Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)
1943-08-18 / 186. szám
1943 augusztus 18. 3 íméMült Meghalt Huber Gyula, az országos nevű daiköltő, Zalaegerszeg szülöttje — Ez ugyanolyan jelenség, — magyarázza mosolyogva a fiatal tudós — mintha például mi reggelire elfogyasztanánk megszokott reggeli újságunkat és ebből fel tudnánk építeni napi táplálékunkat... N Párhuzamos kísérleteket folytat ugyanis a termesznek nevezett szubtrópusi rovarokkal,. illetve kukacszerű fehér kis állatkákkal, amelyek semmi más táplálékot nem kapnak, mint papirost és mégis életben vannak. Sőt a lakásukként bemutatott üvegedényekben igen vígan fúrják ki-be fehér testüket az edényben elhelyezett állati csontba. Forróövi regényekből jól ismerjük a »termeszhangyádnak elnevezett kis jószágokat. Most megtudjuk, hogy dr. Tóth tanár Berlinből hozta őket magával s jelenleg Tihanyban folytatja velük rendjei,vül érdekes kísérleteit. — A termesznek cellulóze-bontó tulajdonsága van s a cellulózét cukorrá alakítja, majd a levegő nitrogénjét felbontja, beépíti a cukorba és fehérjét készít magának belőle, — magyarázza a tudós kutató. S mi elgondolkozunk azon, hogy ha az embernek hasonló képességet adott Volna a Teremtő, néhány darab papírral meg volna oldva a táplálkozás fontos kérdése. Persze az‘újságpapír »színére« is vigyázni kellene, nehogy mérgezést kapjunk tőle... A rengésmentes laboratórium Dr. Tóth László megmutatja a kitünően fölszerelt szakkönyvtárat és a híres-neves »rengésmentes« laboratóriumot. Az épület teljes egészében meginoghat, de a laboratóriumban nem mozdul semmi. — Igen fontos ez akkor, amikor ezerötszázf- szoros nagyítással vizsgáljuk a metszeteket, vagy egy-egy baktériumot — világosít fel dr. Tóth László. — Az épület legkisebb kilengése ilyenkor azt jelentheti, hogy a baktérium elérhetetlen messzeségbe távozik a szemünk elől... A gyönyörűen berendezett üvegházat utoljára hagyjuk. Üvegfalain átcsillan az alkonyodó Balaton hullámjátéka. Bent illa,tárban úszó petuntatömeget s egyéb virágtenyészetet, valamint igen sok paprikát csodálhattunk meg. A virágok nagyrésze most, nyáron kint van a hatalmas kertben és élvezi a valódi napsugarát. A ragyogó balatoni nyarat, amiből egy délutánt erre a tanulságos, érdekes kiránr dulásra áldoztunk. CSÁNYI PIROSKA. A Témák Miklós-féle syiimölctfeldoigozó üzem alma felvagdaláshoz Munkásokat keres továbbá a városi aszalótelephez is. Gyermekek és öregek is jelentkezhetnek a gyümölcsfeldolgozó telepen Zalaegerszeg Vágóhíd utca 3. Huber Gyula barcsi apátpliébános, az országos nevű dalköltő tegnap este 82 éves korában meghalt. Holnap, csütörtökön délelőtt 11 órakor helyezik örök nyugalomra Barcson. Huber Gyula 1861 szeptember 7-én Zalaegerszegen született a Batthyány Lajos-utca (korábban Kaszaházi-utca) 9. számú házban, amelyet a hálás szülőváros néhány évvel ezelőtt emléktáblával jelölt meg. Atyja, Huber Alajos órásmester volt Zalaegerszegen, édesanyjának családi neve Rajkay Magdolna. Már kisgyermek korában nyiladozott zene'i tehetsége, úgy hogy gondos szülei á hegedűre taníttatták. Olyan nagy érzéke volt a muzsikához, hogy egy-kettőre eljátszotta azokat a nótákat, amelyeket édesanyja dalolt. Ábrándos, szelíd lelkületű ifjú