Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)
1943-05-08 / 103. szám
IV. évfolyam ♦ POLITIKAI NAPILAP + 103. szám. Szerkesztősig és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tittőssy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 2.50, 3 hónapra 7.20 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. Magyar anyák és magyar gyermekek (Gondolatok ax Anyák Napja alkalmából) Amikor a pici magocskába elrejtett csodálatos élet a legnagyobb erővel tör elő és szökken szárba, amikor erdeink és mezeink üde zöldjét a legcsillogóbb és legéltetőbb napsugarak ragyogják be, mikor a kis madár- szívecskék tavaszi örömérzetét millió torok kiáltja felénk virágba borult kertjeink, ligeteink csodálatosan szép tájairól, akkor köszönt ránk az anyai szívet és szeretetet ünnepelni akaró legszebb nyáreleji ünnep: az Anyák Napja. Azok, akik oly szerencsések, hogy édesanyjukat maguk körül láthatják, nem is tudják, hogy az édesanya jelenléte milyen kincs, mily kimondhatatlan érték a számukra. Azok egész természetesnek találják, hogy ha valami nagy öröm és boldogság éri őket, avagy búbánat nyomja lelkűket, édesanyjukhoz fussanak és az előtt tárják ki szívük érzelmeit. Az ilyen gyermekek egészen-magától értetődőnek tekintik, hogy a gondos anyai kéz — mint a nagy költő: Gyulai Pál írta — »rendbehozza a szobácskát, helyre tegye a ruhácskát«. Természetesnek találják, hogy az anyai kezek gyengéd, simogató szeretettel fésüljék, mosdassák, ruháikat gondozzák, testüket-lelküket odaadóan ápolják, neveljék. És mindez így is történik, mert az anyai szív legnagyobb boldogsága az, ha gyermekét szépnek, egészségesnek és boldognak látja. A gyermeki öröm az édesanya arcát is mosolyra deríti, fájdalma viszont az anyai szívben is fájó érzéseket fakaszt. Nincs szív, amely közelebb állna hozzánk, mint az édesanya szíve. Tudja, vagy még inkább érzi ezt a gyermek is. Ha bevágja ujját, ha megüti magát, ha megverik, vagy ha betegség, avagy más szerencsétlenség éri — csak az anyjához simul, ott keres és talál vigaszt, védelmet és segítséget. De nemcsak a gyermek ragaszkodik így az édesanyához, hanem a fölserdült, vagy éppen asszonnyá lett leány és a férfivé érett ifjú is. Ha a leány olyan bizalommal van anyjával szemben, mint aminő bizalomnak az anya és leánya között lennie kell, a leány a legtitkosabb érzéseit is megosztja anyjával. De a harctéren küzdő hős is az anyára és a hitvesre gondol élete utolsó perceiben is. És a sajgó fájdalmak közöt elsuttogott utolsó szavak között legtöbbször ott .van ez a szó is: Édesanyám! Azért van ez így, mert az anyai szívet főleg két érzés tölti el: a szeretet és a hűség. A szeretet érzése, amely a legnagyobb önzetlenséggel mindig csak adni, segíteni, boldogítani akar. És a hűség nemes érzése, amely napjainkban is újabbnál-újabb csodákat művel, amikor nemcsak a jó-, de a balsorsban is osztozkodni kíván. Hogy a női szív egyik legnagyobb dísze és ékessége á hűség, azt már Gyulai Pál, az élesszemű, lélekbúvár költő is megénekelte »A hű leány« című költeményében, amelyben a katonáját hű szívvel hazaváró leányhoz így szól a szerencsét próbáló vetélytárs, a visszavárt katonára célozván: ... »Hátha rút lett, Egy nagy seb az arcán?« »»Azt a sebet Százszor megcsókolnám!«« »Hátha egyik Karját elvesztette?« »»Itt az enyém, Dolgozom helyette!