törvényszerűségről, hogy majd az ő évei is eljárnak és ő is az öregek sorsára jut* Vájjon jól fog-e neki esni akkor, ha őt is »buta, maradi, totyakos, agyalágyult, vén bo- lond«-nak fogják nevezni? • Mindezeken a meggondolásokon felüt pedig már csak azért is tiszteljük az öregeket, mert ők őrzik a hagyományokat, tapasztalataik kin­cseket érnek és mert sok öregember vart, aki munkaértékben, szellemi 'élénkségben legyűr száz mai fiatalembert is, aki tudásának, ifjú erejének önteltségében magasan hordozza a fejét, ha azonban a gyakorlatban mérlegre kerül a képessége, akkor pelyvakönnyű íek, majdnem használhatatlannak találtatik. A táborozások befejeztével vizsgát tesznek á leventék. Ezeken a „teljesítménypróbákon“ mu­tatják meg sokrétű tudásukat. A háromhetes kiképzés során a szakkiképzési anyagba tartoz­nak a műszaki alapismeretek, a kitűző és mérő munkák, a magassági pontok kitűzése (irányzás akadályoztatása esetén) szögek és távolságok mérése, magasságok mérése, anyagismeretek, műszaki segédeszközök és gépek, kötélkötözé­sek (csomózás) kötéldobás, áthajózási eszközök összeállítása és a viziközlekedés szabályai. Kiképzést kapnak a leventék: szabványos ladikban (csáklyaforgatásokkal) és egyéb csó­nakokban, őrsi csónak, kenui (indiáncsónak), kajak, guruló evezőpados csónak evezéséből, ismereteiből Megtanulják a vízből mentést, viz- rendészetet és a vizrendészet szabályait, Magyar- ország vizeit, a vizitérképismeretet, a viziter- mészetismeretet, végül magát a viz-ismeretet a vízállásra, örvényhullámzásra, folyószabályozásra vonatkozóan. A vizileventetáborokban napi ötszörös étke­zésben részesülnek az ifjak (tej, vaj, tojás, sok hús, gyümölcs). Az országban működő levente- egyesületek viziszakosztályainak fejlesztésére összesen fél millió pengő segélyt adott a hon­védelmi miniszter. Az összegből 711 kitűnő csónak épült. A tanfolyam végén megrendezik a teljesít­ménypróbát, amelynek követelményei elsősorban gyakorlatiak: műszaki ismeretek, úszás ármen­tén (800 m, állóvízben 500 m), vizenjárás, evezés, kormányzás, a csónak vízre bocsátása, kikötése, kapaszkodás (csáklyával), kézzel való evezés. A gyakorlati teljesítménypróbának leg­érdekesebb és leglátványosabb része az, ami­dőn a leventék sátorlapból úgynevezett „szük­ség áthajózási eszközt“ állítanak össze. Mind­azok a leventék, akik jól megfelelnek az elmé­leti kérdésekre is (például Magyarország víz­rajza, vízinövényeink, viziállataink ismerete, a napozás előnye és hátrányai, biztonsági rend­szabályok a fürdésnél, stb.), elnyerik a levente­műszaki (vizi) ügyességi jelvényt. Keszthelyen állandó vizi leventetábort rendeznek be A honvédelmi miniszter ez évben félmillió pengővel feilesztette a leventeegyesületek viziéletét

Next

/
Thumbnails
Contents