volt, aki zerreiß tehetsége mellett is a papi pályához vonzódott. Belépett a veszprémi szemináriumba, majd fölszentelése után különböző helyeken működött a lelkipásztori hivatásban, amíg utolsó állomáshelyére, Barcsra került, ahol érdemes tevékenységéért az apáti címmel is kitüntették. Első népdalát a fölszentelése után írta, így kezdődik: »Szomszédunkban van egy hajlék« ... Ettől kezdve a daloknak valóságos kincstárát nyitotta meg a lelke. Annyi darabot írt, hogy se szeri, se száma.Népdalai 50 füzetben jelentek meg, mindegyik 8—10 kiadásban is. Annyira szívbemarkolóak, hogy a nép ajkára hamarosan átmentek. Sokan dalolják nótáit, Éppen két éve van, hogy örök búcsút vett tőlünk dr. vitéz Bíró Ignác ny. tüzéralezredes, a Magyar Élet Pártja zalai szervezetének központi vármegyei-titkára. Baglad községnek kakukfűves temetőjében pihennek hamvai, abban a családi környezetben, amelynek tagjai őt megelőzték a másik hazába való átköltözésben. A Bíró-családnak élő tagjai, vitéz Bíró György nyugállományú ezredes, volt országgyűlési képviselő és a Maíeosz elnöke, valamint Bíró István nyug. rendőrkapitány a szomorú évforduló alkalmára az elhúnyt családtagok temetkezési helyét külön kis sírkertté alakíttatta, a kegyeletérzésnek megható és szépséges megnyilatkozásával. Keresztalakot formál a sírok elhelyezése, mindegyiken egy-egy fekete emléktábla jelzi szűkszavú felírással* hogy ki lakik benne. Két síremléken Szűz Mária képe látható Jézussal, ez kerámia, Bíró Ignác egyéniségét pedig a legkedvesebb oldaláról jelképezi egy szobrocska, ahogyan az őz szoptatja gidáját. Ez az ábrázolás nemcsak a vadászembert jelképezi, ákinek kedvtelése volt ebben a sportban, hanem a szívjóságot is, ahogyan magyar testvérei iránt érzett. Az előtérben nyugszik, szinte a keresztalak lábánál dr. Buchberger József nyug. miniszteri tanácsos, aki sokat dolgozott a bagladi nép gazdasági megerősítésén. A családnak nagy emlékű tagja dr. Berger Ignác, a községnek hosszú időn át volt plébánosa, tudós férfiú, aki a hittudományi főiskolai tanszéket cserélte föl a reszneki plébánia és leányegyházai híveinek lelkipásztori irányításával. A síremlékek megszentelése, illetve felavatása vasárnap történt meg és erre a kegyeletes ünnepségre eljöttek Bagladfa a nagyérdemű család tisztelői közül igen sokan. A Magyar Élet Párt központja részéről ott volt Kosa Lajos központi főtitkár, a vármegyei központi titkárok közül Dömötör Géza Sopronból, Gasparich József Baranyából, Borlay Endre í Vasból és Benedek István Zalából. Képviselve voltak a zalai pártszervezetek, ott volt Hege- < düs Béla reszneki, Nemes Sándor csesztregi körjegyző, Kiss Kálmán reszneki, Torma József kálócfai plébános, Kovács Elek kerkapén- tekfalui református lelkész, Kulcsár Károly, a Földhitelintézet ny. ügyésze, Lentiből Skublics Alajos hercegi íőintézö és mások. A község népe, amely hálás a család jótéteményeiért, az az emlékezésnek termékenyítő érzésével állta de aránylag kevesen tudják, ki a csilingelő, kedves nótafa. A balatonfüredi Anna-bálokon az ő zenéje mellett járták a táncokat, a keszthelyi és a magyaróvári gazdászok még ma is a Gazdász csárdást járják, Huber Gyula szerzeményét. Híres csárdásai még a Balatonmeiléki