«« S hogy a hű szívű magyar nő tényleg így érez, azt megmutatják a napjainkban lejátszódó események. Nemrég olvastam egy hadikórház életéről írt beszámolóban, hogy azok a súlyos sebesültek, akik szemük, vagy kezük, lábuk feláldozásával tértek vissza a háború poklából, miként fogadják a. kórh 'zban az őket meglátogató feleségüket. A legtöbb súlyosan sérült ilyen szavakkal fogadja feleségét: ...Nézd, Marcsám (Rozikám),. én már nem vagyok az az egész, erőteljes ember, aki voltam, amikor elvettelek. Úgy érzem, nincs Jogom, hogy bénaságomban magamhoz kösselek, visszaadom hát szabadságodat. — Ám a csonkasá- gukban is gavallér és úri gondolkozású, derék férfiaink eme szavára mi a válasz minden esetben? Az, hogy a hűséges asszony könnyes szeretettel borul szerencsétlen férje nyakába és azt zokogja: Dehogy hagylak el, édes férjem, drága emberem, én jó uram! Ha nincs Másfél hónappal ezelőtt indult meg az „Adjunk apát a hadiárváknak“ mozgalom, amelyet az Országos Hadigondozó Szövetség és vezetője : Kállay Miklósné, a miniszterelnök hitvese irányit. A mozgalom az előző világháború tanulságaiból merítve, már most meg akarja kezdeni a társadalom szervezését arra, hogy mindazoknak, akik életüket áldozták a hazáért, ittmaradt árvái kellő gondozásban részesüljenek. Maga az állam is gondoskodik a hadiárvák ellátásáról, de ezenfelül a magyar társadalomnak kötelessége, hogy minden lehetőt megtegyen az árvák életének biztosítására s ezzel is lerója a hőseinknek kijáró hálát. Budapesten, a Kecskeméti utca 10. szám alatt székel az Országos Hadigondozó Szövetség. Itt működik az a hatalmas szervezet, amely nemcsak a hadiárvákról, hanem a had- bavonultak egyéb kívánságairól is gondoskodik. A Magyar Vidéki Sajtótudósitó munkatársa beszélgetést folytatott a Szövetség egyik vezető tisztviselőjével, aki különben magas állású tisztviselő és délutáni üres óráit áldozza a munka lebonyolítására. A mozgalom — mint a beszélgetés során kezed, majd dolgozom én helyetted is és megélünk, csak a jó Isten mielőbb hazasegítsen! Hát ilyen a magyar nő szíve! — És hála érte az Istennek, hogy ilyen. Mert amíg nemcsak a testi szépség, az erő és a duzzadó izomzat jut csupán szóhoz, hanem a lélek is kellő értékelést nyer, addig nincs és nem lesz baj a magyar tűzhelyek körül. Addig minden család egy-egy vár marad, ahol a gyermekek védelmet és oltalmat nyernek s ahol a család minden tagja békét, nyugalmat és boldogságot talál. Tanulják meg a gyermekeink már fiatal korukban a női nem tiszteletét. Lássák és tiszteljék minden nőben a sokat küzdő, fáradó, szenvedő jövendő édesanyát. De tiszteljék és szeressék már a legkisebb fiútestvérkét is és lássák meg benne a jövőnek vitéz, bátor, harcos katonáját és a jövő családfőt. S ha ilyen kölcsönös megbecsüléssel nézzük egymást, akkor mindig szép és boldog lesz az élet. S a boldog családok ezrein és százezrein valóban erős, boldog és megingathatatlan új Magyarország épül föl. A legszentebb asszony: a Szűz Anya hónapjának, a szépséges májusnak egy-egy virágszálát vigyétek hát és nyújtsátok át repeső szívvel szeretett jó anyátoknak a hála, a szeretet jeléül. Azok pedig, akiknek édesanyja már a temetőben pihen, mint Mécs László: írta: »virággá foszoltan«, azok vigyék el — ha távolabb van a sír, legalább lélekben — virágaikat a drága hantokra. De imádkozzunk és dolgozzunk mindnyájunk közös édesanyjáért: a mi sokat szenvedett, jobb sorsot váró édes magyar hazánkért is. megtudtuk — gondoskodni kíván a most dúló világháború hadiárváiról oly módon, hogy az életben való elhelyezkedésükig az anyagi gondoktól mentesüljenek, hogy kereső foglalkozásra nevelhessék őket, továbbá, hogy eltartásuk, iskoláztatásuk és pályaválasztásuk „egy pártfogó apa“ ellenőrzésével és támogatásával megfelelően irányittassék. A mozgalmat Budapesten az Ingatlantulajdonosok Országos Szövetsége, vidéken pedig a Hadigondozó Szövetség vidéki tagozatai bonyolítják le. Egyik legfontosabb alapelve a mozgalomnak az, hogy a hadiárvát, aki a támogatásra rászorul, eddigi családi környezetében meghagyják. Előreláthatóan a mozgalom gyűjtési mozgalma során összegyűlt pénzből egy hadiárvának havi 100—120 pengőt juttatnak. Természetesen a Szövetség gondoskodik arról, hogy mindig az árva tényleges szükségleteihez mérten kapja meg a havi átalányt. A fennmaradó összeget pedig az árva javára, későbbi időkre (felruházás, magasabb iskoláztatás, keKOVÁCS DEZSŐ. Vidéken is megindult az „Adiunk apát a hadiárváknak” mozgalom \