csárdás,, a Ráadást nem engedjük, Csekélységen vesztünk össze. Nagyanyáink idejében a lengyelkét néhány Huber-szerzeményre járták. Blaha Lujza igen szerette az ő dalait, zamatos, tősgyökeres magyar nótái gyakran felhangzottak a nemzet csalogányának ajkán. Körülbelül másfél évtizeddel ezelőtt egy öregdiák jubileum alkalmával ellátogatott Zalaegerszegre, ahol kedves órákat töltött el egykori iskolatársai, néhai dr. Csák Károly országgyűlési képviselő és dr. Halász Miksa orvos társaságában. Sohasem felejtjük azt a jelenetet, amikor az Arany Bárány dísztermében tartott jubileumi vacsorán a hangulat tetőpontján az aranykeresztes, vörösöves re- verendájú apátúr kivette a cigányprímás kezéből a hegedűt és saját szerzeményű csárdásaiból olyan talpalávalókat játszott, hogy az öreg Báránynak padozata csak úgy rengett a táncolok szilaj ritmusától. Azóta nem láttuk itt, de sohasem felejtettük. Huber Gyula meghalt, de mégis él, élni fog, ameddig a magyar vér nóta- és tánckedyelő lesz. P. P. körül a sírkertet. Torma József plébános litániát mondott, majd Kiss Kálmán plébános megszentelte a síremlékeket és méltatta dr. Berger Ignác plébánosnak el nem múló érdemeit s a’ család többi elhúnyt tagjának a nép érdekében gyakorolt buzgó fáradozását. Kosa Lajos MÉP központi főtitkár mondott ezután mélyenjáró emlékbeszédet, amelyben dr. vitéz Bíró Ignác egyéniségét jellemezte tömör megvilágításban. A véres harcok közepén levett kalappal tisztelgünk az emberi jóság előtt — mondotta. — Eljöttünk, hogy emlékezzünk azokról, akik lelkűk legdrágább ajándékait szórták szét közöttünk. Bíró Ignác nemcsak ennek a községi közösségnek tagja volt, hanem lelki és fizikai erejével dolgozott az egyetemes magyarságért. Emberi értékeket takar ez a sír, olyan embernek porait, akinek jó és becsületes szívében a magyarságnak állandó és eleven érzése égett. Katona volt és vitéz, az elsők, közé verekedte magát a harctéren. Hűséges fia volt a magyar földnek. Bejárta a széles világot, látta az emberi alkotások nagyszerűségeit, de lelkesedést, ihletet csak a magyar lelkében találta meg, amely ehhez a földhöz nőtt hozzá, mint ahogyan ehhez a szülőföldhöz nőtt hozzá az egész tiszteletreméltó családnak vallásos és istenfélő lelke. Magyarságán kívül második emberi értéke a munka volt, munkaszeretet, amely a férfiléleknek igazi tartalma. A munka a semmiből is tud alkotni világokat, mert isteni szikra és a lerombolt világokat is újra fel tudja építeni. A segítés tiszta akarata, a testvéri szeretetnek’ ki nem alvó tüze világított benne. De harmadik értéke is volt és ez az, hogy mindig a reménykedő, hívő emberek közé tartozott. Csöndesen parázsló tűz égett benne, rendületlenül bízott hazája jövőjében. Ezzel másokban is hitet ébresztett. Bíró Ignácnak, előd- : jeinek és a család élő tagjainak emberi értéj- ; keit például kell tekintenünk. Olyan szikrák ezek, amelyek föl-föiragyognak egy-egy lélekben, hogy világítsanak másoknak és szíveket gyújtsanak a magyar sorsért való harcban. A sírok mellett is reménykedni kell, az emberi élet nagy válságában a halállal el nem mulá emberi értékeknek kell bennünket erősíteni. Minden elmúlhat, de a hit örökké él. Azután Kegyeletes emlékünnepség a bagladi temetőbén
